Százezrek olvasták mintegy két évtizeddel ezelőtt Kulcsár István, a népszerű rádió- és tévétudósító „Legország” című sikerkönyvét, amely Amerika hétköznapjaiba nyújtott érdekes betekintést. Az ismert szerző ezúttal mélyebbre ás: a másik szuperhatalom elzárt, féltve őrzött belső világából villant fel meghökkentő epizódokat, ahogyan ő látta az ötvenes évek első felében. Szovjet ösztöndíjas diákként szerzett élményeit, jó és rossz tapasztalatait a rá jellemző humorral, iróniával, maliciózus megjegyzésekkel jócskán fűszerezve, mintegy anekdotaszerűen „tudósítja”, miközben az olvasót elszórakoztatja és saját magán is jól mulat. Legújabb könyvében Kulcsár István számos olyan jellemző, színes apró mozzanatot mesél el, amely jól egészíti ki ismereteinket elsősorban a Szovjetunióról, de a korábbi hazai állapotokról is.
Távol Európától 1 csillagozás
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Átütő siker, kisebb tömegőrület forrása lett viszont a Tarzan-sorozat, amelyet addig egyáltalán nem ismertek a Szovjetunióban. A szó szoros értelmében több száz méteres sorok kígyóztak a pénztárak előtt, hogy láthassák (gyakran másodszor, harmadszor is) a vadon fiát, a gyengébb állatok védelmezőjét, a dzsungel fáiról lelógó indákon szökellve közlekedő majomembert. Sok anya Tarzannak akarta bejegyeztetni akkoriban született gyermekét. Az anyakönyvvezetők pedig, akik a legfurcsább nevekhez voltak szokva, többnyire nem is tagadták meg ezt a kérést.
…
Érdemes azonban még visszatérnünk az akkor divatos utónevekre, amelyek között a Tarzan talán mégiscsak kuriózumnak számított. (Bár kétségtelen, hogy a Tarzan Ivanovicsnál vadabbul legfeljebb az hangzott, mikor e név gazdája felnőtt, gyermeket nemzett, és azt Ivan Tarzanovics néven jegyezték be – így szólítják mind a mai napig.)
100. oldal
Lehetett viszont kapni két olyan cikket, amely Magyarországon jóformán ismeretlen volt akkoriban: csokoládét (ha nem is svájci minőségűt persze, de mégiscsak csokoládét) és gumióvszert. A kondom ugyanis a születések számának növelése végett, a Ratkó-törvény jegyében eltűnt odahaza a boltokból. Nyári vakációra utazva mindig ezzel örvendeztettük meg hazai barátainkat.
69. oldal
A csillogó szemű fiatalok, nagyrészt 18 évesek és a legtöbben frissen érettségizettek, abban a hihetetlen kitüntetésben részesültek, hogy szovjet egyetemi ösztöndíjra jelölték őket. Elképzelhetetlenül boldognak érezték magukat, hiszen módjuk nyílik négy vagy öt éven át a világ legélenjáróbb országában élni, a világ legkiválóbb felsőfokú tanintézeteiben tanulni a magyar és a szovjet állam ösztöndíjával. A mai olvasó ironikusnak érezheti e lelkiállapot leírását és az imént használt jelzőket, de akkor fenntartás nélkül így éreztünk.
8. oldal
A helyi érdekű vasutak kocsijait végigkéregető, többnyire nyomorék koldusok, a fronton kezüket-lábukat elvesztett egykori katonák, öt évvel a háború után is kitüntetés szalagokkal ékesített gimnasztyorkát vagy kék csíkos trikót viselő hajdani matrózok énekeltek az elesett bajtársakra emlékezve szomorú, lehangoló, alighanem maguk szerezte-költötte dalokat. A szemüket törölgető nők kezéből úgy hullott sapkájukba a fémpénz, akár az eső – nemigen akadt az asszonyok között olyan, aki öt évvel a háború után ne gyászolta volna férjét, fiát vagy testvérét.
55. oldal
Már-már a kultúrát képviselő testmozgásnak számított Csobánkán – akárcsak az egész ifjúsági mozgalomban – a zakatolás. Ez tulajdonképpen egy körtánc volt, amelyben az egymás vállát vagy derekát átfogó körben járók (fiúk és lányok vegyesen) azt énekelték, hogy:
Hegyek között, völgyek között
Zakatol a vonat.
Én a legszebb lányok (fiúk) közül
Téged választalak.
Ekkor mindenki párt választott és a körből kiválva, már kettesben ropta vele tovább, miközben azt énekelte:
Egy a jelszónk: tartós béke.
Állj közénk és harcolj érte!
Sokan már akkor is némileg gügyének, de főként unalmasnak tartottuk ezt a negyed- és fél órákon át tartó, szüntelen (és fárasztó) zakatolást, de ezt valahogyan nem illett kimondani. Még kevésbé mertem volna elárulni a többieknek (amit véletlenül tudtam), hogy a népi demokráciát építő magyar dolgozó nép fiai és leányai a békeharcra hívó zakatolás címén egy – bizonyára néhány évvel korábban a cionista ifiktől ellesett – zsidó gyerektáncot járnak és dallamot énekelnek, csak éppen a bejn hehárim bejn haszláim helyett azt fújják torkuk szakadtából, hogy hegyek között völgyek között. Aztán volt még vagy két-három hasonló körtáncunk, például az, amelyhez azt daloltuk, hogy nyeta puta, nyeta só, abruszija harasó. (Tévedések elkerülése végett: ez nem oroszul van, hanem halandzsául.) Vajon honnan vettük ezt, ki mit hallhatott félre?
16. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Takács Tibor: Várak, városok varázsa ·
Összehasonlítás - Kulcsár Ödön: A kakas szárnya alatt ·
Összehasonlítás - Soltész Béla: Eldorádótól az Antillákig 98% ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: Útirajzok 96% ·
Összehasonlítás - Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld 95% ·
Összehasonlítás - Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át 97% ·
Összehasonlítás - Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén 95% ·
Összehasonlítás - Lángh Júlia: Közel Afrikához 95% ·
Összehasonlítás - Bánki Éva: Telihold Velencében 93% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv 97% ·
Összehasonlítás