Drognapló 59 csillagozás

Kubiszyn Viktor: Drognapló Kubiszyn Viktor: Drognapló

„Drogosnak ​lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az. Ne várd, hogy meghajoljon ezért előtted a világ. Viszont beszélni a kalandról hasznos lehet. Ha ezt izgalmasan teszed még élvezetes is. Viktor könyve ilyen: hasznos és élvezetes.”
Kiss Tibi, zenész, képzőművész, a Quimby zenekar frontembere

„Volt egyszer egy anyagos, aki a történetei végére tiszta lett; minden jó, ha a vége jó. Ha ezt elhisszük, gondtalanok és elégedettek lehetünk. Ha nem, és az író kétségei bennünk élnek tovább, akkor akár szabadok is.”
Prof. Dr Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia igazgatója

„Aki elmegy a határig, vagy nem jön vissza, vagy nem képes beszámolni a tapasztalatairól. Kivételes esemény, mikor valaki nyelvet talál legsúlyosabb élményeinek a leírásához, tiszta és erős mondatokat. Ez a könyv ilyen: hiteles beszámoló a földi mennyországról és pokolról.”
Garaczi László, író, költő

A könyv egy tizenhat évig tartó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2017
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631285567
>!
Jószöveg Műhely, Budapest, 2015
262 oldal · ISBN: 9786155009297
>!
Jószöveg Műhely, Budapest, 2011
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155009297

Enciklopédia 8


Kedvencelte 10

Most olvassa 8

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
sztinus P
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Brutális őszintesèg valakitől, akit elkerült a drogfüggők halála. Az első 18 oldal annyira mellbevàgott, hogy nem tudtam vègig akarom-e olvasni. Semmi púder nincs rajta, minden undorító, büdös gusztustalansàgot kitálal. Nem szèp élet, de Ő akkor ezt választotta. Most a negatív élmènyekből alapozva segít régi sorstàrsain. Remèlem a mai napig is, és még sokáig.
Durva, hogy van egy képünk a Zóná-ról, de igazából elkèpzelhetetlen, mi folyik ott minden nap minden percèben.

2 hozzászólás
>!
K_A_Hikari
Kubiszyn Viktor: Drognapló

"Gyakran teszik föl a kérdést: miért szokik rá valaki a narkóra?
A válasz az, hogy általában senki sem akar ráállni. Nem úgy van, hogy egy reggel felébredsz, és elhatározod, narkós leszel."

Teljesen véletlenül találtam egy értékelést a regényről, az viszont felkeltette az érdeklődésem.
Olvasgattam idézeteket is, és már tudtam, hogy amilyen hamar csak lehet elolvasom a könyvet.
Elvégre érdekel a téma.
A Trainspottingot olvastam/láttam már korábban, az nagyon tetszett.
De azért mégis ott volt a tény, hogy fikció.
Többet akartam, valami kézzelfoghatót.
A Drognapló megadta ezt.
Nem rózsaszín, nincs szépítve, kiszínezve.
A sötét, kegyetlen valóságot mutatja. Ami valójában van.
Az életet, egy kábítószerfüggő életét.
Nincs ezen mit szépíteni. Felesleges körítésekkel jobbnak mutatni.
Ott van benne minden: a béke, a lebegés utáni vágy; az elvonási tünetek kegyetlensége, lopás, csalás, hazugság, csak jusson a következő adagra.
De ott van benne az 'elég volt' rádöbbenés is. Hogy változni kell. Hogy változni tudunk.
A kábítószer nem változtatja meg a világot. Csak világra való látásmódod befolyásolja.
Olvasd el ezt a könyvet…
Lásd máshogyan a világegyetemet.

>!
Aurore
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Mindig is egy kicsit „szerelmes” voltam Viktorba. Részben, mert némileg hasonlít George Harrisonra. :P Ez a könyv ráébresztett, milyen vak is voltam, amikor együtt lógtunk annak a bizonyos elit gimnáziumnak a folyosóján, és közben mennyire nem is. A dolgok nem feketék, és nem is fehérek, tesó. Megvallom töredelmesen, hogy soha, a leghalványabb fogalmam sem volt róla, hogy már a sarki kocsmában kellően „megalapozva” járt be az iskolába; soha nem vettem észre, hogy be van állva. És nem csak én. Sokan még. Micsoda bravúr. Akik meg igen, vagy tudták róla, azok – pl. az osztálytársak – egyenesen asszisztáltak hozzá, vagy teljességgel tehetetlenek voltak. Úristen, milyen naiv voltam! Te jó ég, mennyire jókislány vagyok voltam! Mennyi mindenből kimaradtam – annak ellenére, hogy a hippi életérzés bennem is megvolt (van), de még hogy! Hogy miért, az is megérne egy külön misét könyvet.
De ami miatt „szerelmes” voltam bele, az nem ez; az éppen azt mutatja, hogy a vakságom ellenére mégis megéreztem a lényeget. Ez az ember nagyon érzékeny, nagyon intelligens, kiválóan fogalmaz, mindig is a lényeget kereste, még ha anno hamis és veszélyes úton is, de nagyjából ezek miatt végtelenül különleges. És különleges még azért, mert mint egy mai Dante megjárta a Poklot, a Purgatóriumot és szerintem már megváltott jegye van a Mennyországba. Nem retúr.
Iszonyat módon nem lepett meg, de módfelett büszke vagyok rá, hogy megírta ezt a könyvet, nonem az írás maga miatt, mert azt kirázta a kisujjából, hanem az út miatt, amit bejárt. Néha az jutott eszembe olvasás közben, hogy talán sokkal többet is megtudtam belőle, mint amennyit feltétlenül szerettem volna. De nem baj. Ez az őszinteség, hogy nem kendőzünk semmit. Az igazság. Ami ha fáj is, de az visz előre, ha szembenézünk vele. („Miért, hányféle valóság van, haver?”)
Miután kijártuk a sulit, többször láttam itt-ott. Láttam, hogy le van fogyva, véres a szeme, nincs teljesen képben, mi van körülötte: szét van esve. Emlékszem, ilyenkor szélesen mosolyogtam rá, mint régi kedves ismerősre, aki drága a szívemnek, ő meg zavarodottan és mintha bűntudattal kerülte volna a pillantásomat, mint olyan emberét, aki a régi dolgokra, a „normális életre” emlékezteti, valami olyanra, amit ő réges-rég hátrahagyott, s amihez már nincs és nem is lehet semmi köze. Tehetetlenséget éreztem. Biztos ő is. Hisz nem mehettem volna oda hozzá: „hé, ember, szét vagy esve!”. Mekkora modortalanság az ilyen. De amúgy sem ért volna semmit. Amíg nem jön az isteni szikra, nem tehetsz a világon semmit. És jött. Egyszer sok lett. Örülök neki. Szinte sírok. Lehet, hogy tényleg valaki vigyáz ránk.

>!
Teetee
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Egyszer elalvás előtt is olvastam, lett is tőle olyan rémálmom, hogy drogos hallucinációnak sem lett volna semmi (legalábbis amilyennek a drogos hallucinációkat képzelem a könyv alapján). Álmomban mindig felébredtem valami szörnyű valóságra, kilenc csápszerű kezem volt, aztán felriadtam, és a falak hullámoztak és lassanként kezdtek körbefolyni, aztán felriadtam, és valami félig ember, félig állat mutáns voltam, aztán felriadtam, és…, aztán felriadtam, és…, aztán felriadtam, és azt gondoltam, ennyi álom az álomban már az Iceptionben is sok lenne, aztán felriadtam, és az már végre a tényleges valóság (?) volt, mellettem a könyv, kint ragyog a nap.
Érdekes könyv volt. (Főleg újságíróként, amely szakmában a cinizmus alapelvárásnak tűnhet.)
És kicsit jobban megértettem belőle a világot.
Nem az a kérdés, miért lesz valaki drogos, hanem az, miért nem lesz MINDENKI drogos.

1 hozzászólás
>!
bagie P
Kubiszyn Viktor: Drognapló

KissTibit és Quimbyt hallgattam az olvasás közti szünetekben és „sztondultam”…
„…De ne feledd: hét másodperc. Mindig lesz hét másodperced…Ennyi időm mindig lesz dönteni. Hogy megiszom-e, benyalom-e, elszívom-e, kifőzöm-e, beszúrom-e. Vagy nem. Ez a kegyelem, és ez a döntés az, ami csak az enyém….Többre, azt hiszem, tényleg nincs is szükség.”

>!
KNW I
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Baromi jó volt, köszi, Viktor, hogy megírtad. Ebből a könyvből annyira látszik, hogy pont ide értél, ahol ma vagy, és ez annyira jó érzés, mert ettől elhiszem neked az egészet.

1 hozzászólás
>!
Draskovics_Edit
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Nagyon erős, nagyon hiteles. Csak nekem túl zárt a drogosok önszemlélete, ez az önéletírás is, valahogy hiányzott a könyvből, hogy más szempontból is lássuk ezt a világot.

>!
szeptember99
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Az elején nem volt könnyű ráhangolódnom, de utána szinte egyszuszra meghallgattam a hangoskönyvet. Azért is ajánlom, mert általában nem tartjuk a kapcsolatos drogfüggőkkel, mégis jelen vannak a társadalomban, és nem lehet ezt a társadalmi problémát csak egy vállrándítással elintézni. Fontos, hogy szélesítsük a látókörünket, és ebben segít az író, aki maga is függő volt.

>!
Juditha
Kubiszyn Viktor: Drognapló

Sokkoló.
Drogosok. Mindenhol. Azért, mert nem vagy hajlandó kinyitni a szemed, azért, mert nem vagy képes szembenézni velük, igenis itt élnek. Köztünk, velünk. Talán a barátod, talán a rokonod. Nem veszed észre, csak amikor már nagy a baj…
És csak kevesek képesek ilyen érzékletesen sokkolni a flessek világával… És még kevesebbeknek adatik meg, hogy tisztán beszéljenek róla. A többség belehal…


Népszerű idézetek

>!
Teetee

Nem az a kérdés, hogy miért lesz valakiből drogos. Az a kérdés, hogy miért nem lesz MINDENKIBŐL drogos?

97. oldal

1 hozzászólás
>!
Katze

Képmutatóak. A punkok is, a dílerek is, a normál emberekről nem is beszélve.

29. oldal

>!
Teetee

Felsőbbrendűségi érzésem volt az intelligenciám, a látóköröm, meg persze az élményeim miatt. Ettől arrogáns lettem és cinikus. De emellett nagyon mély magány volt bennem. Senkinek sem tudtam teljesen odaadni és felvállalni magam, nem éreztem közös pontokat senkivel.

49. oldal

>!
Katze

Hajnali hazamenetelek és hajnali háztetők, művészetet csinálok az életemből.

35. oldal

>!
Katze

Dzsanki attitűd és a klasszikus gonzó újságírás: ha betépve írsz, szerkeszd tisztán, ha tisztán írsz, szerkeszd betépve.

84. oldal

3 hozzászólás
>!
Katze

Szerinted a narkósok hülyék? Szerinted, aki szív, piál, szpídezik, kokainozik vagy heroinozik, az hülye? Minek nézel minket, hm?

13. oldal

>!
Aurore

Beülök latinórára, de előtte elő a hasispipát, mert Catullust nem lehet mással kibírni.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caius Valerius Catullus
1 hozzászólás
>!
Katze

Két nap az élet, de inkább annyi sem.

35. oldal

>!
K_A_Hikari

a peace-love-happiness és a hippiparadicsom
csak illúzió-buborék

83. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Klebniczki Barbara: Drog
Ranschburg Jenő: A mélységből kiáltok
Jo Nesbø: Kísértet
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Tom Wolfe: Savpróba
Sass Henno: Itt jártam
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában
Csernus Imre – Dobai Benedek – Tárnok Alfonz: Drogma
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Rados Virág: A visszakapott élet