A ​szerelem kémiája 52 csillagozás

Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Henry Page még sohasem volt szerelmes… Reménytelen romantikusnak képzeli magát, de az általa vágyott szerelem, amely olyan, mint a lassított felvétel, szapora szívverést okoz, és sem enni, sem aludni nem hagy, eddig nem bukkant fel az életében, legalábbis még nem. Henry inkább a tanulásra koncentrál, hogy bekerüljön egy közepesen jó egyetemre, és minden vágya, hogy végre ő legyen az iskolai újság szerkesztője. Aztán a végzős évében, a harmadik kedden Grace Town besétál egy délutáni órájára, és a fiú azonnal tudja, hogy minden meg fog változni.
Miután Grace-t és Henryt együtt felkérik az iskolai újság szerkesztésére, a fiú hamarosan azon kapja magát, hogy végzetesen beleszeretett a lányba. Nyilvánvaló, hogy Grace valamiképpen sérült, de úgy tűnik, Henry ettől csak szebbnek látja őt, és semmi mást nem akar, mint segíteni neki újra összerakni a széttörött darabokat. Ám aki azt gondolja, hogy ez egy átlagos szerelmi történet, az nagyon téved!

Eredeti mű: Krystal Sutherland: Our Chemical Hearts

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Maxim, 2017
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618562 · Fordította: Őri Péter

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Henry Page


Kedvencelte 7

Most olvassa 11

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 136

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, mert más, mint a többi ya regény. Különlegessé teszi Henry karaktere, aki inkább a kockákhoz esik közelebb, mint a macsókhoz, ugyanakkor cuki, helyes, okos srác, akivel szívesen lógnál együtt. Henry és Grace kapcsolata teszi azonban igazán egyedivé. Nagyon érdekes ez a vívódás, ez a kapcsolat, egy vonalzón elképzelve hatalmas kilengéseket látnál pozitív és negatív irányban egyaránt. Olyan igazságok hangzanak el, amik megdöbbentően hatnak, én legalábbis csak bólogattam, és néztem ki a fejemből, hogy a fiatal szerző mennyire tisztán lát dolgokat.
A végét nem is tudtam volna ennél jobb megoldással elképzelni. Továbbgondolva a szereplők sorsát, csak helyes irányt látok és esélyt a valóságos, jobb életre. Olvassátok, érdemes!
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2017/12/krystal-sutherlan…

2 hozzászólás
>!
tinuviel89
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Jó könyv volt. Nagyon tetszett, hogy végre egy fiú szemszögéből olvashattunk egy könyvet, és a hormonok nem azonnal tomboltak, nem folyt senkinek sem a nyála. Nem „butuska” tiniromantika. Olyan valóságosnak hatott. Tragikus és vicces is. Szép. A legjobban a könyves utalások tetszettek.
Érdekes, hogy számomra nem derült ki, hol, melyik városban vagyunk. és minden tiszteletem Henry szüleié, bár lehet, hogy kicsit összezavarták a fiukat.
Volt egy Zorán-korszakom, amikor sokszor hallgattam a dalait. Eszembe jutott a könyvről egyik dalának néhány sora:

"A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él "

És volt egy Ákos-korszakom is:

"Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég"

A könyv után kedvem támadt Pablo Neruda versei olvasgatni, mert nem ismerem a verseit.

>!
rafaelo0824
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Ez olyan John Greenes volt, hogy biztos vagyok benne az írónő olvasta minden művét. Persze ez nem baj, csak szerencsétlenségemre pont nem vagyok rajongója JG-nek, méghozzá azért, mert nem szoktam szeretni a fura lányait. Itt pontosan ez volt a helyzet, egyszerűen nem tudtam a szívembe zárni Grace-t, és ez végig zavart. Henry elég jó főszereplő lett, szerettem a szövegeit, illetve a könyves, filmes hasonlatait, de még nála is jobban kedveltem a fura barátait és szüleit. Az eleje és a tartalom alapján három és fél csillagra értékeltem volna, de a végén tetszett a megoldás, így feljött egy kicsit a csillagozás.

>!
agi452
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

A szerelem kémiája nem egy szokványos szerelmi történet. A főszereplő, Henry igazi jófiú: okos, jó tanuló, minden bajt messze elkerülő 17 éves srác. Egy nap új tanuló kerül az osztályukba. Grace, a vele egyidős lány nagyon furcsa. Elhanyagolt, ápolatlan, sötét fájdalom lengi körül az egész lényét. Henry, aki addig sosem volt szerelmes, újfajta érdeklődéssel tekint rá, vonzódik hozzá, majd már ki sem tudja őt űzni a gondolataiból. De vajon mit érez iránta Grace? Szerelmes belé? Vagy pótlékot keres a személyében? És mi az oka az ápolatlanságának?
Nagyon megindító volt ez a könyv. Az írónő nagyon szépen ábrázolta, építgette Henry nyiladozó érzelmeit, gyönyörűen érezhetőek voltak a fokozatok. Grace egy tragédia folytán egy nagyon mély, feneketlen gödörbe került. Gyásza olyan intenzív, hogy szinte süt a lapokról a fájdalma, a nem múló szerelme és bűntudata. spoiler
Az édes-keserű érzelmek mellett a humor is nagy szerepet játszik a könyvben. Felüdülés volt olvasni pl. a Henry és szülei közötti párbeszédeket. Pont az az egészséges mérték, amitől még nem érzed azt, hogy megcsúfolja a könyvet átitató tragédiát. Szívből ajánlom!

Bevallom, végül rákerestem az indolencia jelentésére :D Szerintem tuti azért nem lábjegyzetezték, hogy a sokszori hajtogatás után az embernek már az oldalát fúrja ki a kíváncsiság :)

2 hozzászólás
>!
szl22
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Annyi überromantikus történet után ezt az olvasmányt akár kiábrándítónak is nevezhetném, de mégis… magával ragadóan gyönyörű, és elgondolkodtató!
Az elején nehezen rázódtam bele, furcsának hatott Grace karaktere spoiler, és Henryt is csak a történet előrehaladtával kedveltem meg igazán. Kicsit gyorsnak tűnt a kettejük kapcsolata, néhol ráncoltam is a szemöldökömet, de a végkimenetel feledtette velem ezeket. Tetszettek a nézőpontjaik, amikből vizsgálódtak, a gondolatmenetük, amik kétségeket, szorongásokat, szomorúságot fogalmaztak meg, és a szituációk, amikbe keveredtek vagy keverték magukat. spoiler
Henry barátait is bírtam, kifejezetten Murrayt. Eskü, nekem szereznem kell egy ilyen ausztrál havert! :D Lola is egy igazán jóbarát, bár néha idegesített, de ez legyen az én problémám. Főszereplőnk nővére is igen szimpatikus, sokan szeretnénk egy ilyen tesót spoiler
Mindenkinek csak ajánlani tudom, de előre szólok: valamilyen szinten meg fogja változtatni a fogalmadat a szerelmről spoiler, de hidd el, megéri!

3 hozzászólás
>!
Doromb
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Nem is tudom, hogy fogalmazzak ezzel a könyvvel kapcsolatban. A szerettem nem jó szó rá, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez az a könyv, amit tiszta szívből szeretni lehet. Ez a könyv inkább az, amire haragszik az ember, ami felkavarja az embert, ami kicsit széttöri és újra összerakja az embert. Viszont mindvégig elhittem. És hatással volt rám, ez tagadhatatlan.
A könyv mindegyik szereplője hihetetlenül emberi, és közben hihetetlenül nem átlagos. Azt hiszem pont ettől lettek olyan emberiek, hogy nem átlagosak. Sok könyvtől megkapjuk ugyanazokat a figurákat, és ha leírom, hogy sötét bőrű, fekete, göndör hajú, smaragdzöld szemű, izmos, hűvösen viselkedő fazon, akkor valószínűleg az emberek egy raklap könyvre tudnak gondolni. Viszont ha azt mondom, hogy a könyv szereplője úgy néz ki, „mintha egy férfi Summer Glaut kereszteztek volna Perselus Pitonnal”, akkor már mindenki tudja, hogy kire gondolok, aki olvasta ezt a könyvet. Zseniális :) Sok mindent elárul, hogy számomra a legátlagosabb szereplő egy ápolatlan, fiú ruhákban sántikáló csaj, bottal a kezében. Azt hiszem elmondható, hogy még a legátlagosabb karakterünk is minden, csak nem átlagos.
Egyébként nem szerettem Grace-t, de ennek azt hiszem örültem is. Ez olyan igazivá tette. Az életben sem szerethetünk minden embert, gyakran még azokat sem, akik a főszereplői az életünknek. Egy könyvben miért kéne mindenkit szeretnünk? Mellesleg Grace nagyon is emberi volt, talán pont emiatt zavart ennyire. spoiler
Valószínűleg nem azt fogja kapni senki a könyvtől, mint amit vár, mert ez nem az a könyv. Akármennyire is fiatalok szerepelnek benne, a mondanivalója és az egész könyv felnőttesebb, és komolyabb témát dolgoz fel, mint sok más felnőtteknek szóló könyv. De a komolysága ellenére bővelkedik humorban is :)
Szóval ha valaki éppen egy kellemes nyári limonádét akar olvasni, az nyugodtan kapja a kezébe ezt a könyvet. Kellemes nyári limonádét fog kapni? A legkevésbé sem. Ettől függetlenül szerintem nem fogja megbánni, hogy elolvasta ezt a csodát.

>!
Kriszti515 P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Aztaaaa.
Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy imádom. Az első hülye sorától kezdve imádom.. :D Folyamatosan vigyorogtam, kuncogtam és hangosan nevettem.
Henry akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet nagyon viccesnek bizonyult már az első pillanattól fogva. Néha használt furcsa kifejezéseket, mint pl a viccesnek bizonyult :D Kicsit olyan volt mintha Adrian Mole naplóját olvastam volna. Egy különc tini, akinek nem volt barátnője, akinek fogalma sincs hogy viselkedjen a lányok közelében és akinek a barátai ugyanolyan „flúgosak” mint ő. De aztán jött Grace és nem tudom, hiába mondta Henry minden alkalommal,hogy nem tudja mit kell mondani, mit kell csinálnia, én valahogy úgy éreztem pontosan tudja és pontosan jól csinál mindent.
Grace „titkára” nagyon nem számítottam, meg kell mondjam összetört, de nem értettem vele egyet. Nem tudtam ilyen szinten beleélni magamat. Nem azért, mert lelketlen vagyok, hanem mert ezt így szerintem nem lehet, illetve szerintem nem így kell… spoiler Kamaszok, akik azt hiszik az életben egyetlen egy fájdalom van. Értem én hogy ez milyen nagy fájdalom, de ezzel egyszer mindenkinek szembe kell néznie.

Ha azt hiszed ez egy egyszerű átlagos „kamaszlovestory” akkor nagyot tévedsz, ennél sokkal de sokkal több. Nagyon sok mondanivalója van a könyvnek, néhol fájdalmas, néhol pedig felemelő.

>!
ValerinLanz P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Majdnem egy nagyon jó könyv lett ez. Nem sok hiányzott, hogy a kedvencem legyen. Csak egy aprócska dolog volt, ami nem stimmelt, de ez szinte az egész élményt elrontotta. Ennek a neve Grace Town.
Nagyon megtetszett a fülszöveg, mert azt sugallta, hogy Grace „valamiképpen sérült”, az viszont nem derült ki belőle, hogy Grace amúgy egy meseszép lány. És hiába mond nekem bárki bármit, Henry szerintem is ebbe a valaha volt lányba zúgott bele.
A kötet többi része egyébként fantasztikus, kezdve a baráti társasággal, a dumákkal, folytatva Henry tesójával, aki hatalmas csaj. Minden sokkal érdekesebb lett volna számomra Grace nyavalygásánál. spoiler
Kész kínszenvedés volt a romantikus szál. Henry bármit tett is, bármennyire rendes volt, Grace önzőn viselkedett továbbra is, ami egy szintig talán rendben is van. De ha tudod, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, akkor basszus, menj el a másik irányba!
Túlságosan sok volt ez a könyv, túl… túltolta ezeket az érzelmeket, Grace-ét, meg Henry-ét. Igen, gimisek vagyunk, végletekben gondolkodunk, de ez akkor sem egészséges.
A végéért köszönet. Komolyan nem tudom, hány csillagot adtam volna, illetve mit írtam volna, ha másként történik. spoiler
A csillagok a társaságért, a poénokért, Henry családjáért járnak, na meg a meseszép borítóért.

>!
Viktoria_0014
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Minden könyvnek vannak hibái, ennek szintén. Viszont nem bírom felróni ezt neki, elvégre nagyon-nagyon vágyott könyv volt számomra.
Hibái ellenére nagyon tetszett, élveztem is olvasni. Viszont már az elején tudtam, hogy fájdalmas lesz nekünk együtt. Akárcsak Henrynek Grace-el. Ahogy ő sem, én sem tudtam ellenállni. De nem is bántam meg. Ez egy nagyszerű történet. Az utolsó oldalak, ahogy tőlem ezt várni lehetett, nagyon megkönnyeztem.
Bekerül a kedvenc könyveim közé, és mindenképp újraolvasós lesz.

>!
klau0411 P
Krystal Sutherland: A szerelem kémiája

Nem volt ez egy rossz könyv, de úgy kifejezetten nem is dobtam el tőle az agyam. Igazából engem nem tudott megérinteni ez a drámai szál, mert Grace gyászfeldolgozása, és úgy egyébként az egész szitu egyáltalán nem normális, és szerintem nagyon távol áll a valóságtól, hogy spoiler. És az meg, ahogy Henry-vel bánik, azt hagyjuk. Csóró srác… Szóval igen. Maga ez a rész nagyon hidegen hagyott, helyenként pedig bosszantott.
Viszont amellett képtelenség elmenni, hogy mennyire jól van ez a könyv megírva. Az Írónő stílusa nekem nagyon átjött, tetszett Henry szemszöge, tetszettek a karakterek, a szülei, a barátai. Vicces volt, kikapcsolt, olvastatta magát, szóval ha picit másmilyen Grace karakterkidolgozása, illetve az ő múltjának a kidolgozása, akkor ebből simán kedvenc könyv is lehetett volna. Így számomra inkább volt egy könnyed kikapcsolódás, mint igazi mélységekig megérintő történet.

spoiler

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
vollys

Én: – Apa, azt tervezem, hogy ma este törvénytelen fiatalkori italozásban veszek részt.
Apa: – Te jó ég, Henry! Épp ideje volt már. Elvigyelek kocsival?

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Page
>!
Niitaa P

úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

15. oldal

>!
Niitaa P

Kiderült, hogy az „egy életen át” nem is tart olyan sokáig, mint hittem.

63. oldal

>!
nanita

Mindenki tökéletes, amikor már csak az emlék marad utána.

232. oldal

>!
szl22

– Szeretem, ha kész válaszaim vannak arra, amikor az emberek rólam kérdeznek. Úgy értem, ha én nem tudom, ki vagyok, hogyan várhatnám el ezt másoktól?

41. oldal

>!
szl22

Aztán az este folyamán rájöttem, hogy abszolút pontatlan az „egy tequila, két tequila, három tequila, padló”. Helyesen úgy hangzik, hogy egy tequila, két tequila, három tequila, a saját ruhádra hánysz, bőgsz, miközben apád berak a zuhany alá, megint hánysz, bőgsz, megkéred anyádat, hogy süssön „lazacos rántottát”, bármi legyen is az, anyád az ágyba parancsol, eldöntöd, hogy megpróbálsz megszökni a szüleid elnyomó rendszeréből, szökés közben megint hánysz, apád visszaparancsol az ágyba, padló.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Page
2 hozzászólás
>!
nanita

Senki sem születik lelki társnak. Csak valaki mellett lesz azzá.

259. oldal

>!
plüsskaméleon

Harmadik vázlat
Mert sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia.

94. oldal, 10. fejezet

>!
vollys

– Kösz, anya. tudtam, hogy rád számíthatok.
– Számíthatsz, kivéve a gyilkosságot és az injekcióval beadott tiltott szereket.
– Az jó, mert épp terveztem, hogy megkérdezem, nem akarsz-e anyagilag beszállni abba a mozgó anfetaminlaborba, amelyen az elmúlt hónapokban dolgoztam.
– Hogyne drágám. Rakj össze nekem egy meggyőző Excel-táblázatot, és majd megnézem a számokat….

51. oldal

>!
nanita

Csak a még be nem fejezett sztoriknak nem jó a vége.

249. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tammara Webber: Breakable – Törékeny
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Erin Watt: Papír hercegnő
John Green: Alaska nyomában
Jandy Nelson: Az ég a földig ér
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
Leiner Laura: Ég veled