Szindbád 86% 91 csillagozás

Csodás, de nagy adagban, egyhuzamban fárasztó. Krúdy és a nők – örök talány, legalábbis nekem.

Május vége óta olvasom rendetlenül, napi szinten. Olyan jól esett kalandozni ebben a hangulatban. Hiányozni fog.
A történetek cselekmènyei szinte lènyegtelenek, Szindbàd jó figura, Krúdy meg nagy hangulatfelelős.
Van benne nőcsábítás szinte minden oldalon, van benne bölcselet is, de korkèpnek sem utolsó.

Szindbád szereti a nőket. Vagy a nők szeretik Szindbádot? Nehéz kérdés. Mindenesetre én gyakran érzem magam Szindbádnak, aki néhány másodpercre lát egy nőt, és máris beleszeret. Néha egy óráig is eltart ez a szerelem.

Szindbád mellesleg egy letűnt kor férfija, ahol még jelentett valamit ez a szó, hogy férfi, és az is, hogy nő. Nem emberekből állt az a világ, hanem férfiakból és nőkből. Hogy is lehetne a kettőt összekeverni? Pedig ma gyakran összekeverik/keverjük. Még Karinthy is tudta a különbséget. Most mintha kezdenének eltűnni. Nem tudom, hogy ez baj-e, de nekem furcsa a férfi óvóNÉNI, a női súlyemelő, a férfi modell, a női kőműves.

Szindbád meglátja minden nőben azt, amiért érdemes őt szeretni – és legtöbbször azt is, amiért érdemes elhagyni. Szindbád ismeri a nőket, ezért képtelen leragadni egyikük oldalán is. Szindbád néha szoknyapecér, néha pedig hősszerelmes, aki bármit megtenni az imádott hölgyért.

Miről szól is ez a könyv? Nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert általában nem tudok rá válaszolni. Miről szól a Mester és Margarita? Ki tudja és – kit érdekel? De azt elmondhatom, hogy nekem miről szól. Szól a nőkről, és szól persze a férfiakról, szól a szerelemről, mint csodálatos dologról, és főleg szól a szerelemről, mint elkerülendő, káros szenvedélyről. A szerelmes ember keményebb függő, mint a heroinista, képtelen élni a szerelme nélkül. És akkor a dohányzást tiltják be szinte mindenhol. Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, tiltsuk be a szerelmet, mert szerintem ne tiltsunk semmit, illetve… (ezt a világmegváltó elképzelést majd az új regényemben olvashatja, aki akarja, nem lövöm le előre a poént ;)))

Szindbád alteregója lenne Krúdynak? Szerintem elevenebb irodalmi alak, mint amilyen Krúdy lehetett embernek. Szindbád ott él a könyvben, és az olvasójában is, aki néhány novellát olvasott csak el, annak is van egy saját Szindbádja. Ahogy Esti Kornélja is mindenkinek van.

Olvass Szindbádot, a többi majd jön magától.

Mindenki olvasson Krúdyt. Azonban mindenki vigyázzon, hogy ne adagolja túl. Túl nagy dózis veszélyes lehet. Ez a kiadás nagyon brutális. 800 oldal túl tömény..szóval ne ezzel kezdjetek. Egyébként is az általános véleményem Krúdyról, hogy zseniális, de túl grafomán volt…fele ennyit írt volna, elég lenne az is. De néha néha mindenkinek be kell csempésznie egy-egy Szindbád novellát az életébe.

„Szűzek és víg özvegyek / Ha kell én házhoz megyek /Tudom, hogy melyiknek mi való” – énekli Ákos Szindbádról a dalban. És teljesen jól eltalált. A Szindbád-novellák végére érve arra jutottam, hogy Szindbád nem (csak) Krúdy Gyula alteregója. Szindbád minden férfi alteregója, de ha épp nem is, akkor minden férfiben található egy kicsi Szindbádból. A vágy, hogy minél több nőt megismerjenek, némelyiknek a kedvében járni, kitalálni a gondolataikat. Talán sokszor az utolsó dologra vágynak a legjobban a férfiak, és hogy megesik, hogy érdekes következtetésekre jutnak. A Szindbád-novellákban vannak jó meglátások a nőkről, kritika is, amely jogos, de azért butaságok is, és olyan dolgok, amiket inkább a férfi értette másként a „jeleket”. Mindenesetre, érdekesek a novellák, de nem szabad egymás után olvasni, mert fárasztóak így, és nagyon egysíkúnak fogja érezni az olvasó. Minden napra egy vagy két novella, többet nem szabad.
Az álomképek egyáltalán nem tetszett. Nem értettem, hogy miért írta meg, mi értelme. Bár lehet, csak hangulatom nem volt hozzá. Viszont a két Szindbád-regény fantasztikus! Nem hibátlanok (például a Francia kastély vége számomra nonszensz), de magával ragadóak, humorosak, röviden szórakoztató. Miért nem ezek lettek híresek és miért a novellákat tiszteljük úgy? Nagy talány.

Gyula bácsi, de nagy kurafi volt kend, de azért nagyon szeretjük.

A férfilét bizonyos korban már nem szerelemmel és élettel teli óbudai nyár, hanem a múltat pillanatokra visszaidéző havas felvidéki éjszaka. Szindbád már az utóbbiban jár, a hajós egy kapuzárási pánikkal küzdő széltoló, akit még akkor sem lehet nem szeretni, ha – érzésem szerint – elbeszéléseiben több a képzelt hódítás, mint a beteljesedett.
A teljes gyűjtemény elfogyasztása közben egyre inkább felismerhető, milyen alapanyagokból (szív, gyomor, stb.) keveri ki Krúdy – az iróniával sem takarékoskodva – a napi menüt. De végül mindegyik falat kicsit más lesz, ahogyan minden szerelem is kivételes valamely részletében.

Úgy tértem vissza hozzá újra meg újra, akár Szindbád Majmunkához. Sose tudtam igazán ottmaradni, pedig.

A végleg eltűnő monarchikus hangulatot utazza be Krúdy. Amilyen Európa volt az I. világháború előtt. Anno XIX. század, ami 1914-ig tartott.
Hogy miért volt jó Szindbád Latinovits és miért nem volt jó Darvas Iván?
Mert Darvas olyan impulzív személyiség, hogy minden szavára figyelsz. Míg Latinovits el tudja altatni az éberséget, és pont mielőtt legyintenél, következő mondatára felkapod a fejed. Szindbádhoz pedig ilyen figura kell.

ezért a könyvért érdemes magyarul tudni