Takarító ​férfi 91 csillagozás

Kun Árpád: Takarító férfi

Medárdus, a takarító férfi a boldog Északon él feleségével és három gyerekével, a negyediket várva. A dolgos és zsúfolt hétköznapok akkor billennek ki először a helyükből, amikor Medárdus két kislányával együtt karambolozik: bár senki sem sérül meg, az események mégis láncreakcióként indítanak el változásokat a külvilágban éppúgy, mint a szereplők lelkében. Ki a titokzatos színes bőrű idegen, aki feltűnik Kakashalmon, és akit Medárdus kislánya rögtön a bizalmába fogad? Hogyan és miért jutunk el Norvégiából Haitire, és miféle titkokat rejt a hőseink családi háza alatt húzódó barlangrendszer?
Kun Árpád regénye öntörvényű szépséggel ötvözi a valóságot és a fantáziát, és bár önállóan is olvasható, sok szállal kötődik a Boldog Észak és a Megint hazavárunk című regényekhez.

>!
Magvető, Budapest, 2023
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441727
>!
Magvető, Budapest, 2022
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441727
>!
Magvető, Budapest, 2022
368 oldal · ISBN: 9789631432169

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Orbán Viktor · Tor Ulven


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Felhőtlen örömolvasás. Ami igazán meglepő, zavarba ejtő érzés, hiszen a kortárs magyar kötetek forgatása közben ez az élmény általában elég ritkán következik be.
Örömolvasás annak ellenére is, hogy a regényben többször is előfordul korai, tragikus halál, és jellegzetes témája a mentálisan és fizikailag leépült idős emberek és a fogyatékkal élők segítése, bőkezűen bánva a tevékenységet kísérő testnedvek és szúrós szagok bemutatásával, szembesülve a romlás állapotával. A középpontban álló többgyermekes, állandóan bővülő és viruló család zsibongó, zajos élete, a kiteljesedésre és elégedettségre törekvés derűje azonban jól ellensúlyoz bármilyen hanyatlást.
A folyamatos nyüzsgés és életvidám káosz mellett a másik fontos alkotópillér maga az északi táj. Norvégia, mint élettér, gleccserrel, fjorddal, hóval, faggyal, hirtelen földcsuszamlásokkal, és az idegenség, a teljesen eltérő helyi mentalitás megtapasztalásával, amibe az itt élő magyar család folytonosan beleütközik, és ami miatt az igazi barát és lelki társ nem egy skandináv szereplő lesz, hanem egy Haitiről érkező bevándorló, aki ugyanúgy kívülálló, mint ők.
A mindennapok apró-cseprő, jelentéktelen történéseibe való beágyazottságot pedig egy furcsa tudatállapot hivatott ellenpontozni, ez pedig az állandó alváshiány állapota, ami szürreális víziókat, álomképekbe való átcsúszást, hallucinációkat okoz, és megjelenik a hajnali regényírásnál is, ahol a képzelt szereplők szinte megelevenednek és az író fülébe suttognak.
Rendkívül könnyen és gördülékeny olvasható kötet, de talán ez a túláradó könnyedség és közvetlenség a legnagyobb veszélye is, mert amíg az indítása nagyon erős és intenzív, a szöveg hajlamos a szerző kezei közül való kicsúszásra és felhígulásra, főleg a befejezés felé közeledve, és ha a kiegyensúlyozó szürreális szál eltűnik, a köznapiság a banalitás, a derű pedig a bestselleres happy end felé billen.
Összességében azonban a regény igazi különlegesség, Észak egyedülálló hangulatával és a világban való állandó helykeresés, önmeghatározás gyötrő kényszerével, a nagycsaládos létből fakadó szüntelen gyerekzsivaj kísérőzenéjével.

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Kun Árpád: Takarító férfi

„Aludni sose szerettem. Leginkább azt utáltam benne, hogy el kell veszítenem az öntudatomat. A sokórás fekvést se bírtam elfogadni. Regresszív, archaikus zárványnak éreztem a Homo sapiens viselkedésében, elfecsérelt időnek tartottam.”

Medárdus, a négy gyermekes Norvégiába szakadt hazánkfia ezen elv mentén mozogva a hajnali órákat inkább a regényírásra fordítja, mintsem, hogy alvásra pazarolja. Mígnem a végsőkig kimerült, álom és ébrenlét határán lebegő főhősünk autóbalesetet szenved két kislányával az autójuk hátsó ülésen. Szerencsére nem történik tragédia, sőt ennek a balszerencsés véletlennek köszönhetően tesz szert a középkorú férfi élete első igazi barátjára. A szintén irodalomkedvelő és hobbiszakács Justin igazi szellemi társa lesz a dolgos hétköznapok unalmas taposómalmában, aki maga is bevándorló lévén átérzi Medárdus idegenbe szakadtságával együtt járó kételyeket és problémákat.

A Takarító férfi nemcsak egy különös barátság története, hanem egy kivándorolt négy gyermekes férfi boldogulásának meséje.

A családdal történnek hol kisebb, hol nagyobb problémák, olykor csak apró sérülések és bosszantó anyagi károk, olykor viszont valóban nagy veszteségek, halálesetek és tragédiák, a regény alaphangulata ennek ellenére mindvégig életigenlő, pozitív szemléletű. Medárdus minden esetben megpróbál élni az élet (sors?) által felkínált lehetőségekkel és az adott helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Cseppet sem elégedetlen sem a takarítói munkájával, sem az otthoni háztartási teendők ellátásával járó feladatok monotonitásával. A családját, a feleségét és a gyermekeit, a tisztességes, biztos megélhetését valóban az élet ajándékának tartja.

A regény olvasása közben óhatatlanul Knausgard művei jutottak eszembe, mivel Kun Árpád a norvégtól megszokott stílusban, szinte hiperrealisztikus módon mutatja be a gyerekek iskolába indításának nehézségeit, a vacsorakészítés fázisait, vagy az ominózus baleset előtti történéseket. Mindezeket pedig bravúros módon mossa össze a főhősünk fejében zajló párhuzamos valósággal, amely a krónikus alváshiány következtében egyre gyakrabban kalandozik át a szürrealitás tájaira.

Első hallásra ez a kettőség talán furcsának tűnhet, azonban engem teljesen magával ragadott ez a távoli tájakon játszódó, önéletrajzi elemekkel tarkított életigenlő regény, amelyet bátran ajánlok mindazoknak, akik az „érfelvágós” tartalom miatt ódzkodnak a kortárs magyar szépirodalomtól.

Nekem egyértelműen ő a Norvégiába szakadt magyar Knausgard, így nem kérdés, hogy el fogom olvasni a trilógia első két kötetét is.

6 hozzászólás
Csabi>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Halvány visszfénye csak a Boldog Északnak.
Ahogy látom, többen is Knausgardhoz hasonlítják, de ehhez nem tudok csatlakozni. Csak azért, mert Norvégia és családtörténet, még nem lesz belőle Knausgard. Persze félrevezető lehet felületesen szemlélve a két író műveit, hisz Knausgard is mitológiát gyárt, de az ő mitológiájának tárgya önmaga, miközben hideg kegyetlenséggel boncolja élve a múltat, saját maga válik a mitológiája tárgyává.
Ezzel ellentétben Kun, nekem úgy tűnik, nem találta elég érdekesnek önmagában azt, hogy egy magyar család boldogulni próbál egy teljesen idegen kultúrában, nem mert, vagy nem akart lemenni ennek a mélységeibe, ezért aztán inkább mitológiával színezte meg a történetet, de ezek nem szervesen következnek a saját történetükből, hanem odaragasztott elemek, mint a csodagomba, a ház mögötti barlang, a partra vetődött bálna, vagy a két, egymásnak ismeretlen kislány, akik rögtön nevet cserélnek, merthogy te vagyok én, én vagyok te, ez mindig is így volt (bár, hogy a személyiségük is ilyen módon helyet cserélt volna, arra Kun nem szán elég figyelmet, így számomra nem is volt egyértelmű). Mindezeket közhelyekkel fejelte meg, ami szintén a mélységbe való leszállást odázza el azzal, hogy barlangokba száll alá, mint a titokzatos Haitiről származó férfi, akivel a megismerkedésükkor rögtön lelki társak lesznek, akárcsak később a kislányok, vagy a kakashalmiak lerendezése azzal, hogy hideg, közömbös népek, akik nem törődnek az idegenekkel, csak megtűrik őket, így en bloc az összes. Aztán meg a bolyongás a magyar bürokrácia útvesztőiben, hát tényleg, néha már azt hittem, a Szeleburdi családot olvasom.
A vége meg… hát vége az nincs, csak abba van hagyva. Mivel ez Kun 3. regénye északi témában, ezért az okosok rögtön trilógiát kiáltottak, mert az növeli az eladást, de ez így nem trilógia, a Boldog Északot vegyük csak külön, és a nyitott végből következően még csak most íródik a trilógia harmadik darabja a nyugat-norvégiai szép napokról.

Pedig nem így álltam neki, a címben volt valami ígéret. Amolyan köpök a sírotokra gesztus, hogy itt vagyok én, a magyar író, aki takarításból élek Norvégiában, felvállalom, ez vagyok, még büszke is vagyok rá, hogy nyavalygás helyett kezdtem egy új életet, és még író is tudtam maradni. De ez a könyv inkább ahhoz a mitológiához kanyarodik vissza, amit Kun a korábbi verseiben teremtett meg (nem teszek úgy, mintha olvastam volna őket, csupán utána olvastam link), és ehhez még fel is veszi ezt az idétlen Medárdus nevet, amire csak egészen a regény vége felé derül fény. A Medárdus versekben az égi és a földi kapcsolatát vizsgálja, az akkori gondolatait veszi elő újra profán és misztikus kapcsolódásáról. Mintha azt akarná sugallni a regény felépítése, hogyan lesz a Takarító Férfiból Medárdus, hogyan lehetne újra valami csatlakozást találni az égiekhez. Éreztem ezt az írói igényt, de nem láttam a megvalósulását. Lehet, csak én vagyok túl földhözragadt.

5 hozzászólás
n P>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Azt hiszem, az egyik nagy tanulsága ennek a regénynek, az elfogadás. Az, hogy bármi is kerül elénk az életben, bármi is történik velünk, azt nem „ez van, bele kell törődni” érzéssel fogadjuk, kezeljük, hanem élünk az adott helyzettel, megéljük, és amennyire lehet, megoldjuk a problémákat. Ez nem ország, város, nem a hol élek kérdése, nem kívül van rajtunk, hanem belül. Azt éreztem, mint Knausgardnal (őt már többen említették), hogy a mindennapokban tanít meg eligazodni, élni, olyat hoz(hat) bennünk elő, amit már eltemettünk, amit már nem tartunk fontosnak. Azért nem, mert már rutinként tesszük, monoton módon, sokszor nem akarva, mint egy kényszert. Aztán egyszer csak történnek dolgok, jók, nem jók, szinte mindegy, a lényeg, hogy kibillent minket a fásultságból, muszáj talpra állni, tenni-venni, egész egyszerűen azért, és most egy közhely jön, de a közhelyek mindig igazak is, szóval, hogy az élet nem áll(hat) meg, addig biztos nem, amíg élünk.
Minden nehézségével együtt, jó érzés ezt a könyvet olvasni. Végig megbíztam benne.

giggs85 >!
Kun Árpád: Takarító férfi

http://ekultura.hu/2022/07/11/kun-arpad-takarito-ferfi

Bár csalóka módon a halál képével indul („A kanyarban életem végére értem.”), mégis főként az életről, mégpedig a leghétköznapibb életről és annak sokszor igen fájdalmas szépségéről szól Kun Árpád legújabb regénye, a Takarító férfi, amely vitán felül az idei év egyik legjobb hazai megjelenése.

Az új kötet a szerző 2014 óta íródó trilógiájának záródarabja (az előző két rész a Boldog Észak és a Megint hazavárunk), hiszen hogy mást ne is említsek, a címszereplő háromgyerekes „takarító férfi” (munkája főleg idősotthonok és szociálisan rászorulók lakásainak takarításából áll) éppen egy Norvégiába érkező fekete menekült életéről ír (vö. a Boldog Északkal), amikor megtörténik az első mondatban említett autóbalesete, amelyről azonban szép lassan kiderül, hogy tulajdonképpen önhibájából, a lopott hajnali órákban íródó regénye miatti krónikus kialvatlanság miatt következett be.

Az új regény egészen meglepő módon ötvözi egymásba a legszürkébb hétköznapokat és az élet csodáit, a tomboló életet és a legyőzhetetlen halált, a nyers valóságot és a kiismerhetetlen szürrealitást, hiszen nem csak úgy tűnik, hogy a végül szerencsésen átvészelt baleset elindít egy olyan furcsábbnál furcsább fordulatokat vevő folyamatot, amelyről fogalmunk sincs, hogy hová vezethet (többek között így „elevenedik meg” a még csak készülőfélben lévő regényből ismerős fekete férfi egy haiti menekült, Justin formájában), de ebben a gyönyörű, ám sokszor kimondottan zord skandináv tájban többször a lehető legváratlanabb módokon megjelenik halál, és narrátorunk kialvatlansága miatt egyre másra szüremlik be az elbeszélésbe valami valóságon túli is (beszélő fák, vagy más világokba vezető átjárók formájában), amelyen mi, olvasók egy idő után már nagyon meg sem tudunk lepődni.

Az elbeszélőnk, Medárdus nagyszerűen szlalomozik ezek között a témák, motívumok között, hiszen mindegyik megkapja a maga terét ezekben a zömükben néhány oldalas fejezetekben. Így az egyikben inkább a takarítóként és szociális munkásként dolgozó férfi hétköznapi életébe tekinthetünk be, és figyelhetjük hogyan boldogul diakónusként dolgozó várandós feleségével és a három gyerekkel, és családként hogyan szembesülnek a számukra még mindig sokszor szokatlan és meglepő norvég valósággal, míg a másikban egy váratlanul érkező haláleset (legyen az egy madáré, egy Medárdus által gondozott nyugdíjasé vagy egy családtagé, baráté) hívja fel a figyelmet az élet végességére (nem hiába jelenik meg többször az „Et Arcadia ego” mottó sem). Aztán a következő fejezetben már inkább a szürrealitás dominál, amely azonban egy idő után olyan természetessé válik, hogy nem csak narrátorunk, de mi sem akadunk fenn rajta, és nem próbáljuk meg kideríteni, hogy most éppen a valóság melyik oldalán állunk. És az egészben az a legjobb, hogy ezek a témák közben folyamatosan keverednek egymással ennek a feledhetetlen regénynek az oldalain.

Amit ezeken kívül még mindenképpen kiemelnék, az a Takarító férfi világlátása, Medárdus életszemlélete ugyanis egészen egyedülálló. Elbeszélőnk (és családja) ugyanis mindig minden körülmények között igyekszik segíteni másoknak számtalan formában, így az ebben a regényben olvasható tettek a hétköznapi cselekvő altruizmus egyik legszebb és leghihetőbb megjelenési formái, és mint ilyenek, iránymutatók lehetnek saját életünkre nézve is. De ezeken kívül felmerülnek olyan fajsúlyos kérdések is, mint hogy ha Isten lényegében eltűnt a mai emberek világából, mégis mi marad utána, mi marad helyette? Emellett a Takarító férfi arra is felhívja a figyelmet, hogy hiába a regényben megjelenő megkapóan ábrázolt tájak, hiába az örökölt és tanult kultúra, hiába a nemzetiségi örökség, mégis az embert leginkább a legszűkebb kapcsolatai, jó esetben a saját családja határozza meg.

Kun Árpád új regénye nem csak az egyik legsokrétűbb és legemlékezetesebb, de egyben egyik legpozitívabb visszhangú regénye is a 2022-es hazai prózatermésnek, így azt hiszem, a sikere minden téren garantált. Mindenképpen ott a helye az idei legjobbak (Sándor Iván: Szakadékjátszma, Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra, Nádas Péter: Rémtörténetek, Hartay Csaba: Joe és Jen…) között.

robinson P>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Szemléletes képekkel elevenedik meg az élet Kakashalmon, Budapesten vagy Haitin. Az emberi kapcsolatok szenvedélyes hálóját tárja elénk Medárdus. Realisztikus valóságképeivel a regény nem csak szórakoztató, de olvasmányos kaland is. Az írásból kikerekedő történet már-már banálisnak mondható, hétköznapi helyzetei nekem több helyen a norvég írót, Knausgard-ot idézte meg. Kun és családja, azaz Medardus a takarító férfi immár évek óta él a maguk teremtette boldogságban, Északon. Nem csupán ez az alaphelyzet, vagyis Norvégia adja a párhuzamot.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/08/takarito-ferfi.html

meseanyu P>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Ez megint az a könyv, amire nagyon kicsit volt az esély, hogy a kezembe veszem, ha nincs a könyvklubunk. Kortárs magyar szépirodalom még nem volt, keveset is olvasok ilyesmit, és a fülszöveget elolvasva is úgy éreztem, hogy ez jó választás volt, valószínűleg tetszeni fog nekem. Így is lett. Nagyon jó élmény volt, mert szeretem a hétköznapi történéseket a szürreálissal vegyítő történeteket, Norvégiát, a nagy családok életét, és azt amikor mindenféle kis intellektuális morzsákat ejt el a szerző az egyébként szerintem nagyon jól olvasható és szórakoztató szövegben. Azért hangsúlyozom, hogy szerintem, mert például a szomszédasszonyom, aki általában kis könnyed semmiségeket olvas, nem bírt vele, de nehezebb is, mint Fábián Janka, ez igaz. Bár nekem meg inkább az volt unalmas. ;-)

4 hozzászólás
Chöpp >!
Kun Árpád: Takarító férfi

Nagyon jó volt az együtt töltött idő. A norvég takarító férfi története nagyszerűen kitöltötte a mindennapjaimat. Régen volt már olyan könyv a kezemben, amit ennyire szerettem volna tovább olvasni, és rosszul esett, hogy gyorsabban fogynak a hátralévő lapok, mint szeretném. Pedig az egész könyv semmi más, csak egy szép lassú beszámoló a mindennapi életről, a családról, munkahelyről, munkáról, barátokról. Valahogy mégis olyan szépen egyensúlyban van minden, hogy öröm volt minden egyes sora!

balagesh I>!
Kun Árpád: Takarító férfi

Vannak a szöveg felől nézve lényegtelen vagy kevésbé érdekes szempontok, de azért másodlagosan engem azok is érdekelnének. Olyasmikre gondolok, hogy a szerző és a főhős hogyan viszonylik egymáshoz. Vagy hogy a különféle kötetek hősei mennyire vannak összhangban. Mi a való, mi a fikció. De ez olvasóként lényegtelen. Itt csak egy Medárdus van. Meg a rezonancia, hiszen 46 éves, külföldre szakadt magyarként ugyanebben a szerepben pislogok, hogy érkeznek a közvetlen életveszély elől sokan, és érkeznek a gúnyos jelzővel gazdasági menekültekként címkézett elsősorban anyagi jobblétet keresők. Ki vagyok én közöttük, aki azért jött el, mert a magyar állam valahogy mindig a gyerekeim érdekében különféle vizsgálatokat indított (és itt most vastagítani is kellene az idézetet) ellenük. link Nos, ennyi a rezonanciaszámlálásról.
Amúgy a szöveg kellemes. Ugyan az asszonyka megint vetekeszik vékonyságban Gerlóczy A katlanában a nagyon megértő, mindent elfogadó, az író férfiembert a maga különcségeiben meghagyó, sőt megerősítő Zsófival. link Így aztán bennem is felötlött @Csabi Szeleburdi család-érzete. Baj-e, hogy ez így mese habbal? Baj-e, hogy végső soron egy boldog családot látunk? Nem baj, csak azt a nagyon sok olvasást nem találom a Molyon. Már amennyit elképzelnék egy ilyen pozitív szemléletű, mesés elemekkel tarkított, szép tájban játszódó történetnek. spoiler
Kísérőzene: OSI – Go link

2 hozzászólás
eme>!
Kun Árpád: Takarító férfi

A Takarító férfi az otthon- és identitáskeresés regénye. Mesés és meseelemekkel tűzdelt, látomást, álmot és hallucinációt a hétköznapi valósággal minduntalan összemosó történet, melynek középpontjában a bevallása szerint belső remeteségbe vonuló Medardus áll, aki magányából ki-kilopózkodva az emberi kapcsolatok építésének-fenntartásának, az egymás felé való fordulásnak a lehetőségeit vizsgálja. Mindezt egy zajos-hangos, spoiler folyamatosan gyarapodó (és néha apadó) családtól körülvéve, a messzi északon, Norvégiában – bevándorlóként.
Medardus folyamatos harcban áll önmagával, fizikai-lelki teherbírása határait feszegeti, miközben érdekes, szürreális találkozások révén mintegy tisztázni próbálja múltjával és jelenével való kapcsolatát. Közben harcol a természettel (az emberit is beleértve), az elemekkel, a Gyilkoskőtől a cudar időig mindennel, amit a Nyugtalan Zug egy még nem adaptálódott idegennek kínálni tud. Harcol a hátrahagyott, de csápjait a távozó felé kinyújtó magyar valósággal, a bürokrácia labirintikus építményével. Harcol az elmúlással, amely különböző formákban lépten-nyomon követi álomban, ébrenlétben, vízióban egyaránt. És harcol az optimizmusért, az élet igenlésének lehetőségéért. Kihozni az adottból a legjobbat.
Remek lehetőségek tárháza a történet, de nem azt adja, amit vártam. Nem olvastam a Boldog északot, és sajnos Knausgard is ismeretlen egyelőre számomra, így nálam kiestek azok a viszonyítási pontok, amelyekre a regény kapcsán a molyok többsége utal. Olvastam viszont Backmant, és kövezzetek meg, de nekem ő jutott eszembe olvasás közben, témák, érzékenyítési szándék, optimizmus, könnyed olvasmányosság ésatöbbi kapcsán. Igen, épp a zsánerirodalom. Valamiért Kun regényét sem tudom másként olvasni, bár érzem, hogy nem annak szánták, és talán nem is az. Barlangok mélyébe kellene alászállnunk, sötétben tapogatózva válaszokat keresnünk komoly létkérdésekre. A keresés meg is történik, a narratíva maga viszont hiányérzést kelt bennem. Úgy érzem, mintha elcsusszannánk a felszínen. Habzsolom az oldalakat, szeretem olvasni, belefeledkezem, de mikor leteszem, elengedem. Nem marad bennem.
Mesés elemekkel megszépített, a vágyakat egyféle valóságként megélő kalandregénynek látom, amelyben számos divattéma is helyet kap a migránskérdéstől az étkezési diktátorokon át a különböző hátrányos helyzetűek felé való nyitásig. Nem mintha gond lenne mindezzel. Csak túl sok ez így egyszerre az identitáskeresés, alter egókkal, lelki társakkal való véletlen és sorsdöntő találkozások vagy épp a tudatalattiba vezető szürreális-mágikus dimenzió mellé. Nem áll össze az egész. Legalábbis nem úgy, ahogy vártam. Úgy érzem, nem eléggé reflektált ahhoz, hogy igazi súlya legyen.
Viszont szívesen ajánlom annak, aki kalandra és kikapcsolódásra vágyik. Olvasmányos és szinte letehetetlen.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

A kora hajnali írás egy külön élet néhány órája volt, amikor a regényfiguráim valóságosabbnak tűntek, mint én magam, aki életre keltettem őket. Előfordult, hogy suttogást hallottam. A főhősöm hangja volt, aki a történetet mesélte. Diktált. Ha felnéztem a képernyőről, és körbepillantottam, az arcok és alakok forgataga megállt, és köddé vált. A suttogás abbamaradt. Rajtam kívül egy teremtett lélek se volt a dolgozószobában.

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Tone megjegyzése után, hogy ne olvassak munkaidőben, nem vittem többé könyvet magammal a gondoskodóközpontba. Az aktuális olvasnivalómat Justin okostelefonjára töltöttem, és ott nyitottam ki. Ez nem szúrt szemet, mivel minden kollégám bújta a mobilját, ha tehette. Az nem számított antiszociálisnak.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
Chöpp >!

Középkorú lettem, beértem az öregség előszobájába.

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: középkorúság
2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

– Elnézést – mosolyodott el Bori könnyedén, mint aki ura a helyzetnek. Átcsúsztatta a résen a kérdéses új papírt.
– Ő az?
Attól, hogy személyes névmással mutat rá élettelen dologra, mindig a falra másztam.

414. oldal

5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

– Én meg azt olvastam, hogy kisebb a demencia veszélye azoknál, akik nem anyanyelvi környezetben élik a mindennapjaikat. Már ha hinni lehet azoknak a felméréseknek, amelyeket az oslói taxisok között végeztek, akiknek zöme első és másodgenerációs pakisztáni vendégmunkás.

227. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Aludni sose szerettem.
Leginkább azt utáltam benne, hogy el kell veszítenem az öntudatomat. A sokórás fekvést se bírtam elfogadni. Regresszív, archaikus zárványnak éreztem a Homo sapiens viselkedésében, elfecsérelt időnek tartottam.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alvás
1 hozzászólás
Chöpp >!

Nem élettelen rend, semleges tisztaság, de vérbő rendetlenség vette körül, mint egy tevékeny embert.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rendetlenség
6 hozzászólás
Chöpp >!

Engem is levegőnek néznek a munkahelyemen. Amit őszintén szólva én régebben még élveztem, csak azóta zavar, hogy a főnököm a szememre hányta, amiért munkaidőben olvasok.

319. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: Visszatérők
Farkas Andrea: A Főnök ajánlata
Anne Raven: Egy riport ára
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Borsa Brown: Bajban Dubajban
Istók Anna: Semmiért egészen
J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
J. K. Smith: Ahol elkezdődött, ott ér véget
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép
N. Nagy Zoltán: Keselyű