Kuczka Péter (szerk.)

Cthulhu ​hívása 62 csillagozás

Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

„Semmi sem tölt el nagyobb csodálattal, mint az, ha valami ellene szegül a természet törvényeinek, ha valami megmagyarázhatatlan hirtelen megbolygatja jól berendezett, megszokott kis világunkat” – írta Howard Philips Lovecraft amerikai író, az 1920-as évek misztikus irodalmának egyik meghatározó alakja. Valóban így is van, hiszen novelláiban a hétköznapok egyhangúságába szinte betörnek a természetfölötti erők, az idők kezdete előtt is élt titokzatos lények.
Az 1937-ben 47 évesen elhunyt író halála után is számos követőre lelt. Ebben a kötetben az ő és tanítványai írásait válogattuk egy csokorba.

Az azonos című H. P. Lovecraft könyvet itt találod: H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása

A művek szerzői: Robert Bloch, H. P. Lovecraft, Brian Lumley

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra

>!
Móra, Budapest, 1992
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631170314 · Fordította: Makovecz Benjamin, Makovecz Pál, Gálvölgyi Judit, Veres Mihály

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Véletlenül találtam rá erre a kötetre, és ha már rátaláltam, meg ha már Lovecraft köré egy országos találkozót is rendeztek, gondoltam mi se lenne jobb alkalom eme könyv olvasására.
A kötetben szereplő novellák a Cthulhu mítosz köré épülnek. Hol direkten, hol kevésbé direkten, de megjelenik a mítosz és annak hatásai. Lovecraft a szerzője az első három novellának, vagyis ezek a novellák inkább csak bemutatók, kicsit ráirányítják a figyelmet az emberre, míg a többi novella inkább arról szól, mit tudtak vele mások kezdeni, hogyan alakítják, esetleg modernizálják. A későbbi, nem Lovecraft által írt novellák időben máskor készülhettek. Voltak régebbiek, és kevésbé régebbiek, voltak a mítoszhoz közelebbiek, és kicsit távolabbiak is. Mint válogatáskötet nem volt rossz, hiszen ilyen-olyan novellák egyvelege van benne, és minden oldalt kicsit megszemlélhetünk (ettől még nem tetszett minden novella, de ez más kérdés).

A novellákról egyenként pedig az alábbiakban írnék:

Lovecraft: Cthulhu hívása Már régebben olvastam ezt a kultikus novellát, és be kell valljam, nem rossz. Értem, miért sikerült ezzel olyan sok mindent elindítania, és miért szeretik ezt a novellát is a kultuszt is annyian. Ellenben számomra csak egy érdekes novella volt. Még azt se mondanám, hogy Lovecraft legjobb novellája, mert olvastam tőle jobbat is (vagy inkább nekem jobban tetszőt).
Mindenképpen érdekes volt a Cthulhu mítosz kibontása, és a különféle (világon innen és túli) bizonyítékok elemezgetése. a Rengeteg szálon összekapcsolódó, elmét megbontó információk, amiket elemezve kicsit mi is bizonytalanok leszünk. De igazából, ha szabad ezt mondanom, csak ennyi a novella, és én, talán azért, mert röpke száz évvel később élek, már mást is várnék a novellától.

Lovecraft: A toronyszoba ablaka Érdekes, hogy amennyire híres, és mindenhol felbukkanó a Cthulhu hívása, annyira nem sokat hallani erről a novelláról. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszett: nem csak az alaphangulat miatt, ami sötétebb is picit, meg olyan borzongató, de azért is, mert nem csak Cthulhu-ról szól, hanem a mítoszról is, a többi lényről. Emiatt én sokkal fantáziadúsabbnak is éreztem, hogy betekinthettem a Nagy Öregek közé, kik alusszák álmaikat és spoiler

Lovecraft: Ő Érdekes felvetés volt, a novella, és nagyon tetszett a labirintus, mint metafora. Egyrészről félelmetes volt, és kellemes borzongást éreztetett a labirintus megjelenése (hiszen benne van, nem tudja a kiutat, stb), de közben utal az életre is, hogy a mostani sűrű, városi élet ugyanilyen félelmetes, mint egy labirintusban bolyongani.
Ellenben ettől függetlenül számomra teljesen átlagos lett a novella, nem is volt különösebben maradandó.

Ifj. Walter C. DeBill: Ahol Yidhra jár Egy hosszú és érdekes novella volt, melyről látható, hogy sokkal modernebb (nem csak a technológia miatt, ami megjelenik a novellában, de maga a narráció, és a történet leírása miatt is), valószínűleg sokkal később is íródott.
Lassú volt a felvezetés, de mégis próbálta azt a nyomott, kicsit félelmetes hangulatot tartani. Igazából sokszor szerintem kevésbé sikerült, hiszen a falunak az elidegenítése akár még normális is lehet (emiatt nekem több rész inkább unalmas volt). Amikor pedig bejöttek az izgalmas részek, olyankor tényleg kicsit hátborzongató volt. A vége nagyon érdekes, a csúcspont tényleg jó, nagyon tetszett benne a spoiler
Kellemes olvasmány.

Bob Van Laerhoven: A Látó Ennek a novellának az egyetlen érdekessége, hogy „egzotikus” helyen íródott (a sarkkörökhöz közel). A találkozó a két idegen között kicsit kiszámítható, a mítosz meglebbentése érdekes volt, de inkább azért, hogy hogyan máshogy dolgozza fel, mint Lovecraft, nem azért, mert maga a mítoszt jól dolgozta volna fel, és a végén pedig a nagy csavar kicsit túl kiszámítható volt. Sőt eléggé kiszámítható.
Nem volt rossz novella, inkább csak régebbi, így nekem nem okozott túl sok újdonságot.

James Wade: Erika Zann elnémulása Ezért a novelláért volt érdemes elolvasnom az egész kötetet!
Ahogy olvastam, Veres Attila: ködváros című novellája jutott az eszembe. Nagyon hasonló érzést váltott ki, még akkor is, ha (szinte) teljesen másról szólt a történet. Nagyon erős volt a novellában a zeneiség, vagy inkább a zene átalakulása. A brácsás nagypapától eljutni a rockzene (vagy metál zene) egy teljesen átalakult formájáig, amiben a zene nem csak távolt tart, de közben ereje van. A hangok, nem csak, ahogy kiadják, de ahogyan megjelenik a novellában, mint egy puszta erő, mintha megtestesülne valami egészen őrjítő és hatalmas dologba.
Közben pedig nem csak ez, a zene a novella, hanem az érzések (a főszereplő és az énekes között), a hely a maga misztikus valójában (és a főszereplő érzései a helyhez) illetve az énekes és a misztikum közötti érzések. Hihetetlen, ahogy olvastam beleborzongtam, főleg azért, mert már az elején tudjuk, hogy mi fog történni ami egy elég erős nyomást helyez a novellára.
Nagyon jó novella, szívesen olvasnék a szerzőtől még.

Brian Lumley: Vidámparki furcsaságok Számomra a vidámpark inkább az Éjszakai cirkuszos bármi megtörténhet színtér, és nem a régi, történelmileg hiteles, de amúgy kiábrándító sarlatánságok gyűjtőhelye.
Ettől függetlenül a novella érdekes volt, hiszen nem csak a Cthulhu mítoszt idézte meg, hanem kicsit tovább is fejlesztette, próbálta az író saját korának megfelelően modernizálni, és valamennyire sikerült is.
A mítosz és ami benne van, érdekes volt, de a történet mintha alá lenne vetve ennek. A történet folyása kevésbé volt érdekes, főleg azért, mert a szereplő egy nem túl okos, ámde kapzsi emberről szólt, aki kevéssé értette meg a mítosz fontosságát.
A vége tetszett, elég erős volt,amiben láthatjuk, hogy nem lehet a Földön túliakkal csak úgy packázni.

Mindent egybevetve nem volt rossz kötet, mindképpen érdemes volt elolvasnom. Talán picit többet vártam, de ez inkább annak a száz (más szerzők esetén ez kevesebb) évnek tudható be, ami az írás és az olvasás között eltelt.

2 hozzászólás
sztimi53>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Előjáróban leszögezem, hogy csak Lovecraft művét olvastam ebből. Cthulhunak mára mítosza van, metálzenekarokat ihletett meg, pókfajt neveztek el róla (Pimoa cthulhu), játékok, tévésorozatok szereplője. Ért a hangulatkeltéshez a fickó, szerencsére nappal emberek között olvastam. R'lyeh városa maga a borzalom és akinek élénk képzelőereje van (itt bőszen mutogatok magam felé, piros nyilakkal is), azt bizony be tudja szőni a félsz alaposan. Mondjuk a leírásai kicsit terjedelmesek, olvasás közben beugrott Sansa egyik nem éppen hízelgő megnyilvánulása, melyben párhuzamot vont a jelzőkben tobzódó Lovecraft és a beszívott Szepes Mária között. Tetszett, hogy nem mutat meg minden szörnyedelmet, inkább csak sejtet. Jobb szeretem az efféle horrort. Néha a kevesebb több.

Jöhet még, nem is értem miért maradt ki éppen ő a horror korszakomból.

14 hozzászólás
Roland91 P>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Nos, összesen 7 novella található a könyvben, ebből az első három Lovecraft. Azok hibátlanok, szinte tökéletesek. Nyilván sokan leírták már miért is volt ilyen jó író Lovecraft. Ami viszont a többi művet illeti a maradék négyet amit az úgy nevezett „méltó utódok” írtak egyre rosszabbak lettek. Azért is adtam négy csillagot a könyvre mert a maradék négy mű kb egy csillagot ér meg összesen. A Yidhra és a Vidámparkos még önmagukban nem is voltak rosszak, de ha összehasonlítjuk őket a mester műveivel (márpedig eme kötetben ez elkerülhetetlen) akkor sehol sincsenek azok hangulatához képest. Nincs meg bennük a Lovecrafti hangulat. Az, hogy állandóan megemlítik a Necronomicon meg a Cthulhu szavakat még nem jelenti, hogy Lovecrafti egy mű, de ahogy írtam nem voltak rosszak sőt még érdekesnek is mondanám őket. Az Erika Zann elnémulása eleinte ígéretesnek érkezett, hogy kihoznak valamit a „kísérteties” zenéből és hangszerekből de végül nem lett belőle semmi, plussz könyörgöm, a marihuána és a rock hogy jön Lovecrafthoz vagy a Cthulu mítoszhoz????
A Látó című mű pedig egyenesen katasztrófa volt. Az egy dolog, hogy rövid (végül is novella, meg amúgy is jobb ez így… :) ) de a végén spoiler Viszont a négy csillag jár, mert maga a kötet érdekes ( A Galaktika Baráti Kör Könyvklub tagjainak készült 1992-ben és Könyvárusi kereskedelmi forgalomba hivatalosan nem került , csak utólag, kezdték eladogatni. :) Másrészt pedig a Lovecraft novellák benne eszméletlen jók. Szóval rajongóknak kötelező darab! :)

Szelén>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Első találkozásom H. P. Lovecrafttal.
Alapjában véve az összes történet lekötött, ami azért is érdekes,mert alapból utálom a novellákat. Nekem túl rövidek, nem tudok elmélyedni bennük, ezért nem is olvasok novellásköteteteket. Most mégis kivételt tettem.
Nagyon ijesztőnek nem mondanám őket, volt köztük, ami Kingre emlékeztetett, volt köztük kiszámítható is. Mégis a Lovecraft művek jobban tetszettek. Érdekes, hogy ezek lassan 100 éve íródtak, holott egyáltalán nem porosak.
Chtulhu mítosz az első novellában született meg, úgy látom, a többi rá épül.
Lovecraft követői (vagy tanítványai) is jól szőtték tovább a sztorikat, de mégsem ismerem a nevüket. Lovecraft összes művét ezek után felveszem a várólistámra.

Carmilla >!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Lovecraft írásait már korábban (sokkal régebben) olvastam, és sokan megírták már, hogy mennyire jók, így azokkal most nem is foglalkoznék.
A tanítványainak nevezett négy másik szerzőről viszont nem sokan ejtettek szót, ezért most pár sor erejéig kitérnék rájuk is. Egyikük neve sem csengett ismerősen, s talán nem véletlen, hogy nem nagyon maradt fenn nevük az olvasók emlékezetében: ez is jól jelzi, hogy műveik nem érik el a Nagy Előd (höhö) színvonalát.
Ifj. Walter C. DeBillnek már a neve is kicsit debilnek tűnt (elnézést a szóviccért), és komolyan gyanakodni kezdtem, hogy valami magyar írt álnéven, pláne, hogy az elbeszélése főhőse is a hátborzongatóan misztikus Peter Kovács névre hallgat… A novella teljesen sablonos, kiszámítható cselekménnyel és végkifejlettel – semmi extra.
Bob Van Laerhoven története is kissé egysíkú, elnagyolt karakterekkel, életszerűtlen párbeszédekkel, és sejthető végkimenetellel. Az írásmóddal próbált kicsit dobni a hangulaton, de én azt is erőtlennek találtam.
James Wade novellája még a Cthulhu mítosszal való rokonságát is jól rejtegeti, nekem nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a körhöz, de egyébként is felejthető kategória ez is.
Végül Brian Lumley próbált meg valahogy helytállni a követők becsületéért a Vidámparki furcsaságokkal, s talán kis sikert nem is tagadnék meg tőle. Bár személy szerint engem ő sem győzött meg, de kétségkívül az ő írása jobb az előbb felsoroltakéinál.
Összességében csalódást okozott a válogatás, és fényesen bebizonyította, hogy Lovecraft magasra rakta a mércét, és bizony nem is könnyű jó rémtörténeteket írni, még ha már egy előzőleg más által létrehozott mitológiára építhetünk is.

1 hozzászólás
lilla_csanyi>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Mivel fanatikus rajongója vagyok Lovecraftnek, ezért eljött az idő, hogy végre kiolvassam ezt a könyvet is, mely @Jeffi-nek hála, a birtokomba került a karácsonyi molytalin.
Lovecraft műveiről nem is ejtenék szót, a Mestert dicsértem már nem egyszer. Amitől ez az összeállítás különlegessé válik, hogy olyan novellákat is tartalmaz, amit Lovecraft egykori tanítványai és rajongói írtak – ezáltal a Cthulhu-kultusz, a Nagy Öregek mítosza átlépi azt a korlátot, amit megteremtőjük saját, zárkózott jelleme okán képtelen volt átlépni; azaz olyan szereplők találkoznak olyan helyszíneken az „eleven iszonyat”-tal, akikkel mi is azonosulni tudunk. Cthulhu ezentúl nem csak a magányos néprajz kutatókat fenyegeti, hanem csendben, alattomosan bekúszik a mindennapjainkba. Öt csillag, nem vitás!

chibizso>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

A horror nem az én műfajom, nem is tudom, hogy néha mi vonz az elborult történetekben. Valami efféle vonzódásnak köszönhetően jutottam el oda, hogy Lovecraftot olvassak.
Első művem tőle a Cthulhu hívása, amely nem okozott csalódást. Tetszett a 20. század eleji elbeszélő mód, az, hogy másként próbált ijesztgetni, mint későbbi követői. Igaz, félni nem féltem, de egyfajta szorongást és döbbenetet éreztem olvasás során. Végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, s a nézőpont váltások sem zavartak igazán, szerintem izgalmassá tették a szöveget.
Nálam 5 csillagos ez a mű.

Hamlet>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Howard Phillips Lovecraft a gótikus rémregények, a science fiction és a 30-as évek brutálfantasyjének zseniális ötvözője. Lehet, hogy nem mindenkinek jön be a néhol modoroskodóan túlírt nyelvezete, és az, hogy csak mesél a csillagokon túli, csápos szörnyetegekről, ahelyett hogy véres jelenetekben mutatná őket, de a tény ettől még tény marad: ha Stephen King a horror istene, Lovecraft minimum Jézus.

A Valhalla-stáb ’93-ban korántsem a legjobb Lovecraft-novellákat válogatta össze ebbe a kötetbe, inkább (nagyon helyesen) a leghíresebbeket és a legkönnyebben emészthetőeket, kedvcsinálóként annak a generációnak, akik nem vették meg a 40. Galaktikát, és akik már nem voltak Galaktika Baráti Kör-tagok, így nem kaptak az ingyenes Kucka Péter-féle válogatásból sem.

http://konyves.blog.hu/2010/09/22/ha_king_a_horroristen…

1 hozzászólás
Gyuris >!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Jó kis válogatás, én ettől kaptam kedvet a 3 kötetes életmű elolvasásához. Kár, hogy a borítója annyira ocsmány, és köze sincs a tartalomhoz. Az meg egyenesen nevetséges, hogy a „Stephen King elődjének” titulálják hatalmas betűkkel – jó, biztosan ezzel jobban el lehetett adni a könyvet, de talán van némi színvonalbeli különbség. Ennyi erővel a mi jó öreg Leslie L. L.-ünket is odanyomtathatták volna, mint méltó utódot.

dsaci>!
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása

Nem igazán szoktam ebbe a műfajba komolyabban belebonyolódni, de Cthulhu hívása megtette a hatását. Tervbe van véve, hogy Loveraft összes műveit is elolvasom.


Népszerű idézetek

chibizso>!

Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet.

9 hozzászólás
csartak P>!

Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn.

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu
csartak P>!

A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hagy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.

123. oldal

Carmilla >!

Beteg voltam, betegebb, mint amilyenné annak az átkozott városnak a gyűlöletes modernsége tett.

Howard Phillips Lovecraft: Ő (83. oldal)

lzoltán IP>!

[…] Nem semmiért járt Oxfordban, nem csip-csup dolgokért tanácskozott Párizsban egy ősöreg alkimistával és asztrológussal. Szépen megtanulta, hogy az egész világ csupán szellemünk füstje, amely túl van a közönségesek akaratán, de a bölcs úgy tudja beszívni és kifújni, mint a közönséges virzsínia füstjét. Amit akarunk, azt megteremthetjük magunk körül, amit meg nem akarunk, azt elsöpörhetjük. […]

82. oldal, Ő (Móra, 1992)

lzoltán IP>!

[…] A fal maga volt a tapintható földi borzadály; R'lyeh rémálom-nekropolisza, melyet hatalmas és iszonyatos alakok építettek az idők kezdete előtt, iszonyatos alakok, akik a csillagok közül érkeztek a Földre. Cthulhu fekszik ezen a helyen népével, nyálkás, zöld sírokban, és mérhetetlen idők után ismét gondolatokat küld, melyek rettegést hoznak az érzékenyebbek álmaiba, és a hívőket parancsolóan hívja felszabadító, győzelmes zarándoklatra. […]

45. oldal, Cthulhu hívása - III. Téboly az óceánból (Móra, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu · R'lyeh
lzoltán IP>!

     A tervbe vett változtatásokat mégsem volt olyan könnyű megvalósítani, mint hittem, mert hamarosan rájöttem, hogy unokabátyám régi „barlangja” az egész házra rányomja bélyegét. Egyesek azt tartják, hogy a házak elkerülhetetlenül magukba szívnak valamit gazdájuk jelleméből. Ha viselt is magán valamit a régi ház a Whartonokból, akik oly sokáig éltek itt, bizonyos volt, hogy ezt unokabátyám gyökerestül kiirtotta, mikor átépítette a házat, mert az most Wilbur Akeley jelenlétéről vallott – néha döbbenetes elevenséggel. […]

54-55. oldal, A toronyszoba ablaka - I. (Móra, 1992)

lzoltán IP>!

     E könyvek különféle nyelveken íródtak, és olyanféle címeket viseltek, mint Pnakotikus kéziratok vagy A R'lyeh-szöveg, aztán az Unaussprechlichen Kulten von Junzttól, az Eibon könyve, a Dhol énekek, a Hsan hét titkos könyve, a De Vermis Mysteriis Ludvig Printtől, Comte d'Erlette műve, a Goulok kultusza, a Galeano-töredékek, a Dzyan könyve, az arab Abdul Alhazred könyvének, a Necronomiconnak egy fénymásolata és még sok más, közöttük néhány kézirat. Megvallom, ezek a könyvek meghökkentettek, mivel tele voltak – már amelyiket el tudtam olvasni – mítoszok és legendák hihetetlen tanaival, melyek az ember és, ha jól értettem, más idegen fajok ősi, primitív vallásos hiedelmeire vonatkoztak. […]

61-62. oldal, A toronyszoba ablaka - II. (Móra, 1992)

Carmilla >!

Minthogy viszonylag új gyerek voltam a városban, aki csak most jött a közép-nyugati hátországból, gondolom, épp elég magányos voltam ahhoz, hogy a dolgok tétlenebb fajtája álljon közelebb hozzám, mintsem az izgalom bármilyen formája.

James Wade: Erika Zann elnémulása (152. oldal)

chibizso>!

Meghalni nem halhat meg az,
Mi öröklétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik – a Halál.


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Győrfi András – Hauck Ferenc (szerk.): Dagon árnyai
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött