A ​szerelem kémiája 26 csillagozás

Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Henry Page még sohasem volt szerelmes… Reménytelen romantikusnak képzeli magát, de az általa vágyott szerelem, amely olyan, mint a lassított felvétel, szapora szívverést okoz, és sem enni, sem aludni nem hagy, eddig nem bukkant fel az életében, legalábbis még nem. Henry inkább a tanulásra koncentrál, hogy bekerüljön egy közepesen jó egyetemre, és minden vágya, hogy végre ő legyen az iskolai újság szerkesztője. Aztán a végzős évében, a harmadik kedden Grace Town besétál egy délutáni órájára, és a fiú azonnal tudja, hogy minden meg fog változni.
Miután Grace-t és Henryt együtt felkérik az iskolai újság szerkesztésére, a fiú hamarosan azon kapja magát, hogy végzetesen beleszeretett a lányba. Nyilvánvaló, hogy Grace valamiképpen sérült, de úgy tűnik, Henry ettől csak szebbnek látja őt, és semmi mást nem akar, mint segíteni neki újra összerakni a széttörött darabokat. Ám aki azt gondolja, hogy ez egy átlagos szerelmi történet, az nagyon téved!

Eredeti mű: Krystal Sutherland: Our Chemical Hearts

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Maxim, 2017
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618562 · Fordította: Őri Péter

Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, mert más, mint a többi ya regény. Különlegessé teszi Henry karaktere, aki inkább a kockákhoz esik közelebb, mint a macsókhoz, ugyanakkor cuki, helyes, okos srác, akivel szívesen lógnál együtt. Henry és Grace kapcsolata teszi azonban igazán egyedivé. Nagyon érdekes ez a vívódás, ez a kapcsolat, egy vonalzón elképzelve hatalmas kilengéseket látnál pozitív és negatív irányban egyaránt. Olyan igazságok hangzanak el, amik megdöbbentően hatnak, én legalábbis csak bólogattam, és néztem ki a fejemből, hogy a fiatal szerző mennyire tisztán lát dolgokat.
A végét nem is tudtam volna ennél jobb megoldással elképzelni. Továbbgondolva a szereplők sorsát, csak helyes irányt látok és esélyt a valóságos, jobb életre. Olvassátok, érdemes!
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2017/12/krystal-sutherlan…

2 hozzászólás
>!
tinuviel89
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Jó könyv volt. Nagyon tetszett, hogy végre egy fiú szemszögéből olvashattunk egy könyvet, és a hormonok nem azonnal tomboltak, nem folyt senkinek sem a nyála. Nem „butuska” tiniromantika. Olyan valóságosnak hatott. Tragikus és vicces is. Szép. A legjobban a könyves utalások tetszettek.
Érdekes, hogy számomra nem derült ki, hol, melyik városban vagyunk. és minden tiszteletem Henry szüleié, bár lehet, hogy kicsit összezavarták a fiukat.
Volt egy Zorán-korszakom, amikor sokszor hallgattam a dalait. Eszembe jutott a könyvről egyik dalának néhány sora:

"A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él "

És volt egy Ákos-korszakom is:

"Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég"

A könyv után kedvem támadt Pablo Neruda versei olvasgatni, mert nem ismerem a verseit.

>!
rafaelo0824
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Ez olyan John Greenes volt, hogy biztos vagyok benne az írónő olvasta minden művét. Persze ez nem baj, csak szerencsétlenségemre pont nem vagyok rajongója JG-nek, méghozzá azért, mert nem szoktam szeretni a fura lányait. Itt pontosan ez volt a helyzet, egyszerűen nem tudtam a szívembe zárni Grace-t, és ez végig zavart. Henry elég jó főszereplő lett, szerettem a szövegeit, illetve a könyves, filmes hasonlatait, de még nála is jobban kedveltem a fura barátait és szüleit. Az eleje és a tartalom alapján három és fél csillagra értékeltem volna, de a végén tetszett a megoldás, így feljött egy kicsit a csillagozás.

>!
szl22 
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Annyi überromantikus történet után ezt az olvasmányt akár kiábrándítónak is nevezhetném, de mégis… magával ragadóan gyönyörű, és elgondolkodtató!
Az elején nehezen rázódtam bele, furcsának hatott Grace karaktere spoiler, és Henryt is csak a történet előrehaladtával kedveltem meg igazán. Kicsit gyorsnak tűnt a kettejük kapcsolata, néhol ráncoltam is a szemöldökömet, de a végkimenetel feledtette velem ezeket. Tetszettek a nézőpontjaik, amikből vizsgálódtak, a gondolatmenetük, amik kétségeket, szorongásokat, szomorúságot fogalmaztak meg, és a szituációk, amikbe keveredtek vagy keverték magukat. spoiler
Henry barátait is bírtam, kifejezetten Murrayt. Eskü, nekem szereznem kell egy ilyen ausztrál havert! :D Lola is egy igazán jóbarát, bár néha idegesített, de ez legyen az én problémám. Főszereplőnk nővére is igen szimpatikus, sokan szeretnénk egy ilyen tesót spoiler
Mindenkinek csak ajánlani tudom, de előre szólok: valamilyen szinten meg fogja változtatni a fogalmadat a szerelmről spoiler, de hidd el, megéri!

3 hozzászólás
>!
Doromb
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Nem is tudom, hogy fogalmazzak ezzel a könyvvel kapcsolatban. A szerettem nem jó szó rá, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez az a könyv, amit tiszta szívből szeretni lehet. Ez a könyv inkább az, amire haragszik az ember, ami felkavarja az embert, ami kicsit széttöri és újra összerakja az embert. Viszont mindvégig elhittem. És hatással volt rám, ez tagadhatatlan.
A könyv mindegyik szereplője hihetetlenül emberi, és közben hihetetlenül nem átlagos. Azt hiszem pont ettől lettek olyan emberiek, hogy nem átlagosak. Sok könyvtől megkapjuk ugyanazokat a figurákat, és ha leírom, hogy sötét bőrű, fekete, göndör hajú, smaragdzöld szemű, izmos, hűvösen viselkedő fazon, akkor valószínűleg az emberek egy raklap könyvre tudnak gondolni. Viszont ha azt mondom, hogy a könyv szereplője úgy néz ki, „mintha egy férfi Summer Glaut kereszteztek volna Perselus Pitonnal”, akkor már mindenki tudja, hogy kire gondolok, aki olvasta ezt a könyvet. Zseniális :) Sok mindent elárul, hogy számomra a legátlagosabb szereplő egy ápolatlan, fiú ruhákban sántikáló csaj, bottal a kezében. Azt hiszem elmondható, hogy még a legátlagosabb karakterünk is minden, csak nem átlagos.
Egyébként nem szerettem Grace-t, de ennek azt hiszem örültem is. Ez olyan igazivá tette. Az életben sem szerethetünk minden embert, gyakran még azokat sem, akik a főszereplői az életünknek. Egy könyvben miért kéne mindenkit szeretnünk? Mellesleg Grace nagyon is emberi volt, talán pont emiatt zavart ennyire. spoiler
Valószínűleg nem azt fogja kapni senki a könyvtől, mint amit vár, mert ez nem az a könyv. Akármennyire is fiatalok szerepelnek benne, a mondanivalója és az egész könyv felnőttesebb, és komolyabb témát dolgoz fel, mint sok más felnőtteknek szóló könyv. De a komolysága ellenére bővelkedik humorban is :)
Szóval ha valaki éppen egy kellemes nyári limonádét akar olvasni, az nyugodtan kapja a kezébe ezt a könyvet. Kellemes nyári limonádét fog kapni? A legkevésbé sem. Ettől függetlenül szerintem nem fogja megbánni, hogy elolvasta ezt a csodát.

>!
Kriszti515 P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Aztaaaa.
Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy imádom. Az első hülye sorától kezdve imádom.. :D Folyamatosan vigyorogtam, kuncogtam és hangosan nevettem.
Henry akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet nagyon viccesnek bizonyult már az első pillanattól fogva. Néha használt furcsa kifejezéseket, mint pl a viccesnek bizonyult :D Kicsit olyan volt mintha Adrian Mole naplóját olvastam volna. Egy különc tini, akinek nem volt barátnője, akinek fogalma sincs hogy viselkedjen a lányok közelében és akinek a barátai ugyanolyan „flúgosak” mint ő. De aztán jött Grace és nem tudom, hiába mondta Henry minden alkalommal,hogy nem tudja mit kell mondani, mit kell csinálnia, én valahogy úgy éreztem pontosan tudja és pontosan jól csinál mindent.
Grace „titkára” nagyon nem számítottam, meg kell mondjam összetört, de nem értettem vele egyet. Nem tudtam ilyen szinten beleélni magamat. Nem azért, mert lelketlen vagyok, hanem mert ezt így szerintem nem lehet, illetve szerintem nem így kell… spoiler Kamaszok, akik azt hiszik az életben egyetlen egy fájdalom van. Értem én hogy ez milyen nagy fájdalom, de ezzel egyszer mindenkinek szembe kell néznie.

Ha azt hiszed ez egy egyszerű átlagos „kamaszlovestory” akkor nagyot tévedsz, ennél sokkal de sokkal több. Nagyon sok mondanivalója van a könyvnek, néhol fájdalmas, néhol pedig felemelő.

>!
bozs
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Csak én gondolom úgy, hogy ezek a tizennyolc körüli fiatalok nem beszélhetnek/gondolkodhatnak ilyen éretten!?
Haragszom Gracere!

>!
ke555
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Nos kérem szépen, ez valóban nem egy átlagos szerelmi történet volt! Annál sokkal, de sokkal több… Egy félénk, fiatal srác kibontakozása, az első szerelem magunkévá tétele, az igazi, mély barátságok mennyországa.
Minden egyes mondatát imádtam! Azon felül, hogy rendkívül szórakoztató volt az írásmódja, egyedi volt és megismételhetetlen akárcsak maguk a szereplők.
Mindenkinek csak ajánlom, amennyiben nem szeretne egy tucat YA regényt a kezébe venni, akkor ez szuper alternatívául szolgál.
Olvassátok el! De tényleg!

>!
vollys
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Jó a leírás, ez valóban nem egy átlagos szerelmi történet, de nem is ezt vártam a leírás után. Inkább szól { az idealizált szerelemről, gyászról}, a barátságról.
A borító szép és van kapcsolata a történettel, bár a mondanivalóhoz nem annyira passzol. Szeretem, ha egy borító beszédes, vagy a könyvet elolvasva plusz mondanivalója van, kiegészíti azt.
A történet nagyon olvasmányos formában íródott, szerettem olvasni, be is szippantott. Adott egy srác, akinek van egy kedves, összetartó, mókás baráti köre, és egyszer csak kiegészül az élete egy új fővel, {akit idealizál}. Grace valóban sérült, de időnként fel-fel csillan benne valami, aminek a fénye Henry-re vetül, aki emiatt beleszeret. Nem spoilerezem tele. Tetszett, nem változtatnék rajta semmit. Hol vidám volt (főleg a szülők bolondozása, hol a barátok miatt), hol szomorú, megfelelő arányban. Sok okosság elhangzik benne, elhagyja a kliséket, amiktől a legtöbb YA hemzseg…ettől kiemelkedik társai közül. Örülök, hogy olvashattam.

>!
nanita
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Lehet, hogy egyszerűn csak rosszkor olvastam, de kifejezetten untam ezt a könyvet, talán csak a vége mentette meg számomra a történetet. Pedig tényleg nem egy szokványos romantikus történet, komoly témával foglalkozik, tanulságos lehet sokaknak.
Henry egy nagyon szerethető karakter, aki keresi a helyét a világban, és pont ezért nem egy ilyen első szerelmet érdemel. Grace-t viszont nem tudtam megszeretni. Egyértelműen segítségre szorul, spoiler
És csak nekem hihetetlen, hogy komolyan így beszélnek, gondolkodnak a 17 éves fiatalok? OK, hogy ettől (is) lett a könyv hangulata olyan, amilyen, de akkor sem…

Azoknak ajánlom, akik szeretik John Green könyveit. Nagyon hasonló stílus, hasonló történet. Én viszont nem igazán kedvelem, így valójában nem meglepő, hogy ez a könyv sem jött be.


Népszerű idézetek

>!
vollys

Én: – Apa, azt tervezem, hogy ma este törvénytelen fiatalkori italozásban veszek részt.
Apa: – Te jó ég, Henry! Épp ideje volt már. Elvigyelek kocsival?

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Page
>!
szl22 

Nyugodtan mondhatjuk, hogy úgy néztem ki, mintha egy férfi Summer Glaut kereszteztek volna Perselus Pitonnal. Vegyük el a sasorrot, adjunk hozzá pár pattanást, és kész is Henry Isaac Page tökéletes receptje.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Page · Perselus Piton
>!
szl22

– Szeretem, ha kész válaszaim vannak arra, amikor az emberek rólam kérdeznek. Úgy értem, ha én nem tudom, ki vagyok, hogyan várhatnám el ezt másoktól?

41. oldal

>!
szl22

HENRY PAGE:
Jó volt! De hozzáírtak pár dalt meg minden, és úgy voltam vele, hogy „ugorjunk”. Aztán Zordon megpróbált rámászni Nalára, és ez kábé tönkretette a gyerekkoromat.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Page
>!
nanita

Senki sem születik lelki társnak. Csak valaki mellett lesz azzá.

259. oldal

>!
plüsskaméleon

Harmadik vázlat
Mert sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia.

94. oldal, 10. fejezet

>!
vollys

– Kösz, anya. tudtam, hogy rád számíthatok.
– Számíthatsz, kivéve a gyilkosságot és az injekcióval beadott tiltott szereket.
– Az jó, mert épp terveztem, hogy megkérdezem, nem akarsz-e anyagilag beszállni abba a mozgó anfetaminlaborba, amelyen az elmúlt hónapokban dolgoztam.
– Hogyne drágám. Rakj össze nekem egy meggyőző Excel-táblázatot, és majd megnézem a számokat….

51. oldal

>!
Kriszti515 P

-És be kell vallanom valamit (ne utálj érte) : sohasem olvastam a Harry Pottereket. A filmeket sem láttam. Úgyhogy csak halvány fogalmam volt arról, amit itt összehordtál.
-MI? A ROHADT? ÚR? ISTEN?
-Hát igen
-MIFÉLE GYEREKKOROD VOLT NEKED? NÁCIK VOLTAK A SZÜLEID?

>!
vollys

Sohasem voltam egy nagy ivó.Igazán csak egyszer rúgtam be életemben, még tizenhat évesen. Murray rávett, hogy igyak vele tequilát, hogy kipróbáljuk az „egy tequila, két tequila, három tequila, padló” -elmélet valószínűségét. Aztán az este folyamán rájöttem, hogy abszolút pontatlan az „egy tequila, két tequila, három tequila, padló”. Helyesen úgy hangzik, hogy egy tequila, két tequila, három tequila, a saját ruhádra hánysz, bőgsz, miközben apád berak a zuhany alá, megint hánysz, bőgsz megkéred anyádat, hogy süssön „lazacos rántottát”, bármi legyen is az, anyád az ágyba parancsol, eldöntöd, hogy megpróbálsz elszökni a szüleid elnyomó rendszeréből, szökés közben megint hánysz, apád visszaparancsol az ágyba, padló.

96. oldal


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Henry Page


Hasonló könyvek címkék alapján

Tammara Webber: Breakable – Törékeny
Jamie McGuire: Gyönyörű búcsúzás
Francesca H. Nielk: Sose Engedj el!
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Jandy Nelson: Az ég a földig ér
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
John Green: Alaska nyomában