Szindbád 129 csillagozás

Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád Krúdy Gyula: Szindbád

Kicsoda ​Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Kossuth · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Életreszóló regények Kossuth

>!
ISBN: 9786156377104
>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094158 · Illusztrálta: Nagy Norbert
>!
PairDime, Szeged, 2020
ISBN: 9786155950964

14 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Szindbád

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Tabán


Kedvencelte 25

Most olvassa 28

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Csodás, de nagy adagban, egyhuzamban fárasztó. Krúdy és a nők – örök talány, legalábbis nekem.

2 hozzászólás
sztinus>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Május vége óta olvasom rendetlenül, napi szinten. Olyan jól esett kalandozni ebben a hangulatban. Hiányozni fog.
A történetek cselekmènyei szinte lènyegtelenek, Szindbàd jó figura, Krúdy meg nagy hangulatfelelős.
Van benne nőcsábítás szinte minden oldalon, van benne bölcselet is, de korkèpnek sem utolsó.

Frank_Waters I>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Szindbád szereti a nőket. Vagy a nők szeretik Szindbádot? Nehéz kérdés. Mindenesetre én gyakran érzem magam Szindbádnak, aki néhány másodpercre lát egy nőt, és máris beleszeret. Néha egy óráig is eltart ez a szerelem.

Szindbád mellesleg egy letűnt kor férfija, ahol még jelentett valamit ez a szó, hogy férfi, és az is, hogy nő. Nem emberekből állt az a világ, hanem férfiakból és nőkből. Hogy is lehetne a kettőt összekeverni? Pedig ma gyakran összekeverik/keverjük. Még Karinthy is tudta a különbséget. Most mintha kezdenének eltűnni. Nem tudom, hogy ez baj-e, de nekem furcsa a férfi óvóNÉNI, a női súlyemelő, a férfi modell, a női kőműves.

Szindbád meglátja minden nőben azt, amiért érdemes őt szeretni – és legtöbbször azt is, amiért érdemes elhagyni. Szindbád ismeri a nőket, ezért képtelen leragadni egyikük oldalán is. Szindbád néha szoknyapecér, néha pedig hősszerelmes, aki bármit megtenni az imádott hölgyért.

Miről szól is ez a könyv? Nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert általában nem tudok rá válaszolni. Miről szól a Mester és Margarita? Ki tudja és – kit érdekel? De azt elmondhatom, hogy nekem miről szól. Szól a nőkről, és szól persze a férfiakról, szól a szerelemről, mint csodálatos dologról, és főleg szól a szerelemről, mint elkerülendő, káros szenvedélyről. A szerelmes ember keményebb függő, mint a heroinista, képtelen élni a szerelme nélkül. És akkor a dohányzást tiltják be szinte mindenhol. Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, tiltsuk be a szerelmet, mert szerintem ne tiltsunk semmit, illetve… (ezt a világmegváltó elképzelést majd az új regényemben olvashatja, aki akarja, nem lövöm le előre a poént ;)))

Szindbád alteregója lenne Krúdynak? Szerintem elevenebb irodalmi alak, mint amilyen Krúdy lehetett embernek. Szindbád ott él a könyvben, és az olvasójában is, aki néhány novellát olvasott csak el, annak is van egy saját Szindbádja. Ahogy Esti Kornélja is mindenkinek van.

Olvass Szindbádot, a többi majd jön magától.

12 hozzászólás
millalilla013 >!
Krúdy Gyula: Szindbád

Rettentő jól szórakoztam ezen a könyvön, az az igazság. Kicsit vakon kezdtem el az olvasást, nem igazán tudtam, mire számítsak, mindenesetre végül nagyon megszerettem. Voltak benne olyan mondatok, amiken felhúztam a szemöldököm, de azért szerintem jó kis könyv volt. Szindbád szórakoztatott, különösen élveztem a fiával való utazásait. Meglepően sokat nevettem ezen a könyvön, nem hittem volna, hogy ilyen reakciót fog belőlem kiváltani.
Krúdy nagyon szépen ír, nem egy és nem két bekezdést találtam, amit kétszer is elolvastam, olyan gyönyörű volt.

Juci P>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Gyula bácsi, de nagy kurafi volt kend, de azért nagyon szeretjük.

1 hozzászólás
BBetti86 >!
Krúdy Gyula: Szindbád

A Szindbád Krúdy egyik kedvenc alakja volt, az irodalmárok is szeretik. Klasszikus. Én meg bajban vagyok vele. El tudom mesélni, miért került be a nemzeti irodalmi pantheonba. Értékelni tudom. Azt elmesélni, miért nem szeretem, már nehezebb dió.

Már a cím is sokat mond. Behozza az 1001 éjszaka hajósának alakját – ez a mostani Szindbád nem mesehős, nagyon is reális közegben mozgó férfi. Még akkor is, ha egyes történetekben olyan dolgok derülnek ki róla, ami meseivé teszi. Pl. a kora. Általában idősebb korában látjuk, felnőtt gyerekei vannak és az útjai emlékezések is a férfikora nagy korszakaira, az egyes szerelmekre. De ez elmegy addig, hogy emberileg nem megélhető kort kapott, 130 feletti, kb. 300 éves.
De, a Szindbád képhez visszatérve, az ő területe a nők. Ahogy Szindbád egyik szigetről és kalandról ment a másikba, ez a Szindbád egyik szerelemből hajózik át a másikba.

Az egész kötetet az emlékezés, egy szomorú melankólia hatja át. Nem lehet azt mondani, hogy történnének benne dolgok. Egy kis beszélgetés, egy kis emlékezés, ami a legtöbben van. Az a fontos, hogy mit éreznek, mit éreztek, milyen az egésznek a hangulata. Messze nem boldog. A régebbi volt a szép, a felhőtlen boldogság (vagy mély fájdalom) és szenvedély, most meg szembesül azzal, mi maradt. Fakultak az érzelmek is, a fájdalmak és csalódások éle is elveszett, inkább a szépre emlékeznek.

Szindbád a nagy étvágyú férfi mintája, öregen is. Az érzékek vezetik, és onnan vannak a történetei. Mindegy, milyen a nő, kell neki a sovány, a kövér, a fiatal és az idősebb is. Ismeri, szereti, meghódítja őket. Mindet szereti. Ezért nem is tud hű lenni, mert meglát valakit, és akkor már őt szereti.
Sokat eszik, és Krúdy élvezettel írja, mit és hogyan fogyasztanak. Ha vannak szagos könyvek, ezek ízesek.
Össze is tudom húzni – ahogy az étel táplálja a testet, a nők a lelket.

Irodalmi szöveg, nagybetűs szépirodalom. Dallamos, képekben gazdag, összetett és sok mindent kifejez. Igényes. Az, ahogy a hangulatiságot megteremti, az egyik nagy találmánya.

De akkor, amivel bajom van.
1: A konkrét történetekben olyan elemek vannak, amelyek az én gondolkozásom zavarják. Pl. az egyikben Szindbád kirándulni viszi spoiler
2: Szindbád ebben a formában nekem nagyon nem szimpatikus. Alig tudok meg eleve róla valamit, kimerül annyiban, hogy szereti a jó ételeket és a nőket. Olyan felelőtlen, hedonista élete van, ami számomra taszító. Egyáltalán, miből él? Mert itt kb. annyit látok, hogy utazgat és nőket hajt vagy emlékezik a hódításaira.
3: hiába tudom, hogy a hangulat a lényeg, nekem akkor is hiányzik a cselekmény. Nincs konfliktus, nincs eseménysor, az izgalmat már említeni sem merem. Az sincs.
4: eleve nem rajongok Krúdy munkásságáért, de ez már személyes is, és a jelen kötethez nincs köze.

Vagyis, értem a súlyozottságát, de akkor sem szeretem.
Plusz, a kötetem illusztrációi sem tetszettek. Talán egy kép volt, amire azt mondom, hogy az szép. Amikor a férfi fejében elevenedik meg egy hajókázó – udvarló jelenet. Az összes többi inkább zavarba ejtő, furcsa – modern. Talán ez is a gond – a festészetben az impresszionizmusig érzem jól magam, a többi már kívül esik a komfortzónámon, és jelenleg nem is akarok tágítani rajta.

Könyvmoly33>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Hát azta paszta.
Nem gondoltam hogy Krúdy ilyen jól és jókat tud írni, nagyon örülök, hogy a kezembe kellett vennem a könyvet.

NyZita>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Ennek a könyvnek nem is igazán cselekménye, hanem inkább hangulata van. Nosztalgikus, múlt század eleji pillanatképek sora felvidéki kisvárosok templomtornyáról, kőszobrokról régi hidakon, a terítő mintájáról a budai vendéglőkben, a nők kesztyűjének színéről lovasszánon utazva. Egy öregedő, örök romantikus Don Juan visszaemlékezései, melyeknél sok esetben el sem lehet dönteni, tényleg emlékekről vagy csak képzelt hódításokról mesél-e Szindbádunk. Szomorkásan magyaros hangú történetfüzér. Ráadásul Krúdy annyira csodásan fogalmaz, hogy mikor senki sincs a közelben, egy-két részletet kimondottan szeretek hangosan felolvasni magamnak, mert annyira szépen hangzik :)

És még a pékségben is lelkesen kiáltott fel az eladó néni: „Jaj, ez a Szindbád? De rég olvastam! Épp itt az ideje megint”
:)

1 hozzászólás
Narissza>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Szindbád. Holdfénynél beszökő gavallér. Állhatatos, rajongó szerető. Örök hazudozó, mesélő.
Szindbád. Napfénynél látszó őszülés. Kicsit erőszakos, egyszerű ember. Állhatatlan, csapongó szoknyapecér.
Szindbád. Az álmok hajósa, révésze. Varázsló és mesemondó. A szerelem örök szeretője.

oross>!
Krúdy Gyula: Szindbád

Mindenki olvasson Krúdyt. Azonban mindenki vigyázzon, hogy ne adagolja túl. Túl nagy dózis veszélyes lehet. Ez a kiadás nagyon brutális. 800 oldal túl tömény..szóval ne ezzel kezdjetek. Egyébként is az általános véleményem Krúdyról, hogy zseniális, de túl grafomán volt…fele ennyit írt volna, elég lenne az is. De néha néha mindenkinek be kell csempésznie egy-egy Szindbád novellát az életébe.


Népszerű idézetek

Evione>!

Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.

Szindbád titka

Kapcsolódó szócikkek: titok
ParadoxH>!

Szeretőim meghaltak, megöregedtek… Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagytak el! Csak elmentek…

3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

– Tulajdon­képpen mit is néz a lábamon?
– Csak úgy véletlenül, régi rossz szokásból, amikor még romlott ember voltam, és néha az életemet is szívesen föláldoztam volna azért, hogy egy női lábat megfogjak. Régi dolog ez.

A ködmönös nő

Kapcsolódó szócikkek: láb · Szindbád
4 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Utálok mindenkit. Önt is, pedig először látom…

84. oldal

FeketeAlex IP>!

Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel.

166. oldal

FeketeAlex IP>!

Nem érdemes sírni semmiért az életben, még a halálért sem.

83. oldal

FeketeAlex IP>!

Legurult a kis fazék a tűzhelyről, és mint egy hasznavehetetlen rokon, elbujdosott egy sarokba.

136. oldal

FeketeAlex IP>!

Egyszer aztán a pap már nem azt mondja nekem, hegy „te béka, hozz bort a pincéből”, hanem azt mondja: „kisasszonyka, drágám”, „lelkem, Málcsikám”, „maga kis töltött galamb”, meg hasonlókat, amelyeket azelőtt nem hallottam tőle.

202. oldal

FeketeAlex IP>!

A nő rendszerint álmában idegen arcú férfit lát borotválkozni vagy szakállát fésülgetni; míg ha férfi látja az álmot, akkor ez a szakállas egyéniség a tükör előtt átváltozik nővé, aki hosszú haját fésülgeti, vagy pedig bolhát keres.

282. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A gazdag szegények
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Janikovszky Éva: Aranyeső
Gárdonyi Géza: Dávidkáné
Gozsdu Elek: Köd
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Petőfi Sándor: A hóhér kötele
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van