Kuczka Péter (szerk.)

Galaktika ​20. 13 csillagozás

Bloch – Clarke – Kornbluth
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20.

„A ​science fiction híveinek egyik kongresszusán, amelyen hat Nobel-díjas és ötven egyetemi tanár volt jelen, elhangzott az a kijelentés, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom nagyobb erő, mint az atomenergia.” (Jacques Bergier)
„A science fiction hibrid termék, amely gyakran se nem tudomány, se nem irodalom a szó igazi értelmében.” (Fred L. Polak)
„Úgy látszik, a science fiction korunk mitológiájának megszokott formája: olyan forma, amely nemcsak arra képes, hogy egészen új témákat vessen fel, hanem arra is, hogy magába gyűjtse a régi irodalom témáinak összességét.” (Michel Butor)
„A science fiction (művészi szempontból) nagyon különböző szférákban helyezkedik el, a jelentős alkotói fegyverténytől a tisztes átlagon keresztül, egészen a már olvasott motívumok reménytelen egymásbafűzéséig.” (Dr. Otakar Chaloupka)
„A tudományos-fantasztikus irodalom valamennyi humán terület közül a legközelebb áll a tudományhoz; e tekintetben csak a filozófia versenyezhet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

A művek szerzői: Robert Bloch, Arthur C. Clarke, Robert Silverberg, C. M. Kornbluth, Lino Aldani, Hosi Sinicsi

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
124 oldal · Fordította: Árokszállásy Zoltán, Karig Sára, Göncz Árpád · Illusztrálta: Athanasius Kircher

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Wish>!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20.

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20. Bloch – Clarke – Kornbluth

Robert Bloch: Holnap történt 3/5
Kissé poros hangulatú géplázadás. Az emberi civilizáció villámgyorsan hullik szét. Az emberek mintha nem is akarnának küzdeni csak hagyják megtörténni a dolgokat. Szerintem több potenciál volt ebben a novellában, mint amit a szerző kihozott belőle, de az is igaz, hogy mostanra már tele vagyunk disztópikus MI sztorikkal, a technológia messze fejlettebb már és már nem is tudna nagyot ütni egy ilyen régi novella a témában.

Arthur C. Clarke: Ítéletnapig 4/5
Ez aranyos sztori volt, mondjuk jobb lett volna valami kicsit nagyobb vagy kevésbé kilátástalan csavar a végére, meg kicsit zavaros volt, hogy a jövőből jött emberek kik, ha nem földönkívüliek spoiler

Arthur C. Clarke: Az áruló orchidea 3/5
Van akinek semmi sem sikerül… Kicsit meghökkentő mesés volt, de nem eléggé meghökkentő.

Lino Aldani: Törpeharcsák a Vénuszra 4/5
Ha picit rövidebb, feszesebb lett volna, jobb a csattanó. De azért tetszett. Többet nem írok, hogy ne legyen spoiler

Sandy Fisher: Búcsú a civilizációtól 3/5
Ez az első novella kevésbé sötét, viccesre és békésre vett változata. Ez meg túl szelídre sikerült. Tudom, nekem semmi sem elég jó :D

Robert Silverberg: Gyújtópont 5/5
Ez tetszett eddig a legjobban. Érdemes saját magunkra vonatkoztatva elgondolkodni rajta. Miért akarunk valamit… néha lehet jó válasz, hogy azért, mert ott van (lásd Edmund Hilary), de nem mindig. Az pedig különösen tetszett, ahogy a földi emberek megindokolták miért nem akarják, hogy az uniformizáló Szövetség beléptesse maguk közé a nagyon más életformát hordozó bolygót. Nagyon tanulságos novella.

Chad Oliver: Távol a Földtől 4/5
Édes, búsan nosztalgiázósan, de a azért bízva a jövőben éljük javarészt boldogtalan életünket? Sajnos sokan, sokszor vannak így azt hiszem, ezen a novellán is lehet gondolkodni…

Hoszi Sziniti: A racionalista 3/5
Annyira banális volt, hogy csak a rövidsége menti meg attól, hogy gyengének mondjam.

Dean McLaughlin: Ígérj meg nekik mindent 4/5
Nagyon zavart, hogy az idegen lények annyira passzívak és ostobák is, hogy nem látják mire meg ki a játék. De olvasmányos volt és végig reménykedtem, hogy lesz valami ütős a végén, kis jó indulattal 4-est kap.

John Cohen: Robotok az ókorban 2/4
Ez rettenetes unalmas esszé volt. Pedig ez lehetett volna olyan esszé, amit nem haladott meg még az idő.

C. M. Kornbluth: Az idő kalandora 4/5
Aranyos, de lehetett sejteni a végén a poént.

Adolf Urban: A fantasztikus irodalom és a mi világunk 2/5
A szocializmusban az írók is jobban tejesítenek!

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről 5/5
Nagyon tetszettek a középkori metszetek, és még nem halottam korábban Athanasius Kircherről. https://hu.wikipedia.org/wiki/Athanasius_Kircher

Gyalogkakukk>!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20.

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20. Bloch – Clarke – Kornbluth

Folytatom kedvenc új hobbimat, a régi Galaktikák falását és alapos értékelését. És most végre egy „szűz” példányhoz írhatok, nyehhehe! :D Összegezve: az első felében aggódtam, mert színvonalesést éreztem az előző kettőhöz képest, de aztán fellendült, szóval gurulnak még fényes-kényes kétszázasok a lelőhelyre. :) Bővebben…

Holnap történt: az író egy kissé modoros, mentegetőző bevezetővel nyit az olvasóknak – most nem tudom eldönteni, szerénynek-e vagy álszerénynek tartsam-e inkább, vagy egyáltalán mi célja volt.* Inkább a verset költsd és ne a rossz híredet**, lesz, amilyen lesz, nem kell előre magyarázni, csak csináld, bátran! (Ezt aki akarja, szintúgy magára veheti! ;))
Maga a novella a mezőny erősebb felében van: az író tényleg belefektette az energiáit, hogy elképzelje, hogyan fog lépésről lépésre leállni, majd az emberek ellen fordulni az összes gép és fordul káoszba a társadalom ÉS – ez talán még fontosabb – hatásosan elő is tudta adni. Igaz, a közepére leül a lendület, spoiler de a vége – még ha nem is okozott nagy meglepetést – kellően katartikusra sikerült.

Ítéletnapig: bár még csak 2 regényt olvastam Clarke-tól, úgy érzem, kicsiben ez is hozza azt a szintet, amit ennyiből megismerhettem. Az is ismerős tőle, hogy nem aprózza el a végét, de hát ez a cím alapján nem nagy spoiler. :) Egyenletesen növekvő feszültség, gondosan adagolt csavarok, jól kimért jellemzés.

Az áruló orchidea: szintén Clarke, de láthatóan ujjgyakorlat: A különleges orchidea című H. G. Wells-novella*** át-/újraértelmezése, de aki mégsem ismerné amazt, azt itt a csipkelődő jellemkomikum kárpótolja. Ám maga a történet nem túl izgi.

Törpeharcsák a Vénuszra: a súlyos aránytévesztés esete. Bármely tetszőleges molynak van min. egy stand upos vénával megáldott ismerőse, aki max. 1,5 percben elő tudja adni ezt a novellát, mint vicces sztorit. A humorban akadályozott író valamiért mégis úgy döntött, ezt az ötletet 4,5 oldalban vési le az utókornak. *sóhaj*

Búcsú a civilizációtól: az első novella ötletének (a gépek lázadása és az élet nélkülük) könnyedebb, optimistább verziója spoiler. A sci-fi vonal mindenképp gyengébb, ha egyáltalán (a gépek életre kelése nagyon meseszerű, magyarázatszikra nincs), de csípős humora miatt nem volt rossz. A bevezető beszélgetés pl. nyomokban egész rejtői: spoiler

Gyújtópont: itt fölcsillant a szemem, mert komolyabb világépítést ígért a novella (már ami a méretéhez képest lehetséges). Egy unikális, szén-tetraklorid alapú értelmes életforma – a mellidánok –, egy világhódító idegen (de hozzánk hasonló életformájú) Szövetség és az emberiség háromszöge áll a fókuszban, a konfliktus pedig az utóbbi kettő ütköző érdekei a harmadikkal kapcsolatban. spoiler Az író optimizmusa mégis dobott az összképen: itt az emberiség spoiler

Távol a Földtől: ebben semmi olyan elem nincs, ami ne történhetne meg akár jelenünkben is (ha még nincs ott); a Holdállomás jelenléte valójában szimbolikus spoiler. Ez az Afrikában – közelebbről: Kenyában – lezajló/-ott, civilizáció okozta változások szubjektív krónikája, elmélkedés arról, hogyan érintették ezek eddig a törzseket és a természetet, mi várható a közeljövőben és mit kellene, mit érdemes tenni. Mindezt egy érzékeny, merengő, kamba származású vadőr szemén keresztül – de ha engem kérdeztek, ez a szem azonos az antropológusként dolgozó íróéval. ;) Egyértelműen érzelmi húrokat pendít, mégsem hatásvadász, szerintem kiegyensúlyozott gondolkodású – ezért szívembe zártam.

A racionalista: az überracionális ásványtani professzor találkozik egy spoiler. Sajnos ezzel kb. mindent el is mondtam: az alapszituációt ismerve már semmi meglepetés nincs benne. Japán messze van, valószínűleg ezért nem hasonlít egy japán**** egyperces egy magyarhoz. Vagy csak rosszkedvemben voltam? (Akkor már inkább a Körkörös elágazások az Ötvenedikből.)

Ígérj meg nekik mindent: talán ez a kedvenc! A bzrabbák – a vogonok rákszerű, udvarias unokatestvérei :) – eljönnek a Földre és mérhetetlen előzékenységgel közlik, hogy ők igazán nem akarnak a szükségesnél több kellemetlenséget okozni, csak éppen spoiler. Az emberiség válogatott képviselői kétségbeesett agyalásba kezdenek: siralmasan csekély elérhető információkra alapozva kell tárgyalniuk a kinézetre és gondolkodásra (és szagra!) egyaránt bizarr idegenekkel, amazok rémisztő szellemi és anyagi fölénye ellenében. Összességében ez egy meggyőző elképzelés a kapcsolatfelvétel témájában. Kár, hogy PONT az alapkonfliktus forrása nem meggyőző***** és az író ezt egy legyintéssel elintézi – báÁÁááÁr, a befejezés alapján erős bennem a gyanú, hogy valójában más, emberi elmével fel nem fogható szempontot is figyelembe vettek a bzrabbák (ld. TV Tropes: Blue and Orange Morality).

Az idő kalandora: na, Kornbluth megírta azt a rövid, vicces sztorit, ami Aldaninak nem sikerült. :) :( Nem pont ugyanazt, persze: ez időutazásos történet, műfajtudatos (TV Tropes: Genre Savvy ;)) szélhámossal. spoiler Különös, hogy kilométerekre láttam, mi fog történni, mégis remekül szórakoztam.

Kicsit az esszékről is beszélek. A Robotok az ókorban egy relatíve érdekes témáról (mozgó szobrok a mitológiában és a valóságban) mesél… sajnos elég elnyújtva és unalmasan. DE, legalább ártatlanul: A fantasztikus irodalom és a mi világunk zavaros eszmefuttatásai mögül rendre előpöffeszkedik az ideológia (hanyatlógonoszfasisztakapitalistaburzsoáNyugat). Tudom, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de: ezt komolyan vette bárki is?!

*hacsak nem az egész egy diszkrét(?) középső ujj a szerkesztőknek (mivel röviden említi őket).

**Idézet a hiperkarma csak az kiabál, aki fél c. dalából :)
https://www.youtube.com/watch…

***szerencsére nyilvánosan elérhető:
http://mek.oszk.hu/00500/00532/html/03.htm

****némi szőrszálhasogatás az író nevét illetően: most akkor 'Hoszi Sziniti' vagy 'Hosi Sinicsi'? Melyik fordító pösze? :D UPDATE: a japán Wiki-szócikkből másoltam be az író nevét és olvastattam fel a Google Translate-tel: a Hosi Sinicsi a helyes.

***** spoiler


Népszerű idézetek

Gyalogkakukk>!

– Miből gondolod, hogy az ördögűzés segíteni fog?
– Olyan régóta csinálják már. De ördögűzés ide, ördögűzés oda – róttam a konyhát –, nekem eredmények kellenek. Meg az a régimódi, jó amerikai szellem. Mert bármilyen furcsán is élünk ebben a gépmenazsériában, ne mondja senki, hogy a helyzetem reménytelen.

– Félek, hogy a helyzete reménytelen – jelentette ki Mobutu, az ördögűzőnk.

54. oldal, Búcsú a civilizációtól

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 20. Bloch – Clarke – Kornbluth


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Németh Attila (szerk.): GFK 300
Dan Abnett (szerk.): Sabbat hadjárat
Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
Burger István (szerk.): Galaktika 306 XL
Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok: Sötét határvidékek
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Laurie Goulding (szerk.): A néma háború
Ifj. Veress István (szerk.): A seholsincs bolygó
Ágoston Hugó (szerk.): Alagút a világ alatt