Cé ​Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé 17 csillagozás

Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Csütörtök esti bridzspartik előtt mindig lefutott néhány mondatnyi dühös-heves vagy blazírt, fásult, lapos komcsizás meg zsidózás, a lenézés, keserűség, irigység és sajnálat keveréke. Családias szalonzsidózás, végtelen elkeseredettségből. Nem bírták kihagyni. Mert reakciósok. Úgynevezett reakció. A magából enyhén kikelt Lolcsi arca. Erősen festi magát, pirosítót használ, és a hevességtől meg a három pohárka szürkebaráttól még jobban kipirosodik, ez jól áll neki. Szóhasználat, utánozhatatlan zenei hangsúlyok, operai, színpadias, mégis őszinte, belülről jön, legbelülről, akármilyen hamisan hangzik is igazából. Tökéletesen hamis őszinteség. Fájdalmas, visszafogott, szép és elegáns a Loli. Elegáns mozdulatok, büszke nyak, mell, a hangsúlyai izgatók. 'Zsidók' és 'három kőr'. Néz diadalmasan. 'Három pikk!'.

Kenyérillat és Szent Család a kommunizmusban.

>!
Kalligram, Budapest, 2019
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681342

Enciklopédia 2


Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Kukorelly, alias (K) vett egy jó nagy kondért, beledobált mindent, ami csak eszébe jutott, aztán feltette lassú tűzre főni. Közben egy jókora fakanállal megkevergette, hogy az összetevők lehetőleg minél messzebb távolodjanak egymástól. Mikor úgy gondolta, kész, vett egy nagy merőkanalat, és feltálalta a főztjét.
Nem ismertem korábban (K) konyháját, így gyanútlanul láttam neki az ebédnek. Nem figyeltem fel a számozásra (a fene se nézi a fejezetek, részek számozását, nem matekozni akartam, hanem olvasni), gondoltam, jönnek majd sorban, azért vannak számozva. Aztán csak észrevettem az első turpisságot. Onnantól már próbáltam kitalálni a szanaszét kevert számozás rendszerét, de az nem volt neki. Ahogy a nagyobb fejezetcímek elején a római számokat is feleslegesen néztem meg, hiszen lehetett ott MCMLX vagy MCMLXXX, ugyanúgy előfordultak teljesen más időben játszódó történetek. Innentől teljesen értelmetlen volt az egész számozósdi, olyan csinálmány-szaga lett a dolognak. Az író játszadozott kicsinyt. Velünk is, magával is, csak ő ezen biztosan jobban szórakozott.
A számozáson kívül egyes részek is teljesen hidegen hagytak, simán átugorhattam volna őket, ha nem vagyok ilyen aranymosó olvasó, aki mindenben remél találni valami érdekeset vagy fontosat.
Zavart aztán a (K) nemi életére használt nyelvezet is. De ez az én problémám, ő biztos jól elvolt így is.
Amiért mégis négy csillag, amiért mégis érdemes volt elolvasni (ld. aranymosás), az a könyv kb. háromnegyede, ami (K) gyerek- és fiatalkorában játszódik az 50-60-70-80-as években. Meg hát ami még a családjában, a környező világban ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A létező szocializmus meg a Cé Cé Cé Pé kora. Plusz érdekesség, hogy mindez itt játszódott a közvetlen közelemben, még az utcánk is szerepel benne. Én ugyan nem itt nőttem fel, de nagy élvezettel olvastam, milyen volt akkoriban itt az élet, amit én 80 km-rel arrébb éltem meg, hasonlóan is, másképp is.
Helyenként annyira jó volt, csak azt sajnáltam, hogy egy csomó homokot is át kell szitálnom hozzá.

11 hozzászólás
akire P>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

(CéCéCéPé – vajon mindenki tudja, mit jelent ez a cím?) Jó, hogy megírta Kukorelly (K.) a magán- és köztörténelmét. Mi, akik éltünk benne (mármint a szocializmusban), mindjárt felismerjük, hiszen a saját bőrünk alá kúszott a mű(bőr) szaga. A lassúdad haladás a pusztítás és pusztulás útján történt. …és már a rendszerváltás is harminc éve volt. Az író prózaszerkesztése ebben a könyvben kapott értelmet számomra. Én kapásból beszavazom könyvét az év legjobbjai közé…

5 hozzászólás
Bla I>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Első könyvem Kukorellytől, nem fogott meg igazán. Egy család története, vagy így is éltünk Budapesten az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyócvanas években. A CéCéCéPé a Szondy utca és környékének élete, lakóinak nyomon követése (mindenki meghalt), de akár lehetne ez az én egykori Nyóckeri Népszínház utcám is. A ház idősebb lakói valahogy ott sem élték túl az épülő szocializmust, bérház volt az is – első és hátsó udvarral, csak a lakók neve más. Az elbeszélő (K), önmagára (időben) is többszörösen reflektáló alak, háttérben marad, mivel egy blazírt, semmiért nem lelkesedő, mindent unó (nők, ételek), közönyös alakként éli világát, akinek majd minden mindegy, semmi nem számít, mindenen kívül marad, jórészt unalom, üresség az élete. Így megtestesítője narrátorként a kommunizmus felé vezető út tapasztalt változatának. Töredékekből épül fel ez a viszonylag nem csekély kötet, csak az igazi célt, üzenetet nem érzékelem, hisz ezt sokan sokszor, sok helyütt már megírták. Számomra nem volt újdonságértéke, mert ráadásul majd mindezt – a saját környezetemben nagyon hasonló érzésekkel – át is éltem…Stilisztikailag újszerű és rendhagyó, de „mit érdekelne engem a költészet maga?”

Cipőfűző P>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

„Nem emlékszik és emlékszik, de mire emlékszik, ez megy, és összevissza megy.” (291. oldal)

Tudtam értékelni a könyvet, hangulatomtól függően néha szerettem is. Azon nem lovagolnék most, hogy ez tényleg regény-e vagy mi. Vállat vonok. Vehetjük annak.

Kukorelly viaskodik a saját, családtagjaitól rámaradt és a magyar néphagyomány folytán fennmaradt kollektív emlékezettel. A témakör a szocializmus, a gyerekkor, a női mellek (azok könnyen beágyazódtak (K) emlékezetébe), mindenki mondhat egyet. Vagy többet. Amennyi csak eszébe jut. Közben kijavít, elbizonytalanodik, lejegyez (mintha csak az utókornak tenné), ismétel, átkölt. Amolyan szájhagyományosdi. A főszereplő (K). Mindezt ő mondja ki, ő a hírnök, a szárnyas lábú isten (289. o.), vele történik, vagy rá hagyományozódik.

Hogy mi az a Cé Cé Cé Pé? Így önmagában semmi, Szovjetunió. A sztori szerint annak kifejeződése, hogy van ez a kommunizmus, de nem értjük, nem is akaródzik érteni.

Amit sajnálok, hogy feladja a könyv a (általam vélt) struktúráját. Minél alacsonyabb sorszámú egy szövegblokk, annál régebbi. A nullásak ezért így a mitológiai részek. De aztán a kötet derekán mintha beleunna Kukorelly és azt mondaná, „á, fenébe is, ki tudja ezt követni”, eztán jön itt minden, már nem számítanak, a számok, vagy legalábbis nem mindig. Vagy lehet, hogy ez is a töredékesség része?

„Ennek így nem lesz vége. Vagy pedig vége lesz, de mikor lesz vége, és mi lesz akkor." (135. oldal)

AeS P>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Elfogyott a lendületem a végére, meg szerintem Kukorellyé is. Csak egy darabig tudott izgatni a számozásos játék, meg talán nagyjából ugyanannyi ideig a cselekmény, vagy annak töredékei, ami az elején még tetszett, az a végére kifejezetten unalmassá vált, ráadásul rengeteg önismétlést találtam, amit nehéz úgy megírni, hogy jó legyen, most nem is sikerült.
Éreztem azért a Kukorelly-hatást, egy-két mondata még mindig velem van, de amennyire kerestem a Reggel az egyik istennő után azt, amit ott találtam, annyira nem azt kaptam. Majd nekimegyek egy régebbi könyvének, hátha.

pável>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

betűhányás, megint.
majd mondja el valaki, miről szól ez az izé (meg az "életmű")

sheni IP>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Tipikusan Kukorelly-próza, töredékes. De valahogy mégis nagyon olvasóbarátra sikerült, mivel a cselekményszálak folytatódnak egy-egy fejezetben, sőt, néhány szál végigível a történeten. Úgy látszik, igaza lett Rakovszkynak, a hagyományos regényt annyira lebontották a szerzők, hogy itt az ideje visszaépíteni az eredeti szerkezetet. A címmel nem vagyok kibékülve, mert egy réteget, egy bizonyos korosztályt fog meg, pont azokat, akiknek nem annyira fontos ez a könyv. Mert egyébként hiánypótló. A kommunizmusról mesél, de nem tankönyv szagúan, hanem ahogy a nagyanyám vagy az ikertestvére tette. Akikre csak fél füllel figyeltem, mert úgyis elmondják még százszor, meg majd megkérdezem. Sajnos, már nincs kitől. Ahogyan a főhős, K, se jegyezte meg, hány kataszteri holdjuk volt, meg hol, csak a görög mitológiára emlékszik tűpontosan. Kukorelly önéletrajzi regényében elmagyarázza, milyen is volt a valódi kommunizmus, nem az eszme, a valós élet, mi a különbség a prolik és az úrilányok között, ki a zsidó és ki a reakciós. Teszi mindezt a szerző a szokásos eszközeivel, az ismétlésekkel, és a meghökkentő, szokatlan, játékos szószerkezeteivel, ami már tipikusan kukorellys, szerencsére ezen semmit sem változtatott, pedig szerinte olyan, hogy stílus nem létezik. De igen. A regény fő motívuma az illat, a frissen sült kenyéré, a cigarettafüsté, a hivatalé, a hajléktalanoké.
Amit hiányolok, pontosan azért, mert azon olvasóknak, akik még túl fiatalok, rengeteg fogalom ismeretlen lehet, egy szómagyarázatot a könyv végéről. Talán a következő nyomásba beleférne. A másik, egy figyelmesebb vagy gondosabb korrektor, természetesen nem a szerző hibája, hanem a kiadóé, a második felében rengeteg a helyesírási hiba.
Szerettem a könyvet, szeressétek, olvassátok ti is!

1 hozzászólás
lombhullato>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Regény a létező szocializmusról egy bizonyos (K) – nem Jozef, hanem vélhetőleg Endre – emlékeinek tükrében. Főként privát történelem egy Magyar Népköztársaságban felcseperedő fiú gyerekkorából, ifjúságából és fiatal felnőtt éveiből. A leghangsúlyosabb elemei a Szondy utcában és környékén eltelt gyerekkor, ’56, az iskola, a katonaság, egy berlini ösztöndíj és a főhős (©)-vel való kapcsolata. Mindaz elbeszélésre, újra elbeszélésre kerül (ugyanis bizonyos elemek, KE korábbi műveiből is megjelennek ebben a kötetben is), amit a szerző említésre méltónak gondol ebből a halmazból.
A könyv az életmű korábbi jelenetős prózaműveinek – TündérVölgy, Rom – folytatása, továbbírása mind nyelvileg, mind szerkezetileg, mind tartalmilag. A tőle megszokott módon köznyelvi regiszterben szólal meg, de azt roncsolja, így az túlmutat önmagán. Rövid egy-két bekezdésből álló szövegelemekből építkezik, de sosem mond el teljes történeteket, hanem mindig csak egy aspektusát azoknak. Ráadásul ezek ciklikusan visszatérnek, így válva egyre árnyaltabbá, teljesebbé, de sosem teljessé.
A mű legnagyobb erénye számomra az volt, hogy semmi sincs magyarázva benne, hanem csak ábrázolva. A szerző igyekszik kommentár, utólagos belemagyarázás nélkül bemutatni azt, ami volt, nyilván nem hallgatva el a pozíciót, ahonnan mindezt mondja.
Üdítő a humor és az irónia, ami főként a korpuszba ékelt dőlt betűs részekből, kiszólásokból, idézetekből, valamint a testvér, (K) húgának nézőpontjának játékba hozásából fakad.
A kötetben a szocialista világ ellenpontjaként olvashatók a Hermész alakját valamint a görög mitológia számos ismert és kevéssé ismert eseményét felsorakoztató részletek. Az ókori istenség utalhat egyrészt a megismerés végességére, másrészt az elmúlásra, a halálra. Ez utóbbit egyébként is remekül komponálta a regénybe KE.
Hogy mégis miért mégis csak 4 csillag az ötből?
Hiába végtelenül gazdag egy élet, hiába okos és körmönfont a szerkezet, remek a nyelv, úgy éreztem a könyv kétharmadára táján, mintha elfáradt volna ez az anyag, mintha hiányozna még valami: egy másik nézőpont vagy egy újabb szál. A kötet végére Pásztor figurája hiába nőtt az összes többi fölé, számomra ez – az öt csillaghoz – kevésnek bizonyult.

Barbár>!
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé

Emlékfoszlányok (K) életéből.
Akár jó regény is lehetett volna, a nyersanyag megvolt hozzá. A Kádár-korszak hangulatát sikerült megragadni, a történetek jók, a karakterek szintén. Csak össze kellett volna gyúrni, valami nagy sztoriba szépen belesimítani. Ez nem történt meg, de az író nyilván direkt így akarta, mert ez olyan egyéni és egyben divatos is. Olyan, mint a térdénél kihasított farmer.
Nem a rövid használat után kilyukadt hibás termék, hanem eleve így gyártják.
A történetek egy része időnként visszatér, vagyis ismétlésekkel találkozunk. Ezeket az író továbbviszi, tehát van rá magyarázat, bár megkérdőjelezhető az értelmük. A görög mitológiából vett történetek viszont teljesen kilógnak a szövegből. Hogy kerül a csizma az asztalra? – kérdezhetné az olvasó.
A Cé cé cé pé egy letűnt korszak világát idézi fel, a CCCP ennek a kornak a jelképe, Ám maga a rövidítés nem csak a a nagy Szovjetuniót jelentette sok magyar szemében, hanem egy másik kifejezést is, ami a cirmos cica egy bizonyos testrészével egyenlő. A trágár kifejezés eljutott az általános iskolák tanulói közé, ott hallottam annak idején én is.


Népszerű idézetek

akire P>!

Karácsony táján mentek vásárolni az Úttörő áruházba. Vagy a Corvinba. Karácsony előtt egy-két héttel. Ing, nadrág, zokni, ami kell. Gatya. Tornacsuka. Volt a Corvin áruházban egy műtavacska a lépcsőház mellett, a tóban a Föld különböző tájai, színes mozaikkövekből kirakva, ezt (K) mindig megbámulta. Évente egyszer, de minden évben. Apró, sárgarépa színű-formájú halak úszkáltak fel s alá a mozaikföldrészek fölött, a mennyezeten pedig repülőgépek lógtak, és mintha egy angyalkára függesztették volna fel őket, keringtek, himbálóztak szépen a huzatban, a répahalak felett.

akire P>!

Kinyitod a pinceajtó vasrácsát, megcsap a pinceszag. Erősebb szagok voltak akkoriban. Voltak szagok. Rozoga lépcső, a falak málladoznak, hosszú, sötét folyosó, egyik oldalán farácsos, lakattal zárt pincerekeszek, minden lakáshoz járt egy. Az ebéd tökfőzelék. Vagy valamilyen tésztaféleség. Rossz, (K) nem eszi meg.

Kapcsolódó szócikkek: tökfőzelék
ppeva P>!

(K) apja az állólámpa alatt a Háború és békét olvassa. Befejezi, kezdi elölről. A Buddenbrook ház. Effi Briest. (K) mellette ül. Nemigen beszélnek meg semmit. Akkor sem, később sem.

55. oldal

ppeva P>!

(K) apja katona volt. Aki katona volt, az katona, akármi történik is, ha úgy látszik, hogy kiszállt, akkor sem szállt ki. Árvagyerek, testvére nincs. Hazaér a hivatalból, átöltözik, kávét főz. A Robinsont olvassa a fotelben. Felolvassa a fiának. ’Ez nincs’, mondja. ’Robinson nincs. Nem élne két hétnél tovább, egyedül nincs meg senki, ha egyedül maradsz, meghalsz.’ Egy katona beszél, (K) ezt nem tudja. Sokkal később érti meg, egy teljes menetfelszerelésben lenyomott tizenhét kilométeres menet közben.

78. oldal

ppeva P>!

Beviszi magával a vécébe a Playboyt, lehajtja az ülőke fedelét. A Karcsi nevű amerikai unokabátyja hozta. Hozott (K)-nak farmergatyát is, jó volt rá. ’Illik’, közli vele a húga, nevet rajta, tényleg nevetséges a farmer, nem tetszett (K)-nak. A Playboy tetszett. (…) Bement az iskolába farmergatyában, mindenki nézte, hogy mi ez. ’Tartós anyag, csak hordjad’, közölte vele az anyja. Tehénpásztornadrág. ’Tehénpásztorgatyában nem lehet iskolába járni’, mondta Tormási. Sziszegte Tormási, egészen közel lépve (K)-hoz.

123-124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Playboy magazin
sheni IP>!

Szürke, halàlosan fàradt, mosolytalan, kortalan asszony, ha nem nèzed, azonnal elfelejted az atcàt. Öt perc mùlva simàn elmennèl mellette az utcàn. Ez a kommunizmus.

140.

sheni IP>!

(K) sokàig nem
igazàn tudta, hogy mi a menstruàlàs. Meg a dinsztelès. Igazàbòl sosem jött rà, mi a dinsztelès.

53. oldal

AeS P>!

'A verés nem tisztít', mondja (K) húga (K)-nak. 'Oké, nem, de valamit mégiscsak elrendez, nem?' 'Nem, semmit.'

144. oldal (Kalligram, 2019)

AeS P>!

Népstadion, kettős rangadó, nyolcvanötezer ember. 1964 júniusa. Bene rúgja az elsőt, Varga Zoli egyenlít. Aztán Fenyvesi. Aztán három Újpest-gól. Géczi, Novák, Páncsics stb. Orosz, Mátrai, Rákosi. Göröcs, Zámbó. Solymosi Pixi, Káposzta Benő. 4-2 lett. Utána a Honvéd a Vasas ellen, 4-3.

150. oldal (Kalligram, 2019)

AeS P>!

Gondosan füvesített park, a maradéka fal, előtte egy felfordított mozdony, jelentsen mindez, amit akar. Évekig így volt, aztán a mozdonyt elszállították onnan – jelentsen ez is, amit akar annak, aki szereti, ha jelentgetnek neki.

247. oldal (Kalligram, 2019)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Marilyn Miller: A vezér
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Ella Steel: Sors-Fordító
Szabó Magda: Tündér Lala
Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban
A. O. Esther: Megbocsátás
Raana Raas: Ellenállók
Békés Pál: Csikágó
Baráth Viktória: Az igazság árnyékában