93. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Áttetsző ​viszonyok 115 csillagozás

Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky Dénes új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg.
Az Áttetsző viszonyok egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a szürreális, mégis mindennapi, szokatlan képek megfejtése az olvasóra vár.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440102
>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · ISBN: 9789631440331

Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Krusovszky Dénes az én grunge íróm. off Tényleg semelyik másik irodalmi alkotás nem hívja elő bennem ugyanazt az érzést, nem tesz rám ugyanolyan benyomást, csak és kizárólag Krusovszky Déneséi – de az övéi folyamatosan.
Eddig kerültem a kérdést, de most már muszáj megválaszolnom, milyen is a grunge?
A grunge etika lényege a belső erőt megőrző sztoicizmus. A személyes, belső erő megtartása legalább olyan fontos, mint annak korlátozása. A teljes önfeladás következne a világ pusztulásra ítéltségének, a kilátástalan küzdelmeknek a belátásából, ugyanakkor itt van egy etikai parancs a munkálkodásra, a kis dolgok javítására, észrevételére. Mindez azonban nem pusztán az értelem szintjén működik, hanem egy belső mély hit táplálja, amely ugyanakkor mindig tisztában van személyes jellegével, vagyis kifelé soha nem parancsol, ellenben mindig biztat, bátorít.
A gondolkodásmódot áthatja egy naiv biztonságérzet is. A katasztrófa, az összeomlás ugyan elkerülhetetlen, és ez mind kollektív, mind családi, mind személyes, mentális síkon érvényes, ám mindez a horizonton túl van, egyelőre a megbízható érzékelhetőségen kívül. Hogy csak pillanatnyilag vagy az egyéni életen túlnyúlóan, az szinte mindegy. Bekövetkezte biztos, de lényegtelen, így adva meg a lelki felkészültséget a várakozás és a nemtörődömség elegyével.
Éppen emiatt a kiterjedt tudás miatt a grunge mindig visszafogott, a beteljesülés előtt eltompuló. Mind a panteista imádat, mind a dühödt változtatni akarás csupán mintha-állapotban van meg, mert a teljes kiforrásig soha nem jut el. Amikor gazdag és színes, akkor sem harsány. Amikor az egyneműségben visszahúzódó, akkor sem észrevehetetlen.
A markánsabb kifejezés, az egyértelműbb kiállások elvárói így mindig csalódnak, és nem értik azt a hirtelen retrográdnak tűnő mozgást, őszintétlenségnek, felvettnek érzékelhetik, pedig a gondolatvilág ellentétes erőinek a hatása ez, és valójában a grunge a maga pályáján halad. off
A grunge tehát soha nem akar vagy nem képes a közösségi számítás szerint 100%-os lenni. 80, legfeljebb 90 százalék fölé kúszva kilépne saját mozgásteréből.

5 hozzászólás
robinson P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

mikor augusztus végén először elolvastam már megfogott a tartalom és hangulat. most a díj kapcsán vettem elő, hiszen elsőre rá szavaztam… :)
Örülök, hogy nyert.

olvasóbarát >!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

„csodálatos álom volt a civilizáció,
de úgyis a zsurlók bírják majd legtovább.”

Olvastam már tőle verseket, novellákat és regényt is, mindegyik műfajban jól befogadható kötetekkel jelentkezett.
Kíváncsi voltam a Merítés-díj zsűri díját érő kötetére is, nem csalódtam benne.
A mindennapok kérdései, a járvány, a klímahelyzet az ember jövőjéért való szorongás is szerepel a témák között.

A te partod felé
„ ott ül az összes állat,
de Noé nincs sehol,”…

„az oltáspártiak és az oltásellenesek,
a klímaszorongók és a klímatagadók, …"

Legjobban tetszett az Észrevételek sorozata és Számozott mondatok
mindennapi tapasztalatokkal, történésekkel.
„100. És akkor most már csak ki kell várni, amíg eltelik.”

2 hozzászólás
marianngabriella P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

77. Ha nem Magyarországra születik, már világhírű lenne.

Stílusosan ezzel az idézettel indítok, mert lássuk be, van benne némi igazság. Az idei évem egyik legjobb élménye, már ami a kortárs magyar lírát illeti, Krusovszky Dénes. Az idei évben sokszor átkoztam a kortárs költészetet, különösen a magyar kortárs költészetet, mert egy-két kellemes élménytől eltekintve nem sikerült egy hullámhosszra kerülnöm velük.

Aztán szembejött velem Dénes munkássága, és meg is bántam a felelőtlen kijelentéseimet. Dénes költészete egyértelműen a kortárs magyar líra egyik fénypontja. Az Elégiazaj volt az a verses kötet, ami napokig nyomasztott. Hol nem tudtam eldönteni, hogy tetszett, hol csak egy-egy gondolat jutott eszembe róla. Akkor is ugyanazt mondtam, amit most. Nem tudom, hogy ezek jó versek-e, őszintén nem tudnék ilyet kijelenteni. De Dénes költészete hatással van rám. A versei felkavarnak, összetörnek, összeraknak. Minden költeménye kihozz belőlem valami érzést, vagy gondolatot. A versek szürreálisak, néhol már --már nyomasztóak, de olyan jól estek! A legtöbb költemény jókor talált meg, és sok kedvencet is avattam közte off, és úgy érzem ezentúl bátran fogok a verseihez nyúlni.

Lassan már ideje a prózáival is ismerkednem, de előbb mindenképp az eddig megjelent líráival szeretnék végezni, hogy így tudjam végig járni az életművét, mert Dénes elsősorban költő, és ha ez később változik is, nekem mindig is az marad.

Cukormalac P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A regénye előtt mindenképpen akartam valami verset olvasni Krusovszkytól, így kapóra is jött legújabb kötete, ami egyébként már a borítóval elvarázsolt. Ahogy Nádasdy Ádám esetében, itt sem igazán találtam gyenge költeményt, vagy olyat, ami ne fogott volna meg valamiért. A végére helyezett Spirált nagyon különlegesnek találtam, de legjobban mégis a Számozott mondatok tetszettek.* Mindig becsültem a verseskötetek szerkesztettségét, ez pedig most sincs máshogy, különösen, hogy az első és harmadik ciklusokban tömörülő költemények hol könnyedebb, hol könyörtelenebb módon, de mindenképpen kiszakítanak egy darabot az emberből, így a viszonyok továbbra is áttetszőek maradnak, mi viszont számtalan mélyre hatoló élménnyel többek leszünk, miközben küszöbön az összeomlás, kopog a világvége, a szemetet pedig továbbra sem vitte le senki.

*Az újraolvasás során is említett rész talált be nálam a legjobban. Habár helyenként felfedezhető közöttük némi összefüggés, a legjobban mégis az tetszik, hogy külön-külön is megállják a helyüket, időnként pedig olyan intenzív gyomrost visznek be – akár pár szóval is –, hogy az tényleg komoly művészet. Már csak Kurt Cobain hiányzik, meg egy pisztoly a kezéből és kész az összeomlás. Taps, taps!

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440102
3 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Végig az az érzésem, hogy valahol egy ember áll valami domb tetején. Hajnalodik. Selyemköd libeg, eltakar valamit a tájból. Semmi sem mozdul. Várakozás finom illata keveredik a verejték szagával. Talán ma megpillantja. Ezért mászta meg ezt a dombot még éjjel, vállán a mázsás súlyú csillagokkal. Emléke van róla, tehát létezik. De így, ahogyan ő látta, nem látta senki más.
ez a hajnali táj,
akár a dadogás,
egy-egy betűjét értem,
de nem áll össze jelentéssé
a kopár mező

Végig az az érzésem, az öregnek igaza volt, ez a térkép nem jó semmire, nem fogunk odatalálni, mert odatalálni nem segít a térkép, sem a varázslat. Belső utak rajzolatát követve talán. De mindenki csak a sajátján, valahová.

Aztán, ahogy a nedves rongyokat szedegetem elgondolkodom, miért is kívántam hogy rám szakadjon az ég. Nézni akartam, ahogy az áttetsző kék lassan a szürkébe olvad és onnan súg valamit oda, át.

az összes gyanús tanulság, / ami ebből az egészből levonható

talán a jelenlét, meg a sirály.

spoiler

IrodalMacska>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Verseskötetet értékelni roppant nehéz feladat: nem egy összefüggő egész, ritkán van a versek között koherencia és egyébként is… olyan nincs, hogy mindegyik vers ugyanúgy hasson az olvasóra, ugyanannyira tetsszen – de olyan van, hogy az egész en bloc hatással legyen az emberre. A legnagyobb dicséret, amit elmondhatok a kötet kapcsán, az, hogy esténként újraolvastam a verseket, ízlelgettem őket, vissza-visszatértem, megláttam valami újat bennük és rájöttem, hogy azok a művek, amik kevésbé jöttek át, valószínűleg az én jelenlegi földhözragadt, fantáziát nélkülöző élethelyzetem áldozatai. Amik viszont berántottak, azokban megtaláltam azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak és ezek megajándékoztak azzal a bizonyos „aha” élménnyel.

A cím kimondottan figyelemfelkeltő, a kérdés már csak az, hogy tényleg áttetszőek ezek a viszonyok? Vagy csak mint egy meglibbenő selyem mögül, átsejlik egy-egy sziluett, de a viszonyok boncolgatását végső soron az olvasóra bízza a szerző?

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · ISBN: 9789631440331
virezma>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A Merítés-díj miatt olvastam el legutóbb a regényét, az olvasók és a kritika többségével ellentétben nekem nem jött be, így elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez a kötet megfogott. Megnéztem, rajta kívül eddig egy verses könyvet tartottam érdemesnek, hogy felkerüljön a tízes listára, de ezt most nagyon.
Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi adja ennek a kötetnek a nagyságát, mindenesetre érzek rajta egy korhangulatot, ami nagyon sok összetevőből rajzolódik ki. A spleen nem jó kifejezés rá, a pátoszt, a nagy szavakat igyekszik elkerülni. Egyszerre van benne jelen a bizonytalanság, a kiábrándultság és a remény, legalább olyan értelemben, hogy még megyünk tovább az úton, kivárjuk, hogy mi lesz. A félreértés, tévedés szintén visszatérő téma, a beszélő azt sugallja, hogy ő csak a saját értelmezését adja, lehet, hogy a másikban valami egészen más ment végbe. A szerelemről is többnyire ilyen megközelítésben ír.
Volt benne egy szakasz Számozott mondatok címen, az kicsit a Polaroidokat meg Neszlár Sándor művét idézte fel bennem. Jól idézhető, frappáns és egyszerre talányos mondatok, bár ilyenek a kötet többi részén is bőséggel akadnak, de nem mondanám egynyári slágernek, sőt inkább újra el kellene olvasni az egészet.

AeS P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A végén a Spirál mondatai, azok elvarázsoltak, a többi sajnos rajtam nyom nélkül haladt át.

Kovács_Laci>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Krusovszky Dénes eddigi, számomra elérhető legkidolgozottabb verseskötete nem okozott sem csalódást, sem megvilágosodást. A poeta doctus pályáját ilyen fiatalon koptató szerző, a saját meglátásaim szerint a mi nemzedékünkre jellemző életközepi válságokkal, és kihívásokkal nem is tudott volna többet adni magából. Arany Jánosnak, Babits Mihálynak lenni, az ő nívójukhoz felnőni idő, és türelem kérdése.

Először is, szeretném megosztani kedves olvasóimmal a kötet általam tapasztalt pozitívumait. Az abszurd iránti rajongása egybecseng az ízlésemmel. Így a Baleset című versében majdhogynem a lírai én esedezik a szemtanúknak, bocsássanak meg az őt ért balesetért. Az előzőhöz hasonló darabok az igazán ihletettek, de még a versforma, és a verszeneiség is arra csábít minket, hogy morfondírozzunk el a világ dolgain, hogy fedezzük fel, ott van a cseppben a tenger. Az igazán súlyos darabjai olyanok, akár a toronyházból lezuhanó nyers betontömb; nyomot hagynak a befogadóban, figyelmeztetnek saját életének tipikus hibáira. Egyik ilyen, finomra csiszolt ékköve a Minótaurosz, amelyben a lírai én egy, a mondabeli alvilághoz hasonló bulihelyen „kitombolja” magát, majd az azt magában foglaló ciklus címét visszaidézve „visszaveszi a nevét”, s távozik. Itt a lírai én már egy érvényes megoldást kínált a mindenkit egyenként erodáló élő, és élettelen kihívásokra.

A kötetet két fő jellemzője gyengítette. Az egyik, az „Elefántcsonttorony” áporodott levegőjét idéző egy-két taposóakna, azaz túlzottan sejtelmes költemény spoiler, amelyek egy belső körnek szólnak, s bárcsak kerültek volna képeslapra, emlékkönyvbe, vagy bárhová máshová. Ezek számomra értelmezhetetlenek voltak. A másik, a hosszan haldokló kapcsolatok önmagát megoldó dilemmája, ami nekem személy szerint nagy hasznomra volt mostanság, de a nagyvilágban nagyon marginális téma a kötetben képviselt tetemes súlyához képest. A kapcsolatok haldoklásának témáján belül is alkotott egy-két ékszert, ilyen a Belemarni késő, amelynek hasonlata telitalálat off.

Az Áttetsző viszonyok tíz, sorszámozott versében a Természeten erőszakot vevő ember emblematikus bűneit vetíti ki elénk, hogy aztán az önálló, Nyírfaerdő című költemény a kihasznált Természetet, mint utolsó mentsvárunkat mutassa be. Itt a természet egyetemes értelmet nyer, a saját benső természetünkre is utal.

A Spirál már csak az előzőek kifejtése, a szövegképe is utal a címére: végső soron az öblítést kísérő örvény motívumát idézte fel bennem.

Az Áttetsző viszonyok egyszerre volt számomra egy mentális/érzelmi kihívás, és esztétikai élmény. Nyugodt elvonulást javaslok hozzá, mert gyógyszer jellege van. Keserű, nem akarnád újra bevenni, hacsak nem leszel megint beteg.


Népszerű idézetek

IrodalMacska>!

Ha beszélhetnék veled, nem
beszélnék veled, de így
hogy nem lehet, mintha volna mit
mondanom, mert a harag nem
rossz tanácsadó, a szégyen sem rossz
tanácsadó, de a hallgatás igen.

Szerzetes a tengerparton

szadrienn P>!

Egy irányba

Közelebb húzódom
az ablakhoz, odakint
az egy irányba torzult

lombú fák, hiszen látom
a szelet, mit számít,
hogy nem fúj épp.

Márk>!

Szerelem

Az arcára szorítom
gondosan mindkét
tenyerem, de arra
ügyelek azért,
hogy az ujjaim között
kapjon levegőt.

27. oldal

robinson P>!

Viszonyaink áttetszők és kuszák, merevek
de gyengék, könnyfakasztóan ostobák,
de hát mire is számítottunk, a palaszínű ég alatt
nem tagadhatjuk meg magunkat, csak egymást.

82. oldal

IrodalMacska>!

A szerelmesek, mondják gyakran
annyira azonosulnak egymással,
hogy átveszik a másik tulajdonságait,
megváltozik az ízlésük,
átalakul a viselkedésük,
másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni,
a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már,
ezután nem ritka, hogy az azonosulás
következtében valóban szerepet is cserélnek,
és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti,
ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok,
hirtelen veszekedések, sűrű hangulatváltások,
megmagyarázhatatlannak tűnő kifogások,
kirándulás az illatokból, színekből, formákból,
mígnem lassú elhidegülés
előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik,
ezután szükségszerűen sor kerül az elszakadásra,
de már az sem old meg semmit,
hiszen még ekkor sem ismerik fel,
hogy a másikban önmagukat gyűlölték meg
a magukra maradt szeretők.

Áttetsző viszonyok

marianngabriella P>!

de ott vannak ők is,
akik senkinek nem kellenek,
meg akiknek nem kell senki,

A te partod felé (részlet)

marianngabriella P>!

ugye velünk tartasz,
ugye még te sem gondoltad meg magad,
és mivel már magunkban sem hiszünk,
nem bízhatunk meg senki másban.

Az út vége (részlet)

marianngabriella P>!

35. Megbánta, üzente, de nem kér bocsánatot.

Számozott mondatok (részlet)

marianngabriella P>!

42. Azért kértem tanácsot, hogy tudjam, mit nem fogadok meg.

Számozott mondatok (részlet)

marianngabriella P>!

Bárcsak ne lett volna mindenki
olyan kegyetlenül udvarias,
jutott eszembe később,
pedig igazából csak te idegesítettél.

Faun (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Terék Anna: Háttal a napnak
Borbély Szilárd: Bukolikatájban
Szöllősi Mátyás: Szabad
Kiss Judit Ágnes: Szlalom
Varró Dániel: Mi lett hova?
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Peer Krisztián: 42
Szeles Judit: Szextáns
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
Simon Márton: Rókák esküvője