A ​vörös postakocsi 163 csillagozás

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

„Pesti regény! Mit lehet írni Pestről? Ordináré passzió, mint az állatkínzás” – írta Krúdy egy levelében A vörös postakocsi-val kapcsolatban. Azóta – 1913 óta – hetven év hozott cáfolatot a kételyre új és új kiadásokkal, a meghódított olvasók ezreivel. A két fiatalka vidéki színésznő fővárosi időzése, mint vadászoké leshelyen, hogy elejtsék az örök zsákmányt, a szerelmet, boldogulásuk és boldogtalanságuk „sztorija” – kit ne érintene? Kivált hogy nem is az ő csacska beszélgetésüket kell hallgatni, hanem egy szikrázó iróniával és busongó öniróniával ékes, bölcs férfihangot, Krúdyét, aki nemcsak csipkéikhez és szépítőszereikhez ért náluk is jobban, hanem hozzájuk, a szerelemhez és ahhoz is, hogy milyen egy irodalmi szalon, és milyen egy bácskai földbirtokos asszony; egyáltalán: ért mindenhez.

Eredeti megjelenés éve: 1913

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok Kossuth · A magyar próza klasszikusai Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 2015
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980685
>!
Akkord, 2008
220 oldal · ISBN: 9789632520070
>!
Kossuth, Budapest, 2006
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630949415

8 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Alvinczi Eduárd · Rezeda Kázmér · Urbanovicsné


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

„Krúdy 1913-ban, Kiss József megrendelésére irta A vörös postakocsi című, s példátlan sikert aratott regényt. A Hét c. folyóiratban jelent meg először a "pesti vásárt” bemutató sajátosan Krúdy-regény, valójában inkább novellafüzér, vagy prózai költemények sorozata. Regénnyé a közös hősök személye teszi: a hires kártyás, lóversenyző Szemere Miklósról mintázott Alviczi Eduárd, a Szinbádként saját alteregójának tekinthető Rezeda Kázmér hírlapíró, a szintén valóságos személyekről mintázott két Pattantyús-utcai hölgy, Horváth Klára drámai és Fátyol Szilvia operett színésznő.
A Vörös postakocsi a XIX. század Pestjének busongó mámorba hajló világát igézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek szíve újra lángralobban Horváth Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége öngyilkossági kísérletbe is hajszolja és bár szerelmese felépülését segítve mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára.
A regény a Krúdy-életmű legérettebb írói vonásait mutatja: az egymásba úsztatott, vízuálisan gazdag, álomszerű képsorokat, az anekdoták, legendák, látomások elemeinek sűrű, bódító összefüggéseit remekül – szinte zenei módon – hangszereli az író, amely csakis az ő sajátja a magyar irodalomban."
Legeza Ilona könyvértékelése tökéletes. Először Az ágasvári csata című örökérvényű ifjósági kötetben olvastam Rezeda Kázmérról, s Krúdy valahogy kimaradt az életemből. Gondoltam pótolom. Nekem azonban ma, a XXI. században nem mondott sokat ez a könyv…

Zsuzsi_Marta P>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Krúdy 1913-ban írt és még abban az évben megjelentetett regénye sokak szerint az író legjobb műve. Bennem nem ezt a benyomást hagyta maga után, bár rossznak sem nevezném, inkább bulvárcikk – sorozatnak, 12 fejezetben közzétéve.

Békebeli Budapestről nyújt tudósítást, felvonultatva sikeres, sikertelen, gazdag, szegény, kiábrándult, reménykedő szereplőket. Szerelmet mímelő urak, ledér nők, kuplerájok madamja, Steinné története Zola Nana-jára emlékeztetett.
A két színésznő, Horvát Klára és Fátyol Szilvia története, Alvinczi gróf a pazar, vörös kocsijával a felszínes, kicsapongó élet megtestesítői. Engem leginkább Rezeda úr bánattal, szuicid gondolatokkal teli élete érintett meg, igazán szánalomra méltó szereplője a regénynek. Bertával, az állatorvos feleségével folytatott viszonya, majd Klárával, a színésznővel kötött házassága sem lendített helyzetén, búskomorságán.

Krúdy iróniában, humorban is bővelkedő stílusa teszi olvasmányossá, talán még érdekessé is a művet, mely küldetését teljesítve, szórakoztató kikapcsolódást jelentett számomra. De mégsem tartom írói pályafutása csúcsának.

Lunemorte P>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Még régebben ajánlotta egy ismerősöm, hogy szálljak fel én is a vörös postakocsira és utazzak el egy kicsit Krúdy képzeletbeli (vagy nagyon is valóságos) Pestjére vagy Budájára, ha már vonatra nem ülök. Felemás volt ez az utazás, tetszett az író humora, személyisége rabul ejtett, viszont a történet maga cselekmény szempontjából eléggé kevés. A vége azért nagyot üt, sajnáltam is, hogy így ért véget.

SteelCurtain>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Kissé csalódott vagyok, többet vártam volna tőle. Korábbi Krúdy élményeim alapján azonban nem lep meg ez a parttalan locsogás, mely lehet, hogy fontos kortörténeti adalék, de pusztán irodalmi szempontból én meglehetősen sekélyesnek találtam. Teljesen széthulló, inkább lazán kapcsolódó novellafüzér, semmint regény. De még részeire bontva is meglehetősen terjengős és csapongó. Alakjai boldogtalan férfiak, akik saját társadalmi köreikben nem kapják meg azt, amit az élettől várnak. Ki szerelmet, ki perverziói kiélését. Jobb híján hivatásos és félprofi hölgyeknél keresik a vigaszt. S, hogy a kör bezáruljon, ezek a hölgyek hasonló okokból nem kevésbé boldogtalanok, mint a kuncsaftjaik. Tömény reménytelenség ez a könyv. Túl terjengős, túl szomorú és borzasztóan elaprózott.

Gyöngyi69>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Krúdy Gyula könyvének hangulata van, ami csak rá jellemző. Csudaszép leírások századelőről, emberekről – amiben nem kevés iróniát is véltem felfedezni időnként, életérzésről, amit ma már nehéz elképzelni, megérteni. A könyv nagyszerű példája annak is, hogy tele lehet írni kétszáz oldalt úgy, hogy nem történik semmi különös, csak lassan csordogál az élet a száz évvel ezelőtti Pesten.

Szoba_Van_Kiadó>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Újra olvasom ezt a gyönyörűséget. Ha majd bevégzem, fájni fog, hogy megint éveket kell várni, amíg újra olvashatom. Mert ezzel a könyvvel úgy kell bánni, mint valami értékes erdővel: nem mohóan „felzabálni”.. hanem újra és újra járni és belenyugodván abba: volt előttünk és lesz utánunk is…

Az egyik gond a Krúdy olvasással, hogy nagyjából 40 esztendősen érik meg az ember az EGÉSZe fölfogására. Emlékszem élesen -akkor még nem volt Moly, papírnaplóba írtam… mint olvastam 30 évesen Krúdyt: felibe-harmadába sem fogtam föl, bár meghagyom, annyira már tudtam olvasni [a montekrisztó-t úntam 12 évesen…] 32 éves koromban, hogy a zsenialitását gyanítsam. 20 éves koromban meg az iskolai tanítás szerint a Mikszáthi anekdotázgatás folytatgatgatójának hittem Krúdyt csupán… Szerintem egy diplomás bölcsés-irodalmár bele se fog soha Krúdyba, minek. Hiszen mit is mondott róla az egyetemen a professzora? Krúdyt is ki lehet kutyanyelvezni [kivonatolni] hiszen Beethoven szimfóniáiról is írható 12 oldalas összefoglaló.

Panaszkodik itt valaki, hogy únta, vontatott szerinte. Nos, meghagyom, nem vagyunk egyformák, ha a disznótor nem kötelező, akkor a gyümölcskosár sem, ha valaki csizmában, mindössze slicce lerántásával durrbele szerti „Frau, marsch Bett!” alapon, ám ez tényleg ízlés dolga, ez az, amiről nincsen is értelme vitatkozni. Kétségtelen: Edzettség kell Krúdyhoz -hiszen hogy jár az, aki csak azért száll be párszázezer Ft-ocskáknyi költéssel egy bicótúrába, mert az trendicsek, a bicajozás. Sajnos annak felelőse, hogy túl könnyedén veszik Krúdyt, pont az irodalomtudományunk . Aki Vass Virág vagy Fejős Éva könyveihez szokott, az óvatosabban lökje díszsajkáját a Krúdy Folyamra. Érdemes egy kicsit előedzeni 'mellékvizeken' -majd mindjárt írom élményemet az Őszi versenyek című 38 oldalas regényéről.

Krúdy zsenialitása lényege : egy felszínén Vass Virág-ot (Rácz Zsuzsát) írt, amit színészleánykák is olvashattak a szalón szófájára dölvést. de eközben Móriczénál s Máraiénál mélyebb trópusokban Könnyedén járdalt. Márai a „gyertyák” lektűrjében erre képtelen volt.

Krúdy rétegezettségével irodalmunk kanonizált, betagozott, egyetemi & toddományoss recepciója nem foglakozik. Ezért Krúdyt nagyon nehéz olvasni, hiszen a kiadók jogosan, teljes marketing megalapozottságban afféle baromságokkal tukmálják az olvasóra, mint „Krúdy egy álomvilágba viszi el az olvasót.” Nem és nem: Krúdy a kegyetlen és mély hóttreálizmusba könnyedén csalja be az olvasót. A legfájóbbatt úgy írja meg, hogy akár fanyarúan, de mosolyoghatunk is… Minden „könnyednek” tűnő történetkéjében ott a horror vacui . Krúdy olyanokról ír, amikról mainapság… -istenem, Hegedűs Géza bácsi, Isten nyugosztalja, Alberto Moravia regényeit pornográf'ba számolta!- amikről tehát mainapság sem lenne még merész senki sem írni.

Már a Vörös postakocsi folyam kezdetén, a fiatalos, csermelyként is csobogó szakaszán az első 40 oldalon megfigyelhetjük Krúdy zsenialitását. Marcel Proust csak szerette vona ezt, Joyce kétségtelen eredményei és a szükséges botrány elérésén túl odáig nem jutott, mint Krúdy. Sajnos azonban Krúdy is nehezen vagy egyáltalán nem fordítható -de ez nem puszta siránkozás a nyelvi sziget miatt.. Gondoljunk bele: a francia wikipedián a Magyarország szócikkben végig Szlovákiaként nevezik meg a Felvidéket. Tehát a Törökmagyarország idején is. De mit kapnánk a Strassbourg egyetlen elhagyott kis u-ja miatt…

Krúdy „csomagolópapírja” sztaniolja az a „könyned stílus” amit persze, ha utánoznának. Máraiét sem lennének képesek meghaladni. Krúdyra annyi energiája jut az irodalomtudományunknak, hogy a „csomagolás” egyes közhelyeit említteti, ezt tanítják a gyerekeknek, miszerint Mikszáth folytatása, az anekdotázás, a dzsentriélet.
Ennél jóval gazdagabba Krúdy életmű. És főleg pedig: mélyebb.

Hiszen Budapest Aranykoráról (meg Vaskora kezdeteiről) senki nem ír töbet, mint Krúdy. Ha akarom, a Vörös Postakocsi Folyam Budapest aranykorának története is.

Ibanez P>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Olvasd el először ezt:

„ „Ős Budavára”! mondják az emberek, és kelet és nyugat minden pompája megjelenik képzeletükben, és az idáig rejtett pesti félvilág, a titkosan szerető nők hirtelen, tavasz virágai módjára elleptek mindent a bámészkodó város előtt (akiknek lakáscímével és nevével a nők hódoló barátja, pártfogója és gourmandja, Kapy kapitány úr, az angol király rokona finom maroquin-bőrbe kötött, arany ceruzával írott jegyzőkönyvecskéket töltött meg, és könyvtárában bizonyosan feltalálható, hogy a drága Svarc Mici hol lakott húsz év előtt); a süket Fritz apó meg bablevest főz a Vasvári Pál utcában, és „lokál”-jában fiákeresek, kaszinói urak és éjjeli lányok együtt táncoltak délelőtt a tüdővészes Breitner zongorája körül, aki hátborzongatóan variálta az ocsmány és ledér szavakat dalaiban, míg fülig nyitott szája fekete üregéből egy fölbontott régi sír sötétsége meredt elő, s gyakran ömlött tüdejéből a vér a mulatság hevében (míg otthon a beteg asszony és beteg gyermek várja); a vérbeli lumpok és passzionátus ivók, a mámorban életet kereső urak és a szinte állativá aljasodott bécsi leányok idejében, midőn Fifi kihullott metszőfogát viaszgyertyadarabbal pótolta, a bolondos Gréte tébolyodottan tépi össze ruháit, míg Mici minden reggel öngyilkos óhajt lenni: e korban Roederer és Pomery urak a messzi Frankföldön bizony alaposan tudomást szerezhettek arról, hogy Pesten május van, lóverseny van.”

Most mondd el, miről olvastál. Vagy még inkább, olvasd el az első három-négy sort és utána mondd el, miről volt szó az első sorban… :-D Na, ez a könyv maga. És ez egyetlen, EGYETLEN mondat!!! De nem az egyetlen :-D Tele van ilyenekkel a regény, ráadásul tele van a korszak ismert vagy kevésbé ismert irodalmi és zenei életének szereplőivel, műveivel, verseivel, anyámkínjival :-D Meg olyanokkal, hogy az egyik szereplő elmeséli x vagy y úr életét (pletyi a javából), de annak a történetében újabb mesék lesznek, szóval a végén már azt se tudja az ember, hogy most eszik vagy isszák.

Látom, nem én voltam az egyedüli, aki Zola Nanájához hasonlítja, s tényleg: a bemutatni kívánt világ, a ledér, erkölcstelen nők (akik mégis megjátsszák az úriasszonyt), a befogásra alkalmas férfiak, a színház adta leányzók közege, mégsem olyan borongós-fülledt hangulata van, mint Zolánál (ott teljesen bele tudtam magam élni a felvázolt világba, itt sajnos nem, a folytonos félrekalandozások-kis történetek beleszövése sokat rontott a helyzeten).

A szereplők nagy többsége jellemtelen alak, én még Rezedát is megvetem, aki csak sóhajtozni tud, s egy-egy könyvének szereplőjét húzza rá a saját életére, s viselkedésére. Na, az ő kezébe nem való a könyv :-D Életre (szerelemre) igazából képtelen alak, nem is tudtam sajnálni. Aki kiemelkedett a történetben és kár, hogy nem jelent meg többször, az a vidéki asszonyság, Urbanovicsné.

"– Hát mondja meg, hogy lesz? – kérdezte Urbanovicsné.
– Kérem, ezt éntőlem ne tessék kérdezni, mert én nem vagyok jósnő. A jósnők mind hazudnak, és abból élnek, hogy az emberek elhiszik a bolondságaikat. Én csak annyit mondhatok, amennyit egy hosszú életen át tapasztaltam. Se bű, se bá! Kegyed csak a szívére hallgasson mindig, és akkor szerencséje lesz mindenféle ügyletben."

Összességében sajnos egy unalmas, szinte cselekmény nélküli történet, kavargó villanások tömkelege, igazi értelem nélkül (számomra).

6 hozzászólás
Trudiz >!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Valamiféle csodára vártam, de az nem jött…
Szerelmekről, szeretőkről, epekedésekről, találkozásokról, randevúkról gondolatok, ezek vártak, viszont nem elkápráztatóan, csak egyszerűen közölve.

Szimirza P>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Szeretem Krúdyt, legalábbis Szindbád nagyon tetszett, de ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet. Vontatott, elnyújtott mondatok, sokszor elveszítettem a fonalat, pedig kár érte …

Alvarando P>!
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Nyáry Krisztián annyira érdekesen szokott írni egyes emberekről, hogy általában miatta kapok kedvet más írókhoz. Így volt ez Krúdy Gyula esetében is, akiben abszolút nem csalódtam, de kicsit hagy némi kívánnivalót maga után. A fő regény egy érdekes történet, amely napjainkban is játszódhatna. Főszereplője két színésznő, akik mai értelemben szinglik, de vágynak már egy férfi után. Egyikük meg is kapja, meg nem is. Az egyik férfi szereplővel, Rezeda úrral mondhatni kerülgetik egymást, mint macska a forró kását. Közben pedig elénk tárul a békebeli Budapest polgári világa. A kisebb írások is eléggé érdekesek, meglepett, hogy Krúdy is hozzányúlt az annak idején nagy vihart kavart Léderer-ügyhöz, de találkozhatunk Mágnás Elzával, aki egy múlatóban lett sikeres és Benedek Aladár költővel, aki a börtönt is megjárja és ott is verseket ír. Krúdy élvezetesen ír, az ember sokszor észre se veszi, hogy már a vége felé tart a történetnek. Nagyon nagy kár, hogy az irodalomtanításban javarészt kihagyják őt, felnőtt fejjel érdemes pótolni a szépirodalmat kedvelő embernek eme hiányosságot!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Enola87 P>!

Rettentő méreg az irodalom. Vérbajossá teszi a polgárokat és polgárnőket, ha belékóstolnak. Az írók mind szélhámosok. Kinevezik királyi mesterségnek, a legdicsőbb foglakozásnak a maguk dolgát. Holott tulajdonképpen senkinek sincs szüksége az irodalomra. Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Tovább is születnének, szeretnének, meghalnának. A nagy, gyönyörűséges Életnek semmi köze sincs az apró, sűrű betűcskékhez. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság.

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
cserepes_virág>!

Rettentő méreg az irodalom. Vérbajossá teszi a polgárokat és polgárnőket, ha belékóstolnak.

Az utolsó nihilista

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A férfinak inni, pipázni, kártyázni kell. Nem is igazi férfi, aki nem volt részeg életében. Akár bortól, akár szerelemtől.

Második fejezet

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

…csendesen nevetgélni kezdett, mintha a lábát fűrészelték volna.

Harmadik fejezet

4 hozzászólás
Mafia I>!

Pesti regény! Mit lehet írni Pestről? Ordináré passzió, mint az állatkínzás.

Frank_Spielmann I>!

Menj férjhez, és keress valamely jóravaló szeretőt.

Első fejezet

106 hozzászólás
ervinke73>!

Általában a jó Isten volna annak megmondhatója, hogy mit gondolnak a nők varrás közben.

107. oldal

1 hozzászólás
Etike P>!

Te pedig ne duzzogj! Nem ismered a férfiakat, de nekem elég részem volt bennük. A férfi csak kétféle használatra jó. Vagy férjhez menni hozzá, s hűségesen, szerelemmel, jósággal, odaadással mellette maradni a szeme lehunytáig, hogy még az utolsó percében se gondoljon egyebet, mint azt, hogy „én drága jó feleségem!”; vagy pedig egy napra vagy egy órára elővenni, azután kirúgni és kiszellőztetni a szobát, s jól megmosakodni.

7 hozzászólás
Cicu>!

Már orvosi szempontból sem helyes, hogy egy huszonnégy éves, egészséges nő érintetlenül járjon. Mire való a városban az a sok férfi!

1. fejezet Tavaszi vasárnap Budán

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Körmendi Ferenc: A budapesti kaland
Békés Pál: Csikágó
Vámos Miklós: Apák könyve
Ottlik Géza: Buda
Kóbor Tamás: Budapest
Sőtér István: Fellegjárás
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Szász Imre: Ménesi út
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Örkény István: Tóték