Áttetsző ​viszonyok 78 csillagozás

Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky Dénes új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg.
Az Áttetsző viszonyok egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a szürreális, mégis mindennapi, szokatlan képek megfejtése az olvasóra vár.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440102
>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · ISBN: 9789631440331

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 10

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Krusovszky Dénes az én grunge íróm. off Tényleg semelyik másik irodalmi alkotás nem hívja elő bennem ugyanazt az érzést, nem tesz rám ugyanolyan benyomást, csak és kizárólag Krusovszky Déneséi – de az övéi folyamatosan.
Eddig kerültem a kérdést, de most már muszáj megválaszolnom, milyen is a grunge?
A grunge etika lényege a belső erőt megőrző sztoicizmus. A személyes, belső erő megtartása legalább olyan fontos, mint annak korlátozása. A teljes önfeladás következne a világ pusztulásra ítéltségének, a kilátástalan küzdelmeknek a belátásából, ugyanakkor itt van egy etikai parancs a munkálkodásra, a kis dolgok javítására, észrevételére. Mindez azonban nem pusztán az értelem szintjén működik, hanem egy belső mély hit táplálja, amely ugyanakkor mindig tisztában van személyes jellegével, vagyis kifelé soha nem parancsol, ellenben mindig biztat, bátorít.
A gondolkodásmódot áthatja egy naiv biztonságérzet is. A katasztrófa, az összeomlás ugyan elkerülhetetlen, és ez mind kollektív, mind családi, mind személyes, mentális síkon érvényes, ám mindez a horizonton túl van, egyelőre a megbízható érzékelhetőségen kívül. Hogy csak pillanatnyilag vagy az egyéni életen túlnyúlóan, az szinte mindegy. Bekövetkezte biztos, de lényegtelen, így adva meg a lelki felkészültséget a várakozás és a nemtörődömség elegyével.
Éppen emiatt a kiterjedt tudás miatt a grunge mindig visszafogott, a beteljesülés előtt eltompuló. Mind a panteista imádat, mind a dühödt változtatni akarás csupán mintha-állapotban van meg, mert a teljes kiforrásig soha nem jut el. Amikor gazdag és színes, akkor sem harsány. Amikor az egyneműségben visszahúzódó, akkor sem észrevehetetlen.
A markánsabb kifejezés, az egyértelműbb kiállások elvárói így mindig csalódnak, és nem értik azt a hirtelen retrográdnak tűnő mozgást, őszintétlenségnek, felvettnek érzékelhetik, pedig a gondolatvilág ellentétes erőinek a hatása ez, és valójában a grunge a maga pályáján halad. off
A grunge tehát soha nem akar vagy nem képes a közösségi számítás szerint 100%-os lenni. 80, legfeljebb 90 százalék fölé kúszva kilépne saját mozgásteréből.

5 hozzászólás
robinson P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

mikor augusztus végén először elolvastam már megfogott a tartalom és hangulat. most a díj kapcsán vettem elő, hiszen elsőre rá szavaztam… :)
Örülök, hogy nyert.

olvasóbarát>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

„csodálatos álom volt a civilizáció,
de úgyis a zsurlók bírják majd legtovább.”

Olvastam már tőle verseket, novellákat és regényt is, mindegyik műfajban jól befogadható kötetekkel jelentkezett.
Kíváncsi voltam a Merítés-díj zsűri díját érő kötetére is, nem csalódtam benne.
A mindennapok kérdései, a járvány, a klímahelyzet az ember jövőjéért való szorongás is szerepel a témák között.

A te partod felé
„ ott ül az összes állat,
de Noé nincs sehol,”…

„az oltáspártiak és az oltásellenesek,
a klímaszorongók és a klímatagadók, …"

Legjobban tetszett az Észrevételek sorozata és Számozott mondatok
mindennapi tapasztalatokkal, történésekkel.
„100. És akkor most már csak ki kell várni, amíg eltelik.”

2 hozzászólás
Cukormalac P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A regénye előtt mindenképpen akartam valami verset olvasni Krusovszkytól, így kapóra is jött legújabb kötete, ami egyébként már a borítóval elvarázsolt. Ahogy Nádasdy Ádám esetében, itt sem igazán találtam gyenge költeményt, vagy olyat, ami ne fogott volna meg valamiért. A végére helyezett Spirált nagyon különlegesnek találtam, de legjobban mégis a Számozott mondatok tetszettek.* Mindig becsültem a verseskötetek szerkesztettségét, ez pedig most sincs máshogy, különösen, hogy az első és harmadik ciklusokban tömörülő költemények hol könnyedebb, hol könyörtelenebb módon, de mindenképpen kiszakítanak egy darabot az emberből, így a viszonyok továbbra is áttetszőek maradnak, mi viszont számtalan mélyre hatoló élménnyel többek leszünk, miközben küszöbön az összeomlás, kopog a világvége, a szemetet pedig továbbra sem vitte le senki.

*Az újraolvasás során is említett rész talált be nálam a legjobban. Habár helyenként felfedezhető közöttük némi összefüggés, a legjobban mégis az tetszik, hogy külön-külön is megállják a helyüket, időnként pedig olyan intenzív gyomrost visznek be – akár pár szóval is –, hogy az tényleg komoly művészet. Már csak Kurt Cobain hiányzik, meg egy pisztoly a kezéből és kész az összeomlás. Taps, taps!

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440102
3 hozzászólás
Natalie_Danaisz I>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Végig az az érzésem, hogy valahol egy ember áll valami domb tetején. Hajnalodik. Selyemköd libeg, eltakar valamit a tájból. Semmi sem mozdul. Várakozás finom illata keveredik a verejték szagával. Talán ma megpillantja. Ezért mászta meg ezt a dombot még éjjel, vállán a mázsás súlyú csillagokkal. Emléke van róla, tehát létezik. De így, ahogyan ő látta, nem látta senki más.
ez a hajnali táj,
akár a dadogás,
egy-egy betűjét értem,
de nem áll össze jelentéssé
a kopár mező

Végig az az érzésem, az öregnek igaza volt, ez a térkép nem jó semmire, nem fogunk odatalálni, mert odatalálni nem segít a térkép, sem a varázslat. Belső utak rajzolatát követve talán. De mindenki csak a sajátján, valahová.

Aztán, ahogy a nedves rongyokat szedegetem elgondolkodom, miért is kívántam hogy rám szakadjon az ég. Nézni akartam, ahogy az áttetsző kék lassan a szürkébe olvad és onnan súg valamit oda, át.

az összes gyanús tanulság, / ami ebből az egészből levonható

talán a jelenlét, meg a sirály.

spoiler

IrodalMacska>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Verseskötetet értékelni roppant nehéz feladat: nem egy összefüggő egész, ritkán van a versek között koherencia és egyébként is… olyan nincs, hogy mindegyik vers ugyanúgy hasson az olvasóra, ugyanannyira tetsszen – de olyan van, hogy az egész en bloc hatással legyen az emberre. A legnagyobb dicséret, amit elmondhatok a kötet kapcsán, az, hogy esténként újraolvastam a verseket, ízlelgettem őket, vissza-visszatértem, megláttam valami újat bennük és rájöttem, hogy azok a művek, amik kevésbé jöttek át, valószínűleg az én jelenlegi földhözragadt, fantáziát nélkülöző élethelyzetem áldozatai. Amik viszont berántottak, azokban megtaláltam azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak és ezek megajándékoztak azzal a bizonyos „aha” élménnyel.

A cím kimondottan figyelemfelkeltő, a kérdés már csak az, hogy tényleg áttetszőek ezek a viszonyok? Vagy csak mint egy meglibbenő selyem mögül, átsejlik egy-egy sziluett, de a viszonyok boncolgatását végső soron az olvasóra bízza a szerző?

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · ISBN: 9789631440331
virezma >!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A Merítés-díj miatt olvastam el legutóbb a regényét, az olvasók és a kritika többségével ellentétben nekem nem jött be, így elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez a kötet megfogott. Megnéztem, rajta kívül eddig egy verses könyvet tartottam érdemesnek, hogy felkerüljön a tízes listára, de ezt most nagyon.
Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi adja ennek a kötetnek a nagyságát, mindenesetre érzek rajta egy korhangulatot, ami nagyon sok összetevőből rajzolódik ki. A spleen nem jó kifejezés rá, a pátoszt, a nagy szavakat igyekszik elkerülni. Egyszerre van benne jelen a bizonytalanság, a kiábrándultság és a remény, legalább olyan értelemben, hogy még megyünk tovább az úton, kivárjuk, hogy mi lesz. A félreértés, tévedés szintén visszatérő téma, a beszélő azt sugallja, hogy ő csak a saját értelmezését adja, lehet, hogy a másikban valami egészen más ment végbe. A szerelemről is többnyire ilyen megközelítésben ír.
Volt benne egy szakasz Számozott mondatok címen, az kicsit a Polaroidokat meg Neszlár Sándor művét idézte fel bennem. Jól idézhető, frappáns és egyszerre talányos mondatok, bár ilyenek a kötet többi részén is bőséggel akadnak, de nem mondanám egynyári slágernek, sőt inkább újra el kellene olvasni az egészet.

AeS P>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

A végén a Spirál mondatai, azok elvarázsoltak, a többi sajnos rajtam nyom nélkül haladt át.

Széni>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

„Mintha önmagában nem lenne elég feltűnő,
folyton jelezni kell külön is, hogy itt vagyunk,
számolni az éveket, számolni a barátokat,
számolni a megtett távolságot, számolni mindent,
és kegyetlenül megünnepelni, amit csak lehet."

akárhányszor találkoztam ezzel a verseskötettel, mindig úgy olvastam a címét, hogy Áttetsző iszonyok. valahol ez a saját magam által generált cím még passzol is a kötethez, ha végiggondoljuk mennyire mély témákat feszeget, a hangulata is eléggé mélabús, ahogy a borító is sejtette. a 78. oldal különösképp tetszett, és belemart a szívem felső csücskébe, úgyhogy el is csomagoltam egy kis zsebbe és dédelgetem még kicsit.

„Kirongyolódott az ég szegélye,
és most kínos összevisszaságban
lógnak közénk mázsás szálai.
Sötétedik, összeesnek szégyenükben
a horizontok, mégis,
minden olyan messze van megint." (Szerzetes a tengerparton) a világ egyik legszebb első versszaka.

„Azt mondták túl sok, ki kell
vennem belőle, kivettem,
akkor meg nem volt már elég." (Észrevételek (2/3))

„Mint egy kilincs,
olyan merev a kezed,
ahogy megmarkolom,
rozsdás nyikorgással
tárulnak a felhők,
és nincs mögöttük semmi,
mégis zuhan." (Zuhan)

kedvenceim:
A te partod felé,
Pompa,
Könnyebb bármi,
Minótaurosz,
Szerzetes a tengerparton,
Egy tárgy várható útja,
Madarak bámulnak,
Zsurlók,
Az út vége,
Szüntelen motyogás,
Ősz van, de,
Miféle tenger,
Április vitorlái,
Arborétum,
Ha ilyen lesz a vége.

4 hozzászólás
Márk>!
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok

Meglátásaim szerint Krusovszky költészete nem a legkönnyebb falat, főleg a tősgyökeres regényolvasók számára. Ezért is vagyok jelen pillanatban kíváncsi, milyen fogadtatásra lel ez a kötet a prózával szerzett sikerek és népszerűbbé válás után. Akármennyire furcsa ezt leírni, verset olvasni nehéz. Egészen másfajta olvasói jelenlétet követel meg magának, mint a klasszikus próza. Mondhatni nagyobb feladat vár a befogadóra, ugyanakkor, ha az ember ezt elfogadja, ez tud lenni a varázsa is. Ez egy általam sokszor ismételt kezdőtanács azoknak az olvasóknak, akik versekkel ritkábban érintkeznek.

Verseskötetről, mint egységről nehéz írni, főleg, ha az a kötet nem rendelkezik előre eltervezett koncepcióval vagy sajátos szabályrendszer szerinti megszerkesztettséggel. Ettől függetlenül érzékelhetőek bizonyos kapcsolati pontok, vagy ha még inkább a kötet nyelvén szeretném kifejezni magam, viszonyok az egyes szövegek között. A kötet nyitóverse kicsit jobban kilóg a kompozícióból, ugyanakkor egy erőteljes jelenkori látlelet, elegáns mennyiségű didaktikussággal. A kötet további része két nagyobb ciklusba, és egy kisebb belsőciklusba tömörül, valamint egy többoldalas záróversbe, mely megfogja követelni magának mindenkitől a többszöri újraolvasást.

Ha az olvasó jobban belelendül, szerkezetileg leginkább háromfajta szöveggel találja szembe magát. A rövid, néhány sorosokkal, az egyetlen mondatba tömörülő tömbversekkel, és a hosszabb, tördelt művekkel. Pluszban néha ezeknek a kombinációival. Találkozunk gyerekkori és kapcsolati, történetként is olvasható pillanatképekkel. Esők, tengerek, sivatagok, homok és-porlepte helyek, valamint különös módon megjelenő mitikus lények egyaránt gazdagítják a kötet motívumainak erdejét. És mindent áthat egyfajta kérdésszerű derengés.

Saját érzékeléseim szerint, mintha az első, Visszaveszi a nevét című ciklus egy robbanás előtti, míg az utolsó, Szépen eltüntetnek című, egy robbanás utáni, kissé belenyugvó állapotot ragadna meg. Ugyanakkor mindkét ciklusban fellelhető az átmenet, melyet Krusovszky egy korábbi versének soraival tudnék leginkább érzékeltetni: „mert az indulás / és az érkezés / végképp egybehajlott.” De használhatnám a borító hátuljára szerkesztett idézetet is: „Az összeomlás előtt kellene megnézni / mindent, csak azt nem tudom, / hogy az összeomlás előtt vagyunk-e még.” A bizonytalanság, a sejtelem egyébként is fontos hívószavak, ha az ember a líra felé fordul, ennél a kötetnél meg ezek lehetnek a kulcsok az olvasók kezében.

Továbbá sok szöveget áthat az állapotban való megrekedtség érzete, mely az Ősz van, de című vers alábbi soraiból is kiolvasható: „nem törik szét semmi, / mert már minden felpuhult.” A kötet világában az olvasóra nagyobb fenyegetésérzettel nehezül a semmittevés, cselekvéshiány és cselekvésképtelenség, mint a dekonstrukcióval és megszűnéssel társuló jelenségek. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom a Szüntelen motyogás záró sorait: „ha beszél hozzánk a világ, / így beszél, közelebb hajolok, / és nem értek belőle semmit.” És valamilyen különös módon néha ugyanez az érzés megjelenít egy, a szó nem klasszikus értelmében vett, sokkal inkább groteszkebb reményérzetet, mint a Ragyogunk című versben: „van, aki, ha magára marad, / zokogva kaparja arcáról / a csillámport, ami nincs is ott, / de hát nem így ragyogunk / mindannyian?”

De nem szeretném az egész kötetet szövegről szövegre végigelemezni, csupán egyfajta betekintésként akartam leírni néhány gondolatot, mely talán szemlélteti a kötetben található szövegek világát. Az Áttetsző viszonyok, azt is mondhatnám, nem árul zsákbamacskát, áttetsző viszonyokról szól, de ez egy verseskötet esetén éppen annyit jelent, mintha azt írnám, ebben a verseskötetben az olvasó verseket talál.


Népszerű idézetek

IrodalMacska>!

Ha beszélhetnék veled, nem
beszélnék veled, de így
hogy nem lehet, mintha volna mit
mondanom, mert a harag nem
rossz tanácsadó, a szégyen sem rossz
tanácsadó, de a hallgatás igen.

Szerzetes a tengerparton

szadrienn P>!

Egy irányba

Közelebb húzódom
az ablakhoz, odakint
az egy irányba torzult

lombú fák, hiszen látom
a szelet, mit számít,
hogy nem fúj épp.

Márk>!

Szerelem

Az arcára szorítom
gondosan mindkét
tenyerem, de arra
ügyelek azért,
hogy az ujjaim között
kapjon levegőt.

27. oldal

robinson P>!

Viszonyaink áttetszők és kuszák, merevek
de gyengék, könnyfakasztóan ostobák,
de hát mire is számítottunk, a palaszínű ég alatt
nem tagadhatjuk meg magunkat, csak egymást.

82. oldal

Natalie_Danaisz I>!

Ima

Ha a vers valóban
ima volna,
semmi szükség
nem lenne rá.

23. oldal

IrodalMacska>!

A szerelmesek, mondják gyakran
annyira azonosulnak egymással,
hogy átveszik a másik tulajdonságait,
megváltozik az ízlésük,
átalakul a viselkedésük,
másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni,
a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már,
ezután nem ritka, hogy az azonosulás
következtében valóban szerepet is cserélnek,
és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti,
ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok,
hirtelen veszekedések, sűrű hangulatváltások,
megmagyarázhatatlannak tűnő kifogások,
kirándulás az illatokból, színekből, formákból,
mígnem lassú elhidegülés
előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik,
ezután szükségszerűen sor kerül az elszakadásra,
de már az sem old meg semmit,
hiszen még ekkor sem ismerik fel,
hogy a másikban önmagukat gyűlölték meg
a magukra maradt szeretők.

Áttetsző viszonyok

giggs85>!

Volt remény

Volt remény, hallom, miközben
a hentesbolt kirakatának
tükrében szedegetem szakállamból
az éjjel beletapadt szalmaszálakat,
gyerek voltam még, amikor
a halál, egy végtelenül fáradt
öregember, benézett az ablakon,
szia, kisfiú, vagy az nem a halál
volt, sok idő eltelt már,
nem emlékszem pontosan,
mindenesetre volt remény, hallom
újra, hiszen én ismételgetem.

IrodalMacska>!

Szinte láttam magam előtt,
hová jutunk majd a végén,
de nem oda jutottunk mégsem,
nem törik szét semmi,
mert már minden felpuhult,
és most unottan cuppogunk
ebben a nosztalgikus ragacsban,
ki tudja, meddig tart, amíg
megköt, amíg fel nem
keményedik ismét a taposás,
olyan régóta szédülök,
hogy most már attól félek,
mi lesz, ha egyszer véget ér,
ősz van, de nincs ősz,
aminek le kellett hullnia,
hullt, és fentmaradt,
ami nem kívánkozott közénk.

Ősz van, de

robinson P>!

Azt mondta, ha összpontosítok,
sikerülni fog, de nem sikerült.

Észrevételek (1/3)


Hasonló könyvek címkék alapján

Harcos Bálint: A boszorkánycica
Terék Anna: Háttal a napnak
Varró Dániel: Mi lett hova?
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Peer Krisztián: 42
Szeles Judit: Szextáns
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
Simon Márton: Rókák esküvője
Bödecs László: Semmi zsoltár
Romhányi József: Nagy szamárfül