Bukfenc 12 csillagozás

Krúdy Gyula: Bukfenc Krúdy Gyula: Bukfenc Krúdy Gyula: Bukfenc Krúdy Gyula: Bukfenc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"A ​Bukfenc és Az útitárs nem a remélt boldogságról szól, hanem arról, hogy az álmok beteljesületlenek maradnak, arról, hogy a tiszta érzelmeknek nincs helye, az ártatlanságnak nincs értéke sem a budapesti embervásárban, sem pedig a múltjukba temetkező felvidéki városkák tisztes polgári világában kisregényét tartalmazó kötet hátoldalán. Az 1917-ben írodott Bukfenc idején a szerző a nálánál több mint húsz esztendővel fiatalabb lánnyal élete megújítását tervezte, ám furcsa módon mégis éppen ekkor született meg ez az elégikus hangú történet az ifjú lány és az idősödő férfi szerelméről, amely a lírai hangvétel ellenére kegyetlenül illúziótlan. A leányanyaként gyermeket szülő Gyöngyvirág sorsával azt példázza, hogy bár szerelem nélkül nem érdemes élni, a szerelem magában mégsem lehet életmegoldás. Az útitársnak a témája szintén a szerelem, szereplői a kisváros kispolgári erkölcseinek normáit látszólag betartó, de belülről és a gyakorlatban azt folyvást áthágó szépasszonyok, és a közéjük… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1918

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris

>!
Osiris, Budapest, 1999
174 oldal · ISBN: 9633797039
>!
Kultura, Budapest, 1918
>!
MVGYOSZ, Budapest
Felolvasta: Szoboszlai Éva

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Georges Ohnet

Helyszínek népszerűség szerint

Pekáry-ház


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Krúdy Gyula: Bukfenc

Furcsa történet a Bukfenc (ebből a kötetből Az útitársat nem olvastam újra). Egyfelől a budapesti 'romlott' világ kissé stilizált elégikus rajza, egy naiv kislány sorsán keresztül – ez az első tizenkét fejezet. S utána, furcsán hozzábiggyesztve, mintegy függelék gyanánt, három további fejezet, melyek majdhogynem különálló novellák, és stílusukban is elütnek a korábbiaktól.

Számomra elég félresikerült darab – az első tizenkét fejezet önmagában kerekebb lenne.

Kristin_M_Furrier IP>!
Krúdy Gyula: Bukfenc

Én imádom a régi világ hangulatát, de ez a kötet, már nekem is túl lassú volt. A Bukfenc még valamennyire fent tudta tartani az érdeklődésemet, hiszen egy olyan világot mutat be, amely nem a beszélgetésre szánt témák közé tartozott anno, főleg egy úri családban. Az útitárs, pedig számomra már csak játék volt a szavakkal. Nem tudott megragadni.

BZsofi P>!
Krúdy Gyula: Bukfenc

Tartalom mondjuk hármas, a nyelvezete viszont csillagos ötös. A Bukfenc kevésbé tetszett, Az útitárs viszont szórakoztató volt. (Ez az értékelés meg kicsit nyögvenyelősre sikeredett… )
Inkább nézd meg az idézeteket! :)

alaurent P>!
Krúdy Gyula: Bukfenc

Krúdy most meglepett. Nagyon átabotában megszerkesztett kisregény a kötet első része, a Bukfenc. Egy fiatal lány felnőtté válásáról szól, felvillanó majd eltűnő alakokkal, szaggatott történetekkel, lezáratlan, szinte elenyésző befejezéssel. A hangulata ettől még hamisítatlanul krúdys, helyenként elringatóan visszavisz a régi Király utcába, az akkori pesti népek közé. Az utitárs már inkább az ő hangja, a kisvárosba tévedő utazó meséje lányokról, nőkről, szépségről, pénzről, intrikáról, szerelemről és halálról. Vagyis az élet nagy dolgairól, szépen, ráérősen elmesélve, ahogyan azt tőle elvárjuk.


Népszerű idézetek

BZsofi P>!

Ennek a lábnak (a Hartvigné lábának) olyan volt a hajlása, mint a paradicsomi kígyóé. Eltérően a nők szokásos lábszárától, térdben nem ért össze a csont és a hús, hogy azután váljon el a két barát, mint a szigony. A térdek belseje körülbelül tíz centiméternyi volt egymástól, mint a fiatalembereké, akik nem régóta tanulnak lovagolni. A térdek résén át bizonyosan szabadon jár a szél és a gondolat. Egy égő húsvéti gyertya – aranybárányokkal díszítve – elfért volna a két térd között.

Az útitárs

1 hozzászólás
BZsofi P>!

Nos, Hartvigné egyébként olyan volt, mint egy apáca, aki ringyó lábakkal jött a világra.

Az útitárs

4 hozzászólás
BZsofi P>!

Úgy látszik, hogy a melankolikus emberek közé tartozom, akik arra születtek, hogy haláluk napjáig ne örvendezzenek. Így nagy szomorúság a világ. Ha néha fejünkre hull egy almafavirág – egy csók, egy szerelem, egy kedves óra –, csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra, hiszen boldogok azok az emberek, akik teli szívűek, mindig éhesen ülnek le ebédelni, hátrahajtják a fejüket, s kinyitják a torkukat az ital előtt, szeretkeznek, mint kutyák, s a következő utcasarkon már elfelejtik, hogy mi történt velük tegnap.

Az útitárs

BZsofi P>!

H. úr a haját a füle mellől fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés hajszálak egymáshoz simultak. De mi történik, ha szél van?

engs>!

Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki sohasem vág ostorral, sem lelkükbe sem arcukba.

XII. fejezet

csillagka>!

Vannak arcok, amelyeknek látása gyorsítja vagy lassítja a szív verését. A Hartvigné arca megnyugtatott, mint egy gyónás.

(Az útitárs)

csillagka>!

De Hartvigné után vágyakoztam még abból az időből, midőn gyermek voltam, s az első örömhölggyel megismerkedtem – egy őszi délután, rossz illatú házban, kövérek és soványok között választhatva, és én a hervadt, de megtermett Elvirát szemelvén ki, akinek félhomályos szobájában csendőrbajuszú altisztek, keseképű civilek tekingettek alá a fotográfiákról – s akihez még aznap este újra visszaszöktem a második áldozásra, hogy tisztában legyek élettel és halállal. Ő volt a Hartvigné, az első csók szende szemérme, szégyenkező szava, tudatlan ügyefogyottsága után vágyva vágyott második csók a nyitott szemmel, a fül és a tapintás felkészültségével. Ifjúság volt. A kakas és a bika tánca volt.

(Az útitárs)

BZsofi P>!

[…] a vékony lábú székek télen is vászontakaróval vannak behúzva, mintha valami igen nagy ünnepélyre várna évtizedek óta a bútorzat, hogy valódi szövetjét megmutassa. A szőnyegek tarkák, barkák, amilyeneket otthon szőttek késő őszidőben a régi háziasszonyok, midőn a gyertyaöntésen már túlestek. A függőlámpás pillangós porcelánernyőjén rózsaszínű tüll van. A sarokban karácsonyfa állott, mert januárius első napjait mutatta a kalendáriom, ha elfelejtettem volna megjegyezni. A levegőben szobafüstölőnek és szárított almahéjnak az illata. A fehér porcelánkályhában oly pirosan lobogtak a hasábfák lángjai, mint a lepkék.

Az útitárs

Kapcsolódó szócikkek: almahéj
alaurent P>!

— Te vagy az a szőke füst, amely akkor száll fel a kéményekből, midőn már nem lövöldöz a kemencében a bükkfa görcse, hanem csendes, állandó, boldog parázs melegit egy hosszú életen át, — szólt a lovag és megsimogatta Gyöngyvirág haját, amely fodros volt, mint a holdsugár a vizén.

105. oldal

Kisanna>!

„…papucsban üldögéltek az udvarra nyiló konyha küszöbén, ahol nagy lánggal égett a svábhegyi száraz galy, mint egy falusi házban. Lángost, pattogtatott kukoricát, sült tököt és krumplit, valamint almát sütött itt Flikné a nőknek, közben hosszú történeteket mesélt előkelő urakról.
Gyöngyvirág a hűvösödő őszi délutánokon hárász-kendben, magányosan üldögélt az udvari ablak zsalugátere mögött és szomorúan összefonta a kezét, mint egy kis rab. Szerette nézni az ablakhasadékon át a konyha piros lángjait. A pattogó mogyorófák a Svábhegy szeptemberi illatát juttatták emlékezetébe. A piros nap, pirosan tüz a fejére és a keze csaknem átlátszó.”

A zöld ház hőse


Hasonló könyvek címkék alapján

Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Örkény István: Tóték
Konrád György: A látogató
Bodnár Pál: Farmerkisasszony
Gárdonyi Géza: Szívlobbanás
József Attila: József Attila összes versei
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Szabó Magda: Pilátus
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon