Lajos ​király krónikája / Geszta Lajos királyról 4 csillagozás

Jöveteléről értesülve, Johanna királynő férjével, Tarantói Lajossal együtt, aki a királyi címet bitorolta, titokban elmenekült, és a királytól való félelmében három gályán Avignon tartománya felé igyekezett. Lajos király pedig bevonult Nápoly városába, ahol nagy ünnepléssel és örömmel fogadták. Ettől kezdve használta a Magyarország, Jeruzsálem és Szicília királya címet.

Ott maradt, és nyomozni kezdett, hogy testvérének, András királynak halálában kik voltak részesek, és kik voltak a főbűnősök, majd elfogatta a következő fejedelmeket: Durazzo hercegét, mint bűnöst Aversa városában, András király házában, ahol akkor lakott, és ahol Andrást megfojtották és megölték, lefejeztette. A többi fejedelmet a gyermek Károllyal, az említett András király fiával együtt megbízható bárók és lovagok kíséretében Magyaror­szágra küldte, mivel a felségsértést elkövető bűnösöket elmulasztották megbüntetni, és feltéte­lezte róluk, hogy ehhez a súlyos gaztetthez valamiképpen beleegyezésüket adták; feltételezte róluk, ama elve alapján, hogy nem mentes a titkos cinkosság gyanújától az, aki elmulasztja a nyilvánvaló bűntettel való szembeszállást. Ezekről úgy rendelkezett, hogy Visegrád várában őrizzék őket. S nagy figyelemmel és tisztelettel, jól és bőségesen tartatták őket, mint ahogy az a királyi felség vérrokonainak kijárt.

A király bölcs volt és igen bőkezű, sok sikeres háborút viselt és sok mindent visszaszerzett országának. S nemcsak hadi dicsőségéről volt híres, hanem tudományos ismereteiről is, odaadó lelkesedéssel művelte a csillagászatot.

Jadvigát pedig atyja halála után Lengyelország királynőjévé koronázták, majd később Lengyelország főurai, bárói és nemesei házassági szerződésben a nagy hatalmú litván herceghez, név szerint Jagulához adták feleségül, miután az megtért a keresztény hitre és testvéreivel együtt megkeresztelkedett. Ezt a Jagulát azután ünnepélyesen királlyá koronázták, és László­nak nevezték, aki hasonlóképpen boldogan együtt uralkodik feleségével abban az ország­ban

Negyven évig, egy hónapig és húsz napig uralkodott. Átlagos magasságú, büszke tekintetű, göndör hajú és göndör szakállú, derűs arcú, duzzadt ajkú és kicsit görbe hátú ember volt.

Később a király, aki seregének előrenyomulása közben pár napon át egyfolytában fegyvere­sen lovagjainak csapatai között lovagolt, seregét megindítva körülzárta Canosa várát, és ostrommal birtokába vette, vagy inkább visszaszerezte.

A rómaiak uruknak is megfogadták, a király azonban ezt visszautasította. A pápa úr palotájában látták vendégül.

Ugyanígy nagy hadsereg élén – országának néhány más bárójával és lovagjával együtt – a nagyságos férfiút, Kant Miklóst, országának nádorát és a Krisztusban tisztelendő Miklós atya, esztergomi érsek urat, a kancellárt az ugyancsak a szent korona fennhatósága alá tartozó Bosznia földjére küldte, hogy letörjék bizonyos lázadók szemtelenségét.

Ő ugyanis, mint az üdvösség buzgó harcosa, katolikus hitre akarta téríteni a zsidókat, és meg akarta nyerni őket Krisztusnak, de a zsidók megátalkodottsága és csökönyössége miatt szándékát nem tudta megvalósítani; ezért Magyarország területén az összes zsidót törvényen kívül helyezte, és elrendelte kiűzésüket.

A kun népet is, mely a tatár pogányság rabja volt – hogy a keresztény vallás növekedjék – alázatos sürgetéseivel az apostoli szentszéknél közbejárva, keresztény hitre térítette, Boldog István király példájára, akit az új hit alapjának Magyarországon való lerakására az isteni gondviselés választott ki, és aki az apostolokat követve, az Isten nevének dicsőségére lelki értelemben vett mennyei esőkkel öntözgette a hívek lelkét. Ennek a népnek, melyet a keresztény hitben már kioktattak, az Apostoli Szentszéktől kapott felhatalmazás alapján a minorita barátok látják el lelki gondozását, gyakorolják körében a plébánosi jogokat és végzik a hitoktatást: így napról napra erősebbé válik a hitben.

Ugyanígy a Lippa környéki szlávok – ez a kemény nyakú nép – az igaz hitre tértek és megkeresztelkedtek. Hitoktatásukat katolikus papok látták el Szent Jeromosnak, az anyaszentegyház egyházatyájának fordítása alapján; most azonban, mint beszélik, hittagadókká váltak, s visszatértek régi tévelygésükhöz, és sokkal rosszabbak lettek, mint korábban voltak.