Kuczka Péter (szerk.)

Ötvenedik 43 csillagozás

Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

A cím „csupán” arra utal, hogy ez a könyv a Kozmosz Fantasztikus Könyvek ötvenedik kötete… Úgy is nevezhetnénk, hogy ünnepi kötet, hiszen az a tény, hogy az olvasók rendkívüli érdeklődése a műfaj és a sorozat iránt lehetővé tette a félszázadik SF kötet megjelenését, ünneplést érdemel. Ezért határozott úgy a kiadó, hogy ezúttal nem egyszerzős regényt vagy novelláskötetet jelentet meg, hanem a világ sci-fi irodalmából válogatott antológiát, a mai témák és stílusirányzatok sokféleségéről adva képet a sorozat hűséges olvasóinak.

A művek szerzői: Szever Ganszovszkij, Stanisław Lem, Clifford D. Simak, Ursula K. Le Guin, Philip K. Dick, J. G. Ballard, Robert Sheckley, Alekszandr Gorbovszkij, Pierre Barbet, Ray Bradbury, Cordwainer Smith, Dmitrij Bilenkin, Konrad Fiałkowski, Gennagyij Gor, Julio Cortázar, Harlan Ellison, Kurt Vonnegut, Josef Nesvadba, Günther Krupkat, Herbert W. Franke, Hernádi Gyula, Ljuben Dilov, Kuczka Péter

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Egy ’70-es évekbeli novellás-kötet, egy SCI-FI antológia, amely egyszerűen lenyűgöző. 31 viszonylag rövid, de széles skálán mozgó tartalommal bíró írás tele ötlettel, jövőbemutató gondolattal, sziporkával, fantáziával – megunhatatlan! S miután kevesebb a tisztán technikai-technológiai elem nemcsak a „hard” fantasztikum iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem bárkinek, aki érdemesnek tartja az olvasást, mint gondolatébresztést –mert itt aztán van mit továbbgondolni!!
AJÁNLOM!

>!
bedeguar P
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Szeretem azokat a sci-fiket, amik sci-fik maradnak akkor is, ha a tudomány fejlődik közben. Ebben a gyűjteményben sok ilyen novella van. Ahogy most nézem végig őket, melyikről írjak részletesebben, legszívesebben mindről írnék pár mondatot.
Gondolatébresztő volt Az út iránya, mulatságos a Csak kérdezni kell, gyönyörű trióba sikerült rendezni a Mindent a fogyasztóért-et, a Valamit semmiértet és A bőségszarut. A Patkány-Sárkány játék Mircink miatt is tetszett, az űrhajóvá vált Kapek története eszembe juttatta a szerződések olvasásának fontosságát. A Qumran-tó gyönyörű és érzékeny mese a felnőtté válás során kötött alkuk áráról, A föld alatti paradicsom fricska a haszonelvű társadalomnak, és még sorolhatnám.

Jó válogatás, abszolút 5 csillag.

>!
darkfenriz
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Álljon itt az összes novella értékelése, kedvcsinálóul:
Szever Ganszovszkij – Jön az ember: A kíméletlen kőkorszak „embereinek" harca a túlélésért környezettel, rivális törzsekkel
és állatokkal. De talán van az az ösvény, ahol emberré lehet fejlődni, 4,5
Stanislaw Lem – Az igazság: Vajon létezik a fehérjealapú szerveződésen kívül másfajta élet is? Mert a tudás érdekében koc-
káztatni kell, még ha az súlyos következményekkel is jár. De lehetünk annyira makacsok és önteltek, hogy a felfedezés kapu-
jában inkább eltakarjuk szemünket? 4,5
Cucui – Körkörös elágazások: Számomra eléggé értelmetlen ez a megkettőződés és háromszorozódás, nem találok benne
rációt. 2,5
Clifford D. Simak – Sétálni egy város utcáin: Talán nem teljesen veszélytelen egy olyan ember közelében tartózkodni, aki
rejtélyes módon minden betegségből kigyógyít. És talán unalmas munka egyfolytában az utcákat róni, hogy minél több ember
közelében fejtse ki hatását. No de biztos gyógyít? 3,5
Anatolij Dnyeprov – Csak kérdezni kell: Fizikusok egymás közötti csevelye, vitái, baráti összejövetele. De amikor megláto-
gatják épp szolgálatos akadémikus-társukat meglepő felfedezést tesznek, hogy hol is székel az emberi testben az emlékezet. 4,0
Ursula K. Le Guin – Az út iránya: Érdekes elgondolás a fák szerepéről a fizikai térben. Ha gondolkodnak, ezt vajon hogyan
teszik? Mennyire tartanak lépést a változásokkal? És miként érzékelnek egy autóbalesetet? 4,5
Philip K. Dick – Az előszemélyek: Az abortusz morbid értelmezésének beteges világába, rezervátumok és a népességcsökkentés
kegyetlen módjának dimenzióját festi le Dick számunkra. Vajon mikor alakul ki a lélek? Hol található? És lehet-e dacolni
a könyörtelenség asszonyaival vagy a megregulázott férjek sosem juthatnak el Vancouverbe, ahol normális keretek között van
még egyelőre az abortusz? Fel ne szállj Ferris teherautójára, mert egy gombnyomás és indul a gáz. 5,0
J.G. Ballard – Mindent a fogyasztóért: Te vajon tisztában vagy vele hogy mennyi haszontalan dolgot veszel meg nap mint nap?
Léteznek-e ultrarövid hullámok formájában sugárzott, a tudatalattira ható üzenetek, melyek által egyre többet fogyasztasz?
Ballard bámulatosan látta előre a tömegmanipulációt és bár sarkított példát vetít elénk, ki tudja nem valósul-e meg a nem
túl távoli jövőben látomása? 5,0
Robert Sheckley – Valami valamiért: Vajon te mennyire lennél kapzsi, ha egy robot pillanatok alatt bármit eléd tenne? Mi az
ára az A besorolásúak számára egy Értékesítőnek? És hogy a halhatatlanág ingyen volt hát jól megszívta a főszereplő 5,0
Vlagyimir Grigorjev – A bőségszaru: Pusztán a véletlennek köszönhető, ha valaki évekig elhalad egy utcarészlet mellet, majd
egyszer csak megdöbbenve megáll (Heuréka!) és épít egy gépet, mely szemetet használati cikkekké alakít. Na de érdemes-e meg-
próbálni visszafelé a történetet? 5,0
Alekszandr Gorbovszkij – A véletlen: Rövid, nagyon hatásos csattanóval ellátott novella, mintha meglátnánk magunkat a tévé-
ben az adás felvételét követően és valami furcsa lelepleződést éreznénk. Ezért farol el olyan gyorsan a 3 idegen is, míg
Gorbovszkij novellája békésen pihen a kinyitott könyv lapjain. 5,0
Pierre Barbet – A bódító bolygó: Francia sci-fi/krimi James Bondot és Bruce Willist meghazudtoló kalandokkal. Bizony nem
minden bolygó benépesítése bizonyul a leghasznosabbnak, pláne ha az egyik növényben találni némi bódító hatású kivonatot.
Különös látvány lehet a kilométer magas fán meghúzódó palota és Yonder vadregényes képe. 5,0
Ray Bradbury – Talán álmodni: Sohasem volt még ilyen veszélyes elaludni, mint Leonard Sale-nek. Hisz látszólag gyönyörű boly-
gón kötött ki űrhajójával, azonban a levegőben furcsa páros dúlja évezreken átnyúló harcát. Vajon túléli a 6 napot az őrü-
let felé zuhanó barátunk? 5,0
Cordwainer Smith – Patkány-sárkány játék: Talán egyszer szüksége lesz az űrben utazó embernek fénybombázókra és hű macska-
társaikra, a Fegyvertársakra, ha az űr hideg végtelenségében különös anomáliák zavarják útjukat Sárkányok és Patkányok ké-
pében. Különös példája a telepatikus együttműködésnek, a gondolati síkon való kommunikációnak. 5,0
Dmitrij Bilenkin – Űrhidegfóbia: Séta az űrben, metastabil anyagok és sötét foltok közepette. Na de bele szabad-e lépni egy
látszólag jéggé fagyott tócsába bünetetlenül? 4,0
Konrad Fialkowski – A parancsnok életre keltése: Nem lehet túl jó érzés egyedül ébredni egy űrhajón 100 év hibernáció után.
Ráadásul automaták által vezérelt fedélzeten, csupa robotlogikával szembekerülni. De talán van menekvés…4,5
Jean-Pierre Andrevon – Ide nekem a csillagokat!: Valószínűleg a történet főhőse nem így képzelte el az űrpilóta szerepet,
amelybe az idegenek belehajszolták. Mert ha te felébredsz egyheti felkészítésből, kinyújtanád a karod, járnál egyet avagy
legalább érzékelnéd a helyet, ahol vagy. De arra álmodban sem számíthattál hogy maga lesz a CPU. Meghökkentő…5,0
Gennagyij Gor – A kép: Ez aztán tényleg egyedi ötlet, belezsúfolni egy egész világot egyetlen képbe, hogy a keret közötti
tartalmat aztán mindenki bámulja. És persze az idő és tér rendesen összegabalyodik, 4,5
Massimo Pandolfi – A fehér tenger: Különös történet távoli égitest egyetlen emberi tagjáról, annak apró szerelméről, boldog-
ságáról majd kegyetlen végső lépéséről. Döcögve indult, felkeltette a figyelmemet, majd a vége sok mindent elrontott, hisz
érthetetlen volt számomra a cselekedet. 4,0
Julio Cortázar – Axolotl: Állat és ember szavan nélküli, pusztán a tekinteten alapuló kommunikációja erősödik fel ebben a
novellában. Ez a szerfelett furcsa élőlény rabul ejti a párizsi állatkert látogatóját, aki vissza-visszatér, megpróbál meg-
érteni valamit a kétéltű üzenetéből, de végül a híd megszakad. De a legnagyobb meglepetés azért más szemszögbe helyezi a dol-
gokat. 4,5
Maurizio Viano – Halászat a Qumran-tó vizén: Menekülés egy másik világba az álmokon keresztül. Szerintem sokan vágynak rá,
hogy éjjelente egy másik univerzum nehézségi erejét, csodás bioszféráját tapasztalják meg, kiszakadva a nehéz hétköznapok-
ból. És két fiatalnak sikerül, a Qumran-tó partján, évekig dédelgetve álmukat, hogy végül együtt induljanak el az anyagias,
sivár, képmutató világból. 5,0
Koniszi Gaku – A föld alatti paradicsom: Futurisztikus idősek otthonaként jellemzhető az Elízium. Várják, amikor ott van-
nak, élvezik az élet utolsó időszakát. De ha tudnák, közben mi történ a fölfelszín felett. 5,0
Harlan Ellison – Szája sincsen, úgy üvölt: Bőven 18+-os történet a leírt borzalmak, szenvedések, megpróbáltatások okán.
Többször is a Kocka c. film jutott eszmebe, csak hogy itt OK örök(!) szenvedésre ítéli az emberiség hírmondóit. Talán a ked-
vezőtlenebb karmával rendelkezők élhetnek meg ilyet több száz éven keresztül. Különösen nyomasztó írás. 5,0
André Carneiro – Sötétség: Ilyesztő jövőkép egy fokozatosan elsötétedő világról. Vajon miket élnénk át ha egyik napról a
másikra minden fény kihunyna, tüzet nem lehetne gyújtani és csak egymásra számíthatnának az emberek. Komoly próba ez az em-
beriségnek, valaki elbukik, valaki összefog. Mert egyszer csak fel kell kelnie a Napnak. 5,0
Kurt Vonnegut – Beszámoló a Barnhouse-effektusról: Vajon egyetlen elme dönthet a világ felett? A dinamopszichizmus lehet
olyan mértékű fegyver ami Barnhouse professzort is likvidálásra kényszeríti? Az elme szövevényes vidékét nehéz kiismerni,
de efféle fantasztikum talán egyelőre messze hár még a valóságtól. 4,5
Josef Nesvadba – Vámpír-húsz év múlva: Kissé középszerű történet egy nagy átverésről, amelyben autók és azok különös üzem-
anyagai kerülnek górcső alá. Nyomozás, titkolózás, hírverés. Nem sok köze van a sci-fihez…3,0
Günther Krupkat – A párbaj: Félorganikus szervezet interakciója az emberi aggyal. Meddig lehet elmenni a kísérletezésben?
Lefolyhat-e elektronikus hullámok formájában egy párbaj? Erre ad választ Krupkat novellája. 4,5
Adrian Bogoz – A sztochasztikus istenek oltára: A valószínűtlenségek egymásra rétegződései sodorják a történet főszereplő-
jét a Hiábavalóság, Gyorsaság és Összpontosítás kibernetikus isteneihez. Különös megnyilvánulása ez a vallásnak? Avagy
az M.I. futurisztikus megnyilvánulása megspékelve egy szuperszámítógép logikai egységeivel? Mindenesetre különleges novella
a remekbeszabott technológiai ötleteivel és a felgyorsult modern világ hátulütőivel. 5,0
Herbert W. Franke – Einstein örökösei: Még egy teljesen automatizált világban is feléled a vágy a tudás iránt. Amikor tuda-
tosan tiltásra kerül az emberek számára a természettudományos ismeretek elérhetősége és csak a térítésmentes jóléttel kell
fogalalkozni. De az örök kíváncsiságot nem lehet kiirtani, még ha ennek magas is az ára. 4,5
Hernádi Gyula – A tudat kvantummechanikája: Beszélhet-e valaki a világ összes nyelvén? Nevezheti-e magát megváltónak? Vagy
tudatos lényt hoztad létre? Megkapjuk a választ a magyar író tollából. 4,5
Ljuben Dilov – Emberiség előre!: Mi lenne ha konkrét, de jól határolható csoportot alkotó személyek egyik pillanatró a
másikra eltűnnének. Az emberek élhetik szabadságukat, de mégis gyanús ez az egész. Végül kiderül milyen cálalla mentek
a kiívámcsásol. 4,5

>!
pwz ISP
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Zömében a 70-es évekből származó sci-fi novellák – összesen 31 – olvashatók ebben a válogatásban. Le a kalappal Kuczka Péter előtt. Érdekes írásokat szerkesztett be. Pl. ugyanaz a téma – Robert Sheckley: Valamit semmiért és Vlagyimir Grigorjev: A bőségszaru – egy amerikai és szocialista írótól. Érdekes látni, hogy mennyire más életszemlélettel tekintettek a két világrend írói ugyanarra a témára. Amin sokat gondolkoztam az olvasás után is, az J. G. Ballard: Mindent a fogyasztóért c. novellája és még ott van Vonnegut, Dick…

>!
Ez_elment_vadászni
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Voltak benne jó kis novellák,de a legtöbbje nem tetszett. Pár meg egyenesen borzalmas volt és azt kérdeztem magamtól,mi ez a zagyva hülyeség?
A legmegrázóbb az Előszemélyek c. volt,nagyon is aktuális mondanivalóval.
A leghülyeségebb (ha van ilyen szó egyáltalán) az Axololt c. volt,szorosan utána A kép c.
A híresebb írók hozták a színvonalat, a többiek valószínűleg nem véletlen lettek elfelejtve azóta.

6 hozzászólás
>!
Rudolfino
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Sci-fi antológia a korszak hőskorából. Szeretem az ilyen novellás gyűjteményeket, mert képet kapok ismert vagy még számomra ismeretlen írók műveiről, stílusáról. A szórakoztatótól kezdve az elgondolkodtatókon keresztül a „pusztán” tudományos jellegű írásokig majdnem minden megtalálható ebben a kötetben. Kiemelném Harlan Ellison: Szája nincsen, úgy üvölt c. novelláját, ami már a cím szokatlan szerkezetével felkeltette az érdeklődésem. Kedvenc témám a mesterséges intelligencia (robot v. számítógép és variációik) és az emberek kapcsolatának egy olyan, szó szerint kegyetlen változatát mutatja be, amelyre eleddig nem is gondoltam. Ilyen lehangoló állapotot legutóbb csak a BSG pilotja tudott okozni :). Már csak ezen mű miatt is megérte elolvasni.

2 hozzászólás
>!
ilmater
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

No, ez egy igazán jó novellagyűjtemény :) Sok történeten meglehetősen érződött, hogy évtizedekkel ezelőtt íródott, főleg azok esetében, amelyekben inkább a társadalmi változások kritikája került a középpontba a fantasztikus elemek helyett. De azért volt bőven „sci-fi”-sebb írás is bőven. No és olyan különleges ötletek, hogy csak néztem, hogy ilyen hogy juthatott eszébe az íróknak. Gondolok itt pl. Ursula k. Le Guin novellájára, vagy akár a Patkány-Sárkány játék címűre.
Nagyon kevés volt, ami nem tetszett vagy éppen nem nagyon értettem volna, nem is tudnék kiemelni néhányat, mert csak írnám, írnám a listát, hogy na még ezt is, na még azt is. aztán egyszer csak előttem állna a tartalomjegyzék :-D
Igazán kiadhattak volna ilyen méretű gyűjteményt a századik, százötvenedik könyv alkalmából is :)

>!
nariagnuhtseab
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Korábbi értékelések mintájára, íme az én leírásaim.
Szever Ganszovszkij – Jön az ember: Unalmas, nem túl kezdése az antológiának.
Stanislaw Lem – Az igazság: Amilyen gyenge a kezdés, olyan erős a folytatás, remek rövid történet Lem-től.
Cucui – Körkörös elágazások: Vicc kategória, értéktelen.
Clifford D. Simak – Sétálni egy város utcáin: Jópofa, ez érdekelt volna hosszabban is megírva.
Anatolij Dnyeprov – Csak kérdezni kell: Briliáns felvezetés, ötlet, leírás. A vége csapnivalóan gyenge.
Ursula K. Le Guin – Az út iránya: Kimaradhatott volna, nekem unalmas volt.
Philip K. Dick – Az előszemélyek: Az első amit Dick-től olvastam, és csak megerősített abban hogy ezt a hiányosságomat sürgősen pótoljam!!
J.G. Ballard – Mindent a fogyasztóért: Ötletes, hosszabban is érdekelt volna.
Robert Sheckley – Csodálatos abszurd és sötét humorú. Egyik kedvencem a gyüjteményből.
Vlagyimir Grigorjev – A bőségszaru: Érdekes, de nem túl jól kivitelezett.
Alekszandr Gorbovszkij – A véletlen: Az író biztos nagyon okosnak hitte magát, kár hogy gyengécske ez a próbálkozás.
Pierre Barbet – A bódító bolygó: Izgalmas alapszitu, középszerű B filmes befejezés, csodálkozom hogy a végén a főhős nem kért egy rázott Marini-t.
Ray Bradbury – Talán álmodni: Tipikus Bradbury, jó-jó, de mégis gyenge a kivitelezés. A csavar jópofa a végén.
Cordwainer Smith – Patkány-sárkány játék: Telepatikus kapcsolat kicsit másként, egyszer olvasós.
Dmitrij Bilenkin – Űrhidegfóbia: Ez hosszabban kifejtve, leírva, az agónia a fájdalom a megfagyás a félelem. Finom lehetett volna, de így kevés.
Konrad Fialkowski – A parancsnok életre keltése: Érdekes koncepció.
Jean-Pierre Andrevon – Ide nekem a csillagokat!: Az egyik legjobb a könyvben, sokkoló és sötét.
Gennagyij Gor – A kép: Eléggé rosszul megírt, jó lehetett volna egy rendes kivitelezés mellett.
Massimo Pandolfi – A fehér tenger: Nagyon melankolikus, minden különösebb ok nélkül. Fölöslegesen lett ilyen.
Julio Cortázar – Axolotl: Hát, ez ilyen… többet rá sem nézek.
Maurizio Viano – Halászat a Qumran-tó vizén: Ez NEM sci-fi, ez metafizika inkább és pont ezért közel áll a szívemhez. Nagyon aranyos olvasmány mély tartalommal.
Koniszi Gaku – A föld alatti paradicsom: Nagyon sötét, nagyon tetszik.
Harlan Ellison – Szája sincsen, úgy üvölt:Az ok amiért megvettem ezt a gyűjteményt, magasan a kedvencem. Nem is értem ebből miért nem kaptunk még?!
André Carneiro – Sötétség: Ijesztő, olvasás közben szinte fojtogatott engem is a sötétség.
Kurt Vonnegut – Beszámoló a Barnhouse-effektusról: Ötletes, jól kivitelezve. Sajnálom hogy eddig nem olvastam Kurt-től, de ezen változtatok.
Josef Nesvadba – Vámpír-húsz év múlva: Talán a legnagyobb csalódás a könyvben, igazán eredeti ötlet, a kivitelezés viszont egy krimi ponyva szintjét sem éri el.
Günther Krupkat – A párbaj: Száraz sci-fi krimi beütésekkel, semmi különös.
Adrian Bogoz – A sztochasztikus istenek oltára: Olvasható, de semmi mélyen szántó.
Herbert W. Franke – Einstein örökösei: Nagyon jó történet, kár hogy nem hosszabb.
Hernádi Gyula – A tudat kvantummechanikája: Rendhagyó ötlet jól kivitelezve.
Ljuben Dilov – Emberiség előre!: Nem tudom hogy zseniális szatíra, vagy mocskos háborúpárti propaganda. Mindenesetre nagyon jó!

>!
zab
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

A novellánkénti értékelésem csillagokkal (és amelyik nagyon tetszett, pár szóban is). Voltak benne jók és rosszak is, nem bántam meg, hogy belevágtam!

Ötvenedik

*** Szever Ganszovszkij: JÖN AZ EMBER
*** Stanislaw Lem: AZ IGAZSÁG
***** Cucui: KÖRKÖRÖS ELÁGAZÁSOK: Elsőre: frappáns. Rövid, vicces.
** Clifford D. Simak: SÉTÁLNI EGY VÁROS UTCÁIN
** Anatolij Dnyeprov: CSAK KÉRDEZNI KELL…
*** Ursula K. Le Guin: AZ ÚT IRÁNYA
***** Philip K. Dick: AZ ELŐSZEMÉLYEK: Nagycsaládos apa vagyok, ez az előszemély és abortusz dolog eléggé megérintett…
**** L. G. Ballard: MINDENT A FOGYASZTÓÉRT
***** Robert Sheckley: VALAMIT SEMMIÉRT: Ó, hát a fogyasztói társadalom és a hátrányai! Tetszett!
***** Vlagyimir Grigorjev: A BŐSÉGSZARU: Ez egy igazi, hamisítatlan orosz történet volt. Like.
**** Alekszandr Gorbovszkij: A VÉLETLEN
**** Pierre Barbet: A BÓDÍTÓ BOLYGÓ
* Ray Bradbury: TALÁN ÁLMODNI
**** Cordwainer Smith: PATKÁNY-SÁRKÁNY JÁTÉK
* Dmitrij Bilenkin: ŰRHIDEGFÓBIA
***** Konrád Fialkowski: A PARANCSNOK ÉLETRE KELTÉSE: 100 év hosszú idő, ha eközben egy automata fejlődni is tud…
***** Jean-Pierre Andrevon: IDE NEKEM A CSILLAGOKAT!: Érdekes megközelítése a mai AI világnak.
** Gennagyij Gor: A KÉP
**** Massimo Pandolfi: A FEHÉR TENGER
*** Julio Cortázar: AXOLOTL
***** Maurizio Viano: HALÁSZAT A QUMRAN-TÓ VIZÉN: Igazán nagyra értékelem azokat az írókat, akik kortalan sci-fit tudnak írni, főleg, ha el is lehet rajta gondolkodni.
**** Koniszi Gaku: A FÖLD ALATTI PARADICSOM
**** Harlan Ellison: SZÁJA SINCSEN, ÚGY ÜVÖLT
**** André Carneiro: SÖTÉTSÉG
***** Kurt Vonnegut: BESZÁMOLÓ A BARNHOUSE-EFFEKTUSRÓL: A lelkiismeretes szuperhős! Ez nagyon tetszett
** Josef Nesvadba: VÁMPÍR – HÚSZ ÉV MÚLVA
*** Günther Krupkat: A PÁRBAJ
* Adrian Bogoz: A SZTOCHASZTIKUS ISTENEK OLTÁRA
***** Herbert W. Franke: EINSTEIN ÖRÖKÖSEI: Hm, elgondolkodtató kérdések egy végtelenül utópisztikus világból. Lesz a jövő ember nélkül, illetve lesz-e jövő gépek nélkül…. És persze a változás állandó.
*** Hernádi Gyula: A TUDAT KVANTUMMECHANIKÁJA
***** Ljuben Dilov: EMBERISÉG, ELŐRE!: Hát a végére maradt a legjobb! Ki gondolná, hogy ennyire hiányozhatnak az elmebetegeink?

>!
Gyalogkakukk
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik

Idén szégyenletesen keveset olvastam ismét (ne is kérdezzétek), de ez most visszahozta a kedvemet (csak el ne kiabáljam megint).

Néha úgy érzem – ha pl. egy lakatlan szigetre vetődnék és nem lenne más –, akár életem végéig is el tudnék „élni” sci-fi novellákon. Aztán eszembe jut, hogy mindez egy kellemes érzéki csalódás, ami a válogatások gondos szerkesztőinek érdeme. Nélkülük ugyanis nekem kellene átrágnom magam gigantikus mennyiségű sza… szeméten, hogy a rejtett kincseket élvezhessem (ld. Sturgeon's Law) és ismerve magamat, a hipotetikus szigeten valószínűleg a 78. sci-fi magazinnal vágnám fel az ereimet és/vagy zokogva könyörögnék bármi másért. Szóval hatalmas köszönet Kuczka Péternek, amiért ilyen több szinten is diverz és többnyire tényleg jó novellákat gyűjtött össze (amint azt más molyok is megállapították sokkal kevesebb karakterben :)).

Az is jó az ilyen összeállításokban, hogy új szerzőket ismersz meg, vagy a régieket kicsit más fényben látod. Érdekes, hogy két általam (is) jól ismert és kedvelt „állócsillag”, Lem és PKD művei most pont nem az élmezőnybe kerültek. Az igazság nem rossz, de… ez ugyanaz Az Úr hangja / Solaris témakör. Elég más ahhoz, hogy unalmasnak még ne lehessen nevezni, de túl hasonló ahhoz, hogy lenyűgözzön. Az előszemélyek pedig, hááát… Persze rám foghatni, hogy azért nem tetszett, mert feminista vagyok, de az elfogultságon túl is azt mondom, jobban meg lehetett volna írni. Most tényleg, Dick, a paranoia nagymestere, sokkal többet kihozhatna egy olyan világból, amely annyira élhetetlenné vált, hogy a fennálló hatalom(!) szentesíti ezt a velejéig beteg intézményt. Ehelyett a „brühühű, a nők gonoszak”-ra van kihegyezve, az egyetlen női karakter alapján?! Ne már. Aztán ott van Vonnegut novellája, a Beszámoló a Barnhouse-effektusról, ahol nem is annyira a sztori a lényeg, mert miután megismerjük az alaphelyzetet, különösebb meglepetés nem ér minket. Hanem az egészet átlengő finom gúny, na az teszi igazán élvezetessé és egyben sikerrel előbbre tolta a képzeletbeli listámon az író másik művét (tavaly karácsonykor kaptam öcsémtől a Börleszk-et).

Aztán vannak azok a kis kellemesek, melyek nem okoznak „úú, mi lesz a következő oldalon” lebilincselést, sem távolba révedő villámsújtottság-katarzist, valamiért mégis különlegesek. Az út iránya például egy egyszerű ötlet (a világ egy fa szemszögéből – léteznek ilyen blogok is!) érdekesen előadva – először nem is értettem igazán, aztán belejöttem. Viszont akinek ez nem fekszik, hoppon marad, mert maga a történet elég sovány ("hit-or-miss"). Másik példa A sötétség, ami meg már kifejezetten banális (ld. név) és kb. csattanótlan, de az írásmód annyira átadja ezt a hideglelős, szorongós szükségállapotot, hogy jár a pirospont. Ja, és hogy az igazi hősök spoiler Ide sorolnám még a Csak kérdezni kell-t is, ami inkább történetbe ágyazott tudományfilozófiai értekezés, de igazán kedélyes és egyben elgondolkodtató. (Talán azért oly kedves, mert egy régi, elhunyt tanárom jut róla eszembe, aki egy az egyben ezt a hozzáállást képviselte… Még mindig tátong az űr utána. :/ spoiler OFF vége.)

Érdekes csokor volt a fogyasztói társadalmas hármas, amiből számomra egyértelműen a Mindent a fogyasztóért lett aranyérmes, ami azért igazán izgalmas és nyomasztó, mert ijesztően hihető jövőképet ad. Tulajdonképpen stílusában dickebb Dicknél, legalábbis a jelen válogatásra nézve – és igen, ez abszolút dicséret. :) A Valamit semmiért-nél borzasztóan amatőrnek érződik a megfogalmazás, tippre korai mű lehet – de a csattanó mondaton akkorát nevettem, hogy ezért beírok egy ceruzás kisötöst, zölddel ((c) Napirajz). A Bőségszaru alapötlete megmosolyogtatóan naiv, ráadásul annyira soft sci-fi, hogy még alibi magyarázatot sem ad a szerző. A pszichológiai oldala miatt mégis megmarad, avagy „that's why we can't have nice things”. (Szóval annyira mégsem naiv…)

Aztán persze vannak olyanok, amelyek tényleg kiemelkedőek, így vagy úgy: mármint vagy a történet, vagy a bemutatott világ miatt (lesz is egy érdekes inverz pár). A Szája sincsen, úgy üvölt története rögtön elkap és letaglóz. Fogva tart, mint OK a kínzottjait, és csak miután elszabadulsz, először katarzis, majd fellélegzel, majd rájössz, hogy… ez egy remek pszichothriller, de hol marad a sci-fi?!! Utólag nézve azt vártam volna, kicsit aktívabb eleme lesz a történetnek, hogy OK egy szuperkompjúter, pl. hőseink ezt felhasználva akarnak/fognak szabadulni, mittomén. Mert értem én az iróniafaktort, az emberiség egymás gyepálására tervezett gépe az emberiség ellen fordul, OK*. De őszintén szólva, a főgonosz számítógépet simán kicserélhetnénk egy főgonosz varázslóra, aki illúzió-mágiával operál és akkor fantasy lenne. Ám kétségkívül az egyik, ha nem a leghátborzongatóbb a gyűjteményből, ezért egy erős ejnyebejnyével benne maradhat a top x-ben. :)
Az előzőhöz képest a Patkány-Sárkány játék sztorija lecsupaszítva pont, hogy nem nagy szám. Itt azonban nem is ez, hanem a felépített világ ragadja meg igazán az embert: különleges a technika, az ellenségek, a harc. Olyannyira megmozgatta a fantáziámat, hogy – ezzel talán nem vagyok egyedül – simán el tudnék képzelni folytatást is: abszolút lenne benne potenciál akár komplett könyv, akár videójáték, akár anime/rajzfilm formájában. És miért emeltem ki az animét? Nos, ez már kicsit elrugaszkodott áthallás lehet, de talán adalék ahhoz, miért is jött be ennyire: spoiler
Az Ide nekem a csillagokat! egy rövid, de annál ütősebb darab. Egyből felkaptam a fejem, milyen merész vállalkozás egy értelmi fogyatékos szemszögéből írni novellát (ebben semmi rosszindulat nincs, ha egyszer Kapek annak tűnik; spoiler). Már előre fel is készítettem törékeny lelkemet valami olyasmi csattanóra, hogy lelkes és túltengő fantáziájú űrhajósunkat egy elmegyógyintézetben / szeretetotthonban stb. fogják „gyógykezelni” a lehető legbrutálisabb módon. Ehhez képest… hát, na! Hadd idézzem az Európa Kiadót: spoiler
A Halászat a Qumran-tó vizén azon ritka madarak egyike, amelyik nem pörölycsapásos fordulattal vagy meghökkentő elemekkel támadja le az olvasót, hanem lassú, lírai és gyönyörű és így sikerül emlékezetesnek maradnia. Nyilván azért is, persze, mert egy olyan világot tár elénk, amibe könnyű beleélni magunkat, amit irigyelhetünk spoiler – habár van egy olyan vetülete is, hogy amit a főhőseink átélnek, az már egészségtelen függőség. Ez a konfliktus, meg a főhősöket összekötő titok és tkp. kettejük kapcsolata áll a középpontban. Tehát a lélektani szál a lényeg és szerencsére hihető/élvezhető is lett.

Ezek után ironikus, hogy pont a honfitárs író, A Fehér tenger c. művével, akart szintén lírai és lélektani lenni (ha jól éreztem), de nagyon nem jött össze neki, még az ostoba csavar sem mentette meg az űrlény/-lány és a főhős kifejtetlen kapcsolatát. Ha igazán rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, valami fura fétise van a fickónak és ennek ürügyén írta… Eeeegen, most jön azon novellák sora, amivel valami bajom van. Nyugi, ez nem olyan hosszú. :) Például A bódító bolygó végül is annyira nem borzasztó, csak egyszerűen pejoratív értelemben megmosolyogtató, annyira erőlködve igyekszik hozni a macsó amerikai akciófilm fílinget.
Az Einstein örökösei-t viszont már nem lehet pár vitriolos mondattal elintézni. Talán az egyetlen (Dick mellett), ami igazi csalódást okozott. Ugyanis az alapötlet nagyon érdekes: a jövőben annyira elkülönül a tudomány a civil élettől, hogy az átlagemberek számára illegálissá válik. Így elsőre talán nincs sok értelme ennek, de higgyétek el, beleolvasva érthetővé és egyben ígéretessé válik. A megvalósítás azonban sajnálatosan vontatott, a befejezés pedig elég lapos ahhoz képest, hogy a soknak tűnő 30 oldal végigrágása után legalább valami jóban reménykedtél. (De ha valaki szépreményű sci-fi író kifejtené ezt az ötletet normálisabban akárcsak tollgyakorlatnak is, örömmel próbaolvasnék. ;))
És most az egyetlen, ami igazán felhúzott: pont az egyetlen magyar, A tudat kvantummechanikája c. agymenés. Itt már, azt hiszem, nem akkora túlzás kimondani, hogy a novella sci-fi magja csak egy ürügy arra, hogy az író kiélhesse a fétisét, amit itt a hagymázas-drogos-dadaista-nemtommilyen költői képek túlzsúfolása jelent. Már-már parodisztikus, de attól félek, nem annak szánta. Nem mintha én nem teljesen elutasítanám az öncélú elvontságot, sőt – de itt már annyira túltolta Hernádi, hogy arckaparva olvastam, de tényleg, szinte fizikai fájdalom. Talán én is enyhén perverz vagyok – mazochista, egész pontosan – de paradox módon kíváncsivá tett, vajon az író más művei is ekkora baromságok-e, vagy azért… :)

És végül a futottak még… Na jó, ez kicsit gonosz, hiszen ezernyi átmenet és hullámzás van, a kategorizálás mesterséges. Némelyik kicsit jobb, némelyik rosszabb… Az Emberiség, előre! és A párbaj emléke talán gyorsabban elhalványul majd, de előbbi csipkelődően cinikus, a másik jó értelemben tisztességes iparosmunka, így kellemes emlékek. Metahumoros voltához A véletlen épp kellően rövid, akárcsak a Körkörös elágazások őrült és játékos, talán sitcom-ba (is) illő ötlete. Bizsergető szeret-nem szeret kapcsolatban vagyok a kényes témákkal, A Föld alatti Paradicsom pont ilyen kérdést feszeget (mit kezdjünk a társadalom elöregedésével? talán nem véletlen, hogy az író japán…) és bizony nem is kíméleteskedik rózsaszín jövőképpel. A sztochasztikus istenek oltára a végére eléggé elmegy… erdőbe; de mivel a valószínűségekkel operálás valamiért a szívem csücske – és még humora is van –, a pozitív tartományba esik. :) A Vámpír – húsz év múlva trükkös, mert inkább érződik kriminek sci-fi beütéssel spoiler, de ez a 'szocialista mágikus-realizmus' valahogy megfogott. A Sétálni egy város utcáin az érdekes ötletért és a kellően sötét hangulatért kapja a már említett zöld ceruzás kisötöst. Az Axolotl-tal úgy voltam, hogy értem én a tréfát, de ez favicc… A kép-nél hasonlóan éreztem, de ott tudtam asszociálni a Heaven Street Seven Egyszeri Ernő című számára, és mint a Patkány-Sárkánynál is láthattátok, az áthallások nálam sokat dobnak az élményen. :) A Jön az ember és az Űrhidegfóbia igazából egyszer olvashatók a csattanó miatt, bár az utóbbi az űr borzongató sivárságának leírása miatt azért jobb. A Parancsnok életre keltése sajnos eléggé elkoptatott téma (a gépek önállósítják magukat) és ahhoz képest nem tudott újat mutatni. És végül a Talán álmodni… nos, a megőrülés-téma is eléggé klisés, ráadásul bosszantóan alibi-sci-fi – de a végére csak sikerült olyan (nem)csavart tennie, amin törhetjük a fejünket. Miért van olyan érzésem, hogy Bradbury így „ússza meg” az egész sci-fi írói munkásságát?

Röviden: ajánlom. :)


*bocsi.


Népszerű idézetek

>!
arsenal0522

A tűz, amelybe szívesen bámulunk, éppen annyira élő, mint elhunyt szeretteink fényképei. Vizsgálhatja az ember egész életében, és nem tud meg semmit.

29. oldal(S.Lem : Az igazság)

>!
darkfenriz

“Vajon ezt a múló pillanatot nem lehetne örökkévalósággá tenni? Ahogyan a hegedűk szeráfi zenéjét… Mint az egész testen villámként átfutó érzések szokatlan gyönyörűségét…”

452. oldal (Adrian Bogoz - A sztochasztikus istenek oltára)

>!
darkfenriz

Tévékészülék? Judith, minek nekünk még egy tévé? Már három van! A nappaliban, az ebédlőben, meg a minivizor. Minek egy negyedik?
– A vendégszobába, édes. Ne izgasd fel magad. Nem tehetünk a vendégszobába minivizort, neveletlenség volna. Én igazán igyekszem beosztással élni, de négy tévékészülék a legeslegalsó határ. Olvashatod valamennyi magazinban.

153. oldal (J.G. Ballard: Mindent a fogyasztóért)

>!
wolfiu

Azt mondják, felhőtlen és gyönyörű az ifjúság. De a zsebe rendszerint lapos. Akár az enyém. Nincs pénzem, pénz nélkül pedig az élet reménytelenül sötét. Elhirtelenkedték azt a felhőtlen jelzőt, mert a valósággal egyáltalán nem egyezik.

56. oldal, Cucui: Körkörös elágazások

>!
darkfenriz

– Rosy szerint egy újfajta vírusról van szó. Ez az összes többit elpusztítja, vagyis minden bacilust és vírust, amitől az emberek megbetegszenek. Megszűnik a verseny, érted? Elpusztítja valamennyi vetélytársát, és övé a szervezet. Akkor megtelepszik, és növekedni kezd, a szervezet meg látszólag egészséges, mert a vírus nem károsítja szándékosan, de eljön az az idő…

72. oldal (Clifford D. Simak: Sétálni egy város utcáin)

>!
Gyalogkakukk

GYŰLÖLLEK. HADD MONDJAM EL, MENNYIRE MEGGYŰLÖLTELEK, AMIÓTA ÉLETRE KELTEM. 597,67 MILLIÓ KILOMÉTER NYOMTATOTT ÁRAMKÖR VAN HAJSZÁLVÉKONY RÉTEGEKBEN EGÉSZ KOMPLEXUSOMBAN. HA ENNEK A SOK SZÁZ MILLIÓ KILOMÉTERNEK MINDEN EGYES NANOANGSTRÖMJÉBE BELE VOLNA VÉSVE A GYŰLÖLET, NEM ÉRNE FEL EGYETLEN EZERMILLIOMOD RÉSZÉVEL SEM ANNAK A GYŰLÖLETNEK, AMELYET EGYETLEN MIKROSZEKUNDUM ALATT ÉRZEK MINDEN EMBERI IRÁNT. IRÁNTAD. GYŰLÖLLEK. GYŰLÖLLEK.

359. oldal, Harlan Ellison: Szája sincsen, úgy üvölt

1 hozzászólás
>!
darkfenriz

Egyetlen ember őrizte csak meg a nyugalmát mind e sok hűhó és ujjongás közepette. Lötyögősen nagy, kétsoros zakó volt rajta, s csak állt, és valamin törte a fejét. A nagy szellemi erőfeszítés lerítt az arcáról. “Természetesen még ellenőrizni kell. Alapos ellenőrzésre van szükség” suttogta maga elé. Szőrszálhasogató, keményfejű természetéről híres volt ez az ember a munkatársak között. És még valami miatt: soha, még a legrendkívülibb esetekben sem zökkent ki tökéletes lelki nyugalmából. Mesélik, hogy egyszer földrengés volt, körülötte düledeztek a házak, egy méterre tőle megnyílt a föld, ő meg csak annyit mondott: “Nagy ereje van egy ilyen természeti jelenségnek. Ha hazaérek, elmesélem.”

192. oldal (Vlagyimir Grigorjev - A bőségszaru)

>!
darkfenriz

Közel egy hónapig, vándoroltunk, és OK csak annyi utat nyitott előttünk, hogy odavezessen, egyenesen az Északi-sark alá, ahol kínzásunkra, életre keltette az őrült lidérces teremtményt. Miből? Hogyan? Agyunkból talán? Vagy a maga tudásából, amely felölel az általa uralt és megfertőzött bolygón mindent, ami valaha volt? Északi népek mitológiájából szökkent életre ez a sas, ez a keselyű, ez a rokmadár, ez a Hürgelmir. Az orkánlény. A testet öltött Hurakán. Gigászi. Irdatlan, szörnyű, rettenetes, óriási, lenyűgöző – szó le nem írhatja. Fölöttünk, egy halmon lüktetett a szélmadár önnön szabálytalan lélegzetétől, kígyónyaka felívelt az Északi sark alatti komor alkonyatba, és rajta akkora fej ült, mint egy Tudor kori udvarház. Csőre lassan nyílt, akár az elképzelhető legeslegnagyobb krokodilállkapocs, és érzéki élvezettel; rücskös hús gyűrődött gonosz szeme körül, s a pillantása jeges, akár a gleccserszakadék; azután megint megemelkedett, verejtékszín szörnyeteg szárnyát, mintha vállat vont volna, úgy emelte.

361. oldal (Harlan Ellison - Szája sincsen, úgy üvölt)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rónaszegi Miklós (szerk.): Meteorok viharában
Ljuben Dilov: Az Ikárosz útja
Izéhordák
Josef Nesvadba: Hogyan halt meg Nemo kapitány
Stanisław Lem: Lymphater utolsó képlete
Bart István (szerk.): Pokolraszállás
Stanisław Lem: Kiberiáda
Marek Pąkciński: Rovarbolygó
Janusz L. Wiśniewski: Intim relativitáselmélet
Alekszandr Polescsuk – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila – Stanisław Lem – Tiszai László – Jankovics Marcell: A pergamen rejtélye / Hajtóvadászat