Kuczka Péter (szerk.)

MetaGalaktika ​1. 19 csillagozás

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Alan Bloch, Ivan Jefremov, Robert Sheckley, Frank Herbert, Günther Krupkat, Mayumura Taku, Arthur C. Clarke, Ray Bradbury, Czeslaw Chruszczewski, Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij, Bill Brown, Herbert W. Franke, Bob Shaw, Linus, Colin Kapp, Csernai Zoltán, Darázs Endre, Voicu Bugariu, Carlos Cabada, Juan Luis Herrero, Kir Bulicsov, Pierre Versins, Damiano Malabaila, Lino Aldani, A. J. Deutsch, Isaac Asimov, J. G. Ballard, Olga Larionova, John Wyndham, Vladlen Bahnov, Dmitrij Bilenkin, Gennagyij Gor, Peter Cartur, Frederik Pohl, C. M. Kornbluth, Jurij Scserbak, Howard Fast, Fredric Brown, Clifford D. Simak, Szilárd Leó, Gérard Klein, Brian W. Aldiss

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: MetaGalaktika


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.

„Kezdetben vala az Galaktika, és az Galaktika vala az Kuczkánál, és Kuczka vala az Galaktika.”

János evangéliuma 1. sorának eme átköltése nem is annyira „Istentől elrugaszkodott dolog”, ha megnézzük az értelmét. Abszolút a helyén van! :D
A MetaGalaktika létrejötte is ebbe a vonulatba tartozik, ahogy azt az első, 1978-as szám bevezetőjében maga Kuczka Péter le is írja.
1972-ben indult a Galaktika antológia, az első állandó, magyar nyelvű sci-fi antológia. Viszonylag hamar nagy népszerűségre tett szert, az első számokat egy idő után valóban nem lehetett még a kiadótól sem megvásárolni, mert – elsősorban – Apáink, de néha Anyáink is jól bespájzolták őket. (Hol vagyunk még attól a lehetőségtől, hogy digitálisan letöltsük, vagy azokat a példányokat a régiségvásárokon, bolha- és garázspiacokon megvegyük, amire a szülők halála után a gyerekek nem tartottak igényt!) Ekkor jöttek a kérések levélben, telefonon:
– Ugye, lesz utánnyomás? Ugye, újra kiadják ezt a számot, mert…
Majd megszületett a válasz is – némi késéssel:
– Nem. De, de… azért ez egy igény, mégis kellene valami…, valami kis… Hopp, megvan!!! Speciális különszám!!! Csak a kérdéses novellák, semmi tanulmány!!! Esetleg egy új képregény, meg…, mondjuk képek, sci-fi filmek, kiemelkedő sci-fi filmekből részletek. Így lesz!
S lőn…

Talán így volt! :D Az viszont biztos, hogy meglehetősen „erős” lett ez az összesen 43 hosszabb-rövidebb történetet, egy francia képregényt és egy sci-fis filmes-képes összeállítást tartalmazó válogatás!
1978-ban jelent meg az első MetaGalaktika. Előző évben a 28. számig jutott a Galaktika, így – papíron – a 25. számnál húztak egy vonalat, amiből még válogatnak a különszámba. Ez a válogatás végül a 21. számnál megállt. A G1-G21 között a 20. szám kivételével mindegyik számból válogattak legalább egy novellát. Voltak persze kivételek. Kuczkáék nem voltak babonások: a G13. a legtöbbet, hét novellát adott a „közösbe”, de a 3., 14., 21. sem panaszkodhatott a maga 4-4 írásával.
Biztos, hogy számított az is, mit kértek az olvasók, de arra is törekedtek, hogy az ideológiai egyensúly se billenjen meg túlságosan és mindkét tábor (kelet: SZU, NDK, POL, HUN, ROU, CUB – nyugat: USA, JPN, GBR, AUT, FRA, ITA) legjobb írói képviselve legyenek. Mivel ez egy válogatás válogatása – ahogy az a bevezetőben olvasható – túl nagy rontási lehetőség nincs. Talán ez tükröződik vissza a csillagozáson is.
Ha a novellák keletkezési idejét nézem, akkor ez az 1940-es évektől a 1970-es évekig nyújt egyfajta merítést a sci-fi világterméséből.
Csak érdekesség, hogy Jefremov már-már patetikus kapcsolatfelvétele, A Kígyó Szíve c. novella így egy kötetbe került Asimov akkori sci-fi ponyvákat karikírozó, szintén kapcsolatfelvevős Mit neveznek szerelemnek? c. írásával. Nekem mindkettő megvalósítás tetszik. Mennyire másként élték meg abban az időben ugyanazt a témát: van ahol csak komolyan (Szovjetunió), míg máshol már tréfálkozva (USA) is lehetett erről írni! :)
Jefremovnak az említett írása a Csillaghajók (1948), Az Androméda-köd (1957) és A Bika órája (1968) c. könyvekhez, mint univerzumhoz tartozik.
Aztán itt van Deutsch Möbius-metró-ja, amit később az argentinok meg is filmesítettek.
Szilárd Leó: Jelentés a Centrál Pályaudvarról c. novellájánál ez áll – fordította: Valkay Sarolta. Bizony, ez az írás az Egyesült Államokban, 1964-ben és angolul született, ezért kellett fordítani. Első magyar kiadása a Móránál, de nem a Galaktika 8. számában – ahonnan Kuczka „beválogatta” – jelent meg, hanem 1965-ben, a Kalandok a világűrből című, több fantasztikus elbeszélést tartalmazó összeállításban.
Minden csemegét nem árulok el! Sok kedvenc van benne! Tessék elolvasni, nézelődni! :D

>!
marschlako P
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.

Az első Metagalaktikát annak idején nem olvastam*, csak mostanában szereztem be antikváriumból. Jó régi írásokat találhatunk benne, hiszen az első 25 Galaktikában megjelent alkotásokból válogat, de ez nálam egyáltalán nem rossz pont, sőt. Azt kell mondjam, a szerkesztő kiváló munkát végzett, mivel alig találkoztam benne olyan írással, melyet szívesen kihagytam volna**, s bár ezek mellett volt még pár átlagos alkotás is, összességében sokkal több akadt, ami igazán tetszett, sőt, amit kiemelkedőnek találtam. A kedvencem Gennagyij Gor: A kert c. elbeszélése lett (Karig Sára fordításában), különös hangulata, mágikus realizmusa nagyon megfogott***, a sajátos, kissé mélabús orosz sci-fit mindig is szerettem (persze mindaddig, amíg tolakodóan át nem ütött rajta a propaganda).

Nem mennék végig minden alkotáson, csak a számomra kiemelkedőbbekről írnék pár sort:

10/10:
Robert Sheckley: A Tranai
Zseniális történet a „megvalósult” Utópiáról.

A.Sztrugackij – B.Sztrugackij: Piknik a senki földjén
Gondolom senkinek sem kell bemutatni, nagyon jól eltalált történet a titokzatos Zónáról.

Bob Shaw: Régmúlt napok fénye
Van egy olyan világ, ahol olyan üvegeket készítenek, melyeken több év alatt jut át a fény. Ezeket kiteszik valamilyen szép helyre, ott áll mondjuk tíz évig, s szívja magába a látványt, majd amikor bekerül egy házba, akkor a bent lakók ezt az elraktározott világot láthatják, ha kinéznek az ablakon. Egy fiatal pár és egy különös ablakkészítő találkozása.

Ray Bradbury: A repülő masina
A hatalom nem tűri a fejlődést, de azt sem tudja, hogy nem lehet útját állni.

J. A. Deutch: A Möbius-metró
A végtelen komplexitásúvá vált rendszerben eltűnt metró esete. Ötletes írás, ma talán már nem annyira újszerű, de nekem kifejezetten tetszett.

Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?
Örök érvényű, humoros klasszikus a mestertől.

Gennagyij Gor: A kert
Szid, a jövőből érkezett férfi (aki kertté tudott változni) és Nina különös kapcsolata mögött egy mélyebb réteg is meghúzódik: mennyire fogadja be a világ azt, aki egészen más. Ötletes, mágikus, szép írás.

9/10:

Frank Herbert: Szerencsés menekülés
Kicsit avítt, kicsit régi, de nekem tetszett, s a csattanó is a végén.

Arthur Clarke: Nehéz a bennszülöttekkel
Szintén egy régimódi, aranyos történet a földönkívüliek kapcsolatteremtési próbálkozásáról a vidéki Angliában.

Ray Bradbury: A látogató
Tanulságos történet az emberről.

Colin Kapp: A bűnfürkésző
Mi lenne, ha utólag vissza tudnánk nézni bármilyen bűncselekményt?

Csernai Zoltán: Kövek
Kellemes, tipikusan magyar hangvételű történet.

Kir Bulicsov: A választás
Sajátos, orosz hangulatú történet/életkép egy földre vetődött idegen hajótöröttről.

F. Pohl – C. M. Kornbluth: A gyűlés
A gyűjtemény talán legkeményebb, legfajsúlyosabb írása, melyben sokáig ki sem derül, mitől is sci-fi. Egy érzelmileg súlyosan sérült kisfiút nevelő házaspár nehéz döntés előtt áll…

8/10:

Günther Krupkat: Látogató az Antibolygóról

Taku Mayumura: Világkiállítás

Czeslaw Chruszczewski: A málnavörös Oah Tó
Mit kezdenénk egy agresszív/zenekedvelő szomszéddal? Avagy a földlakók a marslakók szemével, 1967-ből.

Bill Brown: A csillagkacsák

Herbert W. Franke: Harc
Bár az elején nem tűnik annak, egész jó kis egyperces.

Juan Luis Herrero: Telekinézis

Olga Larionova: Válás Mars módra

John Wyndham: El, szövőpók, itt ne járj…

Vladlen Bahnov: Hát így történt a dolog…

D. A. Bilenkin: Az élet súlya
Klasszikus orosz hangulatú, magányos túlélős történet a Marson, előre látható (bár én egy kicsit másra gondoltam), de nem túl tudományos befejezéssel.

Howard Fast: Az óriás-hangya
Óriáshangyákról, a kollektív tudatról és az előítéletekről.

Clifford D. Simak: Túl a folyón és az erdőn

Szilárd Leó: Jelentés a Centrál Pályaudvarról
Milyennek látnának minket a földönkívüliek, ha csak a nyomainkkal találkoznának, mert az emberiség szépen kipusztította magát egy nukleáris armageddonnal?

* Már csak azért sem, mivel megjelenése idején még nem tudtam olvasni, de nagy Galaktika-olvasó időszakomban sem sikerült beszerezni.
** A mélypont talán a képregény volt (Linus – Mezieres: A mágnescsapda): a történet amolyan semmilyen, a rajzok sem átütőek. Darázs Endre: Vércsap, illetve Peter Cartur: A köd c. novellákkal sem nagyon tudtam mit kezdeni, de ezzel persze nincs is semmi gond, egy válogatásnál mindig akad olyan, ami nem annyira nekünk szól.
***Anno, a régi Galaktikás időkből is egy orosz szerző alkotása maradt meg bennem legélénkebben, a 103. számban megjelent, Vlagyimir Scserbakov: Az ablakod alatt játszottunk… c. írása.


Népszerű idézetek

>!
marschlako P

    – Az amerikaiak nomád életmódot folytatnak?
    – Nem, állandóan Amerikában laknak, de Amerika határain kívül háborúznak.

129. oldal, Czeslaw Chruszczewski: A málnavörös Oah Tó

>!
Arianrhod MP

És ha az igazi boldogság: a mozgás, a változás, az átalakulás, akkor ugyan ki lehetne boldogabb őnála és társainál? És mégsem olyan egyszerű a dolog! Az emberi természet kettős, mint a világ, amely megalkotta és körülveszi. Az örök változásokra való törekvésünk ellenére mindig sajnáljuk a múltat, pontosabban azt a jót, amelyet kiszűr belőle az emlékezet, és amely hajdan az elmúlt aranykorokról alkotott elképzelésekké terebélyesedett.

Ivan Jefremov: A Kígyó Szíve

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Arianrhod MP

Gondolkodó lénynek nincs szüksége szarvra, így hát nem is lesz neki soha.

Ivan Jefremov: A Kígyó Szíve

1 hozzászólás
>!
marschlako P

Boozgoe, életében most először, azon töprengett, érdemes-e egyáltalán megvalósítani az Utópiát. Vajon nem jobb-e törekedni a tökéletességre, mint tökéletesnek lenni?

70. oldal, Robert Sheckley: A Tranai

>!
Arianrhod MP

Kiderült, hogy a félig elfelejtett, ókori szanszkrit nyelv a leglogikusabb felépítésű, így hát ez lett a fordítógépek számára szerkesztett közvetítő nyelv alapja.

Ivan Jefremov: A Kígyó Szíve

>!
marschlako P

    – És igaz, hogy a tranai kormányzat egyik szintjén sem létezik korrupció?
    – Egyiken sem – mondta Melith. – Gondolom, ezért találunk olyan nehezen embert a közhivatalok betöltésére.

51. oldal, Robert Sheckley: A Tranai

3 hozzászólás
>!
marschlako P

Lydia már a házasságuk előtt is tudott Edward bolondériájáról. Aki csak közelebbről megismerte Edwardot, észrevette, hogy a szeme reménykedve fürkészi a sarkokat minden szobában, ahová véletlenül betéved, a szabadban pedig akármivel foglalkozik éppen, ha meglát egy halom avart, egy darab lehullott fakérget, nyomban otthagy csapot, papot, és annak szenteli teljes figyelmét. Ez persze meglehetősen bosszantó szokás volt, de Lydia úgy vélte, kár vele foglalkozni, Edward idővel úgyis leszokik róla. Lydia ugyanis az asszonyok általános felfogásában osztozott, miszerint a férfi, ha egyszer házasember, töltse idejének egy részét a kellő anyagiak megszerzésével, ezenfelül pedig csupán egyetlenegy dolog kötheti le a figyelmét – s ebből a felfogásból következett, hogy ha figyelmét akár a legcsekélyebb mértékben is bármi más köti le, az jogosan sértheti a feleséget, hiszen a gyerek is tudja, hogy akinek hobbija van, az feltétlenül az életének valamely hiányát óhajtja azzal pótolni avagy feledtetni.

291. oldal, John Wyndham: El szövőpók, itt ne járj...

>!
marschlako P

    Nina szobájának ablaka egy beépítetlen telekre nyílt. Nina egyszer az ablakból kertet látott a telek helyén. Sejtette, hogy Szid van ott. Szid éppen akkor nem volt odahaza. Nina sejtette, hogy Szid kertté változott, és ott áll az ablak alatt, magasba emeli rugalmas ágait, amelyeket beborítanak a késő őszi, hervadtan illatozó levelek.
    Azután eltűnt a kert. Megint a beépítetlen telek éktelenkedett a helyén, középen bódéval, amelyben egy szomorú kereskedelmi alkalmazott üres üvegeket váltott vissza. Nina sejtette, hogy Szid megunta az álldogálást az ablak alatt.

312. oldal, Gennagyij Gor: A kert

>!
Arianrhod MP

A fiatal asztronavigátor ki akarta vívni a parancsnok helyeslését, de Mut Ang szótlanul nézett jobbra, ahol tiszta fehér fényével minden mástól elütve ragyogott egy távoli csillag.
– Oda repült a „Nap”, az én előző űrhajóm – szólalt meg lassan a parancsnok, amikor megérezte a háta mögött a várakozó hallgatást –, új bolygókra…
– Akkor ez az Alfekka az Északi Koronában?
– Igen, Ram, vagy ha az európai nevét akarja: a Gemma…

Ivan Jefremov: A Kígyó Szíve

1 hozzászólás
>!
marschlako P

Úgy látszik, valami bonyolult számítást végzett, és e szerint a javaknak éremcsere-rendszeren alapuló termelése és elosztása nem lehetett stabil, szükségszerűen nagy ingadozásoknak volt kitéve, amelyek nagyjából emlékeztetnek az őrültek mániás-depressziós ciklusaira.

352. oldal, Szilárd Leó: Jelentés a Centrál Pályaudvarról


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Timár György (szerk.): Százhúsz költő
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Vas István (szerk.): Vallomás
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás