A ​csillagűzött szerető 79% 20 csillagozás

Kicsit többet vártam a nevek láttán, de így is elégedett vagyok, pár közepesnek mondható novella mellett az átlag jó. Az indító novella a Paul Ash: NAGYKARD talán az egyik legjobb a kötetbe, ez tényleg megfogott, sajnos utána kicsit leült és néhány novella tudta, csak újra hozni majdnem ezt a szintet. Akiben nem tudok csalódni az Robert Sheckley, akitől itt is a megszokott humoros novellát kaptam.
Aki szereti a régi vágású sci-fi novellákat, annak érdemes elolvasni.

Ez szerintem nagyon jó válogatás volt annak idején, tulajdonképpen most is jól szórakoztam olvasás közben.

Paul Ash: Nagykard 4/5
Kicsit ódivatú a stílus, de a történet tetszett.

Robert F. Young: Szeptemberi nap 3/5
Az új NAT fényében elég rémisztő ez a novella.

Bertram Chandler: A ketrec 4/5
Aranyos volt. Idegenek által „állatkertbe” zárt emberek próbálják valahogy megmutatni, hogy ők is értelmes lények. És nem a Pithagorasz tétellel sikerül….

William T. Powers: Allegória 4/5
Nem tudom miért ez a címe. Arról szól a novella, hogy mennyire ragaszkodunk a megszokott sémáinkhoz és mi történik, ha valaki vagy valami kikényszerít belőle.

Zenna Henderson: A holmi 4/5
szomorú történet az indiánokról, azaz milyen hatással lehet egy civilizáció egy másikra, akik nincsenek felkészülve rá

Damon Knight: A hasonmások 4/5
Mi lenne, ha mindenkinek lenne egy csak a számára látható lelkiismeretére ható embere? Hova vezetné az emberiséget? Sejtehető volt a csattanó.

Arthur C. Clarke: Csöndet kérek! 4/5
Ez vicces volt. Ma már csak félig sci-fi, mert tényleg van ilyen, hogy ellentétes hanghullámokkal oltják ki a hangot és ettől lesz csend. Szerintem ez nem annyira új dolog, de persze Carc idejében még max csak elmélet volt.

Február 8. Richard Gehman: A gépezet 3/5
A stílus nem volt rossz, de a történet nem tetszett.

George Sumner Albee: Legfelül 3/5
Azt hittem lesz valami nagyon ütős a végén, nagyon vártam mi lesz legfelül, de elég semmilyen lett számomra a befejezés.

William W. Stuart: A csillagűzött szerető 3/5
Ez sem kötött le túlságosan, pár oldal után egyéretelmű volt, hova fog kifutni a sztori. Azt hiszem, ezek a történetek akkoriban nagy nóvumok lehettek, de mostanra már csak kellő mennyiségű nosztalgiával feltöltve érdemes olvasni őket.

Clifford D. Simak: Árnyék-világ 4/5
Lezárásnak egész jó volt, kicsit hosszan tartott a felvezetése a sztorinak. Sok irányba elmehetet volna, de egy békés és optimista befejezése lett.

A korábbi antológia-értékeléseimhez hasonlóan ennél a könyvnél is egyenként csillagozok, szerintem így érdemes, hiszen mindig van erősebb és gyengébb – vagy csak jobban és kevésbé tetsző – mű egy válogatásban.

Paul Ash: NAGYKARD 5/5 – Az egyik leghosszabb novella a válogatásban, de ez tetszett a legjobban is. A Lambda bolygóra vezetett expedíció felfedezéséről szól, és egyszerre követjük az emberek tevékenységét, és az egyik bolygólakó – Nagykard – szemén keresztül is látjuk a történteket. Szeretem, ha a földönkívüli lények igazán mások, mint az emberek vagy a Föld élőlényei.

Robert F. Young: SZEPTEMBERI NAP 4/5 – Erőssége a nosztalgikus hangulata és az iróniája, tanároknak ajánlom.

Bertram Chandler: A KETREC 5/5 – Űrhajótöröttek társadalmáról szól egy idegen, barátságtalan bolygón és arról, hogyan bizonyítsuk be az idegeneknek, hogy értelmes lények vagyunk.

William T. Powers: ALLEGÓRIA 4/5 – Egy hihetetlen felfedezés sorsa a téma, és arról, mi lenne az emberrel, ha többé már nem gondolkodna. A vége csattanó is tetszett, bár sejthető volt. Idézet: „- Mitől ijedt meg annyira? Csak nem kezdett el gondolkodni?” :)

Zenna Henderson: A HOLMI 4/5 – Ismét egy bolygó és lakói, és találkozásuk az emberrel… Mint az indiánoknak vagy az őserdők bennszülötteinek a végzetes találkozása a fehér emberrel. Lesújtó.

Damon Knight: A HASONMÁSOK 4,5/5 – „Gyógymód” a bűnelkövetés ellen, nagyon jó ötlet, a csattanó is megvan, de kicsit az egész fésületlen.

Arthur C. Clarke: CSÖNDET KÉREK! 3,5/5 – Inkább csak amolyan meghökkentő mese.

Richard Gehman: A GÉPEZET 3,5/5 – Lehetséges, hogy azért nem tetszett anyyira, mert olyan igaz a mai paranoiás, mániákus világunkra?

George Sumner Albee: LEGFELÜL 4,5/5 – Erős hangulat, mélyebb mondanivaló, és lényegében nincs benne semmi sci-fi.

William W. Stuart: A CSILLAGŰZÖTT SZERETŐ – 3/5 – Éppen a címadó novella nem tettszett különösebben, inkább csak szórakoztató, de hiányzik belőle a csattanó vagy az elgondolkodtató tartalom.

Robert Sheckley: MENYASSZONY UTÁNVÉTTEL 3/5 – Csak megmosolyogtat, semmi különös.

Clifford D. Simak: ÁRNYÉK-VILÁG 5/5 – Ismét egy idegen bolygó különös lakói, fantáziadús volt, olvasmányos, volt benne fordulat és jó az ötlet.

Nem volt rossz, erősen átlagos a felhozatal, egypár erősebb novellával megtoldva, amik viszont megérik a pénzüket. Az egyik erősen hasonlít az Inception c. film koncepciójára, csak nincs túlbonyolítva, és a vége is sokkal erőteljesebb. Mindenesetre élvezettel olvastam a kötetet, mert egyre nehezebben találok scifi novellásköteteket (Köszönöm, hogy létezel, Galaktika!!)

Édesanyámtól kaptam kölcsön a könyvet, tudja, hogy nagy sci-fi rajongó vagyok, ő meg egy takarítás során rendezgette a könyveit és a kezébe akadt. Mindig érdeklődve olvasom a „régebbi” sci-fiket, elképzelem, hogy a korban, amelyben az író papírra vetette, milyen technikai vívmányok voltak és mennyire „jósolta” meg a szerző a jövőt. Ebben a novellagyűjteményben -habár nagy nevek is vannak a szerzők között- az egyetlen, amit ki tudok emelni az az első novella, a Nagykard. (A címadó mellesleg egyenesen untatott, de gondolom kellett egy jól hangzó cím.) Ez a leghosszabb és a legérdekesebb is, bár elfogult vagyok a cuki földönkívüli életformákkal kapcsolatban. A vicc az egészben, hogy hiába volt pontos a kreatúra leírása, én valahogy folyton úgy képzeltem el, mint Groot-ot, a Galaxis őrzői 2. részéből.