A ​szerelem kémiája 80% 219 csillagozás

Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, mert más, mint a többi ya regény. Különlegessé teszi Henry karaktere, aki inkább a kockákhoz esik közelebb, mint a macsókhoz, ugyanakkor cuki, helyes, okos srác, akivel szívesen lógnál együtt. Henry és Grace kapcsolata teszi azonban igazán egyedivé. Nagyon érdekes ez a vívódás, ez a kapcsolat, egy vonalzón elképzelve hatalmas kilengéseket látnál pozitív és negatív irányban egyaránt. Olyan igazságok hangzanak el, amik megdöbbentően hatnak, én legalábbis csak bólogattam, és néztem ki a fejemből, hogy a fiatal szerző mennyire tisztán lát dolgokat.
A végét nem is tudtam volna ennél jobb megoldással elképzelni. Továbbgondolva a szereplők sorsát, csak helyes irányt látok és esélyt a valóságos, jobb életre. Olvassátok, érdemes!
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2017/12/krystal-sutherlan…

Ritkán találkozok könyvvel, ami ennyire szélsőséges érzelmeket váltana ki belőlem.
Egyrészt imádtam Sadie, Lola és Muz karakterét, mind egytől egyig fantasztikus egyéniségek voltak. Grace-t nagyon sajnáltam, megrázó volt, amin át kellett mennie. A történetet is nagyon szerettem a megjelenő YA klisék mellett, mert tényleg volt mondanivalója.
Akkor mi miatt vontam le 1 csillagot? Henry miatt. Egyszerűen ki nem állhattam a srácot. Olyan szinten rácsimpaszkodott Grace-re, hogy rossz volt olvasni. Ugyanakkor szörnyen egoista is volt, akin látszott, hogy életben nem élt át még semmilyen traumát. Mert ahelyett, hogy hagyta volna, hogy spoiler. Bármennyire is azt állította, hogy mennyire szereti Grace-t, ez csak egy önző fellángolás volt a részéről. Nagyon tetszett a végén, mikor Sadie elmagyarázta neki a szerelem mivoltát.
Örülök, hogy a végén spoiler.

A szerelem kémiája egy különleges regény. Nem csak a fiú nézőpont miatt, hanem azért is, mert megmutatja, hogy milyen fájó tud lenni az első szerelem, avagy milyen egy rossz párkapcsolat. Szerettem, ahogy erről mesél az író, és olyan különleges atmoszférát teremtett, és a szereplői lelkét is olyan jól prezentálta, hogy a történet sokáig velem maradt. A filmet még nem láttam, de már fenem rá a fogam.

Bővebben a blogomon:
» https://sorok-kozott.hu/2021/06/konyvkritika-krystal-su…

Valahogy nem kapott el a hangulata, a borítója ellenben nagyon szép. Grace, hát nem is tudom mit mondjak róla, eléggé zavarodott. Értem én, hogy bűntudat, meg szeretet, de szerintem a család, ahol él, nem kellett volna engednie azt amit csinál, inkább segíteniük kellett volna egymást. Elég bosszantóak a karakterek, és nincs köztük kémia. Azt hittem egy habos babos tini szerelemről fog szólni, ehelyett inkább fura volt.

Leginkább kicsit az elgondolkodtató, de nem túl tömény olvasmányaim közé tudnám sorolni a könyvet. De kezdeném a bortóval, ami azért nem szokványos csöpögős romantikushoz illő, de valahol a könyv sem volt az igazából. Egyedi, egyébként szerintem a történet fényében érthető és szép kivitelezésű borító.

A filmet láttam, bevallom, hogy nem lett nagy kedvenc, de azt se mondanám rá, hogy rossz volt. Épp olyan, mint a könyv: nálam egyszer olvasós, egyszer nézős, és a leginkább a furcsán egyedi jelzőt ragasztanám rá, ha címkéznem kellene az olvasásaim.

Pont az tetszett benne, hogy nem a szerelmi szálra volt kihegyezve, azon túl is volt mondanivalója, noha az elejétől kezdve sejteni lehet Grace titkát. Valahogy az se bánom, hogy nincs nagy happy end, nem illett volna ide off. Viszont sokszor megmosolyogtatott, és örültem, hogy kicsit mást kaptam, mint amit kezdetben vártam tőle.

Ami plusz pont, hogy nem egy lány szemszögéből, hanem egy fiúéból szemléljük a történéseket. Ez még ma is a ritkább. Bár nem gondoltam, hogy hagyja magát kihasználni ennyire Henry… Grace pedig egyszerűen egy furcsa karakter volt. Az, hogy az emberi lélekről miket gondol/gondolnak, szerintem igen elgondolkodtató volt és leginkább Grace-vel tudtam ebben egyet érteni, akit valahogy meg mégsem sikerült szeretnem.

Nem volt rossz, nem volt katartikus, de kicsit más volt és ez tetszett benne. Ezért a négy csillag.

Végre valami egyedi! :)
Jó volt, szórakoztató, bohém és vicces, de volt mélyebb tartalma is. A szereplők igazi egyéniségek, gondolkodnak na jó, a többségük, néha hibáznak, de rátalálnak a helyes útra, igazán sikerült megkedvelnem őket.
A fél csillagot nem a történet miatt vontam le, hanem a trehány szerkesztés miatt.

Bár régen hallottam mér róla, fel- és lekerült a várólistámon, végül ajánlásra kezdtem el olvasni, amely alapján ez a „világ legjobb könyve”.
Ha nem is a legjobb a világon, de nagyon közel áll hozzá. Nekem is nagyon tetszett.
Hatalmas tragédia; nehéz felépülés; törekvés a továbblépésre. Tökéletes családi háttér, jófej szülők, megértő legjobb barátok. Amikor a a két ellentétes világ találkozik, akkor viszont szikrázik a levegő és a szikrák nyomán felcsapó lángok egyrészről rombolnak, másrészről világosságot hoznak, amiben a problémák, gondok is jobban látszanak.
Tetszett a történet, a szereplők szimpatikusak voltak és nagyon tetszett, hogy nem volt minden túlzottan nyálas és egyáltalán nem volt tökéletes. spoiler

Jó könyv volt. Nagyon tetszett, hogy végre egy fiú szemszögéből olvashattunk egy könyvet, és a hormonok nem azonnal tomboltak, nem folyt senkinek sem a nyála. Nem „butuska” tiniromantika. Olyan valóságosnak hatott. Tragikus és vicces is. Szép. A legjobban a könyves utalások tetszettek.
Érdekes, hogy számomra nem derült ki, hol, melyik városban vagyunk. és minden tiszteletem Henry szüleié, bár lehet, hogy kicsit összezavarták a fiukat.
Volt egy Zorán-korszakom, amikor sokszor hallgattam a dalait. Eszembe jutott a könyvről egyik dalának néhány sora:

„A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él ”

És volt egy Ákos-korszakom is:

„Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég”

A könyv után kedvem támadt Pablo Neruda versei olvasgatni, mert nem ismerem a verseit.

Más ez a könyv, mint amire számítottam, de végül is tetszett. A szereplők rendben voltak. Henry nem egy tipikus karakter volt, inkább volt kocka, mint macsó. Ez különlegesség tette a könyvet. Henry nagyon kedves és okos fiú, nagyon szimpatikus volt nekem. Grace már nem annyira, ő egy kicsit fura lány, de nagyon bölcs gondolatai vannak. Ez a könyv vicces, ugyanakkor mélyebb tartalma is volt. A szereplők egyediek voltak. Tetszett még a könyvben az is, hogy végre fiú szemszögből olvashattam.

Valami könnyed limonádéra számítottam, még attól is tartottam, hogy néhol csöpögős lesz. És nem! Egy valóban könnyed, ám igazán jól megírt történetet kaptam, amiben tetszett, hogy nagyon mai, hogy kellőképpen humoros és hogy a mély érzelmeket, mint a barátság, az első szerelem, a veszteség és a gyász nem szívet facsargatva, hanem finoman építkezve vitte végig az írónő. Külön jó pont, hogy még a végén sem a happy endes befejezés volt a cél, hanem az érzelmi- és személyiségfejlődés bemutatása.