Gasztrohangulatok 5 csillagozás

Krúdy Gyula: Gasztrohangulatok

A Gasztrohangulatok Krúdy Gyula műveiből készült válogatás. A piac illata, A mellékutcai vendéglő, az Előhang egy kispörkölthöz s még további harminc elbeszélés az ételkészítés és étkezés élvezetét, a vendéglátás művészetét tárja elénk. Krúdy gasztronómiai témájú írásai a múlt hagyományait és hangulatát idézik. Nem csupán élvezetes időutazást nyújtanak: kétséget sem hagynak afelől, hogy a jót s jól enni tudománya mai gasztrokultúránk egyik megalapozója is.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krúdy-sorozat

>!
Alinea, Budapest, 2012
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659773

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bazil P
Krúdy Gyula: Gasztrohangulatok

Nem az a 'beugrok a Mekibe és bekapok egy sajtbureszt' szintű és színvonalú étkezések kerülnek itt terítékre.
Krúdy világában megadják a módját a dolgoknak és itt oldalakat kell és lehet írni és beszélni teszem azt egy kispörköltről, akár előhang formájában.
Csabai Szindbádja juttatta eszembe az igazi Szindbádot, vagyis annak íróját. Krúdyval sok-sok éve próbálkozom, de hát adjatok egy másik életet megismerkedni vele úgy alaposan, így most jobb híján maradt ez a válogatás a gasztronómiai írásaiból. Egy kis Krúdy-esszencia, egy Krúdy-gyorstalpaló, egy instant-Krúdy.
Cselekmény nem sok van ezekben a novellákban. Az emberek esznek. És isznak. És beszélnek, beszélnek és beszélnek. Emlékek, anekdoták, kedélyes kvaterkázások, ízek, zamatok, és asszonyok, lányok, szerelmek és csalódások.
És sorra felvonulnak réges régi gábelfrüstökök, pájslik, disznótorosok, Újházi levese, az a bizonyos kispörkölt, aztán persze jönnek az italok, egy kis borovicska, pálinkák sora, egy frissen csapolt krigli ser, meg persze a borok.
Tudtak élni ezek a régiek…


Népszerű idézetek

>!
bbea

A háború előtt mintha nem is lett volna szegény ember Magyarországon. Minden kémény füstölt, és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszője, az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha a politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély.
Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél?
Vajon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, meggondolva élt, erős fiúkat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák, és mindenki jóllakott étellel, igével, csöndes politizálással?

81. oldal Magyar hasak c. novella

>!
wirag1

1914-ben még kocsmaillat volt Magyarországon. Származott a kocsmaillat a különböző borjú- és marhapörköltöktől, amelyek paprikától pirosan, hagymától szagosan, frissen csapolt, aranyhajú, csipkefodros ser társaságában várták gábelfrüstökre az utazókat, a legkisebb vendégfogadóban is.

(első mondat)

>!
wirag1

Talán az egyetlen helye Budapestnek, amelyet nem lehet megunni. Így nyáridőben gyakran megfordulok a csarnok környékén, mert felébred bennem is, mint tán mindenkiben, a vidéki gazda. Érdekelni kezd, hogy mi az ára a baracknak, a körtének, a ribizlinek, holott máskor ez nem jutott eszembe. Elsétálgatok óraszámra a Duna-parti kofák között, a gyümölcstornyok mentén. Segítek nézni a bonyolult csirkevásárlásnál, sőt néha tanáccsal szolgálok a tapasztalatlan asszonykáknak a kacsavételnél… Honnan tudom ezeket a dolgokat? Csak onnan, ahonnan a legtöbb férfi, aki valamikor adott valamit a gyomrára is.

A csarnok környékén, 11. o.

>!
wirag1

A vendéglőben már készen a leves, mert a mellékutcában, ahol az éhesebb emberek járnak, már fél tizenkettőre befőzik a levest, mert nem olyanok a mellékutcai vendéglők látogatói, akik ráértek volna sonkával vagy különböző pörköltekkel elűzni déli étvágyukat. A levesre vártak ők – s így Egyesi is, amely tüzesen és sáfránytól, paprikától színesítve érkezik meg a tűzhelyről a marhakonc, a marhacsont felől, persze zöldséggel, grízgaluskával vagy májgombóccal, mert Egyesi és társai szeretik az ilyesmiket.

Mellékutcai vendéglő, 37. o.

>!
wirag1

Volt nekünk egy ismerősünk a Tabánban, akinek a kedvéért valaha bejártunk minden kocsmát. „Szépvadászné”-nak hívták, és mindig más kocsmában lehetett megtalálni, mert ő maga is szerette a kocsmárosokat, akik a kedvéért néha jó bort is tartottak.

Szépvadászné tabáni kocsmái, 171. o.

>!
wirag1

A tányérhús nem más, mint korán feltett „tehénhús”, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé, valamint az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelő spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús időre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a főtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek szokott lenni.

A gábli története, 17-18. o.

>!
wirag1

A húsleves lassan forr, mert még messzire van dél, de már megérkeznek hozzá a petrezselymek, sárgarépák, kalarábék, kelkáposzták, zellerek, gombák, borsók, vereshagymák, fokhagymák, paradicsomok, piros paprikák. És a só. És már gyúrják is a májgombócot vagy hasonlót, ami majd a levesbe kerül.

21. oldal, A böjtölés tudománya


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Emberevő
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben
Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek
Erdélyi Z. Ágnes (szerk.): Fakanállal a szekszárdi borvidéken
Herczeg Ágnes – Pánczél Andrea: Borról neked
Kádas Lajos: 60 Híres magyar – 60 Híres étel
Bächer Iván: 150 év
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
Cey-Bert Róbert Gyula – Cey-Bert Tünde: A magyar konyha filozófiája
Mautner Zsófia: Így főzünk mi