Oroszrulett 13 csillagozás

Gonzoregény
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett Kubiszyn Viktor: Oroszrulett

Kubiszyn ​Viktor oroszrulett című regénye egy férfi és egy nő moszkvai utazásának története.
Egyszerre fizikai, és lelki/szellemi út ez, amit megcsavar a különböző kábítószerek hatása alatt lévő karakterek belső világának ütközése a fizikai valósággal. A történet nagy részében Moszkva a főszereplő, ahol a városon belüli tér egyrészt a látható, híres/hírhedt moszkvai helyszínekre épül: a Vörös tér, Kreml, a metró, a Moszkva folyó partja, a Patrarsije Prudin, a Sztálin-agyarak, stb; másrészt a láthatatlan/földalatti Moszkva, a lakótelepek, csatornák, árnyékban élő egzisztenciák világa.
A belső utazás a két fő karakter személyiségében játszódik le. A férfi középkorú, józan életet élő exdrogos, a nő huszonéves, a kamaszkorból épphogy kinőtt lázadó, különleges lelki érzékenységgel és intellektuális érzékkel. A főszereplő férfi nem használ kábítószereket, de a nő annál többet – csakúgy, mint a könyvben megjelenő karakterek jórésze. A különböző hallucinogén kábítószerek (LSD,… (tovább)

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2015
272 oldal · ISBN: 9786155603143
>!
Kalligram, Pozsony, 2015
272 oldal · ISBN: 9786155603297

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

K_A_Hikari>!
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett

„Olcsó az élet, drága a túlélés. Egy rulettkeréken pattogó golyó vagyunk, de senki nem fogadna ránk.”

A szerzőt a korábban megírt, Drognapló című regénye kapcsán volt szerencsém felfedezni.
Akkor megvett kilóra, így biztos voltam benne, hogy olvasok még tőle valamikor.
Most jött el az a valamikor.
Ezúttal egy névtelen középkori férfi és egy Léda nevű fiatal nő van a középpontban.
Úgy döntenek elutaznak Moszkvába. Nem terveznek túl semmit, úgy vannak vele, hogy majd lesz ami lesz, sodrodnak az árral.
A férfi már egy ideje leállt mindenféle szerrel, ellenben az útitársával. A spontanitás végig jelen van a könyvben, az egyik rábízza magát a másikra, együtt járják be Moszkva sötét, drogosoktól hemzsegő alvilágát.
Egy olyan helyet, aminek egyik rétege kába a herointól a másik az LSD világában vesz el, a harmadik rohad a krokodiltól.
Érdekes helyzet, amikor valakit belöknek az oroszlánbarlangba, ő mégis megőrzi a hidegvérét.
Nem mindennapi elbeszélési mód, ha kivülről szemléljük az eseményeket, noha benne vagyunk a sűrűjében.
Túl gyorsan pörögtek a lapok, akárcsak a szemem előtti színes foltok. Beleszédültem.
Aztán megálltam egy pillanatra az olvasásban. Elmerengtem, elgondolkodtam.
Szédületesen élvezetes ez a regény(e) is, amire muszáj aludnod, muszáj megrágnod magadban.
Utazás ez, nem csupán Oroszország fővárosába, de az ember lelkének mélyebb részeibe is.

7 hozzászólás
pepege>!
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett

Őszintén szólva volt egy gombóc a torkomban a kezdetek kezdetén, hogy vajon visszaköszön-e az Irvine Welsh Trainspottingjában olvasott kábszeresek sötét világa az Oroszrulettben, mert attól bizony frászt kaptam, undorodtam és megfogadtam: jó darabig, nem veszek a kezembe olyan regényt, amelyben cuccoznak. Azonban a miskolci születésű exdrogos újságíró, filmkritikus, Kubiszyn Viktor az önéletrajzi ihletésű Drognapló után ismét a pszichedelikumok világába röpít – hm, szóval ennyit a fogadalmakról.

Gonzóregény. Mit is takar ez az alcímbe csomagolt műfaj? Elhamarkodottan gugliztam rá, mert a választ megkaptam a regényből is: „Lényege a „mindent szabad” alapelv, az erős szubjektivitás, a tények és a fikció vegyítése a hatás felerősítése érdekében. A szerző a tényeket saját szemszögéből közvetíti, a gondolatai és hozzáállása belekeverednek az esemény tudósításának mikéntjébe…” Ebből természetesen az következik, hogy a regény többnyire egyes szám első személyben szól hozzánk. Többnyire. Időnként ugyanis – egy-egy rövid bekezdés erejéig – mintha egy kamera kívülről mutatná a szereplőket, rájuk zoomol és mintegy kívülállóként vázolja újra az adott szituációt. Igazán megnyerő volt számomra ez a többszempontúság.

Adott egy 33 éves, Kubiszynhoz hasonlóan exdrogos, névtelen férfink, aki (mily meglepő) maga is ír (ebből látható, hogy ez a regénye is bőven tartalmaz életrajzi elemeket). Számára az írás egyfajta terápia, pótcselekvés, ami akkor kezdődött, amikor kijózanodott, leállt a szerről s megpróbált olyan életet élni, mint bárki más. Lénával, a huszonéves, kőkeményen anyagozó egyetemistalánnyal a kapcsolata mint író és olvasója kezdődött, de „már nem olvasóm, hanem valami csaj, akit ismerek valahonnan, valamennyire, de semmi különös nincs köztünk, maximum annyi, hogy remekül tud bírkózni néha az intellektusunk. Szellempetting, Iqfight.”

A történetük egy nyár elején kezdődik, amikor eldöntik, hogy elutaznak Moszkvába. Nincs konkrét céljuk, nem is szerveznek semmit, se szállás, se programok, csak úgy fejest a világba és hadd szóljon. Lénának ez persze ismerős terep, ő a férfi tolmácsa, „sztalkere”, s bizonyára sejthető, hogy nem a Kremlt és a Tretyakov képtárat mutatta meg neki, hanem a „Zónát”: drogtanyákra, játéktermekbe, aluljárókba és egyéb alvilági helyekre visz az útjuk.

A fentebb említett kezdeti félelmem viszonylag nagyon gyorsan elillant, letörölhettem a homlokomról az izzadságcseppeket, mert szemmel láthatóan Kubiszyn teljesen más oldalról közelítette meg a drogtémát. Köszönhető ez talán annak is, hogy a férfi inkább csak valamiféle megfigyelő volt, elmondása szerint ő akkor tudott tiszta maradni, ha olyan közegben tartózkodott, akik viszont tolták a cuccot. „Érdekes módon akkor már nem jön elő, ha látom magam körül őket, akkor a legkevésbé, valahogy annyira ismerős, hogy mi lehet, inkább eltávolít, látni máson a hatást, megfigyelő leszek és voyeur és parazita, hallucináció-elszívó és szondulás-vámpir”. Léna és a többi drogos, aki az útjukba került, persze végighasználták az egész drogarzenált: LSD, kokain, heroin és még sorolhatnám, de pont a narratívánk tisztasága, megfigyelő pozíciója volt az, ami miatt háttérbe szorult az a képvilág, amit egy „beállt”, hallucinogén egyéntől kaptunk volna.

De van egy további tulajdonsága is a regénynek, ami az összes, eddig általam a témában olvasott könyvek fölé helyezi, s ez nem más, mint a lépten-nyomon fel-felbukkanó eszmecserék a drogosok között az élet fontos dolgairól: a szabadságról, az élet értelméről. Jó érzés volt látni, hogy ezek a szenvedélybetegek sem menthetetlenek, hanem mélyen belül nagyon is intelligens, értelmes, érző lények, s pislákol még a remény, hogy talán kilépnek ebből az ördögi körből. S külön becsülöm magát az írót, hogy volt annyi lelki- és életereje ahhoz, hogy kimásszon ebből a mély szakadékból, s a mai napig is drogprevenciós előadásokat tart szerte hazánkban – úgy vélem, jelen könyve is egyfajta eszköze a baj megelőzésének. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak azoknak ajánlom, akik bármilyen szinten kapcsolatba kerültek már a kábítószerrel, de úgy gondolom, nem haszontalan, ha minél szélesebb körben tudomást szereznek az olvasók erről a „mámoros” világról.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-01…

balagesh I>!
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett

Csupa érzékelés ez a mű. Rebbenő figyelem. Minden érző felület működésben, és azonnal továbbcsatornázva a pszichés és mentális feldolgozás felé, a pszichés közben még újrafeldolgozva a mentálisban, és aztán újravizsgálás, hogy milyen hatással bír mindez az érzékszervi feldolgozásra ("Sok az inger, fáradtak vagyunk mentálisan, de toljuk tovább" 55.o.). A koncentráció erőltetésének evidens következménye, hogy a fenti fázisok nem tudnak kiteljesedni, nem tudnak számottevő időre egyeduralkodóvá válni. Mindettől minden csak csúszkál a felületen. Hogy ez Moszkvában, hogy egy alapműveltséggel rendelkező embertől? Kultúrmorzsák is szóródnak a jégre… útikönyvből és kultúrtörténetből ("a szomorú szocialista realizmus ötvözve a pszichedéliával" 121.o.).
Aki bírja, boldog lesz: választékos szóhasználattal, meglepő hasonlatokkal, megtermékenyítő kifejtetlenségekkel, többnyire az alapműveltséghez tartozó (de lexikoni teljességgel végigvett) kulturális (film- és irodalom- és szellemtörténeti) utalásokkal, idézetekkel hálálja meg a kitartást az író. Ő nem mer mélyebbre hatolni, vagy ha jobban tetszik, inkább csak detektál, de vagy millió jelet – csakis a mi (pszichés vagy mentális vagy bármilyen) gyönyörűségünkre ("regisztrálom a részleteket és várom, hogy majd összerendeződjenek" 53.o.).
+ a sóvárgás tízezer arca c. fejezetet meghallgatnám egy rapes felolvasásban kellően tompa háttérzenével.

Panda>!
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett

Kubiszyn Viktorral egy konferencián találkoztam, ahol előadásmódja a droghasználatról nagyon őszinte, hiteles és félelmetes volt. Ahogy mesélt, magam elé tudtam képzelni nemcsak a képeket, hanem az érzéseket is.
Néhol a könyvet zagyvaságnak éreztem, de ennek nem igazán története volt, mint benyomások, érzések rögzítése. Kellett hozzá egy lelkiállapot, hogy nekiálljak olvasni. Volt, amikor be is szippantott, de inkább lassan adagoltam.


Népszerű idézetek

Dr_Benway>!

Minden család rejteget egy függőt valahol a szekrényben.

123. oldal

pepege>!

Itt állunk a félfeka, félorosz, dekandens lázadó háza előtt, akit száműztek, aki megírta a legszebb orosz verses regényt, és aki lelövette magát egy nő miatt, mert valami suttyó beszólt neki.

61. oldal

8 hozzászólás
K_A_Hikari>!

Majd a jövőben minden jó lesz, jobb lesz, lemondunk a jelenről a jövőért.

221. oldal

pepege>!

Odáig volt a Vorys cuccért meg a régi orosz börtöntetkókért. A koponya lábszárcsontokkal például életfogytot jelentett. A meztelen nő egy lángoló kereszten azt jelenti, hogy aki viseli, megölt egy nőt. A Madonna Kisjézussal és templommal azt, hogy a viselője gyerekkorától kezdve bűnöző. A kígyó a nyak körül szerinted mit jelent?
– Azt, hogy menthetetlenül elveszett az édenkert?
– Drogfüggőséget. Ugyanezt jelenti a pók, pókhálóval.
– Voltak már akkor is cuccosok?
– Mindig voltak cuccosok. Volt, hogy a bűnözők a mellkasukra tetováltatták Lenint vagy Sztálint, nincs az a kivégzőosztag, aki oda mert volna lőni, a nagy vezérek képmására.

219. oldal

K_A_Hikari>!

Nem szabad, hogy különösebben izgasson, mi van a másik úton, ha már egyszer ezt választottuk. A lényeg, hogy döntöttünk és megyünk

119-120. oldal

pepege>!

A kutyák a sarkukban vannak és szimatolnak, amíg az ajtóhoz érünk. Zinaida bekopog.
Két húsz év körüli fiatal jön elő, egy fiú és egy lány, testvérek lehetnek. Zinaida és a fiú megcsókolják egymást.
– Lenin, Sztálin, Hitler, lábhoz! – mondja a lány.
A három hatalmas kutya jön, lustán odamegy hozzá.
– Jó kutyák – mondja nekik és becézgető szavakat mormol oroszul.
– A harmadik kutyát miért hívják Leninnek? Ő inkább forradalmár volt, mint diktátor – mondom.
– Nézőpont kérdése. Azért nem lett akkora diktátor, mert meghalt, mielőtt belejött volna. De ő – közben megvakarja a kutya fülét – azért Lenin, mert kiskorában egyszer lepisilte a Lenin mauzóleum kerítését.

154. oldal

K_A_Hikari>!

A vesztesek mindig izgalmasabbak, mint a győztesek. A győztesek írják a történelmet és a történelem hazugság. Kiretusálják a múltat, átírják a jelent, jégcsákánnyal próbálják megoldani a kisebbségi komplexusokat. A vesztesek lelépnek a színről. Van bennük valami melankólikus méltóság.

112-113. oldal

K_A_Hikari>!

A szerelem elmúlik. A sóvárgás nem. Beszűkülsz, csak arra tudsz gondolni, hogy megszerezd, mindent annak rendelsz alá, remegsz, szűkölsz, vágysz rá, mint kutya a holdra.

147. oldal

K_A_Hikari>!

Én képeken keresztül emlékszem. Minden kép egy csomag az időből, érted. Érzések, események, gondolatok zárványa.

215. oldal

K_A_Hikari>!

Nincs jelene, nincs múltja, nincs jövője, se élete, se halála. Kilépett az időből.

250. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mira Sabo: Amikor elszabadulnak az indulatok
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Szabó Magda: Pilátus
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Szabó Magda: Az ajtó
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Kodolányi János: A vas fiai
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Sienna Cole: Lefelé a folyón
Felhőhegyi Balázs: A Szfinx hét kapuja