Távol ​Európától 1 csillagozás

Kulcsár István: Távol Európától

Százezrek olvasták mintegy két évtizeddel ezelőtt Kulcsár István, a népszerű rádió- és tévétudósító „Legország” című sikerkönyvét, amely Amerika hétköznapjaiba nyújtott érdekes betekintést. Az ismert szerző ezúttal mélyebbre ás: a másik szuperhatalom elzárt, féltve őrzött belső világából villant fel meghökkentő epizódokat, ahogyan ő látta az ötvenes évek első felében. Szovjet ösztöndíjas diákként szerzett élményeit, jó és rossz tapasztalatait a rá jellemző humorral, iróniával, maliciózus megjegyzésekkel jócskán fűszerezve, mintegy anekdotaszerűen „tudósítja”, miközben az olvasót elszórakoztatja és saját magán is jól mulat. Legújabb könyvében Kulcsár István számos olyan jellemző, színes apró mozzanatot mesél el, amely jól egészíti ki ismereteinket elsősorban a Szovjetunióról, de a korábbi hazai állapotokról is.

>!
Korona, Budapest, 2004
268 oldal · ISBN: 9639589535

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Tarzan


Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Amapola P>!

És volt persze a szovjet folklórnak még egy kétségtelenül létező műfaja, a le nem írt, csupán szájról szájra szálló politikai vicc. Annak gyűjtéséért azonban nem kitüntetés járt, hanem néhány esztendő a Gulagon …

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gulág
Amapola P>!

Sztálinnak azonban éppen pár hónappal korábban szottyant kedve ahhoz, hogy az ideológia élő klasszikusaként még a nyelvtudományban is letegye a maga obulusát a marxizmus asztalára, és olyan témakörben is kiegészítse Lenint, ahol annak eszébe sem jutott megszólalni.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lenin · Sztálin
Amapola P>!

Átütő siker, kisebb tömegőrület forrása lett viszont a Tarzan-sorozat, amelyet addig egyáltalán nem ismertek a Szovjetunióban. A szó szoros értelmében több száz méteres sorok kígyóztak a pénztárak előtt, hogy láthassák (gyakran másodszor, harmadszor is) a vadon fiát, a gyengébb állatok védelmezőjét, a dzsungel fáiról lelógó indákon szökellve közlekedő majomembert. Sok anya Tarzannak akarta bejegyeztetni akkoriban született gyermekét. Az anyakönyvvezetők pedig, akik a legfurcsább nevekhez voltak szokva, többnyire nem is tagadták meg ezt a kérést.

Érdemes azonban még visszatérnünk az akkor divatos utónevekre, amelyek között a Tarzan talán mégiscsak kuriózumnak számított. (Bár kétségtelen, hogy a Tarzan Ivanovicsnál vadabbul legfeljebb az hangzott, mikor e név gazdája felnőtt, gyermeket nemzett, és azt Ivan Tarzanovics néven jegyezték be – így szólítják mind a mai napig.)

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió · Tarzan
1 hozzászólás
Amapola P>!

Lehetett viszont kapni két olyan cikket, amely Magyarországon jóformán ismeretlen volt akkoriban: csokoládét (ha nem is svájci minőségűt persze, de mégiscsak csokoládét) és gumióvszert. A kondom ugyanis a születések számának növelése végett, a Ratkó-törvény jegyében eltűnt odahaza a boltokból. Nyári vakációra utazva mindig ezzel örvendeztettük meg hazai barátainkat.

69. oldal

Amapola P>!

A csillogó szemű fiatalok, nagyrészt 18 évesek és a legtöbben frissen érettségizettek, abban a hihetetlen kitüntetésben részesültek, hogy szovjet egyetemi ösztöndíjra jelölték őket. Elképzelhetetlenül boldognak érezték magukat, hiszen módjuk nyílik négy vagy öt éven át a világ legélenjáróbb országában élni, a világ legkiválóbb felsőfokú tanintézeteiben tanulni a magyar és a szovjet állam ösztöndíjával. A mai olvasó ironikusnak érezheti e lelkiállapot leírását és az imént használt jelzőket, de akkor fenntartás nélkül így éreztünk.

8. oldal

Amapola P>!

A helyi érdekű vasutak kocsijait végigkéregető, többnyire nyomorék koldusok, a fronton kezüket-lábukat elvesztett egykori katonák, öt évvel a háború után is kitüntetés szalagokkal ékesített gimnasztyorkát vagy kék csíkos trikót viselő hajdani matrózok énekeltek az elesett bajtársakra emlékezve szomorú, lehangoló, alighanem maguk szerezte-költötte dalokat. A szemüket törölgető nők kezéből úgy hullott sapkájukba a fémpénz, akár az eső – nemigen akadt az asszonyok között olyan, aki öt évvel a háború után ne gyászolta volna férjét, fiát vagy testvérét.

55. oldal

Amapola P>!

Már-már a kultúrát képviselő testmozgásnak számított Csobánkán – akárcsak az egész ifjúsági mozgalomban – a zakatolás. Ez tulajdonképpen egy körtánc volt, amelyben az egymás vállát vagy derekát átfogó körben járók (fiúk és lányok vegyesen) azt énekelték, hogy:
Hegyek között, völgyek között
Zakatol a vonat.
Én a legszebb lányok (fiúk) közül
Téged választalak.
Ekkor mindenki párt választott és a körből kiválva, már kettesben ropta vele tovább, miközben azt énekelte:
Egy a jelszónk: tartós béke.
Állj közénk és harcolj érte!
Sokan már akkor is némileg gügyének, de főként unalmasnak tartottuk ezt a negyed- és fél órákon át tartó, szüntelen (és fárasztó) zakatolást, de ezt valahogyan nem illett kimondani. Még kevésbé mertem volna elárulni a többieknek (amit véletlenül tudtam), hogy a népi demokráciát építő magyar dolgozó nép fiai és leányai a békeharcra hívó zakatolás címén egy – bizonyára néhány évvel korábban a cionista ifiktől ellesett – zsidó gyerektáncot járnak és dallamot énekelnek, csak éppen a bejn hehárim bejn haszláim helyett azt fújják torkuk szakadtából, hogy hegyek között völgyek között. Aztán volt még vagy két-három hasonló körtáncunk, például az, amelyhez azt daloltuk, hogy nyeta puta, nyeta só, abruszija harasó. (Tévedések elkerülése végett: ez nem oroszul van, hanem halandzsául.) Vajon honnan vettük ezt, ki mit hallhatott félre?

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csobánka

Hasonló könyvek címkék alapján

Takács Tibor: Várak, városok varázsa
Kulcsár Ödön: A kakas szárnya alatt
Soltész Béla: Eldorádótól az Antillákig
Petőfi Sándor: Útirajzok
Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Lángh Júlia: Közel Afrikához
Bánki Éva: Telihold Velencében
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv