Boldog ​Észak 95 csillagozás

Aimé Billion mesél
Kun Árpád: Boldog Észak

Aimé ​Billion, a regény főhőse egy igazi kívülálló, aki sokáig nem találja a helyét a világban. Nemcsak Afrikában vagy Európában, de a saját bőrében is idegennek érzi magát. Ereiben joruba, vietnámi és francia vér keveredik. Az afrikaiak fehérnek, a fehérek afrikainak tartják. Élete első harmincnyolc évét Beninben tölti, segédápolóként dolgozik az ország legnépesebb városában létesített francia kórházban. Innen költözik aztán abba a másik országba, a messze Norvégiába, ahol a legjobban tudják, mi is az az idegenség, és éppen a távolságtartó norvégok közt keresi a boldogságot egy különös szerelemben. A könyv egyrészről olvasmányosan, plasztikusan mutatja be a nyugat-afrikai államot, és többek közt a vudut, a népi hiedelmeket és gyógymódokat; másrészről a jóléti Norvégiát. Kun Árpád fontos és felemelő regénye persze elsősorban nem a két ország, hanem Aimé Billion története: család-, utaztató-, fejlődés- és identitásregény. Azért is kiemelkedő alkotás, mert az emberi létezést se nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Magvető, Budapest, 2014
440 oldal · ISBN: 9789631431476
>!
Magvető, Budapest, 2013
440 oldal · ISBN: 9789631431230

Enciklopédia 5


Kedvencelte 16

Most olvassa 16

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Biedermann_Izabella P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Azt akarom most elmesélni, hogy milyen volt ez a könyv.
Mondjuk, mint egy elképzelt reggel Afrikában. Hanyatt fekszem az ágyon, a moszkitóhálón millió gyönggyé szakadt napfény kergetőzik, lassan, a kitágult pórusokon keresztül lélegzem, lentről utcazaj szűrődik fel. Barátságos anyaméh ez az Afrika. Van benne átok és varázslat, sok csoda, meg egy gyerek, aki bárki lehet ezen a világon.
Aztán olyan is ez a könyv, hogy hűvös, pontos, szakszerű. Salakanyag, vér, szürke kétségbeesés, tehetetlenségből születő humor és őrület, északi sötét, jeges vándorút.
De leginkább azt akarom elmesélni, hogy milyen ez a könyv nekem. Mert nem érdekelnek a kategóriák, se a címkék, se hogy mágikus vagy hiperrealizmus. Nem érdekelnek, mert ez a könyv az enyém is, és lehet bárkié, mert nem tudom, hogyan, de Kun Árpád beleírta a sorokba és néha még a sorok közé is azt az emberről soha le nem vakarató, és ideológiák, meg irodalomtörténeti elméletek által érintetlenül hagyott, mert érinthetetlen, élni akarást. Azt a sejtekben lüktető áramlást, amely ha nem is azonos ritmusra, de éppen úgy lüktet Aimé koromfekete, mint Gréte hófehér bőre alatt.
A Boldog Észak nekem nem arról szól, hogy Észak, hanem arról, hogy boldog, meg arról, hogy Ember. A Song of Myself regényben.
El lettem varázsolva, ez a helyzet. Nem tudom, még az is lehet, hogy ez a vudu.

2 hozzászólás
>!
pepege MP
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Igyekszem odafigyelni az Aegon Művészeti Díj döntőseire és nyerteseire, anno ezt a könyvet is kézbe vettem már, de akkor valahogy nem voltam rá vevő. Most megkaptam a büntetésem (részleteket lásd itt: https://moly.hu/karcok/855056), de tulajdonképpen mégsem nevezhetem annak.
Kun Árpád Aimé Billion jól mesél. Nagyon is. Az elején, még az afrikai helyszínen voltak gondjaim, fenntartásaim (én sem nagyon tudok mint kezdeni a vudus dolgokkal, mint ahogy – saját bevallása szerint – Kun Árpád sem, ott időnként elveszítettem a fonalat és magát az érdeklődést). Magam sem gondoltam volna, de nekem onnantól lett letisztult és élvezetes a regény és lettem boldog tőle, amikor főhősünk Norvégiában idősgondozással kezdett foglalkozni. (Na, nem a pelenkázás technikai részletei, illetve annak tartalmi ecsetelése, volt az, ami miatt sikerült közel engednem magamhoz a történetet. :) )
Külön tetszett, hogy az Epilógusban Kun Árpád felnyitja a szemünket és megtudhatunk néhány technikai részletet a regény keletkezésével kapcsolatban. Jól esett megtudni, hogy Aimé valóban élő személy…

Kis szünet, aztán tényleg a Megint hazavárunk olvasása következik. :)

>!
Oriente P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Az idegenségérzés meglepően bensőséges ábrázolása ez a könyv.
Aimé Billion egy felerészt joruba, negyedrészt francia, negyedrészt vietnámi származású afrikai férfi, egy harmincnyolc éves segédápoló, aki egyszerűen és keresetlenül meséli el nekünk élete történetét. A könyv első fele szülőföldjén, a nyugat-afrikai Benini Köztársaságban (azon belül legfőképpen Cotonou városában) játszódik, második fele pedig egy norvégiai fjord partján, Hamuvölgyben, ahol Aimé végül otthonra talál. Mindkét világ egy egészen sajátos miliőt mutat be, a színes, fülledt-poros, vudu-keresztény afrikai ország ugyanúgy, mint a jeges-fagyos, birkás-gyapjúzoknis, skandináv kisváros, illetve a megrendítően testközeli, testnedvektől konkrétan cseppfolyós idősgondozás világa.

A történet persze valójában Aimé belső útjáról szól, miközben „hazafelé tart az ismeretlenbe”. Az a benyomásunk, hogy születésétől fogva a tökéletes magány burka veszi körül, pedig nagyon sokat mesél a családjáról, szüleiről és még többet nagyszüleiről. Fontosak neki ezek az előképek, a történeteik, míg ő látszólag nem fontos senkinek spoiler. A joruba javasember, bnokimó boszorkány felmenők és a tőlük örökölt szellemvilág legalább olyan erős hatást gyakorolnak rá, mint francia származásának puszta tudata, de abban egyik ismerete sem segít, hogy érinthetetlenségének vastag burkát szétrepessze. Afrikában francia-európai iskolázottsága szigeteli el, később Európában pedig fekete bőrszíne. Az érzelmektől aszexualitása tartja távol, a szellemek világától racionalitása, a valóságtól érzékenysége és befogadó/elfogadó természete. Kapcsolata a világgal mégis különleges és hihetetlenül bensőséges. Válogatott és váratlan módokon lépnek vele összeköttetésbe a holtak, a kórházi tapétára festett lazacok az ölébe ugranak, az óriás cserepes kaktuszok beszélnek hozzá. Bármerre jár, szivacsként szívja magába az újabb és újabb nyelveket, szokásokat, és hihetetlen könnyedséggel talál utat a demensek és fogyatékosok világában is. Nehéz megmagyarázni, de Aimé szinte vibrál az élettől, ha az élet határmezsgyéjén mozog: zsigeri szinten éli át a romlást, az elmúlást, a halálközeli élményeket.

Azt gondoltam mindvégig, hogy Aimé fejében alapvetően minden a helyén van, és inkább mindenki más buggyant egy kicsit. Ami lássuk be, Kun Árpád hibátlan karakterépítését dicséri, mivel tökéletesen tudtam azonosulni hősével, és előbb kérdőjeleztem meg az őt körülvevő valóság valóságalapját, mint Aimé gondolatainak hitelességét. :)
Amikor Aimé fizikailag is „kiszabadul” Afrikából, annak a módja spoiler már előrevetíti a későbbi fejleményeket, miszerint a határvonalak csak a fejünkben léteznek. Az elszigetelődés burkát maga teremtette és maga repeszti is meg… személyes történetében valójában tehát nincs is semmi misztikus. Na jó, a norvég dongatemplom ezeréves domborműve a viking sárkányok és indák közé préselődő nyúlánk, negroid alakkal (lásd a könyv borítóját), az elég misztikus. :) Utánanéztem a dongatemplomoknak, és a domborműnek is. A nevektől eltekintve, minden eléggé úgy van, ahogy Kun Árpád leírta, de a néger fiút persze ő álmodta a dombormű közepébe.
Ugyanezen netes kutatásom során egy nagyon érdekes írásba is belebotlottam, ami továbbfűzi a könyv epilógusának történéseit. Aki olvasta a regényt, annak érdekes lehet Kun Árpád vallomása: „Aimé, c'est moi”
http://www.litera.hu/netnaplo/aime-c-est-moi

6 hozzászólás
>!
saribo P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Régen olvastam ennyire különösen összerakott történetet. Minden fejezet a maga nemében egyedülálló.
A különös, többnemzetiségű, többféle kultúrával rendelkező családból származó főszereplő, aki élete első harmadát Beninben, Afrikában segédápolóként tölti, magába szívja a helyi hiedelmek, gyógymódok, és a helyi vallás a vudu hatásait. Látomások, szirének, különös gyógymódok, vudu szellemek, Oszanyin a gyógyítás szelleme és Legba a gondolkodásé, akik a legkülönfélébb helyzetekben előfurakodnak, az óriásákígyókkal nevelkedő anya, a bnokimó nevű törzsben felnőtt, boszorkányos tulajdonságokkal rendelkező nagymama, a hivatalnokból lett, de javasemberré váló nagyapa, stb, stb, – fúú én ebbe a részbe egészen beleszédültem.
Keresve a helyét a világban továbbköltözik a földhözragadt, gyakorlatias, becsületesen és jámboran élő, ámde eléggé szenvtelen Norvégiába, ahol az olajkutak jövedelméből nagyon magas színvonalú szociális hálót tartanak fel, a rendkívül hosszú kort megélő időskorúakról is az emberi méltóságukat megőrizve példaszerűen gondoskodnak.
Amilyen álomszerű az első fejezet, olyan földhözragadt a második, folynak a testnedvek itt bőven, de engem nem zavart, sőt inkább érdekesnek találtam – előbb-utóbb mindenki szembesül hasonló helyzetekkel a valóságban is.
Norvégiában az első dolgok egyike amibe belebotlik, egy olyan féldombormű, aminek központi alakja saját magára emlékezteti és másoknak is egyértelmű a hasonlóság – ez a momentum mintegy előrevetíti, hogy itt találhatja meg a helyét a világban. Nagyon érdekesnek találtam a fjord partján egy kisvárosban folyó mindennapok leírását, de nem mondhatnám hogy vágyom ide. (Hogyan lehet pl egy vízesés dübörgése mellett élni??)
Főszereplőnk azért itt sem tudja megtagadni önmagát, szellemei idáig kísérik és itt is történik vele/körülötte egy-egy misztikus dolog.
Majd a harmadik fejezetben Aimé élete beteljesül egy nem várt szabálytalan, szép szerelem felbukkanásával.
És akinek ez még nem lenne elég, a végén az Epilógusban az író közli, hogy mindez igaz történeten alapul, a főszereplőt valóságban élt személyről mintázta – ugyebár minden ember élete egy kész regény, na de ennyire:-)
Azt hiszem a 2015-ös olvasásaim közül év eddigi egyik legjobbja nálam ez a könyv.

2 hozzászólás
>!
AeS P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Mit tudok én Afrikáról?
Semmit. Meg kellett néznem, hogy hol fekszik Benin, és meglepődtem. (Ha bárhol máshol feküdne, akkor is meglepődtem volna persze.)
Mit tudok én a hagyományaikról, a vuduról, a szokásaikról?
Az égvilágon semmit, a Boldog észak után kicsit többet.
Mit tudok Norvégiáról?
Nem EU-tag, nem NATO tag, semleges állam… öööö… fjordok… öööö… bútorbolt… ja, nem, azok a svédek. Jelentem, összes tudás egy helyen.
*
Mit tudok az idősgondozásról?
Némileg többet, mint valaha akartam; az életem nyolc hónapja épp úgy kanyarodott, hogy velük dolgozom, legalábbis róluk szól a projekt, amit vezetek. A tényleges fizikai munkát nem én végzem (bár ha a csajok tele vannak, akkor beugrónak mindig kapható vagyok egy sétára vagy orvoshoz kísérésre), és a mi projektünk egyáltalán nem házi gondozás. Látom viszont a gondozólányokat, sőt, gyakran beszélgetek is velük, meghallgatom őket, amikor bejönnek pár percre – de ez egy másik történet, és az enyém, meg Magyarországé.
Mit tudok a mosolygós távolságtartásról?
Az égvilágon mindent.
Mit tudok az otthontalanságról és a kívülállóságról, ezeknek a furcsa keverékéről?
Kun Árpádnak köszönhetően most már nagyon sokat.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Saját életünk a legnagyobb illúziónk.”
Kun Árpád író, költő, műfordító AEGON művészeti díjas (2014) regénye két világ, két kultúra találkozásáról, egymás mellett éléséről, és egy különleges szerelemről szól. Az első részben Afrika, a másodikban Norvégia a helyszín, a valóság összeér a vudu misztikával. Főhőse Aimé Billion, akinek joruba, francia és vietnámi felmenői voltak, azért találja nehezen a helyét a világban, mert Afrikában európai, Norvégiában afrikai. Nehezen illeszkedik be a családjába, a környezetébe is, ennek számtalan okát részletesen megismerhetjük.Az identitáskeresés, az idegenség érzése végigvonul a történetében, amely „család,- utazó,- fejlődés,- és identitásregény.” Nagyon érdekesen, szemléletesen mutatja be az afrikai hiedelmeket, szellemeket, a lakosság kiszolgáltatottságát. A második rész elején tetszett a remek tájleírás, az északi embertípus bemutatása, „a világ szociálisan legfejlettebb országának” idősgondozó hálózatáról szóló helyenként naturális részletek néhol zavartak ugyan, de a tevékenység összetettsége így érthető meg igazán, és micsoda visszafogottan elegáns és mégis hatásos humorral meséli az afrikai férfi norvégiai élményeit, emberi kapcsolatainak alakulásait. A harmadik rész a kissé szokatlan, de annál meggyőzőbben ábrázolt, finom, kedves szerelmi történet méltó befejezése a kötetnek. Kíváncsi lettem Kun Árpád többi művére.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Érdekes, nekem az értékelők többségével ellentétben a norvégiai részek tetszettek sokkal jobban. Utólag, az epilógust is olvasva úgy érzem, hogy a második részhez az írónak sokkal több a személyes köze, ettől lett élvezhetőbb, mint a csak elmondásból, (után)érzésből írt első, afrikai rész. Pl. sokalltam nagyon a vudut. Különösen a csillagász sivatagi törzs tette be nálam a kaput. Arra még csak bólintottam volna, hogy mindenféle bódító szer hatására felrepülnek a csillagokba, utána meg néhány pálcikával csillagászati és matematikai problémákat oldanak meg egy sziklafalba karcolgatva. De hogy a törzs tagjai ismerik a bolygók elnevezését meg arról vitáznak, vajon hány holdja van a Plútónak – mi van, rá volt írva a bolygóra, hogy azt úgy hívják máshol, hogy Plútó?! Szóval az első részben volt katyvasz (nekem) rendesen.
Hiába, ilyenekkel nehéz megfogni az érdeklődésemet. A realitás talaján működő boldog Észak viszont nagyon tetszett, mindenestül. A helyiek szeretetteli kifigurázása, az idősgondozás részletes leírása, mind fizikai, mind érzelmi hozzáállás kérdésében, az emberség kérdései, az otthontalanság és az otthonra találás, az érzelmek és a távolságtartás felvillantásai mindenféle perspektívából. Szerettem nagyon a humorát. Jó könyv volt, csak nekem az elejéből kicsit kevesebb sokkal több lett volna.

>!
GTM P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Ellentétek és távolságok a szervezőerői ennek a különleges könyvnek, talán az egyik legérdekesebbnek, amit az utóbbi időben olvastam.

Benin és Norvégia között minden téren óriási a távolság. Az afrikai mítoszok, a vudu varázslatok fényévekre vannak a norvég ápolóközpontok acélcsillogásától, az ellátást segítő eszközök technikai csodáitól. Épp olyan messze, mint az afrikai temperamentum és közösségi érzés, a hideg és kimért északi emberek elidegenült társadalmától. És mégis, amott kiszolgáltatottság, emitt emberi méltóság. Vagy ki tudja?!

Áthidalhatók-e ezek a távolságok? Feloldhatók-e az ellentétek? Át lehet-e járni a két világ között? Van-e esélye egy varázsló felmenőkkel rendelkező fiatalembernek beilleszkedni a racionalitás társadalmába? Kun Árpád szerint igen. És én szeretném hinni, hogy igaza van. Meg hogy ez oda-vissza igaz. Mert van mit tanulnunk egymástól.

Sokat tanulhatunk Aimé Billiontól: az élet tiszteletét, a megbecsülést a kiszolgáltatott betegek iránt, az ember élettani folyamatainak természetes elfogadását. Azt a fajta gondoskodást, amit nem lehet pénzzel, technikai csodákkal megteremteni, és amit a mi társadalmunk a legkevésbé sem becsül.
Ehhez a fajta érzékenységhez kellett az az örökség, amit az afrikai ősöktől kapott.

Kikívánkozik belőlem, hogy én is ismerek egy Aimé Billiont, helyesebben a női lélekpárját. Lenyűgözött az a természetes derű és szeretet, amivel az idős betegét gondozta. Ő még megtanulta azt, amit mi már elfelejtettünk, hogy életet és halált egyaránt tisztelni kell. Mert az elmúlás, az öregség természetes része az életnek, megbecsülése nélkül az életet sem becsülhetjük meg teljes valójában.

Szép lenne ha ez a kétféle út, a kétféle gondoskodás egyszer összeérne, és nem a végtelenben, És remélem egyszer hozzánk is elér. Mert Norvégiától Magyarország is nagyon messze van.

>!
Lali P
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Sok jót olvastam a könyvről, ezért úgy gondoltam én is megpróbálom.
Végül is nem bántam meg.
Kun Árpád tökéletesen birtokolja az írás tudományát. Azt és úgy ír meg, ahogy akar, nem csúszik félre, nem keresi a szavakat, nem túloz vagy sekélyesít el semmit.
Nekem azonban ez a tökéletes íráskészség nem volt elegendő ahhoz, hogy úgy érezzem, egy kihagyhatatlan könyvet olvasok.
A történetet én nem annyira látom akkorának, mint amekkora könyv kerekedett belőle.
Félreértés ne essék, nagyon sok kiváló, csodálatos rész van a könyvben.
(Talán olyan, mint egy út Kakashalomból Bergenbe. Gyönyörű vidékek, mint egy képeskönyvben, köztük 50-60 rövidebb-hosszabb alagút.)

Azt gondolom, hogy fontos, jó könyv, de ekkora íráskészséggel – ha nem sértem meg a szerzőt – még van hova tovább. Amihez innen nézve minden adott.
Egyértelműen drukkolok.

>!
korkata
Kun Árpád: Boldog Észak

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Ez a történet engem elvarázsolt. A legjobban az Afrikában történtek tetszettek a legjobban. Talán mert történeteket átszövő misztikum egy kicsit a mesék világába röpített.
A könyv második Norvégiában játszódó része annál inkább egy realisztikus világot mutat be. A norvég precizitás csodálatra méltó. Úgy érzem ott teljesen más lehet megöregedni, mint nálunk. Nagyobb méltósággal történik. Több odafigyelést kapnak az idősebbek. A szerző nagyon részletesen ír az idősek gondozásáról.
Nem szeretem a hideget, de a regény hatására szívesen elmennék a fjordokat megnézni, ellaknék én is pár hetet egy olyan házikóban ahol a főhősünk lakott. Mindez a képszerű tájleírásnak köszönhető.
A szerző pontosan bemutatja norvég mentalitást, a norvég emberek egymáshoz való viszonyát. A könyvből nem maradt ki a szerelmi szál sem. Ezt nagyon szépen mutatja be a szerző.
A történetet átszövi az identitás keresés, az hogy hol vagyon otthon. Ott ahol születtünk, vagy ahol élünk, vagy esetleg ahol boldogok vagyunk?
Várom a következető könyvet a szerzőtől.


Népszerű idézetek

>!
Biedermann_Izabella P

Az idegenség szelleme nem azért követ, mert el akar pusztítani, hanem mert hozzám tartozik! Minél kevésbé félek tőle, ő annál szelídebb. ha elfogadnám végre, hogy ő is én vagyok, még kezes is lehetne. Ha pedig megszeretném, riasztó szörnyből engedelmes hátasommá válhatna. Elég volna a fülébe súgnom, hogy haza akarok végre érni, és ő odavágtatna velem, bárhol is legyen az a hely.

189. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

>!
Szelén

Nagyapám szerint saját énünk a legnagyobb illúziónk. Miközben azt hisszük, hogy a lelkünk, érzéseink, emlékezetünk, vágyaink hozzánk tartoznak, azok valójában mind olyan szellemek, amelyek bennünk találkoztak össze, és hosszabb-rövidebb időre egységet alkotnak. Saját énünk tehát valójában nincs, csak az ő pillanatnyi szövetségük. Ha messzi útra kelünk, a bennünk otthonra lelt szellemek felbolydulnak, esetleg még a szövetségük is felbomolhat. A helyét változtató testet mindegyikük saját ritmusában követi, vagy marad el mellőle véglegesen. Vagy éppen lehagyja, és eléje kerül. Például a csalódottság szelleme már órák óta várja ott, ahova az ámulat szelleme csak napok múlva érkezik meg. Már ha erre az utazó egyáltalán időt hagy, és a csalódottságától megigézve nem indul rögtön tovább, nem várja be az ámulatot.

152-153. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Az adminisztrátornő, aki a munkaközvetítőből elkísért, készségesen elmagyarázta, hogy egy sportversenyt látok, amit az öregotthon szervezett. Az indulók két versenyszámban nevezhettek, tolókocsis, illetve gurulós járókeret kategóriában.

197. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

>!
Oriente P

A nyugatnorvégon belül a kakashalmi tájszólás hamuvölgyi változatát beszélte a Bolond-vízesés környékén honos hanglejtéssel, vikingkori kifejezésekkel tűzdelve. Én mindenesetre egyetlen szavát sem értettem meg.

217. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

>!
Biedermann_Izabella P

Szívesen lettem volna senki magam is, de, ha már megszülettem, lennem kellett valakinek.

49. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

1 hozzászólás
>!
melanzskólia P

– Csakis a gondolkodás képes rá – papolt tovább nagyapám –, hogy mégis bekövetkezzék az, amit az emberek tudatlanságuk miatt pontatlanul csodának hívnak. Az, amikor a lehetetlen valami bámulatos fordulat által lehetségessé válik. A gondolkodás, ha kitartó és következetes, feltárja a világ működésének rejtett összefüggéseit, hatalmat kínál az embernek, aki azután megváltoztathatja azt, amit korábban megváltoztathatatlannak hitt. De a gondolkodás csodáját csak óvatosan és alázattal lehet használni. Mint minden hatalom, visszaélésre csábít.
Szünetet tartott, majd azzal zárta kenetteljesen:
– Éjjel és nappal magasztaljuk tehát érte a hatalmas Legbát, a gondolkodás szellemét, mégpedig úgy, hogy tiszteljük a lakhelyét, a fejünket, és gondolkodunk.

42. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Kapcsolódó szócikkek: csoda · gondolkodás
>!
Biedermann_Izabella P

Ha új, ismeretlen nyelven beszélek – minden kudarc ellenére, amibe a tudatlanságom miatt belebotlom –, mindig felszabadulok. Ha kimondok egy szót, az mindig frissen cseng, mint a teremtés igéje. Mindig lebeg. Még ha van is súlya, terhe nincs.

150. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

>!
csauperjel

Valaki, aki lehettem volna, téli álmot aludt bennem Afrika közepén, mint a nagy bundájú barna medve Északon.

50. oldal (Magvető, 2013)

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

Kapcsolódó szócikkek: Afrika
>!
olvasóbarát P

Nagyapám elkomorodott. (…) Visszatért tekintete a semmiből,a szemembe nézett. Egykedvűen, de türelmesen elmagyarázta, hogy ő nem sújthat átokkal senkit. Akik azt állítják magukról,hogy ezt megtehetik, azok esetleg olyan törvényt ismernek, vagy olyan szellemet idéznek meg, amiről neki nincs tudomása, vagy valamelyik általa is ismert törvénnyel és szellemmel visszaélnek. Esetleg a kimondott szóban rejlő, mérhetetlen hatalommal, amely valóban pusztító lehet akár távolból is, bár, higgyem el, a legtöbben, akik hajlandók átkot mondani, egyszerűen csak szélhámosok.

40. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél

>!
Biedermann_Izabella P

A misszionáriusfeleségek házimunka-tanfolyamát is gyéren látogatták. Oda az asszonyok jártak el Madame Betty vezetésével, és megtanulták, hogyan forgassák a kötőtűt. Az elkészült gyapjúzokniknak mindegyikük végtelenül örült, és otthon a lakás legfőbb díszeként lógatta fel a plafonra.

29. oldal

Kun Árpád: Boldog Észak Aimé Billion mesél


Hasonló könyvek címkék alapján

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Spiró György: Fogság
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Barnás Ferenc: Másik halál
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Csaplár Vilmos: Hitler lánya
Nádas Péter: Világló részletek
Oravecz Imre: Távozó fa
Jónás Tamás: Önkéntes vak
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben