Szindbád, ​az álmok hajósa 70% 42 csillagozás

Van valami a magyar klasszikus irodalomban, ami olyan egyedi, olyan ízes. A kortárs magyar irodalomban is megvan ez, de a régi korok alkotóinál ezt jobban érzem. Krúdynál különösképpen, elvégre ha valaki tudott jól írni, az ő volt. Szindbád legalább akkora személyiség, mint őt, és az ő karakterét Krúdy írásmódján keresztül megismerni felejthetetlen élmény. Minden történet mást adott, más részt mutatott meg, de mindegyikben benne volt az a varázslat, amit Krúdy írása ad. Lekötött, érdekelt, lebilincselt az egész történet, ráadásul olyan szép ez a kiadás, olyan igényes, az illusztrációk is tetszettek, még ha nem is szokványosak voltak. Régóta adósa voltam már ennek a könyvnek az olvasásával, de örülök, hogy végre sor került rá, mert minden szempontból hatalmas élményt nyújtott.

Szindbád!
Téged egyszerűen nem lehet nem szeretni. Akinek az életébe belépsz, ott nyomot hagysz. Időzni nem időzöl sokáig. Ohh dehogy! Hisz’ férfiből vagy, méghozzá a legrosszabbik fajtából. Nekem mindössze három nap jutott belőled (és még így is a hosszú kalandjaid közé tartozhatok). Már az első percben beléd szerettem. Én naiv! Azt hittem, velem ilyen nem történhet meg. De mentségemre szóljon, hogy 27 évesen eshet még az ember effajta hibákba. És, hogy mit hagytál magad után? Az ürességet. Most úgy érzem, nehéz lesz bármit találni, ami pótolhatja hiányod. Pedig mennyire hittem, hogy én nem leszek olyan, mint a többi nő, akivel életed során találkoztál. Úgy tűnik, nincs kivétel. Fő célkitűzésednek tartod, hogy minél több nő életében megjelenj, és felbolygasd a mindennapjait. Sikerült, remélem büszke vagy magadra! De úgyis lesz közünk még egymáshoz valamikor a jövőben, ebben majdhogynem biztos vagyok. Lehet 50 év múlva egy könyvesbolt kirakatában állsz majd. Egy nyári, napsütéses délután pont arra sétálok a kedvenc virágos ruhámban. És hát ugye jól tudjuk, hogy a női lábakért odavagy bolondulásig…Csak Rád kacsintok majd, és emelt fővel sétálok tovább. Nem fogom megengedni magamnak, hogy újra elgyengüljek. Úgy teszek majd, mintha elég lett volna belőled néhány oldalnyi történet. Addigra csak megtanulom már, hogy egy igazi nő sosem ad új esélyt annak, aki egyszer már elhagyta! Csak tudnám, hogy állok majd ellen, ha hamarabb találkozunk…

U.i.: A Libri különkiadás egyszerűen csodálatos. Nélküle talán sosem találkozhattam volna Veled! Köszönöm.

FELDOLGOZÁS!
Sajnos nem a teljes kötet :( Válogatás csupán, és így bizonyos számú sztori kiragadva furcsa hatást kelt.
Ebből a könyvből kiderül, mire gondolnak a férfiak. A nők lábára, a nőkre, a nők lábára, hogy mit mondjanak majd a nőknek, a nők lábára. hogy mikor fognak nővel találkozni, ja, és néha a nők lábára is.
Ettől eltekintve a stílus természetesen jó, bár szerintem KGy örült volna, ha valaki kiszerkeszti az időnként felhalmozódó szóismétléseket és apró logikai hibákat.

Nagyon féltem ettől a regénytől, így félve kezdtem el olvasni. Még gimiben megnézették velünk a filmet, amit ki nem állhattam, így egy kifejezetten negatív érzés volt bennem a történettel kapcsolatban. Ehhez képest pozitívan csalódtam! Nem vágott a földhöz és nem életem olvasmánya, de el tudott szórakoztatni, kikapcsolni. Olvastatták magukat a történetek, szerethető a karakter.

„Minden hölgy szárnnyal jött a világra, és azokat a nőket szükséges leginkább szeretni, akik elvesztik a szárnyakat.”

Hú de nagyon jó volt ez. Álomvilág és most hogy vége, fel kell ébredni..

Minden könyv szubjektív élmény, de van olyan téma ahol pláne lehetetlen közös nevezőre jutni, annyi változó, annyi egyéntől függő motiváció és érzés létezik. Ilyen például az ember helyzete az ellenkező nemmel: nem érzem szükségesnek, hogy általánosságban beszéljek, így hát nem is fogok.

Persze Krúdy egy zseni, egy született író, gyönyörű hasonlatokkal és még szebb képekkel, már csak emiatt is ostorozom magamat, hogy idáig kerülgettem a munkásságát. Ez az érzés viszont eltörpül a könyv hatásától, a vallomástól amit Szindbád üzenete képvisel nekem.

Hogy a világ a női nem nélkül sótlan, szürke és lényegtelen enne. Egy előre megírt célt ad az életnek: párt találni, egymásnak létezni (Szindbád esetében szigorúan többes számban párokat, egészen a sírig).

Szindbád még a saját korának tekintetében is legfeljebb egy megkérdőjelezhető moralitású ember és ezt a könyv se leplezi. Nem azonosulok vele, nem szeretnék olyan lenni mint ő, neadjisten tisztelném. Egyszerűen csak megértem. És gyönyörű dolog, hogy az írott szó képes ilyen gondolatokat teremteni.