Kuczka Péter (szerk.)

Galaktika ​141. 4 csillagozás

Harlan Ellison
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 141.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1992

A művek szerzői: Harlan Ellison, Charles Berlitz, Mihail Puhov, Varga A. Csaba

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Erithacus>!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 141.

Tulajdonképpen ebből a számból a „Vezekelj Harlekin” – szólt a Tiktak-ember c. novellát akartam elolvasni, aztán úgy alakult, hogy az összes Harlan Ellison írást elolvastam. Ellison nem a 70-es évekre jellemző, hagyományosnak mondott sci-fi elemekkel dolgozik, hanem valamiféle filozofikus hátteret ad írásainak – ahogyan az az írói munkásságáról írt ismertetőből ki is derül, ezzel tulajdonképpen forradalmasította az akkori időszak sci-fi világát – és ez a finom lélektani vonulat nekem kifejezetten tetszik.
A Vezekelj Harlekin történetének hőse a a társadalom idő-rabszolgáinak egyike, aki fellázad, és szembemegy a rendszerrel. Kár, hogy ennyire rövid kis történet, a vége különösen szűkre szabott, nagyon jó alapanyag lenne egy hosszabb hangvételű íráshoz.
Emellett a Vakvillám kiégett galaktikus ökológusa és a kipusztulás szélén álló gyíkfaj története, és a Feneketlenebb a sötétségnél c. írás tűzgyújtó pszioidájának története voltak számomra kiemelkedőek, összességében pedig – hangulatomhoz passzolóan – Ellison melankólikus hangvételű írásai ezt a számot nekem remek válogatássá tették.

Noro >!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 141.

Ez a szám Harlan Ellison műveire épül, akit talán P. K. Dickhez tudnék hasonlítani. A 70-es években újhullámosnak tekintett sci-fi képviselője, aki az emberi lélekkel, tudatállapottal foglalkozik a legtöbbet.

Harlan Ellison: Hallanak engem? – az ember, aki annyira átlagos és jelentéktelen, hogy egyszer csak eltűnik. Jó sztori, ezt a témát azóta sokan feldolgozták
HE: Vakvillám – kissé felemás „first contact” történet, de a végét egész jóra hozta ki
HE: Feneketlenebb a sötétségnél – kedvencem a füzetből, egy pszí története, ami akár Stephen King Tűzgyújtóját is ihlethette volna
HE: Egy jó lány legutolsó napja – mit csinál egy kisember, ha tudja, ma vége lesz a világnak? Aránylag hatásos darab
HE: Mentőfülke – ez egy elég sablonos sci-fi sztori, egy elromlott robottal, banális csattanóval
HE: A szem órája – szerintem nem sci-fi, de ütős volt
HE: Magányos földön – tegnap olvastam, de már nem emlékszem rá. No komment
HE: A kivetettek – nyomasztó történet egy csapatnyi mutánsról, akiket az űrbe száműztek. A vége kiszámítható, mégis hatásos
HE: Magánykór – hosszúra nyúló pszicho-dráma izé. Talán nem is sci-fi
HE: Félelemnek minden hangjai – jól sikerült kis darab a tökéletes színészről. Elég távolságtartó a stílusa, de az előző kettő után ennek szinte örültem
HE: „Vezekelj, Harlekin!” – szólt a Tiktak-ember – érdekes ötlet egy olyan disztópiáról, ahol a késés halálos bűn, de kidolgozatlan, a vége összecsapott.
HE: Virrasztás – idealista csatanója épp ellenpontja az eddigieknek. Önmagában nem lenne nagy szám, de ide a válogatás végére pont ez kellett.
Christopher Anvil: A lelkitárs – jópofa történet a valóság szubjektivitásáról. Hosszú, de könnyen olvasható darab
Mihail Puhov: A Progresszor-akció – ezt vagy rosszul fordították, vagy logikai képtelenség. Az jó ötlet volt, hogy -SPOILER- egy évmilliók óta változatlan szupercivilizáció szemében az emberiség gyors fejlődése kiszámíthatatlan, de akkor meg hogy a bánatba voltunk mégis benne az adatbankban, mint rivális szuperfaj?!


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov – Martin H. Greenberg (szerk.): Gyilkos idő
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Szentmihályi Szabó Péter (szerk.): Homályos zóna
Burger István (szerk.): Galaktika 284 XL
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
HiperGalaktika 03
Kuczka Péter (szerk.): UFO-k és elsüllyedt világok
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Kevin J. Anderson (szerk.): Mos Eisley mesék