Használati ​utasítás Izlandhoz 34 csillagozás

Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

„Izland a létező lehetetlenségek országa.”

A félig izlandi, félig német író és műfordító, Kristof Magnusson műve nem útikönyv, nem útleírás, hanem leginkább „nép- és néplélek-leírás”. Magnusson egyszerre van otthon Izlandon és nézi ugyanakkor a kívülálló szemével az országot. Könyve beavat az izlandi néplélek hagyományokban gyökerező különlegességeibe, megmagyarázza a külföld számára gyakran érthetetlen jelenségeket, érthetővé teszi a 2008-as gazdasági összeomlás előzményeit és következményeit, s szeretettel, mégis elfogultság nélkül ad „használati utasítást” minden Izland iránt érdeklődő olvasónak.

>!
Magistra, Budapest, 2020
124 oldal · ISBN: 9786156147042 · Fordította: Balla Judit
>!
Magistra, Budapest, 2017
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631277760 · Fordította: Balla Judit

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Johann Wolfgang Goethe · Halldór Laxness · Snorri Sturluson

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Izland


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Szégyen, nem szégyen, de az Izlandról való ismereteim mindezidáig nem sok mindenre terjedtek ki. Vulkánok, gejzírek. Reykjavik. Björk. Kézilabda.Tavaly óta a futball. És Dunajcsik Mátyás. Merő kíváncsiságból vettem elő a könyvet, és milyen jól tettem! Ez a könyv nemcsak informatív, hanem hihetetlenül szórakoztató is. Kristof Magnusson olyan szeretettel, megértéssel, és mindenekelőtt remek humorral ír Izlandról, hogy nála még a legnagyobb természeti viharok, vulkánkitörések, vagy akár az alkoholizmus, de még a gazdasági válság is egy vicces, izgalmas kalandnak tűnik.
Szóval.
Repülőjegyek megrendelve.
Három hét múlva indulok.
Viszlát spoiler

10 hozzászólás
>!
robinson P
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Színes és mozgalmas, esszenciális képet ad erről a kis szigetről. Hét fejezetben egy nem mindennapi turistakalauzt olvashattam.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/01/hasznalati-utasi…

>!
pat P
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Izlandra akarok menni, most!

Érdekes könyvecske alapvetően, nem is hosszú, de az én ízlésemnek kissé túlzó részletességgel taglalta az izlandi gazdaságpolitikát, meg a sagákat, és csak viszonylag keveset a… más dolgokat. De azért….

Izlandra akarok menni, most!
(Na jó, legyünk reálisak, jövő nyáron. :))

8 hozzászólás
>!
Bori_L MP
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Van egy sziget, távol mindentől, az óceán közepén. Ez a tűz és jég szigete, a magányé, és az aprónépeké, akikkel a biztonság kedvéért jó a békés együttlétre törekedni, még ha nem is tudjuk biztosan, hogy léteznek. A szigeten alig vannak erdők, az emberek évszázadokig földből és bálnacsontokból építkeztek, cserébe rengeteg a vízesés és folyó, és évről évre, sőt, akár hétről hétre is formálódik a táj. Napokig barangolhatsz a holdbéli tájakon, anélkül, hogy emberrel, vagy akár csak élőlénnyel találkoznál.

A szigetlakók ősei azért jöttek erre az elhagyatott helyre, hogy ne kelljen túl sok adót fizetniük, illetve hogy megússzak az anyaországban rájuk kirótt halálbüntetést. Az egyes családok története kegyetlennél kegyetlenebb vérbosszúkból áll, amiket a középkorban borjúbőr tekercsekre jegyeztek le, ezeket a páratlan értékű irodalmi feljegyzéseket azonban az éhínségek idején előszeretettel fogyasztották az emberek (nem túl meglepő módon, azért ezt tegyük hozzá). Ma az etikett szinte ismeretlen fogalom, kivéve a társasági élet helyszínét: az uszodákat.

Ez egy elvarázsolt sziget, ahol minden lehetséges: éjféli nap, déli sötétség, gleccser alatt kitörő vulkán, fekete homokos tengerpart, sörtilalom, aprónépek. Egy elvarázsolt sziget, ami pár évtized alatt röppent a középkorból a legmodernebb államok sorai közé.

Nem, ez nem egy fantasy világban vagy egy alternatív valóságban létező sziget, hanem Izland, nagyon is evilági, nagyon is mostani, nagyon is aktuális. Kristof Magnusson pedig úgy ír a szigetről, ahogy csak olyasvalaki tud, aki ottani is meg nem is: szeretettel, mégis objektíven nézve járja körül, hogy hogyan alakult (alakulhatott) ki az egész Izland-jelenség. Nem nyújt átfogó képet a társadalomról, gazdaságról, természetről, turizmusról, de mindegyikkel foglalkozik egy kicsit, remek humorral fűszerezve mutatja be az izlandi nép lelkivilágát. Remek kis használati utasítás, szinte zsebben elfér, szórakoztató és informatív, szívből tudom ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik az ország iránt.

Bővebben itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-22+…

>!
Olympia_Chavez P
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Ki is tudná jobban bemutatni a kívülállóknak Izlandot és az izlandiakat, mint egy izlandi, aki nem ott él? Kicsit ellentmondásosnak tűnhet ez a gondolat, pedig nagyon is igaz. Kristof Magnusson Németországban született izlandiak gyermeke, aki szerencsére igen gyakran hazalátogat „őshazájába”, szoros kapcsolatban áll otthoni rokonaival, barátaival, így mind kívülállóként, mind belsős emberként értékelni tudja az izlandi hétköznapokat és közvetíteni tudja azon megfigyeléseit, amik valóban értékesek, érdekesek lehetnek a számunkra.
Nagyon rövidke kis könyv, tényleg nem több egy izlandi gyorstalpaló tanfolyamnál, de tele van megszámlálhatatlan érdekességgel, valósággal és tévhitekkel, spoiler , amiket megmagyaráz, vagy épp megcáfol, én pedig csak szájtátva olvastam és méláztam arról, hogy milyen jó lenne már végre ebben a szigetországban tölteni egy „kis időt”, majd pedig tovább bővítettem az így sem szűkös listámat a látnivalók tekintetében spoiler
Egy nagyon gyors történelmi és irodalmi áttekintés is belefért ebbe a valamivel több mint száz oldalba, a honfoglalástól a számomra eddig érthetetlen 2008-as válságig (aminek most már, hogy tisztában vagyok az előzményeivel, egészen érhetővé vált a kezelésére adott izlandi válasz is). Természetesen az Eddák és sagák világa ugyanúgy helyet kellett kapjon az oldalakon, mint Laxness, Kárason és Indriðason, a modern irodalom képviselői és ez máris tökéletes alkalmat biztosított arra, hogy kicsit elmélyedjünk az izlandi öntudat, büszkeség és nyelvi hagyományok mindennapjaiban, valamint a futószalagon gyártott kultúra iparosainak motivációjában.
Bejártuk a szigeteket, buliztunk a mai fiatalsággal, kb. ráerezhetünk, hogy minek van esélye megvetni a lábát Izlandon és mi az, ami ugyanolyan csúfos bukásra van ítélve, mint a McDonalds, hogy mivel vágódhatunk be az izlandiaknál és mi az, ami előtt a könyv olvasása után már nem fogunk értetlenül állni. Hogy milyen csendes és mégis ironikusan szórakoztató népség is lakja ezt az országot, ami folytonos kihívást jelent az ott lakóknak, mégsem hagyják maguk mögött. Melynek lélegzetelállító tájai a világ minden szegletéből vonzza a turistákat, ők azonban a XX. századig nem tartották érdemesnek a lírai megemlékezésre.
De ha három szóban szeretném összefoglalni az izlandi nép mozgatórugóit, a világ és saját országuk kihívásaira adott válaszok tekintetében, akkor azt mondanám: önfejűség, büszkeség és pragmatizmus. Ez tartja össze, ez hajtja előre ezt a több, mint háromszáz ezres nagy családot, Ultima Thulen, az utolsó helyőrségen.

>!
kormix
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Jó ötlet volt Kristof Magnusson részéről megírni ezt a könyvet, az Izland iránt érdeklődőknek igazi csemege. Bár nem sok témát vesz elő, de azok szinte mind érdekesek és élvezet őket olvasni, jó érzés kicsit jobban megismerni Izlandot ezeken a fejezeteken keresztül. Tetszett, hogy a természet- és társadalomföldrajzi, illetve történelmi részek mellett aktuális érdekességek is belekerültek a könyvbe – már amennyire a 2011-es dolgok aktuálisak.
Ami miatt viszont mégsem adok öt csillagot, az az, hogy így is nagyon kevés oldalról világította meg az író az országot. Én legalábbis többre vágytam. A rövidségével is csak emiatt van problémám, mert egyébként minden fejezet kellő hosszúságú, egyik sem lett addig nyújtva, hogy unalmas legyen.
És el ne felejtsem, az írónak hála Izlandot és az izlandiakat most hosszú ideig egy szóval fogom tudni jellemezni: pragmatikus.

>!
Keikorca
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Roppant szórakoztató kis könyv! (Főleg, ha az ember újdonsült férjének olvassa fel az izlandi nászútjukon, miközben keresztülvezet a végtelen és csodálatos, gleccserekkel szabdalt tájakon.)

Magnusson félig izlandi, félig német származása miatt kellő iróniával és távolsággal tudja szemlélni a szigetet és lakóit, mégis nagyon bensőségesen is tud írni róluk. Látszólag egy-egy speciális témáról szólnak a fejezetek (vulkánok, sagák, Reykjavík stb.), de mindegyikben átfogó képet kapunk sok más érdekességről, történelmi tényről, kulturális szokásról, kezdve az első parlamenti ülésről 930-ból, a tíz évvel ezelőtti nagy válságig, kitérve az izlandiak fürdőzési és grillezési szokásaira.

A könyv nagyon kompakt, olvasmányos, szellemes (sokszor hangosan kacarásztunk egy-egy részen) és nagyon jól bemutatja az ottani kis csodavilágot.

Egyaránt ajánlott az oda utazóknak, az ott lévőknek vagy épp az oda vágyóknak.

>!
németvölgyi
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Végre egy Izlandos könyv, ami nem a szokásos hű-ha-lélegzetelállító-gyönyörű-csoda-tűzjégország klisékre épül! Nem útikönyv, nincsenek benne olyan útmutatók, hogy menj 30 kilométert nyugatra, aztán fordulj balra, 14 km múlva ott lesz a vízesés, ami x méter magas, y méter széles, és másodpercenként ennyi és ennyi víz pereg le rajta. Nincsenek benne szállásajánlatok, menetrendek, étterem-tippek. Mégis úgy érzem, feltétlenül el kell olvasnia nemcsak mindenkinek, aki Izlandra készül, hanem azoknak is, akik „csak” érdeklődnek Izland iránt. Ez a könyv őszinte, nem nélkülözi a kritikus hangokat sem, mégis áthatja az Izland iránti szeretet. Olyan ismereteket szerezhetünk belőle, amelyek egyetlen útikönyvben sem szerepelnek, olyan összefüggéseket mutat be a válság és a gazdasági összeomlás kapcsán, amilyenekről nemigen olvashattunk itthon. Magyarországon még mindig rengeteg a tévhit Izlanddal kapcsolatban, így mindenképpen elolvasásra javaslom ezt a könyvet. Az izlandi néplélek rejtelmei mellett van benne történelem, irodalom, szokások és babonák bemutatása, egyszóval minden, amit valóban tudni kell, ha az ember meg akarja ismerni valamennyire Izlandot. Finom irónia és önirónia is gazdagon fellelhető benne. Nagyon élvezetes és tanulságos olvasmány volt.

1 hozzászólás
>!
Dávidmoly
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Izlandra vágyom már régóta. Oda, ahol az Eddákat lejegyezték, ahol nyáron nem megy le, télen pedig nem kel fel a Nap, ahol a természet vad és zabolátlan, ahol a világ véget ér, ami után már csak a jeges semmi van. Ultima Thule.
A könyv legnagyobb hibája, hogy túl rövid. Erénye viszont az, hogy nagyon plasztikusan ábrázolja az izlandi lélek sajátosságait, ahol a modern világ és a középkori tradíció kéz a kézben jár.
Öt forró fazék az ötből.

>!
KNW I
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Érdekes könyv egy érdekes világról. Sajnos nem elég hosszú, még olvastam volna sokáig, illetve a képek is nagyon hiányoztak nekem.


Népszerű idézetek

>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Ha Izland volt is valaha viking sziget, leginkább visszavonult vikingek által lakott idősek otthonára emlékeztethetett.

Kapcsolódó szócikkek: viking
>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Magam is ismerek egy urat, apám egyik régi iskolatársát, akinek a kertjében manók laknak egy nagy kőben, s ő minden este beszélget is ezekkel a lakótársakkal. Tény, hogy nem sok izlandi hisz ilyen mélyen a létezésükben, ugyanakkor olyan izlandit sem sokat találni, aki kerek perec tagadná a létezésüket. Miért is tenné? A végén még kiderül, hogy tényleg léteznek, minek rombolják hát le a jó kapcsolat esélyeit?

>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Ahol egy sör hét euróba kerül, tiszta pénzkidobás lenne csak egy vagy két korsóval inni. Hét-nyolc korsónál kezdi megérni a dolog – vagy akkorra felejtik el az emberek az árát.

>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Az izlandi politika közel húsz éven át leginkább arra a gyermekjátékra hasonlított, amelyben a zene elhallgatásakor mindenki gyorsan leül arra a székre, amelyet a leggyorsabban el tud foglalni.

Kapcsolódó szócikkek: politika
>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Izlandon egyértelműen a dilettantizmus az uralkodó. Az emberek szorgalmasak és sokat dolgoznak, ugyanakkor nagy önbizalommal vállalnak el olyan feladatokat is, amelyekhez a legkevésbé sem értenek.

>!
mezei P

Az izlandiak általában türelemmel hallgatják az országukhoz kapcsolódó kliséket, a tündékkel és manókkal kapcsolatos állandó érdeklődés azonban sokukat már kifejezetten bosszantja. Izlandon játszódó regényemben, az Otthon-ban erről írtam:
„Ebben az értelemben a tündék azt jelentették Izland számára, mint a nácik a németeknek. Azzal a különbséggel, hogy Németországban nemigen hangoztatja senki, hogy androgün SA-legények lebegnének a kertje végében és kínálnák fel segítségüket különböző ház körüli munkákhoz. Külföldön azt sem találná senki aranyosnak, ha valaki azzal állna elő, hogy a sziklákban lakó láthatatlan Obersturmbannführerek akadályoznak egy építkezést.”

Kapcsolódó szócikkek: náci
>!
mezei P

Az Izlandot körülvevő tenger nem más, mint egyetlen hatalmas „egyél annyit, amennyit bírsz, mielőtt téged esznek meg” típusú svédasztal.

>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Vajon az ugyanennyi lakossal bíró Mannheim is ilyen gyakran szerepel a nemzetközi sajtóban? Az ehhez hasonló kérdések alapozzák meg az első számú izlandi nemzeti sportot, az egy főre jutó arányok számolgatását. Az egész nép megszállottan űzi ezt az őrületet, mindent és mindenkit lakosságarányosan értékel, majd diadalmasan mutatja fel Izland lélegzetelállító eredményeit. A XX. század első felében például Izland még meglehetősen rosszul állt a Nobel-díjasok lakosságra vetített aránya tekintetében: egyetlen Nobel-díjast sem tudott ugyanis felmutatni. Halldór Laxness 1955-ben megkapott irodalmi Nobel-díjával viszont egy csapásra megváltozott a helyzet: Izland azonnal az első helyre ugrott a Nobel-díjasok/lakosság viszonylatban.

Kapcsolódó szócikkek: Halldór Laxness
>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Biztos vagyok benne, hogy minden kultúra sok előírást és illemszabályt talál ki a társadalmi élet különösen fontosnak érzett elemeivel kapcsolatban. Az amerikaiaknál ez a smalltalk, az olaszoknál az öltözködés, a svájciaknál a szemétszállítás és a diszkréció, az oroszoknál a szaunalátogatás, Németországban pedig talán a sörtisztasági törvény, vagy éppen a szabályok követése önmagában és önmagáért.
Az izlandiak ezzel szemben nagyon kevés szabállyal is beérik. Már egy rendes sorba állás is komoly kihívást jelent nekik, s a legtöbbször reménytelen zűrzavarba torkollik.

Kapcsolódó szócikkek: illem
>!
Magistra_Könyvkiadó KU

Az izlandiak a mai napig bizalmatlanul szemlélik a természetet, s idegen tőlük az érintetlenség romantikája.


Hasonló könyvek címkék alapján

Voigt Vilmos: Óizlandi irodalom és kultúra
Széman Richárd: Ceruza, toll és ecset
Sándor Iván: Mikoriak a golyónyomok?
Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában
Lengyel Miklós: Dél-Korea
Novák Attila – Shiri Zsuzsa: Magyar emlékek Izraelben
Almuth Lessing (szerk.): Jeruzsálem
Barbara Metzmacher – Ralf Adler: Kréta
Paul Gnuva – Martin Amode: Isztria / Szlovénia
Halász Zoltán: Keresztül-kasul Kanadán