Boldogult ​úrfikoromban 25 csillagozás

Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

A ​szép magyar próza nagy mesterének egyik utolsó regényét kapja itt kézhez az olvasó, talán legérettebb és mindenképp legegyénibb alkotását, amelyben Krúdy páratlan stílusművészete, lírája, sajátos emberábrázolása és hasonlíthatatlan fantáziája a maga teljességében, minden varázslatával bontakozik ki. Az első kiadás óta eltelt 15 év megerősítette a Krúdy életében már sokakban kialakult, de köztudatba még el nem jutott véleményt, hogy: egyedülálló remekművel van dolgunk, amely Krúdyt a modern próza nagy újítói, egy Giraudoux és egy Virginia Woolf mellé állítja, mint aki csöppet sem kisebb náluk, s aki a maga ösztönös, senkitől el nem tanult írói eszközeivel e művében a magyar irodalom „legmodernebb” regényét alkotta meg. Egy nap története a regény, egy pesti kiskocsmában játszódik, ahol különféle emberek, a békebeli Pest tipikus alakjai gyülekeznek egybe, s az étel, ital mámorában valamilyen fantasztikus „Valpurgiséjt” ülnek, belesodródva egy mesébe illő csodálatos kavargásba,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár, Athenaeum Könyvtár

>!
Osiris, Budapest, 2001
190 oldal · ISBN: 9633799872
>!
Athenaeum, Budapest, 1930
310 oldal · keménytáblás
>!
Franklin-Társulat, Budapest
228 oldal

Enciklopédia 7


Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Még mindig öt csillagot ér nálam Krúdy utolsó regénye…

…regény a fenét. Ez nem regény, ez egy kétszáz oldalas varázsige. Vagy hat, vagy nem. Énrám hat. Elég régóta. Mást nem tudok tenni, mint megpróbálni elmagyarázni, miért hat.

Majd húsz éve, hogy utoljára olvastam. Akkor ugyanazzal hatott, amivel Jókai: pusztán a stílusával. Mivel én voltam/vagyok az a bizonyos fordítva bekötött olvasó, akit direkt az szórakoztat egy Jókai-regényben, amitől mindenki másnak hányingere vagy állkapocsgörcse támad: azok a gyönyörű-dinamikus-anekdotikus-humoros leírások. Így már könnyű volt Krúdynak ezt az írását olvasni, amely konkrétan semmi másból nem áll, csak szépségből, dinamizmusból, anekdotából meg humorból, és amelynek csak úgy kúsznak-indáznak előre a mondatai, miközben viszik a hátukon az embert. És az a rengeteg evés-ivás. Azok a villásreggelik, pörköltek, péksütemények. Azok a halételek! Azok maradandó nyomot hagynak. Én most jöttem rá, hogy annak a Vájszné-féle halikrás levesnek azóta is keresem az ízét, de még sehol nem találtam olyat, ami ugyanolyan érzetet keltene bennem, mint a leírása. Hát szóval üres hűtővel hozzá ne fogj.

Újraolvasva mással is hat, de azt még nehezebb megragadni.

Ez a könyv nemcsak azért játszódik farsang és böjt között, Dorottya napján, mert valamikor minden történetnek játszódnia kell. Hanem azért, mert a maga módján éppen úgy karneváli irodalom, mint a IV. Henrik, amelyet pont a múlt hónapban olvastam. Még Falstaff is van benne, csak Pista úrnak hívják, és Pesten lakik. :) De tényleg, nem én találom ki. Erre nem is emlékeztem az első olvasásból, most fedeztem fel meglepetten, hogy az elbeszélő többször is Falstaffnak hívja ezt a szereplőt. Nem is túloz. Ez karneváli irodalom, olyan figurákról, akik folyamatosan átlépik a társadalom által szigorúan megszabott határokat. Sőt: akik közül nem egy maga az eleven határáthágás. A folyamatos fecsegésen túl – vagy éppen annak felhasználásával – igen komoly dolgokról van szó ebben a szövegben.

Itt van például ez a több ezer éves definíció szerint határátlépésre kitalált hely, a kocsma. A legkülönbözőbb korú, nemű, társadalmi helyzetű, iskolázottságú, vallású, igényű és stílusú emberek találkozóhelye kb. a Gilgames-eposztól napjainkig. Amelynek ugyan megvan Krúdynál a maga hierarchiája (mert, ahogy a szereplők megjegyzik, aki demokráciát akar, ne kocsmába menjen, hanem villamosra, de arra meg úriember nem száll föl, szóval még sincs rajta demokrácia), megvan a maga uralkodója, kiszolgálója, száműzöttje, sőt forradalmára, de ez a rend pillanatok alatt fölülírható, és fölül is írják. Minden mondatnak súlya van, nem beszélhet bárki bármit, vagy ha megteszi, annak következménye van, még a szavak jelentése is sajátságos. Folyamatos konfliktusok, ütközések világa a kocsma, szó szerint is, spoiler

Még hogy nem történik semmi. Történik bizony, csak megérteni nem könnyű ezt az egyszerre nyitott és zárt közeget. Még a csoda is megtörténik. Azt a legnehezebb megérteni. Hogy kik is azok pontosan, akik váratlanul megjelennek ebben a kocsmában, és milyen szerepet játszanak arra a pár órára egymás életében. Vagy hogy mi (vagy inkább ki) és miért vet véget aztán a karneválnak. spoiler Hiszen biztosat még azokról sem tudnak a szereplők, akiket jól ismernek. Arra viszont bármikor készek, hogy mindenfélét elképzeljenek. És az elképzeléseik ezen az egyetlen napon, ha csak egyetlen percre is, testet öltenek, megjelennek, a mese pillanatokra valóra válik, a karnevál ütésben és táncban ér véget. Aztán mindenki visszatér a hétköznapi életéhez. Vagy nem.

Aztán nem mehetek el amellett sem, ahogyan ez a könyv (még mindig nem regény, de nehéz megállni, hogy ne írjam le ezt a szót) a nemekkel bánik. Mert ha már határátlépés, ha már a társadalom által előírt normák megszegése, akkor miért pont a nemek maradnának szigorú keretek között? Ott van Vilmosi Vilma kisasszony a félig női, félig férfi nevével és öltözékével, nem beszélve a viselkedéséről. Ott van az előírásszerűen láthatatlanul, a konyhában tartózkodó fogadósné, aki a hagyomány által előírt helyéről – legalább olyan erővel irányítja a kocsma életét, mint a vendégsereg kezelésére szakosodott férje, és ráadásul újra meg újra elő is jön a vendégek közé, spoiler Ja, és a férje Jancsinak hívja. (Egyébként Johanna.) Vagy ott van a társaságból jócskán kilógó „Szerkesztő”, aki normális vagy éppen abszurd női álnevek alatt publikál, hogy megéljen, sőt az összes névre hallgat is, és van is szerepe annak, ahogyan a többiek az egyik publikációjára hivatkoznak.

A legnagyobb ellentét talán a mítoszok világa és a húszas évek hétköznapi Pestje között feszül. Mert az, hogy egy helyszínben – ha akarja a szerző, ha nem – benne foglaltatik több ezer év irodalma, mindazok a művek, amelyekben valaha írtak róla, önmagában mitikussá teszi azt a bizonyos kocsmát. Hát még így, hogy farsang és böjt között jár az idő, ráadásul éppen egy nemzedékváltás közepén, lásd a végkifejletet. Ez az örökkévaló téma nem akadályozza meg se a pörköltszag terjedését, se a fogpiszkálók köpködését. (A korszak fogpiszkáló-használata elég undorító, nem csinálnám utánuk, bár az ökolábnyom így jóval kisebb volt akkortájt, az tény. :P De hát nemcsak ezért, ugye.) Csoda és földhözragadtság nem zárják ki egymást.

Én meg az olyat szeretem. Azt hiszem, ezzel hat rám ma ez a könyv. Lehet, hogy mással is, de azt majd megírom máskor.

>!
Frank_Spielmann I
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Szerb Antal azt mondja, Krúdy az „elit” olvasmánya, sosem lesz igazán népszerű. Az elit alatt itt gondolom az olvasók elitjére utal, azokra, akik már tudnak olvasni. Ugyanis Krúdy az az irodalomóri közhely, akinél majd' kétszáz oldalon „nem történik semmi”. Ülnek, isznak vagy esznek, úriemberek, néha nő is van a társaságban, és valamelyikük elkezd beszélni, elmeséli az élete történetét, vagy valamely régi pesti vagy budai kocsmárosról, trafikosról, pincérről, műlovarnőről vagy más ma már szinte teljesen kihalt foglalkozások hőseiről, és beindul a varázslat. Krúdynak vannak olyan mondatai, amelyek többet érnek, mint egy nagy író egész művei, ez is Szerb Tóni véleménye. Szerintem Krúdy is nagy író, de különben igaza van. Megelőzi korát, de nem csak itthon, hanem az egész világon. Évekkel később jött csak a fonalvesztésben és a „semmi sem történik”-ben mester Woolf, Joyce és még páran, akiket ma a legnagyobbak között tartunk számon.

Krúdy a nosztalgia írója, de csak ennyiben hasonlít Proustra. Gyula bácsi egy sosemvolt Magyarországra emlékezik, amely talán csak Jókai és Mikszáth regényeiben létezett – és persze Krúdynál. De van valami több is benne, mint a „régi szép idők” iránti pátosz és a jelen szánalommal való figyelése: folyamatosan tanít minket, hogyan kell élni, minden mondatával valami újat mond, amiről valószínűleg még nem tudtunk eddig, legyen szó az arcon feltűnő pattanások helyes eltüntetési módjáról, vagy arról, hogyan kell meghalni, vagy pedig a nőkkel való bánásmód bonyolult és szövevényes művészetéről.

Végső soron itt is erről van szó, nagyjából így lehetne leírni a történet velejét: két felvidéki fiatal meg egy középkorú pesti úriember beülnek a Bécs városához címzett fogadóba, ott isznak, esznek, beszélgetnek, és hallgatják a megszámlálhatatlan többi vendég beszélgetését, néha vitáját. Szinte minden szereplője feledhetetlen karakter, Krúdy egyik utolsó regényében még magához képest is nagyot alkotott. Érdemes elolvasni, ha jól forgatjuk, megtanulhatunk belőle élni is, és olvasni is.

4 hozzászólás
>!
Szelén 
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Fura könyv volt, nem igen tudnám elmondani, hogy miről szólt, azon kívül, hogy ettek, ittak, beszélgettek a szereplők. Nekem kicsit sok volt benne a taszító dolog, pl tyúkszem gyűjtemény, használt fogpiszkálók, köpések, de ezen kívül sem tudom, mi volt az író elképzelése ezzel a történettel, mit akart vele mondani.
Talán azt, hogy egy kocsma, fogadó közönsége csak felületes ismerősökkel van tele, a tulajdonos sem ismeri őket igazán, annak ellenére, hogy sok időt töltenek nála rendszeresen a vendégek? Mert egyik szereplőnek sincs igazán karaktere, és könnyen feledhető mindegyik.
Az ötödik pecsétben, ahol szintén egy összeszokott társaság jelenik meg nap, mint nap ugyanabban a vendéglátó ipari egységben, mégis sokkal több a mondanivaló, a filozófia, a történés.
Első próbálkozásom volt Krúdyval, de nem az utolsó, hátha egy másik könyve jobban fog tetszeni.

>!
Bogas P
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Dagályosan elmesélt történet arról, hogyan töltsünk el egy egész napot egy kocsmában. Jóval többet tudok már sörről, mindenféle szőrzetről, pálinkáról, használt fogpiszkálók tartókba visszadugdosásáról és úgy általában a helyes fogpiszkálásról, mint valaha vágytam tudni.

>!
bodnarnoemi
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Nem sok ellenszenvesebb figurát tudok említeni a magyar irodalomban Krúdynál. :(

10 hozzászólás
>!
esztiyay 
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Nem volt sok értelme, a történetet is nagyítóval kellett keresni, de mégis volt benne valami, ami szórakoztatott. Ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott a regényről. Krúdyval olyan kiegyenlített a viszonyom, volt ami tetszett tőle, volt, ami nem,
Most nagyon tudtam élvezni Krúdy humorát, lépten-nyomon olyan mondatokba futottam bele, amiktől mosolyognom kellett rendesen. Ez a regény azért nem érdemli meg azt a mostoha bánásmódot, amit a molyos százaléka tükröz, erre azonnal rájöttem.
Főhősről nemigen beszélhetünk, Lajos, Vilma és a középkorú úriemberünk szerethető bohócok voltak, akiket viszont nem lehet komolyan venni. A többiek inkább ellenszenvesek voltak, de a helyük megvolt a regényben. A végére olyan sokan kerültek a fogadóba, hogy mindenki nevét meg sem tudtam jegyezni. Amit viszont nem tudtam felfogni, hogy min vitatkoznak, sértődnek meg ezek az emberek. Főleg az Elnök és a borbély kirohanásait nem értettem, de lehet, annak kell betudni a dolgot, hogy szinte mindenki részeg volt az egész cselekményen keresztül (nem nehéz, hiszen csak egy napból állt).
Az elején még megvolt a lelkesedésem, magam sem értem, mitől vagy hogyan, de valahol a regény fele előtt leült, és utána mérhetetlenül unatkoztam. Azért nem felejtettem el, hogy anno, boldogult hölgykoromban, amikor nekikezdtem ennek a regénynek, volt az már három napja is, még egészen meg voltam vele elégedve. Amikor a Herceg és társasága megjelent, újra nagyobb lendülettel olvastam, ez nagyjából a végéig ki is tartott. Úgyhogy végül is nem rossz szájízzel zártam be a könyvet, de egyáltalán nem érzem meghatározónak az olvasmányaim között.

>!
kulturzaj
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Lehet, hogy csak azért, mert gyorsan kellett túlesni ezen a művön, de olyan átláthatatlan káosz van a fejemben a történetet illetően, hogy az elképesztő. Kicsit homályos, hogy mi értelme van ennek a könyvnek (walesi hercegestől, szőrszálastól)…

>!
deaxx
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Értem én a humort, csak hát nem nevetek rajta, nem sikerül – de látom, hogy mi akar lenni.
Ugyanígy látom én az iróniát, meg a fricskákat, már az első pár oldalon, és az anekdotázást sem utálom – de itt… ajjaj.
Nem fogott meg egyik sztori sem, nem is igazán tudtak érdekelni, párdon. Azért valamennyire kinézem a könyvből, hogy direkt ilyen, túl sokszor eszembe jutottak a hasonlóan viselkedő ismerősök történetei… (nem ragoznám tovább).
Ha ezt Krúdy ma írta volna, ez lenne a címe: Bezzeg az én időmben… vagy: Amikor én fiatal voltam…
Valami hasonló.

Aktuális (és lehet az is marad, ez az félmondat elég sokatmondó: https://moly.hu/idezetek/869418 )

Ez nem változtat azon, hogy nagyon távolinak érzem az egészet. Az egész kocsmázás-evés-ivás-vendéglő-bezzeg-az-én-időmben hacacáré, bocsánat, de jaj. spoiler

>!
Toncsi
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Húha, hát tudom, hogy Krúdyról nem illik rosszat mondani, de ezen nagyon nehezen verekedtem át magam. :( Vontatott volt, unalmas, és egészen kicsit sem vonzott magába a történet.

>!
szivtiproimi
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

Krúdy mostanában nagy reneszánszát éli, de nekem nagyon nem jön be az ilyen úrfis világ.


Népszerű idézetek

>!
Mafia I

Az apróságokra jobban kell vigyázni, mint a nagy dolgokra, mert apróságokból van összetákolva az ember élete.

>!
Frank_Spielmann I

Magyarországon vagyunk, mindenki úgy hamisítja a történelmet, ahogyan akarja.

6

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
encsy_eszter

Egy akadémikus ne veszítse el az ítéletét, ha heringesdobozt bontanak fel előtte.

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A nőknek külön véleményük van a férfiakról, de ők rendszerint titokban tartják a mondanivalójukat.

1

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Frank_Spielmann I

Vannak ilyen nők a világon, akiknek a legerélyesebb férfiak sem tehetnek kedvükre.

1

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők
>!
Frank_Spielmann I

Sok dolog van a világon, amiről még Shakespeare se beszélt, pedig talán ő volt az egyetlen ember a világon, aki körülbelül mindent tudott.

6

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Csak olyan nővel ne ismerkedjen meg az ember, akinek rokonai vannak Pesten.

8

Kapcsolódó szócikkek: nők
12 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az ember csak egyszer él, és a túlvilágon amúgy se tarthatja meg az ünnepeket.

8

>!
deaxx

…mint későbbi években erről az eseményről megemlékeztek azok a nők és férfiak, akik jelen szenvedései elől a múlt idők képzelt örömein vigasztalódnak.

8


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Örkény István: Macskajáték
Szathmári Sándor: Kazohinia
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Örkény István: Tóték
Babits Mihály: Halálfiai
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Németh László: Égető Eszter