Etel ​király kincse 3 csillagozás

Krúdy Gyula: Etel király kincse

Az ​Etel király kincse a címadó művön kívül még három regényt tartalmaz: a Valakit elvisz az ördög, a Boldogult Úrfikoromban és a Purgatórium címűeket. A kötet alaphangját a végső illúziótlanság határozza meg.
„Krúdy életművének – írja Sőtér István – csak héja az álomvilág, a bonbonosdoboz tetejére illő stilizálás a tabáni és vízivárosi zenélőórák csilingelése, vagyis mindaz a gyunyorosan kimunkált ódonság, mely a tapasztalatlan Krúdy-olvasókat oly könnyen félrevezeti. Az álomburok alatt keserű, néha megdöbbentő valóság rejtezik, egy elvadult ország idillje, csupa kallódó élet, vagyis – mindenestül – egy olyan látomás az országról, az alásüllyedő társadalomról, a keserűségről és az elégedetlenségről, az egyes ember és az egész nép jóvátehetetlen kudarcáról, mely látomás erejében, sűrítettségében és különösségében a legnagyobb honi és világirodalmi igazmondók műveivel vetekszik.
… A fiatal Krúdy még hinni tudott a múlt nagy embereiben, de ezek helyébe nem léptek újabbak,… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krúdy Gyula művei Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
490 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631515826

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Krúdy Gyula: Etel király kincse

Ez a könyv négy hosszabb írást tartalmaz, Krúdy utolsó korszakából.

Az első (Valakit elvisz az ördög) Szabolcs tájait járja újra végig, gazdag körképet adva az életképtelen dzsentrikről, akik megmentéséről végül a főúri futóbolond, Alvinczi Eduárd is lemond. Apró kis szerelmi betétekkel és néhány nagyon szép természetleírással fűszerezett halotti beszéd ez a vidéki 'úriemberek' világa felett.

A második (Boldogult úrfikoromban) egy keretes történet, melynek középső része egy rettenetesen nagyra felfújt gyomornovella, számtalan terézvárosi csodabogárral, céltalan, nosztalgikus szónoklattal, és konyhaművészeti adalékkal. Krúdy stílusművészete egy darabig feledteti, hogy ez a kisregény jóformán a semmiről szól – a keretet adó kis sztori, a két podolini fiatallal meg a pesti háziúrral megtenné egy romantikus elbeszélésnek, de a túlnyomónak mondható közép bizony lefárasztott.

A harmadik (Etel király kincse) egy újabb futóbolond és sleppje vándorútját beszéli el, a Nyírségből, Miskolcon át egészen Óbudáig. Egyre újabb gyomornovella-motívumok, bő lére eresztett tósztok és fantasztikus képzelgések bukkannak fel; hogy a történet egy Óbudáról szóló mesét követően rezignált véget érjen.

A negyedik írás (Purgatórium) végre helyrehozza ennek a kötetnek a renoméját – az utolsó Szindbád-történetek, kevés hasonlattal és viszonylag sok cselekménnyel; én kifejezetten élveztem.

A Szindbád-hattyúdalt kivéve számomra felejtős, de én kifejezetten unom a gyomor-novellákat, és az Alvinczi Eduárd-ciklus sem hoz lázba. A vörös postakocsin szívesen utazók talán többre értékelik…


Népszerű idézetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Ady Endre: Ady Endre összes verse
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye
Ady Endre: Ady Endre válogatott versei
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár
Ady Endre: Vér és arany