Használati ​utasítás Izlandhoz 76 csillagozás

Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

„Izland a létező lehetetlenségek országa.”

A félig izlandi, félig német író és műfordító, Kristof Magnusson műve nem útikönyv, nem útleírás, hanem leginkább „nép- és néplélek-leírás”. Magnusson egyszerre van otthon Izlandon és nézi ugyanakkor a kívülálló szemével az országot. Könyve beavat az izlandi néplélek hagyományokban gyökerező különlegességeibe, megmagyarázza a külföld számára gyakran érthetetlen jelenségeket, érthetővé teszi a 2008-as gazdasági összeomlás előzményeit és következményeit, s szeretettel, mégis elfogultság nélkül ad „használati utasítást” minden Izland iránt érdeklődő olvasónak.

>!
Magistra, Budapest, 2020
124 oldal · ISBN: 9786156147042 · Fordította: Balla Judit
>!
Magistra, Budapest, 2017
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631277760 · Fordította: Balla Judit
>!
Magistra, Budapest, 2017
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631277760 · Fordította: Balla Judit

Enciklopédia 55

Szereplők népszerűség szerint

Johann Wolfgang Goethe · Halldór Laxness · Snorri Sturluson

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Izland


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mezei P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Szégyen, nem szégyen, de az Izlandról való ismereteim mindezidáig nem sok mindenre terjedtek ki. Vulkánok, gejzírek. Reykjavik. Björk. Kézilabda.Tavaly óta a futball. És Dunajcsik Mátyás. Merő kíváncsiságból vettem elő a könyvet, és milyen jól tettem! Ez a könyv nemcsak informatív, hanem hihetetlenül szórakoztató is. Kristof Magnusson olyan szeretettel, megértéssel, és mindenekelőtt remek humorral ír Izlandról, hogy nála még a legnagyobb természeti viharok, vulkánkitörések, vagy akár az alkoholizmus, de még a gazdasági válság is egy vicces, izgalmas kalandnak tűnik.
Szóval.
Repülőjegyek megrendelve.
Három hét múlva indulok.
Viszlát spoiler

10 hozzászólás
robinson P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Színes és mozgalmas, esszenciális képet ad erről a kis szigetről. Hét fejezetben egy nem mindennapi turistakalauzt olvashattam.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/01/hasznalati-utasi…

ppeva P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Jópár Izlandról szóló vagy izlandi író által írt könyv elolvasása után jól jött ez a használati utasítás. Sok mindent tudtam már (vagy tudni véltem), de rengeteg új információt is adott nekem. Mindenből volt benne egy kicsi: egy kis történelem, egy kis földrajz, egy kis utazás, egy kis helyi szokások – semmiből sem túl sok, szinte csak kóstoló. Ízlett? Akkor keress magadnak további izlandi könyveket!
Én biztosan fogok.
Érdekes volt a szerző nézőpontja, aki – félig izlandiként, félig németként – egyszerre kintről és bentről is szemlélni tudta az izlandiságot. Más az, ha az ember kicsit odavalósi, mintha csak turistaként nézné a helyieket. Tetszett a humora is, ahogy kicsit kifigurázva bemutatta Izlandot és a lakóit.

Ibanez P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

„Izland tehát olyan ország, amelynek tulajdonképpen nem is lenne szabad léteznie, olyan lakossággal, amelyet már régen evakuálni kellett volna.”

Tényleg nem szokás útleírást foghatunk a kezünkbe, inkább amolyan mesélek a népemről és belecsepegtetek egy kis ismeretanyagot is. A vulkános rész volt az egyik kedvencem, Reykjavik viszont nem igazán érdekelt (biztos, hogy Izlandra utazván végig én is a természetben keringenék). Ami miatt egy csillag levonást kapott, az az, hogy valahogy nem igazán jelentek meg maguk az izlandiak. Csak általánosságban kaptunk egy képet a nemzeti büszkeségről, a sörözésről, a fürdőzésről, de nekem hiányoztak azok a sztorik, amelyet azért egy izlandi szerző beleszőhetett volna még: mint ahogy a németek esete a vodka-naranccsal vagy a fürdőző elnökasszony és a turisták, ilyenekből szerintem sokkal több kellett volna, akár a felmenői révén is. Így egy kicsit nekem „rideg” maradt a könyv, de egyébként tényleg humoros, jópofa és rengeteg hihetetlen dolog kiderül belőle.

"A terepjárók kerekei nagyobbak, a lovak kisebbek a „rendesnél”, a homok fekete, a nap legnagyobb részében túl világos vagy túl sötét van, a mozikban pedig a kukorica és a chips mellett szárított halat kínálnak rágcsálnivalónak."

Oh, és ez követendő példa lenne:
„A kutyatartás főszabályként a mai napig tilos Reykjavikban, engedélyt csak az kaphat rá, aki igazolni tudja, hogy elegendő pénze van az állat élelmezésére és az állatorvosi költségekre.”

„A sagák többsége pontosan a vérbosszúkról szól, vagy ahogyan egy izlandi irodalomtudós egyszer fogalmazott: a sagákban parasztok verik egymást elejétől a végéig.”

„A tölt sehol máshol nem létezik a világon, ami ékesen bizonyítja, hogy a szigetlakók önfejűsége nem csak Izland emberi lakosaira jellemző.”

1 hozzászólás
Bori_L>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Van egy sziget, távol mindentől, az óceán közepén. Ez a tűz és jég szigete, a magányé, és az aprónépeké, akikkel a biztonság kedvéért jó a békés együttlétre törekedni, még ha nem is tudjuk biztosan, hogy léteznek. A szigeten alig vannak erdők, az emberek évszázadokig földből és bálnacsontokból építkeztek, cserébe rengeteg a vízesés és folyó, és évről évre, sőt, akár hétről hétre is formálódik a táj. Napokig barangolhatsz a holdbéli tájakon, anélkül, hogy emberrel, vagy akár csak élőlénnyel találkoznál.

A szigetlakók ősei azért jöttek erre az elhagyatott helyre, hogy ne kelljen túl sok adót fizetniük, illetve hogy megússzak az anyaországban rájuk kirótt halálbüntetést. Az egyes családok története kegyetlennél kegyetlenebb vérbosszúkból áll, amiket a középkorban borjúbőr tekercsekre jegyeztek le, ezeket a páratlan értékű irodalmi feljegyzéseket azonban az éhínségek idején előszeretettel fogyasztották az emberek (nem túl meglepő módon, azért ezt tegyük hozzá). Ma az etikett szinte ismeretlen fogalom, kivéve a társasági élet helyszínét: az uszodákat.

Ez egy elvarázsolt sziget, ahol minden lehetséges: éjféli nap, déli sötétség, gleccser alatt kitörő vulkán, fekete homokos tengerpart, sörtilalom, aprónépek. Egy elvarázsolt sziget, ami pár évtized alatt röppent a középkorból a legmodernebb államok sorai közé.

Nem, ez nem egy fantasy világban vagy egy alternatív valóságban létező sziget, hanem Izland, nagyon is evilági, nagyon is mostani, nagyon is aktuális. Kristof Magnusson pedig úgy ír a szigetről, ahogy csak olyasvalaki tud, aki ottani is meg nem is: szeretettel, mégis objektíven nézve járja körül, hogy hogyan alakult (alakulhatott) ki az egész Izland-jelenség. Nem nyújt átfogó képet a társadalomról, gazdaságról, természetről, turizmusról, de mindegyikkel foglalkozik egy kicsit, remek humorral fűszerezve mutatja be az izlandi nép lelkivilágát. Remek kis használati utasítás, szinte zsebben elfér, szórakoztató és informatív, szívből tudom ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik az ország iránt.

Bővebben itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-22+…

Olympia_Chavez>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Ki is tudná jobban bemutatni a kívülállóknak Izlandot és az izlandiakat, mint egy izlandi, aki nem ott él? Kicsit ellentmondásosnak tűnhet ez a gondolat, pedig nagyon is igaz. Kristof Magnusson Németországban született izlandiak gyermeke, aki szerencsére igen gyakran hazalátogat „őshazájába”, szoros kapcsolatban áll otthoni rokonaival, barátaival, így mind kívülállóként, mind belsős emberként értékelni tudja az izlandi hétköznapokat és közvetíteni tudja azon megfigyeléseit, amik valóban értékesek, érdekesek lehetnek a számunkra.
Nagyon rövidke kis könyv, tényleg nem több egy izlandi gyorstalpaló tanfolyamnál, de tele van megszámlálhatatlan érdekességgel, valósággal és tévhitekkel, spoiler , amiket megmagyaráz, vagy épp megcáfol, én pedig csak szájtátva olvastam és méláztam arról, hogy milyen jó lenne már végre ebben a szigetországban tölteni egy „kis időt”, majd pedig tovább bővítettem az így sem szűkös listámat a látnivalók tekintetében spoiler
Egy nagyon gyors történelmi és irodalmi áttekintés is belefért ebbe a valamivel több mint száz oldalba, a honfoglalástól a számomra eddig érthetetlen 2008-as válságig (aminek most már, hogy tisztában vagyok az előzményeivel, egészen érhetővé vált a kezelésére adott izlandi válasz is). Természetesen az Eddák és sagák világa ugyanúgy helyet kellett kapjon az oldalakon, mint Laxness, Kárason és Indriðason, a modern irodalom képviselői és ez máris tökéletes alkalmat biztosított arra, hogy kicsit elmélyedjünk az izlandi öntudat, büszkeség és nyelvi hagyományok mindennapjaiban, valamint a futószalagon gyártott kultúra iparosainak motivációjában.
Bejártuk a szigeteket, buliztunk a mai fiatalsággal, kb. ráerezhetünk, hogy minek van esélye megvetni a lábát Izlandon és mi az, ami ugyanolyan csúfos bukásra van ítélve, mint a McDonalds, hogy mivel vágódhatunk be az izlandiaknál és mi az, ami előtt a könyv olvasása után már nem fogunk értetlenül állni. Hogy milyen csendes és mégis ironikusan szórakoztató népség is lakja ezt az országot, ami folytonos kihívást jelent az ott lakóknak, mégsem hagyják maguk mögött. Melynek lélegzetelállító tájai a világ minden szegletéből vonzza a turistákat, ők azonban a XX. századig nem tartották érdemesnek a lírai megemlékezésre.
De ha három szóban szeretném összefoglalni az izlandi nép mozgatórugóit, a világ és saját országuk kihívásaira adott válaszok tekintetében, akkor azt mondanám: önfejűség, büszkeség és pragmatizmus. Ez tartja össze, ez hajtja előre ezt a több, mint háromszáz ezres nagy családot, Ultima Thulen, az utolsó helyőrségen.

pat P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Izlandra akarok menni, most!

Érdekes könyvecske alapvetően, nem is hosszú, de az én ízlésemnek kissé túlzó részletességgel taglalta az izlandi gazdaságpolitikát, meg a sagákat, és csak viszonylag keveset a… más dolgokat. De azért….

Izlandra akarok menni, most!
(Na jó, legyünk reálisak, jövő nyáron. :))

8 hozzászólás
klaratakacs P>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Izlandot leginkább skandináv krimikből ismertem meg, most kaptam egy kedvcsináló útikönyvet is hozzá. A szerző németországi izlandi, így egyszerre látja színét és fonákját is ennek az országnak, ráadásul isteni humorérzéke is van. A könyv nagyon sokrétegű tudásanyagot ad át úgy, hogy egyáltalán nem unalmas, sőt! Van benne szó sagakról, uszodákról, pénzügyi csődről és természeti csapásokról, valamint már-már svejkes gondolkodású izlandiakról.
Annak, akit kicsit is érdekel ez az ország, kötelező darab.

Quator>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Rövid bevezető Izlandhoz, egy félig német félig izlandi író szemével. Igazából semmi különös, kapunk egy felszínes rátekintést erre a különleges szigetre, és annak makacs lakóira. Előnye a könyvnek, hogy rövid, közvetlen, valamilyen szinten bemutat olyan dolgokat, ami egy útikönyvben nem feltétlen kerül elő. Hátránya ugyan ez, a rövidsége, mire éppen kezdenénk elmélyedni az olvasásban, már vége is. Megtudhatjuk belőle legfőképpen, hogy milyen az izlandi ember, mit gondol a saját szigetéről, hegyeiről, megismerhetjük a fürdőkultúrájukat. Kicsit beleláthatunk az izlandi élet kuliszái mögé. Akit érdekel ez a „kis” sziget, és valami könnyed olvasmányra vágyik, az nyugodtan tegyen vele egy próbát.

zyzmut>!
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz

Eddig is nagyon vágytam Izlandra, a könyv elolvasása után meg pláne, úgyhogy valaki vigyen már el oda, vagy legalább jöjjön el velem, plíz!
Nem egy hagyományos útikönyv, hogy ezt meg ezt nézd meg, ide menj el hamisítatlan, ótentikus izlandi hangulatért. Persze ajánl varázslatos helyeket off, de nem ezen van a hangsúly. Tényleg egy használati útmutató a szigethez, az emberekhez. Hogy jobban megértsük, milyen erők, hatások formálták és befolyásolták a tájat, az életfelfogást, a szemléletet.
Ki kell neveznem egy perselyt, amiben az izlandi útra gyűjtögetem a jó erős forintokat!

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Magistra_Könyvkiadó KU>!

Az izlandi politika közel húsz éven át leginkább arra a gyermekjátékra hasonlított, amelyben a zene elhallgatásakor mindenki gyorsan leül arra a székre, amelyet a leggyorsabban el tud foglalni.

Kapcsolódó szócikkek: politika
Magistra_Könyvkiadó KU>!

Ha Izland volt is valaha viking sziget, leginkább visszavonult vikingek által lakott idősek otthonára emlékeztethetett.

Kapcsolódó szócikkek: Izland · viking
Magistra_Könyvkiadó KU>!

Magam is ismerek egy urat, apám egyik régi iskolatársát, akinek a kertjében manók laknak egy nagy kőben, s ő minden este beszélget is ezekkel a lakótársakkal. Tény, hogy nem sok izlandi hisz ilyen mélyen a létezésükben, ugyanakkor olyan izlandit sem sokat találni, aki kerek perec tagadná a létezésüket. Miért is tenné? A végén még kiderül, hogy tényleg léteznek, minek rombolják hát le a jó kapcsolat esélyeit?

Magistra_Könyvkiadó KU>!

Ahol egy sör hét euróba kerül, tiszta pénzkidobás lenne csak egy vagy két korsóval inni. Hét-nyolc korsónál kezdi megérni a dolog – vagy akkorra felejtik el az emberek az árát.

Magistra_Könyvkiadó KU>!

Vajon az ugyanennyi lakossal bíró Mannheim is ilyen gyakran szerepel a nemzetközi sajtóban? Az ehhez hasonló kérdések alapozzák meg az első számú izlandi nemzeti sportot, az egy főre jutó arányok számolgatását. Az egész nép megszállottan űzi ezt az őrületet, mindent és mindenkit lakosságarányosan értékel, majd diadalmasan mutatja fel Izland lélegzetelállító eredményeit. A XX. század első felében például Izland még meglehetősen rosszul állt a Nobel-díjasok lakosságra vetített aránya tekintetében: egyetlen Nobel-díjast sem tudott ugyanis felmutatni. Halldór Laxness 1955-ben megkapott irodalmi Nobel-díjával viszont egy csapásra megváltozott a helyzet: Izland azonnal az első helyre ugrott a Nobel-díjasok/lakosság viszonylatban.

Kapcsolódó szócikkek: 1955 · Halldór Laxness · irodalmi Nobel-díj · Izland · Mannheim
Olympia_Chavez>!

…az izlandi iváskultúra szinte teljesen a pálinkára épül. Ebben nagy szerepet játszott, hogy máig érthetetlen okokból 1915-ben betiltották az országban a sört, s évtizedeken át csak csempészutakon, drága pénzért lehetett hozzájutni. A II. világháború utáni években a sör volt az egyik legkeresettebb csempészáru Izlandon. A sörtilalomnak végül egy olyan találmány adta meg a kegyelemdöfést, amilyet korábban elképzelni sem tudott senki: az alkoholmentes sör feltalálása. Márpedig alkoholmentes terméket szabadon lehetett forgalmazni, a boltok tehát feltették polcaikra az újfajta söröket, a lakosság pedig kiéhezett vadállatként vetette rá magát az üvegekre és dobozokra, majd hazaérve szépen beleöntöttek egy-két kupica pálinkát, s így „feljavítva” öntötték le a torkukon az italt. Ez a rettenetes keverék hasonlóan rettenetes másnaposságot okozott, s a fogyasztása utáni általános szörnyű állapotok hatására a kormány végül beleegyezett a sör legalizálásába. Persze mindehhez hosszú út vezetett, azonban a tilalom feloldásának dátuma, 1989. március 1. olyan történelmi dátumnak számít, amit ugyanúgy fejből fúj minden izlandi, mint a függetlenség napját. A Sör Napja.

119. oldal, There is no life outside the city - Reykjavík és a mindennapok (Magistra Kiadó, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: 1915 · alkoholtilalom · Izland · pálinka · sör
mezei P>!

Az Izlandot körülvevő tenger nem más, mint egyetlen hatalmas „egyél annyit, amennyit bírsz, mielőtt téged esznek meg” típusú svédasztal.

Magistra_Könyvkiadó KU>!

Izlandon egyértelműen a dilettantizmus az uralkodó. Az emberek szorgalmasak és sokat dolgoznak, ugyanakkor nagy önbizalommal vállalnak el olyan feladatokat is, amelyekhez a legkevésbé sem értenek.

Kapcsolódó szócikkek: Izland
Dávidmoly>!

A legjobb uszodai beszélgetést Vigdís Finnbogadóttir mesélte el nekem, az első nő a világon, akit egy demokratikus országban közvetlen választáson államfővé választottak 1980-ban, s aki leginkább az angol anyakirálynő, Helmut Schmidt és Marion Dönhoff keverékeként jellemezhető egyéniségével a mai napig a nemzet anyjának számít. Vigdís egy alkalommal egy amerikai turista mellett üldögélt egy forró fazékban, beszédbe elegyedtek, s az amerikai megkérdezte tőle, mi a foglalkozása. Elnök, felelte Vigdís. Milyen cég elnöke, kérdezte erre az amerikai. Izlandé, hangzott a válasz.

25. oldal, Néplélek és uszoda

ppeva P>!

Izlandon, ahol soha nem is léteztek gazdag kolostorok és igazi városok, a képzőművészetet évszázadokon át mindössze néhány faliszőnyeg és díszes faragás jelentette. Zenei hagyomány egyáltalán nincs. 1876-ban, „A Nibelung gyűrűje” ősbemutatójának évében jegyezték fel az első olyan eseményt Izlandon, ahol két izlandi egyszerre játszott hangszereken. Előtte a monoton és gyakran trágár regölésen kívül nem létezett zenei kultúra.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1876 · Izland

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens: Rajzolt történelem – Az emberiség születése
Nína Björk Jónsdóttir – Edda Magnus: Hogyan éljünk izlandiul
Yuval Noah Harari: Sapiens
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás
Robert Macfarlane: Lennvilág
Donnie Eichar: Halálhegy
Daniel Tammet: Kék napon születtem
Antalffy Gyula: Édes hazánk
Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi rómaiak?