Országházi ​divatok 9 csillagozás

Kukorelly Endre: Országházi divatok

Mit keres az író a Parlamentben? Mi köze hozzá, és a többieknek mi közük az íróhoz? És ha már ott van, hogyan lehetne haszna, vagy legalábbis hogyan definiálhatná magát ebben a helyzetben? Kukorelly Endre ciklusnyi politikai közszereplésének vissza-visszatérő motívuma a kultúra helye és szerepe a társadalmunkban, valamint a döntéshozók tudatában. Elsősorban a viselkedési- és beszédkultúráé, ami akaratlanul is elárulja, honnan jövünk, és mit akarunk. Az író messziről jött, és hamar távozott saját történetéből, amelynek jellegzetes fragmentumaiba most bepillantást enged. Az elbeszélés repedéseiből pedig itt-ott előtüremkedik a régebb múlt, az Országház épületében szintén gyakran megforduló Jókai, Mikszáth és még sokan, akiknek a mondataiban ott visszhangzik a mi jelenünk.

>!
Libri, Budapest, 2014
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103449
>!
Libri, Budapest, 2014
282 oldal · ISBN: 9789633104071

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
pável 
Kukorelly Endre: Országházi divatok

Memoár, napló, de mellette interpellációk ("kétpercesek"), interjú-másodközlések, sőt versek csokorba szedve a[z első] Kétharmad korának első két és fél esztendejéből.

„Morvai Krisztina mellett ülök. Mellőlem kiabál. Börtönt, kötelet, kiabálja Bajnai alatt, aki beszól Vonának, mert az, levetve zakóját, mellényben esküdött. Két kiabálás között barátságosan hozzám fordul, előkapja a táskájából a cukorkás dobozát, megkínál. Köszönöm, mondom, nem szeretem. De-de, vegyek csak, a markomba ráz pár darabot. Szörnyen ismerős bűbájos hangfekvés, budai úriasszony, nem hagyja annyiban, és úrifiú nem utasít vissza egy hölgyet. Elmeséli, mennyire fárasztja a sok repülés, fireg-forog, izgatott, és oké, én is épp elég izgatott vagyok, mégiscsak nyitóülés. Beszédkényszere van, erősen kompenzál, mintha valahogy röstellné magát, érezné, hogy nem így kéne, hogy rosszul navigált. Vajon mire jó ez, miért jó neki? A későbbiekben is, ha megjelenik, tenyerembe ütöget pár tik-takot, én meg lenyelem. Hogy ő most föl fog szólalni! Jó. És izgul, közli izgatottan. Nem létezik, válaszolom, maga profi. De, izgul, higgyem el, és mosolyog hozzá, aztán föláll, hogy átváltozzon. Valami furcsa izévé. Egyszer csak fölállt, és átalakult.”

Kissé irritáló, hogy mindjárt az elején Mikszáth-hoz és más, politikába megmártózó írónagyságokkal méri magát, és a szövegkazal legérdemesebb részei bizony az idézetek az előbbi uraktól, és egyáltalán nem jóleső, hanem inkább irritáló a szerző naivitása, valami másért mégis erősen ajánlott, sőt kötelező darab: testközeli látlelet az elmúlt pár évek hatalomgyakorlóinak és a hatalom peroikoszainak (őfelsége és ellenzéke) mentális állapotáról.

„Szombaton foci után Bächerékhez. Néhány destruktív, sértődött exeszdéeszes, antielempés szöveg, nehéz hallgatni. Nem vész, nem kellemes. Elszéledünk.”

Nem szívderítő látlelet, mert csak megerősít bennünket, hogy ebben az országban elszabadult a pokol, és mintha Stephen King írná jövőnk forgatókönyvét. Egy örömünk mégis lehet, a mindennapok mocskával együtt is patyolat tisztának érezhetjük magunkat ezekhez képest, ott fent.

„Este Tilos Rádió, csütörtökön a Szatyor Bárban borzalmas beszélgetés a politikai költészetről. Mondja mind a magáét, süket duma. Másnap egész nap a Parlament TV forgat velem, a mellékhelyiségbe is elkísérnek, durva.”
(2014k)

>!
MortuusEst
Kukorelly Endre: Országházi divatok

Kár ezért a könyvért. Sokkal több volt benne…
Bandi, Bandi! Miért kellett ennyire sietni? Jól van, értem én. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Elvégre ki fog emlékezni napi aktuálpolitikai eseményekre pár év múlva. Gyorsan kellett kiadni, amíg aktuális. Ez bizony rányomta a bélyegét a könyvre is.
Az annyira nem gond, hogy mintha az író sem tudná, hogy mit is akar. Napló? Blog? Filozofikus memoár? Az már sokkal inkább, hogy a szövegek stilizáltsága, és reflektáltsága nagyon hullámzó. Azt az elején lévő idézetek is sejtetik, hogy K. nem csinál titkot belőle, hogy Jókai és Mikszáth nyomdokain jár. (Egyébként is adná magát az összehasonlítás.) Jócskán idéz is tőlük (Mikszáthtól többet.) Ezen kívül idéz rengeteg interjút, naplóbejegyzést, linket etc. (Néhol bevallottan a naplóját használja.) Ezekkel két komoly problémám is van. Egyrészt nagyon zavaró az idézések kaotikussága. Hol sehogy, hol a szövegben, hol végjegyzet formájában. (Amit egyébként sem szeretek, mert megtöri az olvasás ritmusát.) Ami ennél sokkal jobban zavar: van ahol szépen reflektál is az idézetre, máshol meg csak úgy odateszi az arcunkba, és kezdjünk vele valamit. Szépirodalomnál ez nem is lenne baj. De ebben a kötetben talán épp a reflexiók lennének fontosak.
A szöveg jobban sikerült részei nagyon „kukorellysek”. Ezek önmagukban is megállnának.. Ugyanakkor nagyon sokszor elmondja –már-már mantraszerűen¬– ugyanazokat a dolgokat. Értem én, hogy győzködni akar valaminek a helyességéről (ráadásul nyilván nem fogja olyan a kezébe venni a kötetet, aki nem akar politikával foglalkozni), de nem lehetne kicsit kevésbé didaktikusan?
Kicsit talán szigorú vagyok vele, ennyi kritika után biztosan úgy hangzik, mintha nem érné meg a fáradságot. Szó sincs róla, egész jó kis könyv ez! De ha valami lehetne nagyon jó is, akkor miért kell beérni kevesebbel?

>!
kfg
Kukorelly Endre: Országházi divatok

nekem ez sajnos elég nagy csalódás volt – pedig szerintem jó a találkozás, gondolkodó, reflexióra hajlamos, naplóíró ember és a politika.

nem tehetek róla, szeretem a nagyobb ívű, kifejtős dolgokat, kevésbé a töredezettséget. adott az elbeszélő, akinek a töke tele van azzal, amit 2010 előtt politikának neveznek, aki az értelmiségi léttel épphogy nem érzi ellentétesnek, hanem kifejezetten a lényegének érzi a politikai részvételt. adott ennek az embernek a találkozása azzal a szervezettel, aki azzal az igénnyel lép föl, hogy legyen más a politika, és számára is meglepő módon a parlamentben találja magát.

nagyon sokat foglalkozik az értelmiségi / írói / politikusi szereppel, talán ennek a körüljárása és nyugvópontra nem kerülése a legnagyobb erénye a könyvnek, hogy mit ad föl az ember, ha ebben egyáltalán részt vesz, megéri-e akkor, ha kétharmad lévén olyan dologban kell részt vennie, ahol matematikai értelemben nincs rákényszerítve a többség az ellenzék figyelembevételére, tehát szükségképpen alacsony hatásfokkal dolgozik…

még érdekes a parlamenti hangulatok leírása, az arctalan és jellegtelen mamelukokból álló fidesz-frakció, a parlament se, ahova nem hívják meg focizni a szocikat, s a jobbikos sem kap labdát, a fidesz-frakcióban ülők széttárt keze, amivel jelzik, hogy hiába minden, most ők csinálják a dolgot… ezek a kis hangulatképek jók, az meg elkeserítő, hogy a kultúra mennyire nem tényező ebben a világban (itt érezhető némi sértettség is, hogy még a saját frakciójából sem megy el vele senki egyetlen koncertre, színházba, felolvasásra sem… bár a poszt-on tapasztaltak fényében az egymás iránti érdeklődés hiányát kifejezetten nemcsak a politikára tartja jellemzőnek.

de ahhoz képest, hogy szerző szerint az lmp az utóbbi x ezer év legjobb politikai ajánlata, hogy ti. végre ügyeket nézzünk s ne szekértáborhoz tartozást, a hangulati elemeken túl (helyes fiúk s lányok alkotják a frakciót, ügyesek, felkészültek, jókedvűek) nem nagyon látunk tartalmi elemeket. látjuk, hogy szerzőt elborzasztják, hogy vannak hajléktalanok – ez egy utcán sétáló magánember megjegyzése. hogy fordul ez le politikusi cselekvésre. rendben van, hogy a politikusnak nem kell mindenhez értenie, arra van stábja – de mégis, mi lenne a képviselő véleménye földtörvényről, alkotmányról, közbeszerzésekről azon túl, hogy odaláncolja magát a közgép udvarára. miért? mitől népi csiba kata és vágó gábor? miben különböznek a libsiktől? mi volt az ellentét frakció és választmány között?

mi ennek a kétéves képviselőségnek a tartalma, ha a politikát is nézzük, nemcsak azt, ahogy kukorelly szerző kukorelly képviselőt nézi, hogy miként viselkedik ebben a számára új és szokatlan szerepben? éppen az ügyek tűnnek hiányozni a könyvből, amitől számomra sok esetben éppen valamifajta kívülálló pozíció jelenik meg, meg mintha meg lenne spórolva némi munka is.

vannak részek, amikért egyébként érdemes végigolvasni, de összességében nekem inkább kihasználatlanul hagyott lehetőség ez.

>!
Gádorka
Kukorelly Endre: Országházi divatok

Kíváncsian vettem kezembe a könyvet. Nem csalódtam. Híven tükrözi a politikai élet mai állását. Örülök, hogy megörökítette.

>!
ideali_zed
Kukorelly Endre: Országházi divatok

A tőle megszokott stìlusban alkotott mű. Afféle nyilvànos napló. Elsősorban reflektàlt, és ahogy az elején leszögezte, a kultúra mellett àllt ki. Civilként.
Maguk az események nincsenek túlsàgosan részletezve. A kezdeti lelkesedés elszürkülése, a mindennapokba süllyedés tette szàmomra a tényeken felül àllóan is keserű, de érdekes olvasmànnyà.


Népszerű idézetek

>!
pável 

Akkor miért háborúzunk, mondta Churchill az ismert anekdota szerint, amikor a hadi kiadások finanszírozására el akarták vonni a kultúrára szánt pénzt. Ha a közoktatás megszabadul az ideológiai ballaszttól, lúzerek helyett jól fizetett tanárok a művészet élvezetére tanítanak, a kultúra visszanyeri társadalmi elismertségét, az komoly gazdasági felhajtóerő. Mulatságosan közelről látom, hogy a politikai osztály érdektelen ez ügyben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sólyom László: Egy elnökség lenyomata
Babarczy Eszter – Bródy János – Bruck Gábor: Miért hagytuk, hogy így legyen?
Janikovszky Éva: A Hét Bőr
Z. Kárpát Dániel: EU tanázia
Kovács Zoltán – Megyesi Gusztáv – Váncsa István: Első oldal II.
Bálint György: A szavak felkelése
Nemere István: Titkok könyve 2012
Fehér Renátó: Garázsmenet
Aleska: De hová tűnt Emese?
Lakatos Pál: Országrontók