Vadrózsák 5 csillagozás

Kriza János: Vadrózsák Kriza János: Vadrózsák Kriza János: Vadrózsák Kriza János: Vadrózsák

„Száz ​év óta egymás után láttak napvilágot a kisebb-nagyobb székely népköltési gyűjtemények, ám ezek a Vadrózsák jelentőségét nemhogy elhomályosították volna, hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban felismerjük és megismerjük egyedülálló nagyságát. Kriza fél emberéletnyi munkával annyi értéket halmozott fel, amennyit és amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia. Épp ezért gyakorlati folklórmunka közben ma is a Vadrózsákhoz mérjük és igazítjuk sikereinket, eredményeinket. Ha a régi népköltészetet keressük, faluhelyen ma is Kriza nyitott könyvével kezünkben faggatjuk a nagyidejű, nagy tudású énekeseket, mesemondókat. Faggatózunk és feszülten várjuk az eredményt: vajon jó évszázad múltán megtaláljuk-e az élő népköltészetben a Vadrózsák valamelyik meséjét, balladáját, dalát, mi több, talán olyanra is rábukkanunk még, amely elkerülte volna Krizának és munkatársainak figyelmét? Vagy pedig – s ez a leggyakoribb – újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy Kriza… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1863

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: RS Akadémiai · Írástudók · Magyar Klasszikusok

>!
Akadémiai, Budapest, 1987
keménytáblás · ISBN: 963054543
>!
Kriterion, Bukarest, 1975
494 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Rumpelstiltskin


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

GTM P>!
Kriza János: Vadrózsák

Nemzeti kincs ez a kötet, és szomorú, hogy oly kevesen ismerik. Az iskolában hallanak a gyerekein Benedek Elekről, Illyés Gyuláról, megtanulják tévesen , hogy Arany László volt az első népmesegyűjtőnk, de Kriza János nevét a legtöbb helyen meg sem említik.
Pedig Kriza az 1840-es években kezdte meg gyűjtését a székely falvakban. Arany László ekkor még meg sem született. A közérdeklődés azonban ekkoriban még nem fordult a népi kultúra felé, így a felbecsülhetetlen értékű gyűjtött anyag csak 1863-ban jelent meg. Kriza érdeme, hogy gyűjtését a mai, modern elvárásoknak megfelelően végezte. Semmit nem írt át, nem szépített, nem stilizált; és az eredeti fonetikus kiejtésnek megfelelően rögzítette a szöveget.
Legnagyobb érdeme a székely balladakincs föltárása. A kötet nagyobbik részét is ezek teszik ki, de olvashatunk szép számmal népdalokat is tájegységek szerinti csoportosításban. Külön fejezetek jutnak a gúnyverseknek, házasító daloknak, regösénekeknek, mondókáknak, közmondásoknak, találós kérdéseknek. Közzé tesz továbbá egy jegyzéket a Székelyföldön használatos család- és személynevekről, sőt még az állatnevekről is. A kötet végén székely tájnyelvi szótár található.
Ifjúkoromban főként a dalok és balladák végett forgattam sűrűn a kötetet, ma elvarázsolt a mesék világa is. Élvezetes, szépséges nyelv, érzékletes, különleges hangulatú tájszavak. Sokukat nem hallottam soha, mégis érthetők. Különleges élmény olvasni. Ajánlom e legtisztább forrásból merítő kötetet mindenkinek, aki szívesen ismerkedne népköltészetünk egyik legősibb rétegével.

3 hozzászólás
Uzsonna >!
Kriza János: Vadrózsák

Nagy kincs ez a könyv, aki érdeklődik a székely folklór után, annak kikerülhetetlen.
Kriza János életének küzdelmes és félbemaradt munkája ez.
Pedig Magyarországon ő döbbent rá először a népköltészeti kincsek megőrzésének fontosságára. Még az 1840-es évek elején megkezdi munkáját, és toborozni próbálja a kollégákat, leendő olvasókat (előfizetési akciókkal), de sikertelenül, a népies irány ekkor még nem divat. Aztán közbeszól a szabadságharc, majd utána az elnyomó évek, és intézményi támogatót sem sikerül találni, így egyedül, saját pénzből irányítja a munkát egy munkaközösséget alkotva több gyűjtővel (főleg iskolai tanítókkal) is. Közben megelőzi őt Erdélyi János, Arany László, de Kriza módszere akkoriban mégis egyedi: szöveg hűen, sőt hangzásában is hűen jegyzi le a népköltéseket, tehát tudományos megközelítésben tálalja azokat. Arany emlékezetből írja le a meséket, elsikkad a mesélő szerepe, csak azt olvashatjuk, amire és ahogyan az író emlékszik. (Bár mindkét módszernél nagyon fontos, hogy a gyűjtő maga is fogékony legyen a mesemondásra, így nem kerüli el a figyelmüket több fontos részlet sem.) Sok levelezés után összeáll az anyag, és magán támogatás segítségével 1863. január 13-án kb. 20 évnyi munka után megjelenik a kötet. Kriza rögtön folytatni akarja a munkát, kezdi gyűjteni az előfizetéseket a 2. kötetre, és az Akadémia is támogatja immár, de sajnos halála megakadályozza ebben. (A kéziratnak is kalandos sorsa lesz, de amikor már megtalálják az Akadémia épületének átalakításakor, sajnos már menthetetlen. Így ez az 1. kötet marad számunkra mostmár mindörökre.)
Nem mellékes megemlítenem, hogy Kriza János is Erdővidék (Nagyajta) szülötte, amely tele van természeti szépségekkel, történelmi emlékekkel és a folklór kincsesbányája; több nagy elmét, irodalmárt és tudóst is adott nekünk: Apáczai Csere Jánost, Baróti Szabó Dávidot, Benkő Józsefet, Bölöni Farkas Sándort és Benedek Eleket. Innen hát az indíttatás élete nagy művéhez, mely mellett minden nehéz körülmény mellett szívvel-lélekkel kitartott. És hogy fontos volt ez a munka, azt bizonyítják a későbbi kiadások is.
Érdemes hát kézbe venni ezeket a szívet gyönyörködtető vadrózsahajtásokat, és olvasgatni az ízes nyelven megörökített népballadákat, népdalokat és rokonneműeket, táncszókat, találós meséket, népsajátságokat (közmondások, szólások, különféle elnevezések) és a népmeséket. A kötet végén tájszótárban böngészhetjük a különböző székely népies kifejezések jelentését.

2 hozzászólás
Eule>!
Kriza János: Vadrózsák

@GTM és @Uzsonna értékelése szinte mindent elmond a kötetről, így én csak személyes benyomásaimat osztanám meg. Rendkívül élvezetes és érdekes könyv – igazi kuriózumokat is felvonultat (pl. a Népsajátosságok fejezetben a ló- és ebnevek mind móka-, mind ötletforrásnak kiválók.) A meséknél a tájegységre jellemző kiejtés szerinti lejegyzés nem olyan zavaró, sőt! Ráadásul a legtöbb szó jelentését a szövegkörnyezetből ki lehet találni. A Találós mesék fejezetet is kiválóan lehet családi, baráti körben, de akár iskolában is hasznosítani.


Népszerű idézetek

Uzsonna >!

Fël van már az egész helység szántva, vetik a haricskát, kel, nő, érik, arassák, hordják haza szekérrel, a hátikon s ahogy lehet, még talyigán ës, cséplik vascséppel, viszik a malomba, őrölik, szitálják; tüzet a kaszaj* fának az udvaron, gyúl még, dorombol, akkorán világol, hogy a hetedik ország királyának ës a házába a pénzt mëg lehetne olvasni; elé pokolból a legëslegnagyobb érckandért! fël a tűzre! belé a lisztet a fővő vízbe! Fő, rotyog a haricskapuiszka, levëszik a tűzről kandérostól, Pulutónénak a lába közi* nyomják, kezibe egy keverőt, de még istenëst, addég keveri, göbődi*, kavargassa a szapora firiss kezivel, míg jó rittyëgősön* fël kezd a keverő után váladozni az üst ódaláról; mikor mëgvan egésszen, nagy szuszogva jól ësszekavargassa; a keverőt odanyójtsa Pulutónak, aki az egész munkán ott tiszttartóskodott, s az arról a maradékot tüzes bicskájával levakargassa, s jóízűn bényalogassa; mán* a nagy vizitëtt fakalánnyal Pulutóné a puiszkát ëssze ës hajtogatta, tapicskálgatta; még ëgyszër úgy a tűzre visszatëtte, s mikor mëgsüllent*, a véghetetlen nagy haricskapuiszkát az udvar közepire kiborították, s a nagy kandérral pokolba hazafutottak.

Szép Palkó

Uzsonna >!

Kinëz a király rëggel az ablakon, s hát az irgalmatlan nagy haricskapuiszka nagy hekkësën ott ül az udvaron; teli* vót telve vélle a nagy udvar; akarhogy boszonkodott ës, nem tudta mëgállani, hogy el ne kacagja magát; azt poroncsolta*, hogy jöjjön az egész város, s a puiszkát onnét mind ëgy falásig eltakarittsák. De lett ës osztán ëgy olyan puiszkahordás, amilyen több sohasem vót, nem t’om, még lësz-ë valaha: ki kézbe, ki tarisnyába, ki abrosszal, ki zsákkal, még szekérrel ës, kitől hogy lehetëtt, karincába, pëndëlybe, s mindënképpen vitték mindënfelé; három órára a nagy állat nagy puiszka* mind el vót hordva, még az odasikállódott fenekit ës fëlvájták s elvitték. Otthon az ëgyik leszelt ëgy nagy lapos szeletët, mákot tört, ordát vëtt elé, rëatëtte s kétrétűleg kezibe csombolyította; a másik bőrös disznyóhúst rántott, s aval kőtötte el; a másik édes téjjel, aszalt szilvalével, körtelével, disznyótëpërtyűvel; vert téjjel, sóstéjjel, tehentéjjel*, kecsketéjjel, aludttéjjel kalányozta fël; a másik fëltúrózta, fëltűrte, így malacot csinált belőlle, s úgy ëtték mëg; a nagyobb házaknál még jó fëlës bihaltéjjel ës használták, vaj pedig tálba, vaj rézlábasba jó zsíroson túrózták, úgy, hogy nem túrós puiszka, hanem puiszkás túró lëtt belőlle; sok vót, aki olyant sohasem ëtt vót, s most úgy lakott belőlle, hogy elig* szuszogott el belé. A király ës fëlvitetëtt magának furustukra ëgy jó nagy darabot porcollántángyéron, kihozatta a kamarából azt a nagy dézsát, amelyik teli* vót olyan csíki túróval, mind a fáin vaj, abból jó bővön fëltúróztatta, melleje ült, s mind égy utósó falásig bévermëlte*, mëgivutt rëa három pohár piross óbort, s azt mondta, hogy: e mán* az igazi istenës furustuk!

Szép Palkó

Véda P>!

A pántika könnyű gúnya,
Mett azt a szél könnyen fúja.
A főkötő nehéz gúnya,
Mett azt a bú nyomdogálja.

Eule>!

Vót egy olyan kevély mónárlegén, hogy ha tojásra lépött vóna, a sem törött vóna el.

Csihán királyúrfi

2 hozzászólás
Uzsonna >!

Nem minden remegés nélkül lépek e szerény Gyűjteménnyel a hazai közönség elé, meggondolva a feladat nehéz voltát, mit megoldásul magam elébe tűztem, s átérezve főleg a felelősség nagy terhét, mely gyönge vállaimra súlyosodott.

(első mondat)

Kasztór_Polüdeukész >!

Angyal: Cing ling ling!
Kertész: Honnét jössz?
Angyal: Mënnyországból!
Kertész: Mé jöttél?
Angyal: Virágé.
Kertész: Mifélié?

Angyal: Egy virágot megnevez, pl. „majoránnát”; s ha a titkon elnevezett virágok közül vagy egyet eltalál, az feláll s az angyal elviszi – s ha nem talál, a kertész azt feleli: „Elmehetsz!”, mikor az angyal egyedül megy vissza előbbi
helyére.

Azután sántikálva jön elé az ördög, s megállva a kertész előtt, kezdi:
Ördög: Dur, dur, dur!
Kertész: Honnét jössz?
Ördög: Pokolból.
Kertész: Mé jöttél?
Ördög: Virágé.
Kertész: Mifélié?

Ördög: Hasonlag megnevez egy virágot, mint az angyal, s így foly a játék mindaddig, míg az angyal s ördög a virágok neveit mind eltalálták s elhordták, mikor a játék újra kezdődik.

Angyal s ördög

Kasztór_Polüdeukész >!

Láttam a varjúnak akkora tojássát,
Kétszáz embör benne főtaláta házát,
Hétszáz kompánia mind futtatta lovát,
Mégsem érhette bé tojás hosszúságát.

Gúnyvers (részlet)

Kasztór_Polüdeukész >!

Csillag sem szeretnék…

Csillag sem szeretnék
Az égën lënni,
Nálad nékül, rózsám,
Odafenn lënni.
Nálad nékül, rózsám,
Mit ér mënnyország?
Éjjel-nappal járnék
Szárnyon le hëzzád.

Csillag sem szeretnék…

Kasztór_Polüdeukész >!

– Jó napot, fődi! – köszön az Igazság. – Hova, meddig szándékozol? – kérdi tőlle.

– Menyek, hogy béjárjam a világot – felel a Hamisság.

– Éppen jó! – mond az Igazság –, mett én es oda indultam; útazzunk hát együtt!

– Legyen! – azt mondja a Hamisság –; de tudod-é, hogy az utazóknak jó egyességbe kell élni? Osszuk meg hát kőttségünköt, s előbb kőttsük el a tiédet.

Az Igazság és Hamisság útazása


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek Elek: A magyar népköltés gyöngyei
Benedek Elek: Székely Tündérország
Ortutay Gyula: Magyar népköltészet
Mátyás király, az igazságos
Benedek Elek: Firtos és Tartod
Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 3. – A tűzmadár
Benedek Elek: Nagyapóéknál
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!
Karácsony Benő: Tavaszi ballada
Makkai Sándor: Táltoskirály