Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Szent István Könyvek sorozatában : Bevezetés a vallás lélektanéiba c. munkám, melyet 1930-ban A vallásbölcselet főkérdései c. kötet követett. Mind a kettő föltételezte az egyetemes vallástörténetet, mint alapvetést, melyre a vallásnak lélektani és bölcseleti vizsgálata rájaépít. Az anyagi világban lehetetlen falat, tetőt építeni még nem létező alapra. A tudományok rendszerében más lehet az időbeli egymásután, mint a rendszer logikai egymásutánja. Említett műveimben mások vallástörténeti adatgyűjtésére, összefoglalására támaszkodtam, mégis szükségét éreztem annak, hogy ezt az anyagot magam is összefoglaljam és így e vallástudományi sorozatot teljessé tegyem.
A szellemi élet mai korszaka különös érdeklődéssel fordul a vallás felé. Munkám a művelt nagyközönség ezen érdeklődését akarja fölkelteni és legalább részben kielégíteni. Több mint tíz évnek gyűjtéséből fakadt. Ez a tíz esztendő pedig a vallástörténet tudományos felkutatásában is rendkívül mozgalmas és termékeny. Az őstörténetet, az ókori népek történetét szerencsés leletek és ásatások világították meg ; a jelenségek összefüggését pedig a kultúrtörténeti irány magyarázta újabb szempontokkal. Az Előszóban utalok W. Schmidt-nek és társainak kutatásaira, hisz munkám első része az ő köveikből épít. Ebben a részben az ősnépeket, az őstörténelmet tárgyalom; a nagy-kultúrák közül azokat az előázsiai és afrikai kultúrákat, melyek később összetevőkként tűnnek elő a hellenizmus földközitengeri kultúrájában.