Országházi ​divatok 11 csillagozás

Kukorelly Endre: Országházi divatok

Mit keres az író a Parlamentben? Mi köze hozzá, és a többieknek mi közük az íróhoz? És ha már ott van, hogyan lehetne haszna, vagy legalábbis hogyan definiálhatná magát ebben a helyzetben? Kukorelly Endre ciklusnyi politikai közszereplésének vissza-visszatérő motívuma a kultúra helye és szerepe a társadalmunkban, valamint a döntéshozók tudatában. Elsősorban a viselkedési- és beszédkultúráé, ami akaratlanul is elárulja, honnan jövünk, és mit akarunk. Az író messziről jött, és hamar távozott saját történetéből, amelynek jellegzetes fragmentumaiba most bepillantást enged. Az elbeszélés repedéseiből pedig itt-ott előtüremkedik a régebb múlt, az Országház épületében szintén gyakran megforduló Jókai, Mikszáth és még sokan, akiknek a mondataiban ott visszhangzik a mi jelenünk.

>!
Libri, Budapest, 2014
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103449
>!
Libri, Budapest, 2014
282 oldal · ISBN: 9789633104071

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

pável>!
Kukorelly Endre: Országházi divatok

Memoár, napló, de mellette interpellációk ("kétpercesek"), interjú-másodközlések, sőt versek csokorba szedve a[z első] Kétharmad korának első két és fél esztendejéből.

„Morvai Krisztina mellett ülök. Mellőlem kiabál. Börtönt, kötelet, kiabálja Bajnai alatt, aki beszól Vonának, mert az, levetve zakóját, mellényben esküdött. Két kiabálás között barátságosan hozzám fordul, előkapja a táskájából a cukorkás dobozát, megkínál. Köszönöm, mondom, nem szeretem. De-de, vegyek csak, a markomba ráz pár darabot. Szörnyen ismerős bűbájos hangfekvés, budai úriasszony, nem hagyja annyiban, és úrifiú nem utasít vissza egy hölgyet. Elmeséli, mennyire fárasztja a sok repülés, fireg-forog, izgatott, és oké, én is épp elég izgatott vagyok, mégiscsak nyitóülés. Beszédkényszere van, erősen kompenzál, mintha valahogy röstellné magát, érezné, hogy nem így kéne, hogy rosszul navigált. Vajon mire jó ez, miért jó neki? A későbbiekben is, ha megjelenik, tenyerembe ütöget pár tik-takot, én meg lenyelem. Hogy ő most föl fog szólalni! Jó. És izgul, közli izgatottan. Nem létezik, válaszolom, maga profi. De, izgul, higgyem el, és mosolyog hozzá, aztán föláll, hogy átváltozzon. Valami furcsa izévé. Egyszer csak fölállt, és átalakult.”

Kissé irritáló, hogy mindjárt az elején Mikszáth-hoz és más, politikába megmártózó írónagyságokkal méri magát, és a szövegkazal legérdemesebb részei bizony az idézetek az előbbi uraktól, és egyáltalán nem jóleső, hanem inkább irritáló a szerző naivitása, valami másért mégis erősen ajánlott, sőt kötelező darab: testközeli látlelet az elmúlt pár évek hatalomgyakorlóinak és a hatalom peroikoszainak (őfelsége és ellenzéke) mentális állapotáról.

„Szombaton foci után Bächerékhez. Néhány destruktív, sértődött exeszdéeszes, antielempés szöveg, nehéz hallgatni. Nem vész, nem kellemes. Elszéledünk.”

Nem szívderítő látlelet, mert csak megerősít bennünket, hogy ebben az országban elszabadult a pokol, és mintha Stephen King írná jövőnk forgatókönyvét. Egy örömünk mégis lehet, a mindennapok mocskával együtt is patyolat tisztának érezhetjük magunkat ezekhez képest, ott fent.

„Este Tilos Rádió, csütörtökön a Szatyor Bárban borzalmas beszélgetés a politikai költészetről. Mondja mind a magáét, süket duma. Másnap egész nap a Parlament TV forgat velem, a mellékhelyiségbe is elkísérnek, durva.”
(2014k)

MortuusEst>!
Kukorelly Endre: Országházi divatok

Kár ezért a könyvért. Sokkal több volt benne…
Bandi, Bandi! Miért kellett ennyire sietni? Jól van, értem én. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Elvégre ki fog emlékezni napi aktuálpolitikai eseményekre pár év múlva. Gyorsan kellett kiadni, amíg aktuális. Ez bizony rányomta a bélyegét a könyvre is.
Az annyira nem gond, hogy mintha az író sem tudná, hogy mit is akar. Napló? Blog? Filozofikus memoár? Az már sokkal inkább, hogy a szövegek stilizáltsága, és reflektáltsága nagyon hullámzó. Azt az elején lévő idézetek is sejtetik, hogy K. nem csinál titkot belőle, hogy Jókai és Mikszáth nyomdokain jár. (Egyébként is adná magát az összehasonlítás.) Jócskán idéz is tőlük (Mikszáthtól többet.) Ezen kívül idéz rengeteg interjút, naplóbejegyzést, linket etc. (Néhol bevallottan a naplóját használja.) Ezekkel két komoly problémám is van. Egyrészt nagyon zavaró az idézések kaotikussága. Hol sehogy, hol a szövegben, hol végjegyzet formájában. (Amit egyébként sem szeretek, mert megtöri az olvasás ritmusát.) Ami ennél sokkal jobban zavar: van ahol szépen reflektál is az idézetre, máshol meg csak úgy odateszi az arcunkba, és kezdjünk vele valamit. Szépirodalomnál ez nem is lenne baj. De ebben a kötetben talán épp a reflexiók lennének fontosak.
A szöveg jobban sikerült részei nagyon „kukorellysek”. Ezek önmagukban is megállnának.. Ugyanakkor nagyon sokszor elmondja –már-már mantraszerűen¬– ugyanazokat a dolgokat. Értem én, hogy győzködni akar valaminek a helyességéről (ráadásul nyilván nem fogja olyan a kezébe venni a kötetet, aki nem akar politikával foglalkozni), de nem lehetne kicsit kevésbé didaktikusan?
Kicsit talán szigorú vagyok vele, ennyi kritika után biztosan úgy hangzik, mintha nem érné meg a fáradságot. Szó sincs róla, egész jó kis könyv ez! De ha valami lehetne nagyon jó is, akkor miért kell beérni kevesebbel?

ideali_zed>!
Kukorelly Endre: Országházi divatok

A tőle megszokott stìlusban alkotott mű. Afféle nyilvànos napló. Elsősorban reflektàlt, és ahogy az elején leszögezte, a kultúra mellett àllt ki. Civilként.
Maguk az események nincsenek túlsàgosan részletezve. A kezdeti lelkesedés elszürkülése, a mindennapokba süllyedés tette szàmomra a tényeken felül àllóan is keserű, de érdekes olvasmànnyà.


Népszerű idézetek

pável>!

Akkor miért háborúzunk, mondta Churchill az ismert anekdota szerint, amikor a hadi kiadások finanszírozására el akarták vonni a kultúrára szánt pénzt. Ha a közoktatás megszabadul az ideológiai ballaszttól, lúzerek helyett jól fizetett tanárok a művészet élvezetére tanítanak, a kultúra visszanyeri társadalmi elismertségét, az komoly gazdasági felhajtóerő. Mulatságosan közelről látom, hogy a politikai osztály érdektelen ez ügyben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sólyom László: Egy elnökség lenyomata
Babarczy Eszter – Bródy János – Bruck Gábor: Miért hagytuk, hogy így legyen?
Janikovszky Éva: A Hét Bőr
Z. Kárpát Dániel: EU tanázia
Kovács Zoltán – Megyesi Gusztáv – Váncsa István: Első oldal II.
Bálint György: A szavak felkelése
Nemere István: Titkok könyve 2012
Fehér Renátó: Garázsmenet
Aleska: De hová tűnt Emese?
Lakatos Pál: Országrontók