Kuczka Péter (szerk.)

Galaktika ​31. 8 csillagozás

A képzelet birodalmai
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 31.

„A ​science fiction híveinek egyik kongresszusán, amelyen hat Nobel-díjas és ötven egyetemi tanár volt jelen, elhangzott az a kijelentés, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom nagyobb erő, mint az atomenergia.” (Jacques Bergier)
„A science fiction hibrid termék, amely gyakran se nem tudomány, se nem irodalom a szó igazi értelmében.” (Fred L. Polak)
„Úgy látszik, a science fiction korunk mitológiájának megszokott formája: olyan forma, amely nemcsak arra képes, hogy egészen új témákat vessen fel, hanem arra is, hogy magába gyűjtse a régi irodalom témáinak összességét.” (Michel Butor)
„A science fiction (művészi szempontból) nagyon különböző szférákban helyezkedik el, a jelentős alkotói fegyverténytől a tisztes átlagon keresztül, egészen a már olvasott motívumok reménytelen egymásbafűzéséig.” (Dr. Otakar Chaloupka)
„A tudományos-fantasztikus irodalom valamennyi humán terület közül a legközelebb áll a tudományhoz; e tekintetben csak a filozófia versenyezhet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

A művek szerzői: Georgij Gurevics, F. Nagy Piroska

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1978
128 oldal · puhatáblás

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Spaceman_Spiff IP>!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 31.

A kötet legnagyobb részét (kb. 100 oldalt) Georgij Gurevics szovjet sci-fi író tanulmánya teszi ki. A legnagyobb gond az írással az, hogy a Szovjetunióban született 1967-ben. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy azonnal elutasítok mindent, ami orosz szerzőtől érkezik, vagy ami ötven éves. Egyszerűen csak a szerző mozgástere hihetetlenül beszűkült: csupán a szovjet-orosz (esetleg kicsit más szláv szerzők) SF műveire (könyv és film egyaránt) hagyatkozik, hivatkozik, ezzel már rögtön nem képes teljes képet adni a sci-firől. Ami viszont számomra még érdekesebb felismerés volt kb. az írás felénél, hogy Gurevics tanulmánya a kor szovjet emberének szól. Annak, akibe belesulykolták, hogy a technika mindenekelőtt, kivéve persze a szocialista ember morálját, nemességét stb. Nem tudom, hogy tényleg ilyen volt-e az átlag orosz a hatvanas években, de mindenesetre ez még talán a nyelvi korlátoknál is jobban megköti a szerzőt. Nem meglepő, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy mindent skatulyákba rendez, mindig kiemeli, hogy a tudomány így vagy úgy, még akkor is, amikor ennek ellenkezőjéről beszél. Ráadásul kifejezetten vicces, hogy ha esetleg egy nyugati vagy más alkotóról, feltalálóról beszél, mindig előkerül egy orosz, aki előbb, vagy már akkor, esetleg sokkal jobban csinálta vagy írta meg az adott témát. Nem csoda, ha az oroszok olyanok, amilyenek, ha állandóan ezt sulykolták beléjük…
De vissza Gurevicshez. Szóval, ez egy kifejezetten korlátolt írás (mármint olyan értelemben, hogy rengeteg korlátba ütközik, ami nem a szerző hibája elsősorban). Egy idő után inkább a szovjet-orosz sci-fi bemutatásának tekintettem, akkor viszont rá kellett döbbennem, mennyire le volt maradva ekkor még az itteni sci-fi. Hiszen 1967-ben már régen volt Tigris! Tigris!, Több, mint emberi, Hozsánna néked, Leibowitz!, sőt, Dűne is! Ezzel szemben az oroszok még éppen csak kezdenek kilépni a tudomány bűvköréből (Sztrugackijékről beszél a szerző, de nyilván nem róluk szól a kötet). Kellett még az a pár év, amíg felszabadultak (és megjelenhettek olyan művek, mint ez itt).
Viszont nagy dícséret jár Gurevicsnek, ugyanis ő legalább azokhoz akar szólni, akik amúgy csak elvétve foglalkoznak sci-fivel (viszont a mindennapokban egyre többet találkoznak vele). Be akarja mutatni a laikusoknak a zsánert, és ehhez minden eszközt megragad (hiányoltam az eredetiben meglévő rajzot Fantáziaországról :P ). Persze itt is kiütközik a más szemlélet (hogy milyen sokszor utal a mesére és Goethére!), de mindenki abból főz, amiből tud. (És igen, azért sok, nem csak a sci-fit érintő megállapítása fölött csúnyán elszállt az idő…)
Emellett még két cikk kapott helyet, ezek igazából két könyv ismertetései/feldolgozásai. Az egyik Jacques Sadoul SF története 1973-ból, a másik John Baley úttörő, 1947-es munkája. Sok újdonságot nyilván egyik sem tud mondani, inkább csak érdekesség, milyen módszerekkel dolgoznak, illetve milyen korszakolást használnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/12 (13.)
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Kuczka Péter – Kulin Katalin (szerk.): Riadó a Naprendszerben
Kuczka Péter (szerk.): Robur 9.
Kuczka Péter (szerk.): UFO-k és elsüllyedt világok
Burger István (szerk.): Galaktika 335 XL
Trethon Judit (szerk.): A találkozás