Az ​emlékek szakácskönyve 1 csillagozás

A régi költők, akiknek még nem kellett messze járni köl­-
tői témákért az ebédlőjükből: többnyire újdonsült me­-
nyecskéhez hasonlították őt. ízzel is volt töltve, mint a fia­-
talasszonyok azokkal a csodálatos szavakkal, amelyeket
egytől egyig emlékbe óhajtanak eltenni a férfiak.

37. oldal

Minden
májusban szokatlan érzelmek költöznek a legjobban lela­-
katolt, örök rabságra ítélt szívekbe is. Ha másképpen nem:
– újra kezd szeretni a szív május jöttével, holott azt hittük,
hogy már túlestünk az úgynevezett nagy érzelmeken – kezd­
te Szindbád mondanivalóját.
– Természetes, hogy a szív leghűségesebb társa életünk
fenntartásában, a gyomor: – szintén változatosság után vá­-
gyakozik május, az igazi tavasz jöttével. Ez a gyomor,
amely a téli ételek, a nehéz zsírosak, friss vagy füstölt, de
mindenesetre fűszeres ételek feldolgozását, megemésztését,
a szervezetben való szétosztását olyan buzgalommal vé­-
gezte, mint egy igásló: ez a gyomor ugyancsak szabadítani
akar a tél emlékeitől:
– A szívünk mellett gondunk legyen a gyomrunkra is, ami­
kor május, az újjászületés korszaka elkövetkezett.
így Szindbád, aki meglehetős bölcs ember volt, amikor a
gyomor, a konyha, a táplálkozás dolgairól kezdett véle­
ményt mondani, de annál gyarlóbb, sőt naivabb, amikor a
szív-szerelem ügyei kerültek megbeszélés alá. Mindig a sze­-
relmeseknek adott igazat.
De most táplálkozásról van szó, követhetjük tehát Szind-
bádot.

38. oldal

A borsostokány tudta, hogy milyennek kell len­-
nie, amely tudományt kevesen ismerik az embe­-
rek közül.

Hátsó borító

Vannak olyan női szívek, amelyekhez már becsü­-
letből sem szabad többé hozzányúlni; ilyen szívek a sze­-
gény rokonok szívei. Ó, nem nagy kunszt egy jómódú föl­-
desúrnak egy szegény leány szívét elbolondítani.

109. oldal

Vesd rám szelíden szép szemed,
Most látsz utolszor engemet,
A sors elint karod közül,
De szívem csak érted hevül.

109. oldal

igazában egy levest szeretett, mint ahogy azokról a
férfiakról mondják, akik voltaképpen egyetlen asszonyt
szerettek, amely férfiak végesvégig szerelmeskedték az éle­-
tüket, minden szoknyaránc után megfordultak, mindegyi­-
kért elmentek volna a „kárhozat is”, mint a maguk nyel­-
vén mondogatták… Ez a leves: a rákleves volt.

108. oldal

A badacsonyi rajnai rizling az illatáról nevezetes.
Sokszor megpróbálkoztam utazásaimban eltenni magam­-
ban a borok „bukóját”, amelyből meglátni a régen elha­-
gyott tájakat, elfelejtett embereket, lelkünk mélyébe vonult
emlékeket. Még tán azokat a nőket is, akik a szőlőt tapos­-
ták, mikor ez divatban volt. De manapság úgyse hinne el
senki ilyen mendemondákat.
A borok „bukóját” nem lehet eltenni, elillannak ők az élet­-
tel együtt,

70. oldal

Magyarországon. Se a miniszternek, se másnak
nem tudtam soha elmondani, hogy mi van ebben a szőlő­-
virág szagú borban, csak ültem, üldögéltem, és arra gon­-
doltam, hogy hány évig élhetnék, ha minden ilyen borilla­-
tot és borízt élvezhetnék?
Száz esztendeig. Mint akár a papok.

70. oldal

Az ember sok mindenről beszélget életében, fűről, fáról,
á-ról, b-ről, de megeshetik, hogy éppen a legfontosabb dol­-
gokat felejti el.

71. oldal

A gavallé-
ros magatartású farkaskutya megvételéhez legalábbis any-
nyi pénzt tégy erszényedbe, amely Shakespeare idejében
elegendő volt a nő szerelmének megnyeréséhez.

48. oldal