Rom 10 csillagozás

Kukorelly Endre: Rom Kukorelly Endre: Rom Kukorelly Endre: Rom

Meddig ​él velünk a kommunista diktatúra emléke? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amiről kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly Endre kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról. Ami nem csak a múlt.
Kukorelly Endre a kilencvenes évek óta folyamatosan írja, újraírja e könyvét. Mert nem csak a múlt, hanem annak feldolgozása is… (tovább)

>!
Kalligram, Pozsony, 2014
188 oldal · ISBN: 9788081017902
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632995199
>!
Kalligram, Pozsony, 2006
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 8071498211

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Magadan


Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

dokijano >!
Kukorelly Endre: Rom

Kemény szöveg ez. Nagyon kemény, és véresen komoly dolgokat feszeget. Több ilyen kellene, hogy végre tisztán (?) láthassunk, és ne kelljen homályos célozgatásokat hallgatnunk, hogy biztos ez is meg az is büdös komenista besúgó volt. Jó lenne végre nagyobb rendet teremteni, vagy ahogy a könyve vége felé írja a szerző: https://moly.hu/idezetek/988887
És nem ám csupán regénnyé kerekített fikció valós alapokkal, hanem minden állítását (már-már zavaró részletességgel) alátámasztja megfelelő hivatkozásokkal. Csak egy apró jellemző adat: a 189 oldalból 35 oldal (!) a jegyzet.
Egy kicsit mégis csalódtam, mert a fülszöveg szóhasználatából arra számítottam, hogy mindvégig az 1945–1989 közötti időszak Magyarországáról lesz szó. (De ez nem a könyv hibája, hanem a fülszövegé.) Erről IS volt persze szó, de hozzá lettek csapva a komonizmust (a szerző és sokan mások szóhasználata) megalapozó évek szovjet eseményei, kegyetlenkedései is. Bár erre nem számítottam, és az igazat megvallva most éppen nem is érdekelt, mégis érdekes tényeket tudtam meg, pl. az ukrán területeken a múlt század 20-as éveiben dúló katasztrofális éhínségről, amelyet az akkori szovjet politika gerjesztett, vagy pl. a hírhedt Ljubljankában eltűntekről. Szóval aki a szélesebb összefüggésekre is kíváncsi, annak kiváló alapanyag ez az írás. De készüljön fel, hogy nem egy könnyed esti olvasmány. Igenis szigorú figyelmet (és néhol erős idegzetet) követel a végigolvasása.

tide P>!
Kukorelly Endre: Rom

Nem nagyon tennék hozzá @dokijano értékeléséhez, csak pár személyes mondatot.
    Azt, hogy az én életemről – is – szól (alig van kor- és nincs társadalmi különbség köztünk, un. keresztény középosztály), hátborzongatóan, gyomorszorítóan pontosan: „Persze ők kommunisták, onnan, von Haus aus jön, engem meg kihagytak ebből. Kívül lenni pocsék rossz. Rossz, hiába, nem szereted, ijesztő, nem is érted, hogy pont te miért maradtál ki mindenből.
    Azt, hogy a könyv a „kommonizmuson” kívül vagy belül, a „romon”: „mindent, de mindent elpusztítanak, és amit a pusztulás helyére építenek, az is mind, nincs kivétel, csupa irgalmatlan pusztítás. Nem föltétlen terv szerint, nem azért történik így, mert tervbe vették, csak mégis ilyen a rend.” és a bornírt erőszakon (és ilyeneken) kívül, az árulásról szól, nekem mindenképp, és pontosan: Második, javított, bővített kiadás, mondjuk a (26)-tól mondjuk a Kódáig.
    Azt, hogy egyszerre túlidéztem és alulidéztem magam. Az egész könyvet kellene – újra és újra – idézni.


Népszerű idézetek

dokijano >!

Hónapok óta nincs Moszkvában tojás. A Lirában szendvicsezés, Druzsba könyvesbolt, majd a Nacionálba, Rasid születésnapi vacsorája. Kaviárhalmok. Meséli Rasid, hogy egyszer szabálytalankodott a metróban, mire a rendőr rászólt, ne viselkedjen úgy, mint egy magyar állampolgár.

78. oldal, (14) (Kalligram, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · tojás
dokijano >!

    Amíg nem derül ki, nem mondják meg, hogy kik jelentgettek, nem állítják elő azokat, akik följelentéseket tettek, nem állnak elő ők maguk, nem hangoznak el legalább elnézést kérő szavak, addig nekem még bőven a szovjetónió (sic!). Óh, én nem igy képzeltem el a rendet, na igen, bár olyan nagyon azért nem képzelegtem.

125. oldal, (26) (Kalligram, 2006)

dokijano >!

Eltűntek, mint minden, ami a Lubjankába került. Maga Klicskov is eltűnt. A feleségének azt mondták, hogy tíz évet kapott, levelezési jog nélkül. Nem rögtön tudtuk meg, hogy ez agyonlövést jelent.

91. oldal, (17) (Kalligram, 2006)

dokijano >!

Mindenki focizott, aki nem tudott, az is, aki nem focizott, az is focizott, a futball a legfőbb hierarchiaképző a kisfiúk között, úgy 14 éves korig. Akkor jön a tánciskola.

51. oldal, (8) (Kalligram, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: futball
3 hozzászólás
szverda>!

Sőt, nehéz olyat mondani, nincs hozzá kedvem, hogy a komonizmusból bármi a szívemhez nőtt, viszont ha nőtt, akkor hova nőtt volna egyébként máshová?

120. oldal, 25. fejezet - ROM. A komonizmus története (Kalligram, 2006)

szverda>!

A banánra emlékszem. Ha leírom, megvan, az emlékezet működik, inkább a képzelet hiányzik. Az volt a banánnal, hogy általában nem volt banán, és néha, ki tudja, miért, behoznak egy adaggal. Miért pont banán nem volt, vagy banán pont miért nem volt, ha narancs volt, rejtélyes, talán egészségügyi döntés, vitaminadagolás miatt, szerintük másfajta vitaminok szükségesek. Foglalkoztak a vitaminommal, fölmérték az állapotot, ezért nem volt banán, és ez a nem-volt-banán volt a komonizmus.

121, oldal, 25. fejezet - ROM. A komonizmus története (Kalligram, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: banán
dokijano >!

    Jött később még néhány kisebb paksaméta, elküldték a dossziém fedőlapját, az állt rajta, hogy LIDI.
    Az lennék én. Hogy miért pont Lidi, arra nem én jöttem rá, (136), pedig költőiségében is roppant egyszerű megoldás: KukorelLI BanDI, apró átírásssal. Lírai, kollégát alkalmazhattak, kis szeretet is van benne, gondolom. Ugye, hogy van, nem igaz, hogy nincs!

A (136) jegyzet:
Hanem valaki más. Ráadásul, mondják, nem is én vagyok a LIDI. Hanem valaki más.

125. oldal, (26) (Kalligram, 2006)

1 hozzászólás
dokijano >!

    Legkevésbé sem érdekelnek a vízügyek. Leírtam elégszer, nincs kedvem kiismerni magamat, nem akarom érteni, nem helyettesítek vízügyi hivatalt, adatoktól egyből bealszok. Mégis rám tartozik, a nagymarosi gát története a komonizmus története. Történéseknek se vége, se hossza, mindenre ne is kerüljön sor, erre mégis kerüljön, annyira szovjet. Annyira elvtárs.
    Annyira, hogy ilyen nincs, lehet, hogy ez a legmagyar-szovjetebb, igazi győzzük le a természetet, fordítsuk vissza a folyó-elvtársakat-program, ehhez a gáthoz képest másféle rombolások, vas-és-acél lenin- és sztalinvárosok mind jelentéktelen rozsdásodás. Aztán meg hallani újra, hogy mégis fölépítik, nincs vége, nincsen vég, örök ráadás megy, nem a felejtés ellen írok, nincs múlt idő, semmi rozsda, föl lesz építve, unom.
    Uncsi. Jó, rossz, lankasztó, hervadt, vidám, unalmas, neked igen, nekem nem, így van kidekázva, nem is tud sokkal rosszabb lenni, ahogy sokkal jobb se. Katasztrófa, ugyan már, világ vége, ugyan, lezöttyensz szépen a VilágVégen, üldögélsz, lógázod lefelé a lábadat. Ha egyszer igazán véget ér, akkor nem lesz.

105. oldal, (21) (Kalligram, 2006)

dokijano >!

Kölcsönös napi-politikai legitimizálás folyik.
    A czéllal szentesített kvaterkázás.
    És mindez helyes és erkölcsös, retorikájukban folyamatos az erkölcsre való hivatkozás, ők tudják, hogy mi a helyzet, mikor, hol, mit, miért és kivel szükséges egyeztetni – és vacsorázni. Tudják a választ.

41. oldal, (666) (Kalligram, 2006)

rudischf>!

Azért mondom mindezt, mert itt mifelénk egyetlen halk pardon még el nem hangzott. Ezért ilyen szerencsétlenül kínos-ciki hely Magyarország, a komcsijaival meg a komcsizóival együtt. Azzal együtt, hogy, noha jól esne, mégsem lehet komcsizni, pont úgy nem lehet, ahogy egyesek csinálják. Mivel elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Őszintén beszélni, magunkon kezdeni a dolgot.
Nem azokra gondolok, akik csinálták, nem az aktív fanatizáltakra, a rosszhiszeműekre, azokra nem gondolok. Hanem azokra, akik nem csináltak semmit. Majdnem semmit, keveset, alig ezt-azt, ha sokat is, nem eleget, akik csak úgy, miközben reggel szépen fölkeltek, este nyugodt szívvel lefeküdtek, mintegy mellékfoglalkozásban legitimálták a rendszert. Álmukban is, azzal, hogy egy levegőt szívtak vele.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyina Lugovszkaja: Élni akarok
Anne Applebaum: Vasfüggöny
Deme László: Orsi és a tankok
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Marschalkó Lajos: Egyedül Sztalin ellen
Kiszely Gábor: ÁVH
Szabó Miklós: A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Menczer Gusztáv: A gulág rabtelepei
D. Szűcs László: Légy inkább erotikus