Szindbád 80 csillagozás

Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád

Kicsoda ​Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, A magyar próza klasszikusai, A magyar próza klasszikusai

>!
Kossuth, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980586
>!
eKönyv, 2012
ISBN: 9789633172087
>!
Kossuth, Budapest, 2007
732 oldal · ISBN: 9789630949552

10 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Szindbád

Helyszínek népszerűség szerint

Tabán


Kedvencelte 22

Most olvassa 24

Várólistára tette 143

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
sztinus P
Krúdy Gyula: Szindbád

Május vége óta olvasom rendetlenül, napi szinten. Olyan jól esett kalandozni ebben a hangulatban. Hiányozni fog.
A történetek cselekmènyei szinte lènyegtelenek, Szindbàd jó figura, Krúdy meg nagy hangulatfelelős.
Van benne nőcsábítás szinte minden oldalon, van benne bölcselet is, de korkèpnek sem utolsó.

>!
Frank_Spielmann I
Krúdy Gyula: Szindbád

Szindbád szereti a nőket. Vagy a nők szeretik Szindbádot? Nehéz kérdés. Mindenesetre én gyakran érzem magam Szindbádnak, aki néhány másodpercre lát egy nőt, és máris beleszeret. Néha egy óráig is eltart ez a szerelem.

Szindbád mellesleg egy letűnt kor férfija, ahol még jelentett valamit ez a szó, hogy férfi, és az is, hogy nő. Nem emberekből állt az a világ, hanem férfiakból és nőkből. Hogy is lehetne a kettőt összekeverni? Pedig ma gyakran összekeverik/keverjük. Még Karinthy is tudta a különbséget. Most mintha kezdenének eltűnni. Nem tudom, hogy ez baj-e, de nekem furcsa a férfi óvóNÉNI, a női súlyemelő, a férfi modell, a női kőműves.

Szindbád meglátja minden nőben azt, amiért érdemes őt szeretni – és legtöbbször azt is, amiért érdemes elhagyni. Szindbád ismeri a nőket, ezért képtelen leragadni egyikük oldalán is. Szindbád néha szoknyapecér, néha pedig hősszerelmes, aki bármit megtenni az imádott hölgyért.

Miről szól is ez a könyv? Nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert általában nem tudok rá válaszolni. Miről szól a Mester és Margarita? Ki tudja és – kit érdekel? De azt elmondhatom, hogy nekem miről szól. Szól a nőkről, és szól persze a férfiakról, szól a szerelemről, mint csodálatos dologról, és főleg szól a szerelemről, mint elkerülendő, káros szenvedélyről. A szerelmes ember keményebb függő, mint a heroinista, képtelen élni a szerelme nélkül. És akkor a dohányzást tiltják be szinte mindenhol. Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, tiltsuk be a szerelmet, mert szerintem ne tiltsunk semmit, illetve… (ezt a világmegváltó elképzelést majd az új regényemben olvashatja, aki akarja, nem lövöm le előre a poént ;)))

Szindbád alteregója lenne Krúdynak? Szerintem elevenebb irodalmi alak, mint amilyen Krúdy lehetett embernek. Szindbád ott él a könyvben, és az olvasójában is, aki néhány novellát olvasott csak el, annak is van egy saját Szindbádja. Ahogy Esti Kornélja is mindenkinek van.

Olvass Szindbádot, a többi majd jön magától.

12 hozzászólás
>!
chibizso
Krúdy Gyula: Szindbád

„Szűzek és víg özvegyek / Ha kell én házhoz megyek /Tudom, hogy melyiknek mi való” – énekli Ákos Szindbádról a dalban. És teljesen jól eltalált. A Szindbád-novellák végére érve arra jutottam, hogy Szindbád nem (csak) Krúdy Gyula alteregója. Szindbád minden férfi alteregója, de ha épp nem is, akkor minden férfiben található egy kicsi Szindbádból. A vágy, hogy minél több nőt megismerjenek, némelyiknek a kedvében járni, kitalálni a gondolataikat. Talán sokszor az utolsó dologra vágynak a legjobban a férfiak, és hogy megesik, hogy érdekes következtetésekre jutnak. A Szindbád-novellákban vannak jó meglátások a nőkről, kritika is, amely jogos, de azért butaságok is, és olyan dolgok, amiket inkább a férfi értette másként a „jeleket”. Mindenesetre, érdekesek a novellák, de nem szabad egymás után olvasni, mert fárasztóak így, és nagyon egysíkúnak fogja érezni az olvasó. Minden napra egy vagy két novella, többet nem szabad.
Az álomképek egyáltalán nem tetszett. Nem értettem, hogy miért írta meg, mi értelme. Bár lehet, csak hangulatom nem volt hozzá. Viszont a két Szindbád-regény fantasztikus! Nem hibátlanok (például a Francia kastély vége számomra nonszensz), de magával ragadóak, humorosak, röviden szórakoztató. Miért nem ezek lettek híresek és miért a novellákat tiszteljük úgy? Nagy talány.

5 hozzászólás
>!
marlowe
Krúdy Gyula: Szindbád

A férfilét bizonyos korban már nem szerelemmel és élettel teli óbudai nyár, hanem a múltat pillanatokra visszaidéző havas felvidéki éjszaka. Szindbád már az utóbbiban jár, a hajós egy kapuzárási pánikkal küzdő széltoló, akit még akkor sem lehet nem szeretni, ha – érzésem szerint – elbeszéléseiben több a képzelt hódítás, mint a beteljesedett.
A teljes gyűjtemény elfogyasztása közben egyre inkább felismerhető, milyen alapanyagokból (szív, gyomor, stb.) keveri ki Krúdy – az iróniával sem takarékoskodva – a napi menüt. De végül mindegyik falat kicsit más lesz, ahogyan minden szerelem is kivételes valamely részletében.

>!
Juci P
Krúdy Gyula: Szindbád

Gyula bácsi, de nagy kurafi volt kend, de azért nagyon szeretjük.

>!
cippo IP
Krúdy Gyula: Szindbád

Úgy tértem vissza hozzá újra meg újra, akár Szindbád Majmunkához. Sose tudtam igazán ottmaradni, pedig.

>!
niksi
Krúdy Gyula: Szindbád

Ez is egy tipikusan olyan könyv, ami csak magyarul lehet igazán értékelni. Szép magyar nyelven íródott. Viszont kicsit tömény, igazából szerintem úgy lehetne élvezni, ha minden nap csak egy-egy történetet olvas el belőle az ember. Mivel én nem így olvastam kicsit nehezen haladtam vele.
Ez volt a kedvenc mondatom, ebben minden benne van:
,Ott követtem el a szamárságot, hogy szóhoz engedtem jutni – gondolta néha magában a kalandjáról –, és ő hazudta, amit nekem kellett volna mondani.'

>!
para_celsus
Krúdy Gyula: Szindbád

Nem igazán tudom hova tenni azokat, akik Krúdy legendás Szindbádjában csak a Casanova-utánzatot és a nőcsábászt látják. (Ezért is rágtam be anno Áko… bocsánat a rajongóktól, csupa nagybetűvel ÁKOSra, aki szájára merte venni a hajóst, a „Szindbád dala” c. számában, amelyből szintén csak annyi jött le, hogy a Krúdy hősének jó sok nője volt.)

Azért nem értem ezt a – szerintem megalapozatlan – párhuzamot, mert Casanovánál a csábítás öncél volt. Emlékiratai tanúsága szerint eleve lecsúszott nőknél, könnyűvérű teremtéseknél, utcalányoknál, szolgálóknál próbálkozott, olyanoknál, akik nem akarták vagy társadalmi helyzetükből eredően nem merték visszautasítani. Szindbád esetében a csábítás, a szerelem nem végcél, hanem eszköz. A múlt újraélésének, rekonstruálásának, egy elmúlt világ életre hívásának az eszköze. Felidézni egy régi szerelmet annyi, mint reprodukálni a múltat.

És ehhez kapcsolódik még egy tényező, amelyben Szindbád – és általában Krúdy munkássága – messze túlmutat a „nőcsábász-attitűdön”. Krúdy a világirodalomban is az első szerzők között volt, akik rájöttek, hogy az idő szubjektív valami. Nagyjából egy időben Einstennel, aki leszámolt a newtoni abszolút idővel, Krúdy írói világában is megjelent az egyedi, személyes idő – amikor évszázadok telnek el egyetlen pillanatként az álmos felvidéki városkákban, vagy egyetlen pillanat terebélyesedik örökkévalósággá.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Evione

Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.

Szindbád titka

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
ParadoxH

Szeretőim meghaltak, megöregedtek… Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagytak el! Csak elmentek…

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Tulajdon­képpen mit is néz a lábamon?
– Csak úgy véletlenül, régi rossz szokásból, amikor még romlott ember voltam, és néha az életemet is szívesen föláldoztam volna azért, hogy egy női lábat megfogjak. Régi dolog ez.

A ködmönös nő

Kapcsolódó szócikkek: láb · Szindbád
4 hozzászólás
>!
ParadoxH

Szindbád bizonyosan tudta, hogy a tükör előtt, a gyertyafényben egy darabig tetszelegve megállnak a nők, mielőtt az első kapcsot megnyitnák. A tükörbe néznek, lágyan mosolyognak, a szép szavakra gondolnak, amelyeket az imént hazudtak a sötétben. S amint így a tükör előtt állnak, úgy látszik, hogy egyetlen vágyuk, többé sohasem vetni le ruhájukat – hisz így voltak elragadóak, felejthetetlenek, szerelmet ébresztők. Így tündököltek, ha csak rövid időre is a korzó lámpásai alatt.

>!
ParadoxH

Amint én önt magam előtt elképzeltem, azon férfiak közé tartozik, akik szó nélkül veszik kalapjukat, kesztyűjüket, sétapálcájukat, amint észrevették, hogy immár feleslegesek. Ah, mily ostobaság terhére lenni egy nőnek! Mily ásító unalom, mint egy beteg őszi délután, a férfi, aki még mindig szerelmére hivatkozik, holott erre már senki sem kíváncsi.

>!
chibizso

Szilvu plé – merszi. Higgye el, hogy éppen elég ennyit tudni franciául.

Francia kastély

>!
chibizso

Hullaszínű öregasszony jelent meg, aki olyan félelmetes volt, mint az ábécében az x, y és z betűk, mikor az ember még nem tudja végig az ábécét.

Az életmentő kékfestő

4 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– […] Ismétlem, nagyon boldogtalan voltam ebben az időben. – Maga miatt.
– Köszönöm – felelt az illedelmes férfiú.

Tollfosztásban nem szakad meg az ember

Kapcsolódó szócikkek: boldogtalanság · férfiak · nők
>!
chibizso

Úgy kell az embereknek. Miért gondolnak mindig a tegnapra! Az emberek egész élete azzal telik el, hogy arról fecsegnek, ami már egyszer úgyis megtörtént.

Sírontúli boldogság

1 hozzászólás
>!
chibizso

Azt mondják, hogy minden férfiúnak van valamely betanult mondókája, amelyet legjobban tud, mint a színész szerepét, amelyben sikere volt.

Margit nem jött el

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gozsdu Elek: Köd
Tormay Cécile: Találkozás alkonyatkor
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Acsai Roland: Szívhajítók
Lavyrle Spencer: Kockázat a szerelemért
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
A. O. Esther: Megbocsátás
Leiner Laura: Valahol
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában