Hollow ​lányok 79% 53 csillagozás

Ó, te jó ég!
Szavakba se tudom önteni, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet, és mennyire szerencsés vagyok, hogy fordítóként dolgozhattam vele.
Minden benne van, ami egy csodálatos könyvhöz kell: elképesztő-tapintható hangulat, érdekes karakterek, akik élő testvéri köteléket mutatnak be, sok-sok kiszámíthatatlan rejtély, mindez gyönyörűen megírva. A szereplők lelépnek a lapokról, érezhetőek az illatok, kirajzolódnak előttünk az erdőségek. Ha valaki szereti a mágikus realizmust, a régi rejtélyeket, a sötét tündérmeséket, a kifacsart csavarokat, akkor ez az ő története lesz.
Nekem azonnal kedvenc lett.

Teljesen véletlenül figyeltem fel erre a kötetre, amikor is a fordítója, Szaszkó Gabriella ajánlotta jó szívvel, ráadásul Deszynek az egyik kedvence.
Egyből arra gondoltam, hogy ők aztán tudnak valamit, szóval úgy döntöttem, hogy elolvasom.
Szerintem ez egy tipikusan megosztó kötet lesz, valakik nagyon fogják szeretni, mások meg nagyon nem.
Én az előbbiek táborát erősítem, mert nekem kimondottan tetszett. :)
A hangulata annyira elsöprő, teljesen magával ragadó. Imádtam minden sorát.
Az író stílusa lenyűgözött és elvarázsolt. Egyszerre volt lírai és modern.
A leírások érzékletesek és néha sokkolóak, a téma meg annyira mai.
Az tetszett benne a legjobban, hogy a végig azon izgultam: ebből meg mégis mi fog kisülni? :O
El sem tudtam képzelni, hogy mire fut majd ki, habár voltak sejtéseim és azok végül beigazolódtak.
A fél csillag levonás a végéért jár, mert nekem befejezetlen lett, sok-sok nyitott kérdéssel. Azt éreztem, hogy simán lehetne folytatása, de azért mindenképpen megfelelt ennek a misztikus vonalnak.
A testvéri szeretet szó szerint lepörög a lapokról.
A három nővér közül Iris állt hozzám a legközelebb, vele tudtam azonosulni, de ugyebár ő volt az elbeszélő. Grey roppant megosztó karakter, szerintem ő lett a legjobban kitalálva, Vivi meg a középső testvér tipikus jellemvonásait hordozta. Őt nem igazán szerettem meg.
A kivételes képességű lánytestvérek miatt néha Bűbájos- illetve Átkozott boszorkák érzéseket keltett, de nem akarom és nem is lehet semmihez sem hasonlítani.
Szigorúan 16 éven felülieknek ajánlanám, mert voltak benne annyira brutális és elborult részek, hogy sokszor öklendeztem…
A borító nagyon szép, a belső borító is csodálatos a sokféle színes virággal, de a lányok egyáltalán nem így néznek ki.
Nekem az idei évem egyik kiemelkedő olvasmánya, szívesen ajánlom.
Egy igazán különleges történet, különleges szereplőkkel.
Gondolom mondanom sem kell, hogy kiváló őszi és Halloween-i olvasmány. ;)

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/10/konyvkritik…

Először is: ez nekem hihetetlenül komfortzónán kívüli téma, a fülszöveg mégis megtetszett, ezért olvastam el.
A történet alapja világos a fülszöveget olvasva. Amire azonban nem lehet eléggé felkészülni előre, az a rengeteg (el sem tudom mondani mennyire de mennyire rengeteg) undorító és gusztustalan dolog. Ezek mind a halálhoz kapcsolódóak, és gyomorforgatóan undorítóak, részletesek, sokkal jobban, mint szerettem volna. spoiler
Maga a történet érdekes volt, lekötött, és nagyon kíváncsi voltam hova fut ki a dolog. Nem számítottam a végkifejletre, de tulajdonképpen semmilyen elképzelésem sem volt, csak sodródtam.
Sajnos nagyon maradandó élményt hagyott, aminek személy szerint kevésbé örülök, de a maga műfajában biztosan jó könyv.

Ezt a könyvet egyszer már elkezdtem angolul mert csak jókat hallottam róla, de nagyon hamar beleuntam. Most, hogy megláttam a könyvtárban úgy voltam vele, adok neki még egy esélyt.
Felszínesnek éreztem a cselekményt, több magyarázatot akartam. A twist meglepett, de még így sem vágtam hanyatt magam, rengeteg miért maradt bennem.
A hangulat nagyon erős volt, emiatt olvastam végig, eszembe jutott a Wicked deep amit annó nagyon szerettem.
Összességében, elég nehezen olvastatta magát a könyv, nehezen vettem kézbe. Borongós napokra ajánlom, egy csokor türelemmel karöltve.

Ez a könyv most szó szerint megtalált engem.
Nem mondom, hogy nem figyeltem fel rá korábban, de sajnos el is siklottam felette. Vagy pont, hogy nem sajnos, és a megfelelő időben került a kezembe. Eredetileg ez a barátnőm példánya (amit nem mellesleg az egyik kedvenc magyar írónk fordított, nekem már ez egy garancia volt a könyvre), de azt mondta, nyugodtan olvassam el… hát, én nyugodtan elolvastam, aztán még a végére sem értem, mikor megrendeltem a saját példányom. Szerintem ez sokat elmond.

A borító gyönyörűséges, de a beltartalom… na az több ennél. Nagyon szépen van megírva egyébként, ugyanakkor okosan adagolja az információkat, a sötét atmoszféra körbeleng, igazi borongós, hidegrázós és szerintem nagyon egyedi fantasy. Én még csak hasonlót sem olvastam igazán. Kell a polcomra, hogy gyönyörködjek benne, még ha nem is olvasom el újra, bár nem kizárt, hogy elfogom. Mint a Félút – bennem ragadt, benne ragadtam, és bizonyos szálai nem engednek, hiába fáj a szívem. Ritkán olvasok olyan könyvet, ami ennyire érzékletesen írja le a legborzalmasabb dolgokat is, de megadta a hangulatot, az biztos. Sötét tündérmese, olyan befejezéssel, amire nem számítottam és olyan epilógussal, amit én tipikusan imádok (de nem biztos, hogy mindenki fog, egy részem nekem is meghalna a folytatásért, mégis így érzem történethez hűnek).

Köszönöm, @Gabriella_Szaszkó !❤ Egy felejthetetlen élmény volt ilyen formában is olvasni Téged:) Milyen szerencse, hogy lesz saját példányom is, mert tényleg nem akarnám továbbadni.

Amikor Iris Hollow hét éves volt, ő és a nővérei egy hónapra eltűntek, hogy aztán újra előkerüljenek anélkül, hogy emlékeznének arra, hogy hol voltak vagy mi történt velük. De amikor a legidősebb nővére ismét eltűnik, olyan, mintha a történelem megismételné önmagát. Ahhoz, hogy megmentse, Iris-nek rá kell jönnie, mi is történt valójában annyi évvel ezelőtt.

Ez a történet már az kezdettől fogva magával ragadott. Az írónő nagyon részletesen leírja a történéseket, aprólékosan bemutatja a környezetet, kinézetet, szagokat, mindent. Ettől válik valóban ennyire hátborzongató olvasmánnyá.

Krystal Sutherland megtalálta a tökéletes egyensúlyt, ahol a történet valóban dermesztő, de ugyanakkor szórakoztató is, így alig lehet letenni.

A kedvenc karakterem Iris volt, okos, kedves, hűséges és kitartó. Kedveltem Vivit, hűségesssége, védelmezősége miatt, de olyan döntéseket hozott, amelyekkel én nem értettem egyet. Felemás érzéseim voltak Grey-vel kapcsolatban, egyrészt védi a nővéreit, másrészt igazán manipulatív, időnként goromba és nem egy hibát követett el. A végére természetesen értelmet nyer minden, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendben is van.

A karakterfejlődés nagyszerű volt, szerettem nézni, ahogy nőnek a nővérek, ahogy egyre többet megtudtak arról, kik ők és a múltjuk.

Ez a könyv teljesen magába foglalja a varázslatot, a rémisztőt és az érdekest. Szuper volt, ahogy a történet fokozatosan kibontakozott, a sok apró részlettel, amelyek látványos fordulatokba épültek fel, melyekből volt olyan, ami igazán meglepett és egyáltalán nem számítottam rá.

A sötét hangulat egyszerre szép és groteszk ennek révén ez a történet olyan, mint egy felnőtt mese a nővérek kötelékéről, a szerelemről, a családról és a múlt felfedezéséről.

Kedvenc idézetem:
„Grey volt a villám, Vivi a mennydörgés, én meg a tenger az égiháború alatt.”

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a @Maxim_Kiadó -nak!

Nyomasztó • Baljós • Hátborzongató • Sötét • Vérfagyasztó
Nincsenek elég erőteljes szavak arra, hogy elmondjam, milyen érzéseket váltott ki belőlem ennek a legjobb értelemben is őrült könyvnek az olvasása. Hidegrázós, ijesztő, a légköre a végletekig nyomasztó, ugyanakkor letehetetlenül izgalmas.

Tíz évvel ezelőtt szilveszter éjjelén három kislány (Grey, Vivi, Iris Hollow) nyomtalanul eltűnnek szüleik vigyázó tekintete elől Edinburgh-ban. Mindenki a szülőket okolja vagy vádolja, ám egy hónappal később a lányok pontosan ugyanazon a helyen bukkannak fel, ahol eltűntek. Emlékeik nincsenek az elrablásuk körülményeiről, de mindhármuknak egyforma heg díszíti a nyakát. Ám valami nem stimmel velük. Sötétbarna hajuk szinte fehérre változik, a szemük pedig egyenesen feketére. Éhségük csillapíthatatlan, bizalmatlanok és csak együtt, egymást ölelve képesek éjjel elaludni.
Hátborzongató dolgokat művelnek, és ezek a dolgok a szüleiket is egyre jobban zavarják.

Édesapjuk, Gabe egyenesen beleőrül abba, hogy imposztornak tartja a saját lányait. Elhidegül tőlük és töbször kísérletet tesz a lányok megölésére.

Eltűnésük évfordulóján Greynek nyoma veszik, és egy titokzatos, bikakoponyás maszkot viselő pasi kezdi el követni a lányokat. Iris és Vivi nyomozni kezdenek testvérük után, de egyre több sötét titok és rejtélyes csontváz esik ki a szekrényből.
•Vajon megtalálják a nővérüket?
•Visszakaphatják az elveszett emlékeiket?
•Magyarázatot kaphatnak a megmagyarázhatatlanra?

Imádtam, ahogy a történet építkezett. Az összes pici nyomot, izgalmas csavart és fordulatot, na meg persze a végkifejletet. Az adrenalinszintem az egekben járt, a pulzusom szinte a fülemben dobolt, ahogy az utolsó oldalakat olvastam, és végül mindenre fény derült. Nem köntörfalazok, rohadtul beteg, elvont, az álmaimba is befurakodott, mégis az egyik kedvenc idei olvasmányom lett.

„Sosem egy pár, hanem egy teljes szett.”

„Cate mesélte,hogy mind a hárman vihar alatt születtünk. Grey volt a villám,Vivi a mennydörgés, én meg a tenger az égiháború alatt.”

Évek óta nem olvastam olyan könyvet, ami miatt kicsit is szorongtam volna a sötétben. Egyedül. Csöndben… na most lightosan, de ennek a könyvnek ezt mind sikerült elérnie. :DD off

Első könyvem az írónőtől. Könnyen ráhangolódtam, a stílusa nagyon tetszett. A hangulata gyorsan beszippantott, imádtam ezt a ködös és sejtelmes légkört. A világ építés és a történet vezetés is megvett magának. Minden fejezet után azt mondtam, hogy „csak még egyet”. Tudni akartam, hogy mi van a háttérben, mi derül még ki a lányokról és a történetükről. Úgy éreztem magam, mint aki eltévedt az erdőben és csak az elszórt morzsákat követve jut ki a sötét rengetegből.

Testvérek. Három lány. Iris, Vivi és Gray. Együtt a világ ellen. Egy igazi szövetség. Összeköti őket az, amin keresztül mentek rövid életük során. Egy örök kapocs van közöttük. Kislány korukban eltűntek egy teljes hónapra. Senki nem tudja mi történt velük és hol voltak. Még ők se. Egyikük se!?

Nagyon szerettem, ahogy a testvéri köteléket és a lányok kapcsolatát írta le, jelenítette meg az írónő. Mindhármuk izgalmas és érdekes karakter. Teljesen különböznek és mégis ugyanolyanok. Szerettem őket együtt és külön-külön is.

Izgalmas, fordulatos, érdekes, borzongató és elgondolkodtató is egyben ez a történet. Csak ajánlani tudom! ;)

A borító pedig gyönyörű. <3

„…, vad, hihetetlen történet volt ez egy hihetetlen családtól.”

Krystal Sutherland könyve egy a szó szoros értelmében vett dark fantasy, ami a fantasy és a horror határmezsgyéjén mozog.

Oldalain gyermekkorunk rémmeséi elevenednek meg és az egész könyvet átjárja a pusztulás iszonytató bűze.

A Hollow lányokat a történet kezdetén szinte mindenki ismeri, hiszen alig van valaki, aki ne hallott volna már a három lánytestvérről, akik 10 évvel korábban a nyílt utcán, egy pillanat műve alatt tűntek el a szüleik szeme elől, majd egy hónap múlva, szinte sértetlenül, ugyanazon a helyen bukkantak fel ismét.

Azóta az este óta a lányokról számos szóbeszéd kapott szárnyra, hiszen habár elsőre úgy tűnt, hogy minden rendben van, mégis egyre több megmagyarázhatatlan furcsaság történt velük és körülöttük. Nem csak hajuk, de szemük színe is radikálisan megváltozott, éhségük csillapíthatatlan vált, továbbá az eltűnésükkel kapcsolatos emlékeik is teljesen kitörlődtek. De mégis valamilyen éteri erő és szépség lengte körbe őket, aminek senki nem tudott ellenállni.

Hármójuk közül Iris, a legkisebb lány szemén keresztül követhetjük nyomon a további szörnyű eseményeket, amik már a jelenre datálódnak.

A legidősebb és legdominánsabb lány, Grey időközben az egyik legnépszerűbb modellé és a divatvilág egyik ikonikus alakjává vált, míg Vivi zenészi karrierbe kezdett. Mindkettőjük lázadó a maga módján, így nem csoda, hogy édesapjuk tragikus halála után, édesanyjukkal teljesen megromlott a viszonyuk, azonban Iris továbbra is csodálja és isteni őket, főként Grey-t.

A történet akkor válik igazán izgalmassá, amikor Grey ismét nyomtalanul eltűnik és Irisékat egy hátborzongató bikakoponyás alak kezdi el üldözni. A szálak mind Grey-hez és az ő misztikus, rejtélyekkel teli, sötét világához vezetnek vissza. Testvérük utáni nyomozásuk során a halál végig a lányok nyomában jár és egyre több vérfagyasztó részletre és titokra derül fény a gyermekkori eseményekkel kapcsolatban.

Imádtam ezt a groteszk, de mégis minden ízében modern világot, amit az írónő megalkotott. Nem mindennap akad egy ennyire szépen és igényesen megírt könyv a kezembe, aminek minden sora zsigerig hatol.

Csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert nem finomkodik, ha az elrettentésről van szó.

Mindenesetre engem teljesen lekötött és számtalan szélsőséges érzelmet előhozott belőlem mire a végére értem. Tökéletes olvasmány volt a borongós októberi estékre.

Ezt a könyvet borító miatt választottam – és mert a Creep-a-thon közös könyve :D – de bevallom semmit se tudtam róla. AZ elmúlt pár évben rászoktam arra, hogy nem igazán olvasok fülszövegeket és itt például egyáltalán nem olvastam. Vakon vágtam bele ebbe a paranormális kötetbe. Ezt a könyvet én kétféle képen vizsgáltam. AZ egyik oldala az volt, ahogy az író írt. Nagyon sok undorító dolog, halál, még több halál, bomlás stb., volt szinte minden oldalon, és az író előszeretettel alkalmazta azt, hogy folyamatosan ezekkel a borzalmas, gyomorforgató dolgokkal írjon körbe mindent. (Egyszer olvastam, hogy ha túl sokszor ismételnek valamit egy könyvben akkor csak arra figyel az olvasó, és szerintem itt ezt alkalmazták. Túl sok halál, hogy csak a halált lássuk.)
A másik amit külön figyeltem az maga a cselekmény volt. Ami bevallom egész mozgalmasra sikerült, és elég izgalmasra is. Kíváncsivá tett, hogy ebből ugyan mi a fene fog ki keveredni? Nagy megnyugvásomra a vége felé kitaláltam, hogy mi lehet a vége, így amikor nagyjából bejött a tippem nem kaptam sokkot, aminek igazán örültem, mert így is akadtak izgalmas dolgok a végére.
A konklúzió számomra, hogyha nem lett volna minden ennyire undorítóan leírva és minden oldalon hússzor megemlítve valami vér, hullavirág, vagy bármi, akkor még egészen fogyasztható is lenne a könyv. De így, csak azt tudom javasolni, hogy erős idegzetűeknek! Szerintem életem egyik legbrutálisabb olvasmánya volt, nyomában a Mexikan gothic-al.