Robur ​9. 8 csillagozás

– Hanem aki most biztosan alszik, az Bogdan Szpicin, a másodpilótánk. Neki a rakéta a háza. „Én a Földön úgy érzem magam – mondja –, mintha vonaton utaznék: a legszívesebben lefeküdnék és elaludnék, hogy mielőbb megérkezzem." Bogdan az ég lakója. Vannak nálunk ilyenek, akiket a világűr egész életükre megfertőzött. Bogdan a Marson született, a Nagy Vízválasztón, egy kis tudományos településen. Ötéves koráig ott élt, ekkor azonban az édesanyja megbetegedett, s a Földre küldték őket. Mesélik, hogy itt elengedték az apró Bogdant, hogy sétáljon egyet a fűben. Járt-kelt egy darabig, majd belemászott egy pocsolyába, s teli torokból bömbölni kezdett: „Haza akarok menni! A Marsra!"

A bíborszínű felhők bolygója 1. rész - A köszöbön

Különös, szokatlan nevek. Hiusz a szibériai fagy tiszteletére, az Urán Golkonda, ha jól emlékszik az ősi város emlékére, ahol egykor Salamon király a gyémántjait őrizte… S itt van még a Tahmaszib-rejtély.
Tahmaszib Mehti, a kiváló azerbajdzsán geológus volt az első ember, aki megfordult a Golkondán. Jermakov, Tahmaszib és még két geológus egy különlegesen felszerelt sportrakétán szerencsésen leszálltak a Vénuszon. Óriási siker, volt ez és kivételes szerencse. Mindenki így vélekedik, még maga Jermakov is.
A Golkonda határától úgy húsz kilométerre érték el a felszínt. Tahmaszib Jermakovot a rakétánál hagyta, ő maga pedig geológusaival felderítő útra indult. Hogy mi történt ott, azt senki sem tudja. Tahmaszib négy nap múlva a szomjúságtól félholtan, egyedül tért vissza a rakétához, borzasztóan meggyötörve, sugárzás okozta fekélyek kínozták. Urán, radioaktív és transzurán elemek nagyszerű mintáit hozta magával („Alekszej, fantasztikus ércek, hihetetlenül gazdagok!"), s szürkésrózsaszín radioaktív port a konténerben. Alig volt magánál. Megmutatta Jermakovnak a konténert, s hosszasan és hevesen magyarázott valamit azerbajdzsánul. Jermakov nem értett azerbajdzsánul, s könyörgött, hogy beszéljen oroszul, mivel világos volt, hogy valami fontos dologról van szó. Tahmaszib azonban oroszul csak ennyit mondott: „Óvakodj a vörös körtől! Menekülj a vörös kör elől!" S a haláláig egy szót sem szólt többet. A startkor halt meg, s Jermakov fél hónapot töltött holttestével együtt a rakétában.
A „vörös kör" – ez voltaképp a Tahmaszib-rejtély, a három geológus pusztulásának, a Golkondának a titka. Lehet persze, hogy nincs semmiféle rejtély. Lehet, hogy azoknak van igaza, akik szerint Tahmaszib agya sugárbetegségtől vagy társai halálának látványától borult el. A szürkésrózsaszín por a konténerben bonyolult szerves szilíciumvegyület volt – olyan, amelyet a Földön különben már régen ismernek.
Miért cipelte a hátán Tahmaszib ezt a konténert – érthetetlen… S érthetetlen, hogy mi köze ehhez a „vörös körnek".

A bíborszínű felhők bolygója 1. rész - A küszöbön

S ezúttal nincs túl nagy kedvem útnak indulni. Nagyon szeretem a Földet! Nagyon! Bizonyára azt gondolod, hogy minden bolygóközi űrhajós az Olümposz megrögzött lakója. De nem így van. Mindnyájan nagyon szeretjük a Földet, s vágyódunk kék ege után. Ez a mi betegségünk – a vágy a kék égbolt után. Ülsz valahol a Phoboszon. Feletted a végtelen és fekete ég. A csillagok akár gyémánttűk, a szemed szúrják. A csillagképek vadak, ismeretlenek. S körötted minden olyan mesterséges: a levegő, a meleg, sőt még a súlyod, még az is mesterséges…

A bíborszínű felhők bolygója 1. rész - A küszöbön

– Mégis mi történt?
– Tegnap a próbaüzemeltetés alatt leégett egy fontos aggregát, transzformátor, vagy valami ilyesmi. Kiderült, hogy az állomás nem kapott tartalék berendezést, az valahol eltűnt a raktárban. Óriási botrány! A legnehezebb pillanatban nem működik az állomás! Nem maradt más hátra, mint hogy bízzunk Ljahov tudásában.
– Ki ez a Ljahov?
– A Hiusz pilótája.

A bíborszínű felhők bolygója 1. rész - A Hiusz visszatér

Ismét egy sor expedíció indult útnak. Elpusztult Szokolovszkij, az űrkutatók Nemzetközi Kongresszusának alelnöke. Vak nyomorékként tért vissza Nagoyába a félelmet nem ismerő Niszlozima. Nyomtalanul eltűnt Brazília legjobb pilótája, Krüger. Nyilvánvalóvá lett, hogy a korábbi ostromeszközök a Vénusz esetében nem felelnek meg. A bolygó mintha gúnyolódott volna az emberi erőfeszítéseken. Az expedíciók pusztulásának okairól kapott szűkszavú információk elemzése igazolta: a sikeres leszállás feltétele a Vénuszon csak az lehet, ha lemondanak a bolygóközi űrrepülés korábbi műszaki megoldásairól és elveiről.
A Nemzetközi Kongresszus felhívásában szólította fel a kutatókat, tartózkodjanak a további próbálkozásoktól a régi módszerekkel, s díjat alapított a bolygóközi közlekedés olyan új típusú eszközének kidolgozására, mely képes leküzdeni a vénuszi légkör fortyogó páncélját. A Szovjetunióban teljes gőzzel folytak a munkálatok, hogy létrehozzák a fotonrakétát. Más országok is új utakat kerestek.
Történetünk kezdete előtt két évvel a központi lapokban feltűnt egy hír arról, hogy a Föld legnagyobb mesterséges égitestén a gravitáció nélküli, azaz a súlytalanság állapotában történő fémolvasztás szovjet és angol mesterei hozzáláttak az első fotonrakéta törzsének öntéséhez. Lehet, hogy Bikov és társai éppen ezen a rakétán jutnak el a vénuszi sivatagokhoz… melyek „aligha térnek el túlságosan az ön kedves Góbijától".

A bíborszínű felhők bolygója 1. rész - A Hiusz legénysége