Kuczka Péter (szerk.)

MetaGalaktika ​7. 28 csillagozás

Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Azt mondtuk Lundwall könyvéről, hogy „Európa felszólalása” az angol nyelvű irodalom sovinisztái ellenében, a nemzetközi értékrend helyreállításáért. Úgy hisszük, hogy ez a legfontosabb, és ennek kell igazán és őszintén örülnünk. Hiszen valóban komoly és érdekes s ugyanakkor indulatos és szellemes könyvet kapunk, ellentétét azoknak az amerikai és angol munkáknak, amelyek címükben a science fiction „igaz” történetét ígérték, de ezt az ígéretüket sohasem tartották be.
Lundwall az első, aki valóban a science fiction világtörténetét írta meg és adta kezünkbe.

Eredeti megjelenés éve: 1978

A művek szerzői: Sam J. Lundwall

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: MetaGalaktika

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984
272 oldal · puhatáblás · Fordította: Szentmihályi Szabó Péter

Enciklopédia 1


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Ez a könyv, bármit is állít magáról, rohadtul nem objektív tanulmánykötet, hanem nyílt propaganda, ami az angolszász SF túlsúlya miatti dühtől tüzelve tendenciózusan, számtalan csúsztatással és érvelési nonszensszel megspékelve próbálja bizonygatni, hogy az angolszász, de különösen az amerikai fantasztikum szemétre való, amit intelligens ember legfeljebb azért olvas, hogy elborzadva forgathassa a szemét, majd megkönnyebbülten vehesse kézbe következő kiváló k-európai szerző korszakos remekművét.

S ebben nem az a szörnyű, hogy ezt a propagandát én 1985 környékén bekajáltam – végtére is 12 éves voltam, és igencsak kialakulatlan volt még a kritikai érzékem – hanem, hogy csak most, évtizedekkel később vettem észre, hogy milyen sikeresen manipuláltak, és hogy hány előítéletet ültettek el bennem.

A könyvnek persze vannak értékelhető részei, amelyek elég objektívek és tárgyilagosak ahhoz, hogy ténylegesen bővüljenek az olvasó ismeretei az SF gyökereivel és fejlődési ívével kapcsolatban, de ez nagy jóindulattal legfeljebb a könyv első felére igaz.
Ezekben a fejezetekben szó esik a XVIII. sz. végén népszerű gótikus irodalomról – a brit kísértethistóriákról és a kontinensen inkább divatos märchen (mesés) jellegű fantasztikus történetekről. illetve arról, hogyan terjedt el, hogy az írók egy része a misztikus / természetfeletti magyarázatok helyett inkább valamiféle tudományos hátteret próbáljon adni a történetének.
A sci-fi a XIX. utolsó harmadában lett igazán (el)ismert (?) zsáner, ennek kapcsán természetesen Verne és Wells munkássága megkerülhetetlen, és az ő hatásuk és műveiknek bemutatás, kontextusba helyezése a könyv leginkább objektív része. A magam részéről egyetértek azzal, hogy az ő munkásságukból eredeztethető a SF két fő sodra: a technicista (hard) SF és a társadalmi/politikai kérdéseket feszegető moralizáló SF.
Lundwall Jarry-t spoiler az Übü király íróját és a patafizika fogalmának megalkotóját is a SF alapítóatyái közé sorolja, ami már meglepőbb, de ha az SF-et kibővítjuk spekulatív fikcióvá, akkor valóban ott van a helye, mint az artisztikus fantasztikum atyjának.
A legkevésbé ismert író George Griffith, aki a maga korában roppant népszerű volt a militáns fikcióival és a fantasztikus beütésű, gyakran a jövőben játszódó kalandregényeivel, akit viszont a ponyva SF egyik első alkotójának tekinthetünk.
Ezután még szó esik az utópiákról és disztópiákról, ami még inkább többé, mint kevésbé tárgyilagos. Bár itt azért már kamaszként is kiakadtam, azon a gondolatmeneten, ami alapján A Gyűrűk Ura az utópiák közé került besorolásra. Mint science-fiction…
Persze a végtelenül konzervatív fajtából, ami csak egy vén habókos professzor babrálása a semmivel, és baromi riasztó, hogy ez mégis miért lett népszerű.
Illetve szinte már nevetséges, ahogy Lundwall nem hajlandó tudomást venni bizonyos – főleg szovjet és kelet-európai szerzők regényeinek mélyebb, allegorikus jelentéséről. Bulgakov vagy a Sztrugackij fivérek műveinek értelmezésében megragadt az 1.0 szinten.

Az ezt követő fejezetekben a legtipikusabb SF motívumokat: az idegen lényeket, a robotokat és az űrkalandokat taglalja, és itt már nagyon durván általánosít és kicsinyel le, sőt ócsárol szinte minden írást, ami ezekkel kapcsolatban az USA-ban született. Ami pedig jó – ne adj isten, még neki is tetszik – arról csak kutyafuttában ír egy bekezdést. Holott ő maga is elismeri, hogy igénytelen, csak pusztán szórakoztatási (na meg pénzkereseti) célból írt ponyva a világ minden részén fellelhető – pl. oldalakon keresztül beszél a Perry Rhodan jelenségről, ami az NSZK-nak volt a nemzeti szuperhőse.
De igazán az utolsó fejezetben gurul el a gyógyszere, amelyben kifejezetten a magazinokra, és főleg a Hugo Grensback által gründolt Amazing Stories áldatlan hatásaira koncentrál. Tény, hogy Grensback hibáztatható az SF gettó kialakulásáért és se szerkesztőként, se kiadóként nem a magas színvonalú és elgondolkoztató írások megjelentetésén fáradozott, sőt… De ettől még az SF magazinok java része már az 50-es 60-as évektől egészen más színvonalt képviselt még az USA-ban is, mint a 30-40 évvel korábbi kiadványok.

Ezt a könyvet nagyon nem tudom ajánlani senkinek. Eleve elavult – eredetileg 40 éve jelent meg, s azóta már két nemzedék is váltotta egymást a zsánerben. Az írás objektív(ebb) részei kb. érdektelenek, mivel olyan régi szerzőkről esik ott szó, akiket a legelvetemültebbeken legelszántabbakon kívül senki nem fog olvasni soha. spoiler
A szubjektív részeiből pedig olyan keserűség árad, ami nem csak érthetetlen, de kissé kínos és unalmas is.

10 hozzászólás
gyuszi64>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Hát ezt szőröstül-bőröstül és étlen-szomjan felfaltam, mint általános iskolás koromban a mozgókönyvtár könyveit. :)

Szenvedélyes sci-fi történeti kritika, elfogult és szubjektív hangnemmel – ezért nagyon szórakoztató, tényleg nem bírtam letenni. A szerző a hasonló munkák alapszabályait szegi meg, egyoldalú és szűrt információkkal szolgál: nagyon vigyáz, hogy igazat írjon (pontosság, tájékozottság), de ez általában csak a szerzői szempontból kedvező féligazság. Hogy egy köznapi hasonlatot mondjak: az amerikai egyetemek minőségét a végzett focistáik IQ-ja alapján is megítélhetjük. Igazat írunk, de … A nagyon jól sikerült utolsó fejezetben a szerző ugyan feloldja ezt az ellentmondást, megmagyarázva a módszerét, de ez már későnek tűnik. Komolyan vehetünk egy olyan tanulmánysorozatot, ami tendenciózusan csak az érem egyik oldalát mutatja?

A mű elején Lundwall utal a híres kritikusra, Wilsonra, akitől egy önhitt és teljesen szakszerűtlen cikket olvastam, talán itt:
https://moly.hu/konyvek/keszthelyi-tibor-szerk-a-krimi
És csak bámultam: vannak emberek, akik ez után még olvasnak Wilsontól? Lundwall írásaiban is akkor a leggyengébb, amikor „odamondogat”. Legjobban talán az utópia-rész tetszett az említett zárófejezet mellett, de sajátos nézőpontja miatt mindegyik tanulmányt élveztem.

Tele van rengeteg jó meglátással (1), sok-sok gondolatébresztő észrevétellel (2), eredetien kezeli a szocialista blokkot (3), és egy rakás új információt ad (számomra ismeretlen művek sorozatával). Jópáran megkapják a magukét, pl. szerinte a gyengén író Hugo Gernsback fantáziaszegény és szűk látóköre óriási károkat okozott az SF-nek, mikor 1926-ban elindította a tematikus magazinját (micsoda felségsértés!). Hiszen az addigi irodalmi értékű európai SF helyett megjelent a ponyvamagazin, százas nagyságrendben jöttek a szupergyenge történetek, és így kialakult az SF gettó. Aminek a hatását a mai napig (70-es évek közepe) nem heverte ki sem az USA SF, sem – az angolszász SF export miatt – az európai. Ez persze mind igaz, de… (4)

A 78-as könyv hatalmas erénye, hogy tendenciákat jelez, problémákat vet fel, amik most 40 évvel később értékelhetők. Szerencsére néhány dologban tévedett Lundwall, egy párat felsorolok:
– Feleslegesen féltette Európát. A múlt a miénk volt, akkor a jelen (1978) sem volt teljesen reménytelen, és a jövő sem lesz az. Az angolszász SF kulturális imperializmusnak nem a magasabb szakmai színvonal az oka (bár a legjobb SF írókat most is ott gondoljuk), hanem ez egy összetett folyamat, nyelvi és gazdasági háttérrel, és más területeken is megjelenik (pl. zene). Az olyan kis lélekszámú nyelvcsoportok, mint a magyar, soha nem kapnak fontosabb szeletet az SF irodalomból. (5)
– „Az angolszász SF izolálta magát (1976), ez a fejlődés rovására fog menni.” Nem teljesült a jóslat, az angolszász SF meg tudott újulni, lásd lejjebb.
– A sci-fit veszélyeztető erős problémákat vetett fel: a WASP-hősök kérdése (Fehér, Angolszász, Protestáns), a sci-fi és a politikai semlegesség (6), a nemiség és a társadalom kezeletlen kérdése (általában a jövőjóslatokban gyengék a családi-szociális változások), a nők feltűnően passzív SF szerepe, az űroperákban jelenlévő (esetleg látens) erőszak és rasszizmus stb. Nagyon érdekes, hogy ezek valódi problémáknak bizonyultak, és az elmúlt évtizedek alatt drasztikusan és tudatosan megoldódni látszanak.
– És hát a legfontosabb változás: feltűnő, hogy az SF élmezőnye egyre igényesebb, egyre irodalmibb műveket nyújt, ehhez elegendő elolvasni néhány Strahan-válogatást. (7)

Én nem bánom, ha egy kritikus fölényes (foglalkozási ártalom), és Tzvetan Todorov óta azt is tudjuk, hogy egy kritikusnak nem kell minden művet ismernie – de az már zavar, ha ellentétes a véleményünk, és mintha nem ugyanarról a könyvről beszélnénk … Néhány példa: a Gépnarancs vagy A marslakók második inváziója nekem másról szólt, egy-két Sztrugackij-írásnál vagy a Kutyaszív-nél pedig biztos én emlékszem rosszul a cselekményre…

Mindezekkel együtt a hangulatos tanulmánykötet kifejezetten ajánlott olvasásra (bár lehet, hogy az olvasást az utolsó fejezettel kellene kezdeni).

(1) Például ahogy elemzi a nyugati és keleti SF korlátait (előbbieké a kötelező szórakoztatás és profitszerzés, az utóbbiaké a kötelező didaktikusság és pártosság).
(2) Például a Starship Troopers-t fasiszta utópiának tartja. Mielőtt legyintenénk és továbbmennénk, olvassuk el az érveit…
(3) A mindenkori legjobb SF írónak Varsavszkijt tartotta (nekem az ő stílusa mindig kidolgozatlannak tűnt), a kortársak közül a Sztrugackij-fivéreket (a legjobb amerikainak Bradburyt), de Lem szerinte már túlértékelt.
(4) De egy-két évtizeden belül kialakult egy vezető íróréteg, eljött az SF aranykora – a ponyvatermésből pedig a keleti blokk szerencsére nem sokat kapott. (Inkább az élmezőny íróitól.)
(5) De még egyszer: nem kell minket félteni. Rövid gondolkodás után tucatnyi magyar mű eszembe jutott, amik az elmúlt században nemzetközileg abszolút SF versenyképesek voltak. És ezek csak mi, magyarok vagyunk, hol van még a többi Európa?
(6) Például mennyire idegenkedtek a „kommunizmus” szótól az angolszász szerzők, helyette a jövőben uniformizált, szürke hatalmakat ábrázoltak. Érdekes.
(7) Megjegyzem a klasszikus sci-fin felnőttek számára bizony eléggé megosztók is ezek a novellák.

Mj: A könyvben lévő blokk szerint antikváriumi vásárlás, 1988-ból (a pontos dátum már olvashatatlan), 30 Ft-ért…

5 hozzászólás
Spaceman_Spiff IP>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Mindenképpen a javára válik, hogy nagyon sok nem angolszász szerzőt és címet felsorol, ismertet. De sajnos itt ki is fújt a jó oldala (ami mondjuk nem kevés!)
Mert Lundwall olyan, mint egy durcás gyerek, aki fityiszt mutat jelen esetben az amerikai sci-finek. Mert hogy az európai jobb. Az európai régebbi. Az európai már akkor kitalált mindent, amikor az USA-ban még csak a vadnyugaton kergették az indiánokat. Amit oké, elhiszek neki, de amikor a mondandója igazolására csak a mindenki által a modern sci-fi legaljának tekinthető ponyva űroperát hozza fel spoiler, meg a soviniszta SF-et, akkor kicsit csökken a könyvének az értéke és a szavahihetősége a szememben. Persze, az amerikai sci-finek rengeteg bűne volt és van, és igen, Gernsback valóban nem épp a legjobb „apa” a tematikának, de minél többet mondogatja ezt, annál kevesebbet ér el vele. Azért a hetvenes években már bőven akadt értékes, izgalmas, még a lundwalli mércével mérve is jó amerikai sci-fi. (Tuti nem olvasott pl. Harlan Ellisont.)
Tudom, szegény Európa. Letarolta a háború, aztán az amerikai ponyvasci-fi. De igazán kidughatta volna a sértettség homokzsákjai mögül a fejét, és észrevehette volna, hogy nem mindenki fasziszta, meg soviniszta, imperialista, buta, fejlődésre képtelen a másik oldalon. Vannak jó megállapításai (pl. a gettóról), de ez a sértett és lefitymáló stílus teljesen elveszi az egész értelmét. Még akkor is, ha a korai SF-ről tényleg mond érdekes dolgokat. (Az engem mondjuk megint csak zavart, hogy mintha a világháború utáni sci-firől nem akarna beszélni.)

B_Petra>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

1. Fejezet
Nagyon kritikusnak éreztem, inkább csak szubjektiv fikázásnak, persze még egy sci-fi rajongónak sem megbocsájtható ha elfogult bármilyen fantasztikus baromsággal, azomban a kezdeti fantasztikus inkább fantasy szárnypróbálgatások legyenek bármilyen gagyik nem arra hivatottak, hogy lealázzuk őket. Mérsékeltebb hangnem, több objektivitás elfért volna miközben Drakulát, Frankensteint, vagy Dr. Dr. Jekyll és Mr. Hyde karaktereit blamálta. A vampire mesék valóban nem a kedvenceim, és persze a modern vampir még inkább taszit (Twilight), de női szemmel tagadhatatlanul hatásos, akár vonzó Dorian Gray vagy Lestat a vampir arisztokratikus romantikája. Zavaró a Marchen szó ismétlése.

A 2. fejezet H.G.Wells , Julne Verne , Griffith valamint A. Jarry( utobbi kettőről még nem hallottam )sci-fi-re mint műfajra kiható munkássága között vont párhuzam, ellentét. Verne valóban nem rugaszkodott el túlzottan a valóságos korabeli találmányoktól, de kétségkivűl szórakoztató, főleg mivel tinédzser koromban olvastam, mig Wells politikai töltésű irásaiból épp a kalandos férfi főhős hiányzik, bár tudom, hogy ez mai korunk betegsége, a jóképű hős vagy a mégvonzóbb antihős szerepeltetése.

A 3. 4. Fejezet a klasszikus, utopia disztópia elemi példáinak bemutatása, szinte teljesen objektiven, érdekesebb konkrét példákkal, sajnos ez is átcsap nagyon erős negativ kritikába, állandó a naiv, gettó, szánalmas, legrosszabb, unalmas, megbocsáthatatlan, csekély értékű, ostoba stb. jelzők használata. Nem csak a regényeket, ötleteket kritizálja, hanem iróikat is, Wells fasiszta, Henliennel karöltve, Orwell-el kicsit elnézőbb, Huxley-t megtűri, még Tolkien sem elég jó(persze ez szubjektiv), de számomra zavaró, hogy politikai világnézetük miatt nyiltan elitéli őket (még ha úgy is van/volt).
Nálam túllőtt a célon amikor a szocializmust bele magyarázta A gyűrűk urába, és félreértés ne essék én magam is úgy irtam páldául a Szilmarilokról, hogy erősen túlértékelt, de azért ennyire nem forgatnám ki.
Frederik Phol-al csak most ismerkedem, és meglepően jó véleménnyel ir róluk mint a Sztrugackij testvérekről Lem-ről , vagy Aldiss-ról.

Azt hittem olvastam pár űroperát, nos kiderült, hogy nem, egyetlen egy európai űroperáról hősről sem hallottam azok közül akit megemlit, abban azomban egyetértek, hogy e kor hősei kicsit himsoviniszták, élen Kirk kapitánnyal. Mérsékelt Star Trek, Star Wars rajongónak tartom magam, furcsának tartom ha valaki összekeveri a kettőt, vagy épp nem tudja ki Spock, lehet, hogy ponyva de nekem tetszik.

Az emlitett folyóiratok, magazinok számomra fehér foltot jelentenek.A magyar sci-fi irodalom gyors bemutatása a végén érdekes, keveset olvastam az emlitett iróktól.

Végeredményül erős pozitivum az európai sci-fi méltatása, de itt – ott azért túl lőtt a célon.

pdaniel>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Becsapós az ország egykori(?) legjelentősebb sci-fi magazinjának a borítója: a MetaGalaktika hetedik száma ugyanis a szokásos antológia helyett ezúttal egy könyvet rejt. Sam J. Lundwall svéd író Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből című elméleti munkájáról van szó, ami nem kisebb feladatra vállalkozik, mint a fantasztikus irodalom történetének átfogó bemutatására a tizenhetedik századtól napjainkig.

…Legalábbis többé-kevésbé napjainkig, ugyanis a könyv 1978-as megjelenése óta történt egy s más a sci-fi berkein belül, így akár mindenestül elavultnak is bélyegezhetnénk ezt az impozáns próbálkozást – mégsem az; egyrészt, mert pokoli szórakoztató, másrészt mert az esszé történeti vonatkozásai sohasem évülnek el.

Ami azt illeti, a Gyűrűk Ura után talán ezt a könyvet olvastam a legtöbbször, és nem véletlenül: komoly éleslátásról tanúskodó írás ez, hasznos támpont a sci-fivel most ismerkedők számára, egyúttal pedig szórakoztatóan megírt, dühös és őszinte olvasmány, ami – mintegy az európai sci-fi védőbeszédeként – szembeszáll a műfaj gettósodásával és amerikanizálódásával, amely sajnos még napjainkban is élő probléma.

Egyetlen hibájának azt rónám föl, hogy Lundwall egy kissé talán túl kritikus a ponyvairodalommal kapcsolatban (Star Wars/Star Trek-fanok csak óvatosan forgassák a kötetet, mert a szerző néhány rosszmájú megjegyzését olvasva rajongásuk tárgyáról esetleg le kell pihenniük néhány órára): vele ellentétben én nem érzem úgy, hogy a Flash Gordon és Perry Rhodan fémjelezte űroperák, illetve ezek végtelen számú variációi komoly rombolást vinnének végbe a fantasztikus irodalomban, leszámítva annak reputációját.* Nézzünk szembe a tényekkel: a science fiction sosem volt az irodalmárok kedvence, és jól is van ez így: a magas irodalom hegyi levegője, talán túlzott tisztasága miatt, hamar zavarossá teszi a gondolkodást, mint hogy azt bárki rögtön láthatja, ha veszi a fáradtságot és belelapoz valamelyik prominens szépirodalmi folyóiratba.

        _

* Jó példa erre a kortárs amerikai képregényirodalom, ami ugyan kétségkívül megtermeli a maga szemetét, de jelentősebb alkotásainak nagy része pont a ponyvák által elterjesztett ideákat és karaktereket formálja újra, irodalmi tartalommal feltöltve és egyúttal szórakoztató formában.

3 hozzászólás
Macooka>!
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Sajnos még nem igazán volt szerencsém sci-fi történetekhez, főleg azért, mert féltem tőlük. Ez a könyv viszont felbátorított, ötleteket adott, sok helyen még meg is kacagtatott. Rendkívül átfogóan tárgyalja a műfaj történetét (sajnos nem egészen napjainkig, mivel már 30 éve is van annak, hogy megjelent). Folyamatosan gyűjtöttem ki a címeket a várólistámra, mivel Lundwall pont annyi infómorzsát hintett el egy-egy könyvről, hogy kellőképpen megkapjam hozzá a kedvet. Olyan kis kezdőknek, mint amilyen én vagyok, úgy érzem pont ideális.


Népszerű idézetek

pdaniel>!

Az ember nem oldhatja meg a modern világ problémáit azzal, hogy elfut előlük, ahogyan ezek a hippik tették és teszik. Vagy hogy egy költeményt idézzek egy bizonyos Wilburt tollából a Win című magazin 1970. júliusi számából:

Kiabáltok a mezítláb járás
Szabadságáról
De nem beszéltek
A törött üvegekről
És a nyavalyás kutyaszarról.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Kapcsolódó szócikkek: 1970
marschlako>!

Azt a gazembert, aki összeszedte e sorokat, el kéne kapni és le kellene lőni, de mivel mindnyájan tudjuk, hogy nincs igazság e világon, még az ilyen kimondhatatlan bűnök esetében sem, hagyjuk el az olcsó sci-fi eme díszpéldányát, s menjünk szebb mezőkre.

124. oldal

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

1 hozzászólás
pdaniel>!

Az utópista társadalmak kivétel nélkül unalmasak, s azt hiszem, egy utópista író számára a legnagyobb büntetés az volna, ha saját elmeszüleményében kellene közemberként dolgoznia.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

marschlako>!

A legjobb amerikai magazin, The Magazine of Fantasy and Science Fiction a világ legjobb három folyóirata között van (a másik kettő a spanyol Nueva Dimension – kétségkívül a legjobb sci-fi magazin tartalomban, amely valaha is napvilágot látott – és a magyar Galaktika).

246. oldal

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

pdaniel>!

A viktoriánusok úgy tekintettek a mindenségre és a világra, mint valami gigantikus óraműre, amelynek az új tudomány segítségével uraivá válhatunk – s ha a modern tudósoknak elég gőzgép áll a rendelkezésére, szó szerint mindenre képesek lesznek. Felvilágosult korunkban persze már tudjuk, hogy tévedtek. Ma erősen hisszük, hogy tudósaink, ha rendelkezésükre áll a nukleáris energia, szó szerint mindenre képesek.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

pdaniel>!

Az emberben mindig megvolt a mélyen gyökerező sóvárgás, hogy visszavonuljon az egyszerűsített tettek és érzelmek képzeletbeli világába, amint ezt a tévé, a mozi, a sportesemények tömeghatása mutatja, méghozzá saját, disztópikus korunkban.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

julias>!

[…] mire az ember feleszmél, teljes erővel kitör a cirkusz vérző szobrokkal, nyögdécselő kísértetekkel, beszélő képekkel és más hasonló vidám epizódokkal […]

22. oldal, 2. fejezet - Mesék a kriptából

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

pdaniel>!

A tökéletes társadalom, az ideális köztársaság, az utópia, a Schlaraffenland (Eldorádó) álma egyidős az emberiséggel – s nyilvánvaló okok miatt. Az ember mindig is reménykedett abban, hogy utódai számára eljön egy jobb világ. […] A régi szép időkben, amikor a legtöbb ember ténylegesen leírhatatlan szegénységben élt – és éhezett és halt meg – a romlatlan természet ölén, az utópiát a mindenható gép világa jelentette. A parasztok mindent tudtak a házilag termesztett zöldségfélékről, a Brook Farm-izmusról és az egyszerű életmódról, s alig várták, hogy elmeneküljenek belőle az iparosodás világába. […] A viktoriánusok úgy tekintettek a mindenségre és a világra, mint valami gigantikus óraműre, amelynek az új tudomány segítségével uraivá válhatunk – s ha a modern tudósoknak elég gőzgép áll a rendelkezésére, szó szerint mindenre képesek lesznek. Felvilágosult korunkban persze már tudjuk, hogy tévedtek. Ma erősen hisszük, hogy tudósaink, ha rendelkezésükre áll a nukleáris energia, szó szerint mindenre képesek. A különbség talán nem is olyan nagy. S amint egy korábbi korszak műveletlen és tudatlan emberei hittek abban, hogy az iparosodás az utópia megvalósulása felé egyengeti az utat, mai utódaik a régi játékot játsszák, hogy el akarnak menekülni belőle. Az utópista történelem ismétli önmagát.

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből

Blissenobiarella>!

Sokféleképpen lehet egy rémisztő antiutópisztikus világot megtervezni és hihetővé is tenni. A jó öreg módszer szerint, amely még mindig igen használhatónak tűnik, elolvassuk a legfrissebb híreket a körülöttünk lévő különböző diktatúrákról, ott van a megbízható titkosrendőrség, a kopogás az ajtón hajnali háromkor, a kínzások, kivégzések és így tovább.

Rémálmok

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 7. Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből


Hasonló könyvek címkék alapján

Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Burger István (szerk.): Galaktika 202.
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction novellái 2020
Ripp Gábor (szerk.): Utazók
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Simon Stålenhag: Elektronikus állam
Perényi Mónika – Bartha Barna – Koncz Mars János (szerk.): Hallhatatlanok
Brian K. Vaughan – Garth Ennis – Jamie Delano: Vertigo 1. – Constantine / Y, az utolsó férfi / Prédikátor
Koncz Mars János – Perényi Mónika – Bartha Barna (szerk.): Veszélyeztetett faj 1.
Dan Abnett (szerk.): Sabbat hadjárat