A ​fiúk országa 58 csillagozás

Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Krusovszky Dénest, a fiatal generáció kiemelkedő alkotóját eddig költőként ismerhettük. A fiúk országa az első novelláskötete: nem szárnypróbálgatás egy új műfajban, nem egyszeri kaland, mert a szerző máris kész prózaíróként lép elénk. Pontos történeteket alkot fiúkról és férfiakról. Problémaérzékeny, éles a tekintete: legyen szó egy család széthullásáról, a párkapcsolatok dinamikájáról, a művészi ambíciók és a polgári élet összeegyeztetésének nehézségeiről. Nem a kényelmes utat választja. Nem fűzi fel a történeteit egyetlen szálra. Minden egyes írásában új világokat fedez fel, a járt utat járatlanra cserélve. Novellái intellektuálisak, higgadtak, érzékenyek. Lélektani látleletek, önmagukkal is vívódó emberekről. Gyönyörről, szorongásról, szerelemről, halálról. Közelmúltról és jelenről, hazai és idegen tájakról.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
224 oldal · ISBN: 9789631432053
>!
Magvető, Budapest, 2014
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431933

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Azon gondolkodtam, miért kezd el egy kritikus prózát írni. Nyilván mert hiányol valamit a kortárs magyar irodalomból, és ezt az űrt ő kívánja kitölteni. Aztán az is eszembe jutott, hogy egy (szerintem elég jó) költőt vajon mi visz el a novelláig. Ez már fogósabb kérdés. Be akarja tölteni a hiátust, ami érzése szerint a valóság és a versei között van, és erre a célra az elbeszélést alkalmasabbnak tartja? A prózaíró-létet a költői lét következő törzsfejlődési szakaszának képzeli el (akár anyagi értelemben)? Vagy egyszerűen talált magában egy környezetvédőt, aki szerint pazarlás, hogy eddig nem írta ki lapszélig a sorokat?

Nem arról van szó, hogy ezek olyan rossz novellák lennének. Van elejük, van végük, és a kettő között többnyire vállalható történet is van. Egyik-másik felkeltette az érdeklődésemet is. Krusovszky elbeszéléseit a rosszízű valóságba való beleszocializálódás, illetve annak képtelensége köti össze, mégpedig a fiú/férfi szemüvegén keresztül. (Már ha szemüveges.) De ezt a témát már a Twist Oliver-től kezdve annyian megcsócsálták, még ha nem is ilyen direkt módon, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy Krusovszky bármi olyat tudott volna mondani nekem, amit csak ő tud, és ahogy csak ő tudja. A szöveg valahogy úgy körülményes, hogy a körülményességnek a mélység nem ad perspektívát. Egy példa. Az író egyik novellája ezzel a felütéssel indul: „Úgy ropogott a hó a talpa alatt, mintha kiégett neoncsöveken járt volna.” Ez eddig rendben van, a hasonlat ül, több asszociációs lehetősége is van az olvasónak: eszébe juthat a neon lelombozó fénye, erről mondjuk egy kórház, és így tovább. Viszont ez a hasonlat máris továbbgördül a második mondatra: „Előző nap reggel esett húsz centi, aztán, ahogy elállt és kisütött a nap délután, a felszíne rögtön megolvadt, majd vissza is fagyott, amint leszállt az éj. ” Nos, ez szerintem totálisan felesleges, és legfeljebb a kezdő meteorológusokat érdekelheti. Miért kellett hozzácsapni egyáltalán? Elnyújtja a szöveget, kizökkenti az olvasót, de nem bír olyan jelentéssel, ami hozzátenne az atmoszférához. Mintha nem bízna az olvasóban, hogy ki tudja magától is következtetni, miért olyan a hó, amilyen. Már ha akarja – de ha nem akarja, az se nagy baj. Recseg. Ropog. Mint a neoncsövek. Kész.

Még egyszer megjegyezném, én Krusovszkyt olyan költőnek tartom, akire érdemes odafigyelni. Csak éppen még mindig nem értem, mit akart konkrétan nekem mondani ezzel a könyvvel. (Mondjuk konkrétan nekem talán nem is akart mondani semmit.)

31 hozzászólás
>!
AeS P
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

A napi egy novella kihívás keretén belül olvastam, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az olvasási mód milyen jót tesz egyes könyveknek, így például ennek is. Ha a Krusovszky-novellákat egy szuszra legyűrtem volna, biztosan nem maradt volna róla különösebben mély benyomásom, egyesével olvasva viszont volt idő gondolkodni a történeteken egészen másnapig. Elgondolkodtatóak, és nagyon sokoldalúak – nyafogtam már azokról a kortárs szerzőkről, akik kizárólag a saját életük egyes epizódjait hajlandóak újraszínezni minden írásukban? Itt most végre nem ez történt.

>!
Gregöria_Hill
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Ritkán mondok ilyet, mert eléggé hidegen hagynak a könyvborítók, de ennek a kötetnek a borítójába és a címébe is tisztára bele voltam esve. Azért szerencse, hogy okosan vásárolok és nem vettem meg valami érzelmileg túlfűtött pillanatomban sajnos vállalhatatlan ridikülöket vásárolok olyankor strasszkővel meg lehetetlen színben mert Nagyon Várólistás volt, és sajnos nem lett belőle szerelem. A novellás kihívás keretében olvastam el, és ennyit tudok róla mondani: „Nekem tetszett, bár nem egyformán mindegyik (legkevésbé a Ramszesz szeme és a címadó novella, legjobban pedig talán A harmadik ember).”

3 hozzászólás
>!
Teetee
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Ahogy látom, nem aratott itt osztatlan sikert ez a könyv, és kicsit el is bizonytalanodtam, mert nekem ez tetszett. Már a cím is, A fiúk országa, valahogy visszarepített a gyerekkorba, amikor a tanító nénik örökös „jaj, de rosszak a fiúk” sóhajtozása ellenére is úgy éreztem, fiúnak lenni azért mégiscsak sokkal jobb lehet. Mert volt benne valami titokzatos, valami kalandot ígérő, mint elutazni egy másik országba. Ezek jutottak eszembe a címről.
Meg a borító is, az utcai lámpa, a földön fekvő test, nyugtalanító és magányos érzés vett erőt rajtam a borítót nézegetve, és szavak nélküli történetek vilantak fel az agyamban.
Talán nem is számít, milyen egy szöveg, vagy talán ez csak egy tényező a sokból, talán az olvasmányélmény csak azon múlik, mennyire szólít meg aznap pont az a szöveg – nekem egy sötét téli vonatozásra ez most ideális olvasmány volt.
A címadó novellát már olvastam egy antológiában, és az győzött meg arról, hogy nekem ez tetszeni fog. És tetszett is, bár volt novella, amit nem akartam végigolvasni, mert tudtam, hogy nem lehet jó vége. De kimondottan tetszett az, hogy időben és térben is nagyon sokféle felütéssel dolgozik a szerző, és a főhősök kora és társadalmi helyzete is változatos. Tényleg csak az a közös bennük, hogy férfiak – bátrak és gyávák, törődők és flegmák, érzékenyek és szenvtelenek.
Mondjuk a Prágában játszódó novella elején mosolyogtam, hogy a villamosvezető azt mondja a főhősnek, hogy „přistání”, mert ugyan ez tényleg azt jelenti, hogy leszállás, csak épp nem leszállás a villamosról, hanem landolás, repülőgéppel :) De aztán meg arra gondoltam, miért ne vehetném úgy, hogy tényleg ezt mondta, hogy egy humorizáló villamosvezető volt, vagy hát részegen a villamosról leszállás is felér egy landolással…
A Kutná Hora-i osszáriumot meg meg kellene nézni.

5 hozzászólás
>!
pepege MP
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Nem ismerem Krusovszky munkásságát, de míg ezt a kötetet olvastam, volt egy halvány érzésem, hogy elsőkötetes íróról van szó. Aztán utánanéztem a neten, s láttam, hogy eddig csak verseskötetei jelentek meg, ez az első novelláskötete. Míg más esetben örömmel olvasom, ha egy költő, hogy is mondjam, itt a molyon láttam: végigírja a sorokat, Krusovszkynál úgy éreztem, nem biztos, hogy ezt erőltetnie kellett volna.

Nem mondhatom, hogy sok baj lenne ezekkel a történetekkel, de valahogy nem csíptek nyakon, üres maradt a jegyzetfüzetem, nem kellettek az tetszetős idézetekhez használt színes jelölő cimkék.

Minden újabb novellánál bíztam abban, hogy na, talán most ez, de sosem lett úgy. A címadónál kissé felcsillant a szemem: ott fel tudta kissé kelteni az érdeklődésemet, de sajnos csak rövid időre, mert igen hamar kiszámíthatóvá vált. Ebben a történetben hivatkozott egy zeneszámra (White Pony: The Boy's Republic), gondoltam legalább ezt meghallgatom, mert kerestem valamit, amiben megkapaszkodhatnék, de csak egy nagy nyögés lett belőle, mert rémes (és akkor pont egy ilyen fiktívről kapja a maga a kötet is a címét – erősen durva fordításban).
Nem tudom, hány magyar olvasó beszél csehül. Bizonyára sokkal kevesebben, mint angolul. Csak azért említem ezt, mert a „Mélyebb rétegek” című novellában Krusovszky több helyen is elejtett némi cseh párbeszédet, amit tulajdonképpen ki lehetett következtetni, hogy mit jelent, de azért mégis, na!
Összességében úgy gondolom, ha a fiúk országáról Krusovszky ezt tudja nekünk mondani, akkor köszönöm szépen, nem vagyok kíváncsi a lányok országára, nehogy eszébe jusson elénk tárni azt is!

3 hozzászólás
>!
Moesko_
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Pont nekem való ez a kötet!

Többnyire átlagosnak mondható élethelyzeteket mutatnak be a novellák. Aztán ahogy olvasod ezeket a hétköznapi, helyenként szinte banális helyzeteket, szép lassan, észrevétlenül fordul át bizarr borzongásba az egész, hogy végül az utolsó oldalakon ott állj egy abszurd szituációban, végtelenné merevítve, és így feloldhatatlanná téve. Krusovszkynál nem a karakterek erősek, hanem a konfliktusok és helyzetek, amelyekbe beleviszi, és az esetek többségében bezárja őket.

Mindehhez egy kellőképp szikár, száraz, habár nagyon választékos nyelvezet társul, amely egyetlen pillanatra sem kerekedik felül a cselekményközpontúságon. Külön említésre méltó, hogy az írások ugyan „kicsiben gondolkodnak”, mégis egy-egy rövidebb szituációból vagy jelenetsorból képesek kibontani egy komplett (többnyire elcseszett) életsorsot.

Itt-ott Szvoren Edina jutott eszembe, hasonló érzéseket váltanak ki belőlem az ő novellái is. Ugyanakkor Szvorennél a minimalista, az abszurd és a bizarr elemek mértéke sokkal radikálisabb mind formailag, mind a történetek felépítésében. Kruszovszky Dénes visszafogott, mondhatni elegáns stílusban tárja elénk ezeket az egyszerűnek látszó, mégis elég bonyolult történeteket, amelyek sokáig nem hagyják nyugodni az olvasót.

>!
Ciccnyog ISMP
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Szerintem az író sem tudta, mit akar igazán. Csak elkezdte valahol a történeteket, amik aztán érdektelenségbe vagy inkább értetlenségbe fulladtak a részemről. Nem éreztem, amit át szeretett volna adni, zavartságot éreztem olvasás közben. Pedig voltak benne jó gondolatok. Csak túlír, feleslegesen beszél, kiszámítható (ami nem mindig baj, de itt kifejezetten idegesített) és elfárad a végére, nem tudja lezárni, nincs csattanó, egyszerűen csak nincs tovább. Az utolsó pedig olyan jó volt, de ott is a végső pillanat előtt fosztott meg a gyönyörtől. Kell a sejtetés, bizony, hogy kell, de jó lett volna kapni is valamit. Az ő hangulatai, az ő képei sajnos nem az enyémek. Nekem többre van szükségem.

4 hozzászólás
>!
balagesh P
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Ezeket a fiúkat megérinti az élet szele, és magával sodorja őket a férfilétbe (vagy annak egy még mélyebb bugyrába). A nagy témák (válás, szexualitás, élet értelme) tanúi lesznek ők. Nézők, elszenvedők, akiknek a következtetést kell levonni, akiknek értelmezni kell. Minden „másokkal” történik. Még a nagy zárótörténetben a halál is – az építész itt is értelmezőként van jelen. Ettől normálisabbak ezek a novellák és komolyabban vehetők a szokványosaknál: nem a kivételes, nagy esemény van bennük, hanem azoknak a történetei, akik látván látnak.
Osztán persze a zárótörténet csulázva kérdezi: mire mentek a nagy tapasztalattal?
http://konyvelmeny.blog.hu/2014/11/17/krusovszky_denes_…

>!
robinson P
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Hmmm… Ezt most vagy nem nekem írták, vagy nem értem. Pedig a „mai magyar” cimkés könyvekkel eddig nem akadt gondom, többségében szerettem őket.
A stílussal semmi bajom, végig jó volt olvasni, már az első kettő novella is jól indult… aztán, ahová érkezett a történet, na azzal nagyon nem tudtam mit kezdeni. A címadó különösen bosszantó volt számomra. A régi, kidobásra ítélt nadrág okán, a volt szerelem is mehet a fenébe az emlékével együtt… szegény lány!
Néha a szereplőkkel sem, a tartalommal ritkán találtam közös hangot vagy vonalat.
Az „AHA” érzés elmaradt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/08/a-fiuk-orszaga.html

7 hozzászólás
>!
theodora
Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Ismerkedésemet az íróval (költővel) ezzel a novelláskötettel kezdtem – egyik kedvenc műfajom, és Krusovszky írásainak szépsége és stílusa egyből megfogott. Ezen túl egyes történetek elég kalandosak, vagy megdöbbentőek voltak – tetszettek. Szeretnék még olvasni tőle (nem csak prózát).


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

A részleteket nem kell mindenkinek érteni ahhoz, hogy hatással legyen rá a kép egésze.

213. oldal

>!
theodora

Mielőtt apámat kettéfűrészelték, úgy emlékszem, egészen boldog volt.

(első mondat)

>!
robinson P

Apám nem rég locsolhatta meg a pázsitot, s az erős napsütésben a friss párafelhő úgy lebegett fölötte, mint egy kellemes, zöld sóhaj.

62. oldal

>!
Henri

Nem a szépsége vagy a magasztossága vonzza ehhez a leharcolt épülethez, hanem a keserűség egymásra halmozott, türelmes rétegei.

154. oldal

>!
robinson P

Apám különben a városi strandfürdőben dolgozott, míg ki nem rúgták, úszómester volt. Én soha nem tanultam meg rendesen úszni, egyszerűen szégyelltem apám előtt eredendő nemtudásomat.

10. oldal

>!
theodora

Férfi vagyok, most váltam azzá, és nem korábban, a szeretkezéseink alkalmával, hanem ezekben a pillanatokban, ahogy magányosan és bután ácsorgok itt a nőgyógyászati osztály huzatos folyosóján.

88. oldal

>!
theodora

Szereted ezeket a hajnali biciklizéseket, nincsen még senki az utcákon, a napfény is másképp esik, más szögben világít meg mindent, mintha még semminek sem veszett volna el az esélye, mintha még bármi váratlan, bármi meglepő változás beállhatna a nap folyamán, holott tudod, nem fog.

34. oldal

>!
Adrienn_Csépe

És ettől rögtön kedve támadt utazni, ha már férjét a valóságban nem kísérhette el, legalább így, utólag, a testét bebarangolva hadd pótolja be az elmaradt közös kalandokat. Ám ahelyett, hogy a férfi mögé lopózva, miként kívánta, átölelte volna meztelen derekát, lábai néhány józan lépéssel az ágy mellé vezették, kezei pedig gépiesen megigazították az egyszemélyes heverőn a frissen mosott takarót és felverték az illatos párnát.

206. oldal

>!
ESanka P

…csak azt felejtettem el, hogy a szüleim kertjében nem olyan könnyű olvasni, mint a saját lakásomban. Persze mindig tiszteletben tartották az olvasó családtagok csendhez való jogát, de, különösen ha egy ideje már nem láttak, egy-egy kérdéssel, megjegyzéssel, némi szabadkozással kísért faggatózással mégis képesek voltak meg-megakasztani.

65. oldal, A fiúk országa

>!
marcipan007

Egyébként építőmérnöknek mentél volna, nagybátyád építésznek szánt, de ennyi kompromisszumot még el tudott viselni.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Ennyi volt
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Tar Sándor: Lassú teher
Tar Sándor: A 6714-es személy
Halász Margit: Forgószél
Bächer Iván: Hatlábú
Ta-mia Sansa: Forradások
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok