Lajos ​király krónikája / Geszta Lajos királyról 4 csillagozás

Küküllei János – Névtelen szerző: Lajos király krónikája / Geszta Lajos királyról

A középkori magyar történetírásban ritka periódust képvisel az 1360-as évek, hiszen három történeti munka is született: a Képes Krónika mellett Küküllei János munkája és a Lajos királyról szóló geszta. Küküllei János az első magyar történetíró, akinek életét viszonylag jól ismerjük: ifjan a királyi kancellárián dolgozott, majd 1355-től az erdélyi egyházmegye küküllői főesperese volt. Gyakran tartózkodott a királyi udvarban, néhány hadjáratára is elkísérte a `lovagkirályt`, s a szemtanú hitelességével számolt be az eseményekről. A Lajos királyról szóló másik munka, amely 1345 és 1355 közötti eseményeket tartalmaz, két ismeretlen szerző keze nyomát őrzi, akiket a kutatás a minorita (ferences) szerzetesek között vélt megtalálni. A 14. század közepére tehát megérett az idő az évszázadok óta gyűlt historikus anyag szintézisbe foglalására a Képes Krónikában, másfelől Küküllei munkája és a Névtelen Minorita gesztája tartalmi és tematikai gazdagodást jelentett a magyar történetírásban.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Magyar Történelem Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2000
120 oldal · ISBN: 9633797861 · Fordította: Kristó Gyula

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Tutajos>!
Küküllei János – Névtelen szerző: Lajos király krónikája / Geszta Lajos királyról

Mindkét mű a 14. század második felében, még Nagy Lajos életében íródott. Küküllei munkája a Hess András féle Budai krónikában, az ún. Dubnici krónikában és a Thuróczy-krónikában (ezek mind Mátyás király idejében keletkeztek), míg a Névtelen szerző munkája csak a Dubnici krónikában maradt fenn.
Tartalmuk jóval kisebb szeletét mutatja be a magyar történelemnek, mint az előttük íródott nagy magyar krónikák (Anonymus, Kézai Simon, Képes Krónika), és emiatt talán kevésbé izgalmasak a ma olvasójának, az Anjouk iránt érdeklődők számára viszont fontos elsődleges forrás mindkettő. Nagyon érdekesek a Nagy Lajos itáliai hadjáratait megörökítő részek, a nápolyi trón körüli csatározások.

Kis kuriózum: a Névtelen szerző tollából származik a legkorábbi dokumentált magyar nyelvű káromkodás. Ennek története az – mint tőle megtudjuk –, hogy Nagy Lajos segélyhadat küldött szövetségeseinek Zürich környékére, ahol azok heves csatározásokba kezdtek az ottani németekkel. A végső összecsapás alatt a németek könyörögtek a nyerésre álló magyarokhoz, mondván:
O lyeber her foh mych nicht thewth mych – vagyis: O lieber Herr, fange mich, töte mich nicht! (Ó, kedves uram, fogj el, ne ölj meg!)
Mire a magyarok válasza – FIGYELEM! Nyugalom megzavarására alkalmas rész következik! – ez volt:
Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewth ma yzzywk thy wertheketh! – vagyis: Veszteg [maradjatok?] (Vesszetek?), kurva nő fia szaros német, ittátok vérünket, ma [mi] isszuk ti véreteket!

7 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Küküllei János – Névtelen szerző: Lajos király krónikája / Geszta Lajos királyról

Anno Donna Romhányi késő-középkori Magyarország szemináriumára kellett referátumot írnom Küküllei János krónikájából. Úgy emlékszem, 5-öst kaptam rá off , de anno csak részleteket olvastam el belőle, főleg a nápolyi hadjáratokra vonatkozóakat.
Így, most egy kb 14 éves elmaradásomat pótoltam és végre elejétől a végéig elolvastam mindkét művet. Tetszett, hogy a könyv végén volt egy elemzés Kristó Gyulától a krónikára, illetve a gesztára vonatkozóan, illetve a sok végjegyzet szintén hasznos volt (bár elég fura, hogy ilyeneket is megmagyaráz, mint pl Veszprém, vagy Fehérvár, hogy asszondja „város a Dunántúlon”… ööö… oké, hát kösz, mit nem mondasz…).


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

Jöveteléről értesülve, Johanna királynő férjével, Tarantói Lajossal együtt, aki a királyi címet bitorolta, titokban elmenekült, és a királytól való félelmében három gályán Avignon tartománya felé igyekezett. Lajos király pedig bevonult Nápoly városába, ahol nagy ünnepléssel és örömmel fogadták. Ettől kezdve használta a Magyarország, Jeruzsálem és Szicília királya címet.

Ott maradt, és nyomozni kezdett, hogy testvérének, András királynak halálában kik voltak részesek, és kik voltak a főbűnősök, majd elfogatta a következő fejedelmeket: Durazzo hercegét, mint bűnöst Aversa városában, András király házában, ahol akkor lakott, és ahol Andrást megfojtották és megölték, lefejeztette. A többi fejedelmet a gyermek Károllyal, az említett András király fiával együtt megbízható bárók és lovagok kíséretében Magyaror­szágra küldte, mivel a felségsértést elkövető bűnösöket elmulasztották megbüntetni, és feltéte­lezte róluk, hogy ehhez a súlyos gaztetthez valamiképpen beleegyezésüket adták; feltételezte róluk, ama elve alapján, hogy nem mentes a titkos cinkosság gyanújától az, aki elmulasztja a nyilvánvaló bűntettel való szembeszállást. Ezekről úgy rendelkezett, hogy Visegrád várában őrizzék őket. S nagy figyelemmel és tisztelettel, jól és bőségesen tartatták őket, mint ahogy az a királyi felség vérrokonainak kijárt.

Arianrhod P>!

A király bölcs volt és igen bőkezű, sok sikeres háborút viselt és sok mindent visszaszerzett országának. S nemcsak hadi dicsőségéről volt híres, hanem tudományos ismereteiről is, odaadó lelkesedéssel művelte a csillagászatot.

Arianrhod P>!

Jadvigát pedig atyja halála után Lengyelország királynőjévé koronázták, majd később Lengyelország főurai, bárói és nemesei házassági szerződésben a nagy hatalmú litván herceghez, név szerint Jagulához adták feleségül, miután az megtért a keresztény hitre és testvéreivel együtt megkeresztelkedett. Ezt a Jagulát azután ünnepélyesen királlyá koronázták, és László­nak nevezték, aki hasonlóképpen boldogan együtt uralkodik feleségével abban az ország­ban

Arianrhod P>!

Negyven évig, egy hónapig és húsz napig uralkodott. Átlagos magasságú, büszke tekintetű, göndör hajú és göndör szakállú, derűs arcú, duzzadt ajkú és kicsit görbe hátú ember volt.

Arianrhod P>!

Később a király, aki seregének előrenyomulása közben pár napon át egyfolytában fegyvere­sen lovagjainak csapatai között lovagolt, seregét megindítva körülzárta Canosa várát, és ostrommal birtokába vette, vagy inkább visszaszerezte.

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

A rómaiak uruknak is megfogadták, a király azonban ezt visszautasította. A pápa úr palotájában látták vendégül.

Arianrhod P>!

Ugyanígy nagy hadsereg élén – országának néhány más bárójával és lovagjával együtt – a nagyságos férfiút, Kant Miklóst, országának nádorát és a Krisztusban tisztelendő Miklós atya, esztergomi érsek urat, a kancellárt az ugyancsak a szent korona fennhatósága alá tartozó Bosznia földjére küldte, hogy letörjék bizonyos lázadók szemtelenségét.

Arianrhod P>!

Ő ugyanis, mint az üdvösség buzgó harcosa, katolikus hitre akarta téríteni a zsidókat, és meg akarta nyerni őket Krisztusnak, de a zsidók megátalkodottsága és csökönyössége miatt szándékát nem tudta megvalósítani; ezért Magyarország területén az összes zsidót törvényen kívül helyezte, és elrendelte kiűzésüket.

Arianrhod P>!

A kun népet is, mely a tatár pogányság rabja volt – hogy a keresztény vallás növekedjék – alázatos sürgetéseivel az apostoli szentszéknél közbejárva, keresztény hitre térítette, Boldog István király példájára, akit az új hit alapjának Magyarországon való lerakására az isteni gondviselés választott ki, és aki az apostolokat követve, az Isten nevének dicsőségére lelki értelemben vett mennyei esőkkel öntözgette a hívek lelkét. Ennek a népnek, melyet a keresztény hitben már kioktattak, az Apostoli Szentszéktől kapott felhatalmazás alapján a minorita barátok látják el lelki gondozását, gyakorolják körében a plébánosi jogokat és végzik a hitoktatást: így napról napra erősebbé válik a hitben.

Arianrhod P>!

Ugyanígy a Lippa környéki szlávok – ez a kemény nyakú nép – az igaz hitre tértek és megkeresztelkedtek. Hitoktatásukat katolikus papok látták el Szent Jeromosnak, az anyaszentegyház egyházatyájának fordítása alapján; most azonban, mint beszélik, hittagadókká váltak, s visszatértek régi tévelygésükhöz, és sokkal rosszabbak lettek, mint korábban voltak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok
B. Szabó János: A tatárjárás
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
B. Mátyus Gyöngyi – Bori István: Történelem érettségi témavázlatok II.
Dancsó Béla: Holdséta
Keczán Mariann (szerk.): Szabó Magda Debrecene
Romsics Ignác: Magyarország története
László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról