A ​menyét éjszakája (Dér Ádám 3.) 31 csillagozás

Kristóf Attila: A menyét éjszakája Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki ölte meg és ki húzta karóba a magányos tanyán élő Menyhért Lajosnét? Az áldozat unokaöccse, Pista a bűntény reggelén talpig véresen jelenik meg a kocsmában. Nem tagad, nem tiltakozik; letartóztatják. Pár nappal később egy másik tanyán hajszálra azonos eszközökkel és módon ölik meg Gyurcsó Jolánt. Neki is van unokaöccse, aki szintén bűnösnek vallja magát. Ki hát a gyilkos? A két fiatalember? Vagy egy harmadik; a rejtélyes idegen, a titokzatos látogató, akiről mindkét fiú említést tesz?

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Magánkiadás, Budapest, 1988
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635008260
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631512274

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Dér Ádám


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Ismeretlenül, kicsit halogatva-félve vettem kézbe Kristóf Attila könyvét mert a „szocialista” krimiről előítéleteim voltak. De most is bebizonyosodott, hogy az előítéletesség nem vezet jóra, s nem lehet, nem szabad általánosítani. Olyan véleményem volt, amely bizonyosan nem vonatkozhatott erre a könyvre, s valószínűleg a szerző más bűnügyi regényeire sem, mert a Dér Ádám negyedik nyomozását megörökítő kötet nem egyszerű krimi, hanem bizony egy komplett szépirodalmi regény, helyenként lírai képekkel. Olvastam már jó néhány „nyugati” krimit, amit pl. ez a mű kenterbe ver. De szerintem megállja a helyét az A.C. krimikkel való versenyben is. Kitűnő, igazán érdeklődést keltő nyitókép a „karón ülő asszonyok”, logikus a nyomozás folyamata, ízes, valósághű az alföldi tanyavilág, ahol játszódik – szinte érezzük a szagokat –, külön emberséges felhangot ad a hátrányos helyzetű „Pisták” sorsa, ráadásul ráismerhetünk a korábbi rendszerben magunk által is megélt sajátosságokra – hozzánk, hozzám legalábbis nagyon közelállónak éreztem az írást. A végén briliáns megoldás. Izgató és szórakoztató is volt egyidejűleg. Bár minden „szocialista” krimi hozná ezt a színvonalat, de persze erről szó sincs. Egy két apró feleslegességtől eltekintve világbajnok. A korábban szocialista krimiírók képviselőinek kikiáltott szerzők művei messze nem ilyenek. Krimikedvelőknek nagyon ajánlom a szerző felfedezését – ha még nem tették meg!

10 hozzászólás
smetalin>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Egy páran már leírták előttem, de azért én is leírom: A-tya-ég!!! Totál más stílus, elbeszélés mód. Semmi könnyedség, nyári hangulat, itt most esős ősz van, tanya világ, megkeseredett emberek. És mégis……mégis……..olvasni kell, tudni szeretnéd mi lett a két asszonnyal akit karóba húztak. Pedig keservesen bukdácsolunk a töltésen, zötykölődünk, csúszkálunk a sárban és a két Pista nyomorában.
Dér Ádám alkalmazkodik, besimul a környezetbe, elbeszéli nekünk mit hogyan él meg, és még arra is van energiája az írónak, hogy azért egy kis fanyar humort csempésszen ebbe a tanyasi, sivár létbe!

Csabi >!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Pár szót a szerzőről elöljáróban. Már csak ezért is, mert májusban halt meg. Elsősorban újságíró volt (egész életében a Magyar Nemzet tagja, ami nem mindennapi), első könyvei riportkönyvek voltak, amik kapcsolódtak az újságírói munkájához, aztán rákapott a krimiírásra (állítólag Kádárné kedvenc krimi írója volt), de érdekes módon pont a rendszerváltás idején hagyott fel ezzel (talán feladta a hirtelen beáramló olcsó krimi dömpinggel a küzdelmet), és onnantól inkább szépirodalommal próbálkozott. Ja, és Agota Kristof testvére volt, hogy bulvárkodjunk egy kicsit.
A menyét éjszakája szerencsés találkozása a vidéki riportokon szerzett tapasztalatoknak és a szocialista kriminek. A szocialista krimi – már eleve egy pállott szagú kifejezés, utána pozitív jelző ritkán áll, de ebben az esetben mégis kellemes csalódás ért, mert erősen krimiszerű ez a regény, és még csak nem is Los Angelesben játszódik. Hanem valahol a tanyavilágban, a civilizációtól elzárt helyen, és ez az elzártság jó apropót nyújt Kristófnak, hogy létrehozzon egy zárt és működő világot, aminek törvényei között megtörténhet a bűn, és az ebbe belecsöppenő városi nyomozónak (mit nyomozó, kriminálpszichológus, 1978-ban!) meg kell fejtenie ezt az egész életet, hogy a gyilkos nyomára jusson. Mert ahogy kell, egy gyilkosság történik, nem is akármilyen, egy tanyasi asszonyt karóba húzva találnak a portáján. Eleve jó felütés, szokatlan tett, furcsa alakok, és Kristóf végig orránál fogva vezeti az olvasót, a klasszikus módszert alkalmazva: az olvasó orra előtt lóbálja a megoldást, hogy az ne vegye észre. És nagyon jó az a poén a végére, amivel lezárja a történetet. A regény legjobb pillanatai, amikor Dér Ádám, a nyomozó kihallgatja a gyanúsítottakat, tanúkat, és az okosan vezetett beszélgetésekből kirajzolódik a történések egy-egy pontja.
Na persze vannak gyengeségei is a regénynek, ami elsősorban az író magamutogatásából fakad. Kristóf jól ír, valószínűleg az újságírói gyakorlat vezette a kezét, de néha túlzásba esik, kikönyököl a regényből és elkezd kvaterkázni az olvasóval. Mármint a narrátor, aki teljesen feleslegesnek tűnik ebben a regényben, néha magához ragadja a szót, és elkezdi okítani az olvasót. No meg a nyomozó némely párbeszéde az ügyésszel, azok is idegesítően nem valók semmire a szövegben, de ha ezektől eltekintünk, akkor tényleg egy jó kis krimit olvashatunk.

FreeAngel P>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Wáóóó! Ez a befejezés…! A menyéttel meg a Pistákkal, istenem! Bővebben talán később..

Jah még annyit, hogy hangulat szempontjából senki ne számítson az első két rész könnyed, humoros és szórakoztató mivoltára.. ez kőkemény skandi a magyar pusztai tanyavilágra konvertálva. Le a kalappal Kristóf Attila előtt! Ember meg nem mondaná, hogy ezt is ugyanaz a szerző írta, mint az első két kötetet.

EssentialH2_0 P>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Uramisten, ez micsoda könyv!
Ha valaki venné a fáradtságot és átírná a neveket Nils-re meg Gustavra meg Einar-ra és Gunnar-ra, senki meg se mondaná, hogy ez nem egy skandináv krimi a jóféléből.
Mert komolyan, ki hitte volna, hogy a hetvenes évek Magyarországán valaki ír egy olyan krimit, amiben nem simán megölik a nőket, de még karóba is húzzák őket? Én biztos nem. A táj is a maga elhagyatott, ködös, borús képével, a tanyavilág a lakóival, mind-mind a skandináv krimi élményét adják. Csak itt nem alkesz a nyomozó.
Ez a rész nem is hasonlít az előző kettőre, Kristóf Attila a ponyva helyett a szépirodalom felé fordul, ami igaz, hogy kicsit lassabbá teszi a történet folyását, viszont minden percben ott vagyunk mi is a lápon, az erdőben, a mezőn.
A nyomozás is ilyen lassan, komótosan történik, Dér Ádám most egyedül van, csak egy pár oldal erejéig csatlakozik hozzá egy segítő.
A végkifejlet is bravúros, a gyilkosra a vége felé gyankodtam, de aztán elvetettem az ötletet, aztán a megoldásnál egy gyönyörű lezárással mégis igazam lett, bár máshogy, mint gondoltam, de így sokkal jobb is volt.
Nagyon komoly lélektani krimi, olyan, amire sokáig emlékszik az ember, ha egyszer elolvasta.
@smetalin @Kovaxka nem lehetek elég hálás, hogy felhívtátok erre a sorozatra a figyelmem.

8 hozzászólás
Quator>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Nehéz értékelni a könyvet, mert nagyon sok jó krimi született az elmúlt évtizedekben, és magasra tették a lécet. Amennyiben csak mint krimit vizsgáljuk a könyvet nem érdemelne négy csillagnál többet (mert nem lehet összehasonlítani pl. egy Jo Nesbo regénnyel). De ez a regény nem csak krimi, hanem egy látlelet is a 70-es évek magyar tanyavilágáról. Mivel hozzám közel áll ez a világ (nem tanyán élek), ezért kap tőlem plusz fél csillagot. Viszont nem tudom megérdemli-e. Nem csalódtam benne, de közel sem tökéletes. Ami legjobban zavart az az, hogy az író egyfajta narrátorként időnként belebeszél a történetbe, ami nem sikerült túl jól. Ezen felül a színvonal sem egyenletes, néha amatőrebb, néha sablonosabb, de van amikor egészen élvezhető, mindenesetre nincs teljesen kiforrva. Mégis jó könyvnek tartom. Főleg szociológiai szempontból. Bemutatja a tanyán élő embereket, és azt a világot, amiben élhettek. A munkámból kifolyóan én is találkozok ezekkel az emberekkel, némileg ismerem ezt a világot. A regény szereplői léteznek. A mai tanyavilág sokszínű, valószínűleg a régi is az volt. Élnek itt értékes emberek, akik sokat dolgoznak, tevékenyek. Vannak újgazdagok, akik vagy a város zaja elől költöznek ide, vagy nyaralóként használják ezeket a félre eső építményeket. Végül vannak a társadalom perifériájára szorult, kevésbé szerencsések. Utóbbiak között játszódik a cselekmény, őket ismerhetjük meg. Egy brutális bűneset történik, a pontos helyszín nincs is megnevezve, de valahol az Alföldön járhatunk. Az ügy felgöngyölítése során a „nyomozó” (jelen esetben egy ügyész) ellátogat a helyszínre, és megismerkedik a helyiekkel, miközben keresi az elkövetőt. Minél többet tud, annál több analógiát lát egy menyét életmódja, és a gyilkos között… spoiler

Ross>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Egy-két zavaró apróság kivételével ez egy meglepően jó könyv volt.
A tanyavilági gyilkosságok utáni nyomozás, az egyes furcsa figurák rendben voltak, csak az ügyész és Dér Ádám oldalakon keresztül tartó, tisztelettől csöpögő mono-dialógjain nem tudtam túltenni magam, amikor irodalmi részletességgel mesélték el egymásnak, hogy mire jutottak. Ezektől az epizódoktól eltekintve azonban élveztem.
Éppen csak egy picivel hamarabb jöttem rá, hogy ki a gyilkos, mint ahogy Dér leleplezte, (ez nagy szó) valamint azt is nagyra értékeltem, hogy az utolsó oldal közepén még egy olyan csavart helyezett el, hogy azt hittem, kidőlök a székből. All in all, sokkal rosszabbra számítottam, naaaagyon kellemesen csalódtam.

XX73>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

A feledékeny gyilkos volt első olvasásom a szerzőtől. Meghatározó élmény volt. Olvasásilag, borzongásilag, krimiirodalmilag – és adott egy alaposan nagy maflást a pszichológia tudományának irányába.

A menyét éjszakája szerintem a szerző legjobb műve. Nem először, nem másodszor: sokadszor olvasom, és még mindig találok benne apróbb-nagyobb felfedezni valókat, igazi kincsestár számomra.

Nem annyira krimiirodalmilag, netán pszichológiailag, sokkal inkább tanyatörténet/szociográfia vonalon.

Nem tudom, kinek mennyire egyértelmű, hogy a tanya(s)i kultúrát a 60/70-es évek fordulóján a központi eszme szellemében, előre megfontolt a… szándékkal (majdnem!!!) kiirtották?!

Ám szerencsére maradtak zárványok.

Anyám, korosztályában (végképp eltörölni) a legkisebb tanyafi, ’67 és ’71 közt a főváros egy elit középiskolájába járt, tanyáról. Fél négykor kelt a vonathoz, a járművön tanult, oda és vissza is, és Szent Mihálytól Szent Györgyig sötétben ért este haza.

-tudjátok, én rendkívül nagyra becsülöm anyámat, ha némelykor vicceskedve cikizem is (mindez miköztünk igen jól és szórakoztatóan működik) – meg a nagyanyámat is, aki ezt lehetővé tette számára-

Tehát, ha mindezt egybevetitek a könyv egyik mondanivalójával, hogy csakis a legalja népség marad meg végül a tanyán (esetleg az idealista nyugalmazott pap), akkor sajnos nagyon nem tudok/akarok egyetérteni a szerzővel.

Félek, hogy ez könyvének egy kiemelt üzenete volt. És ebben nagyon nem értünk egyet.

Egyebekben le a kalappal könyve előtt.

Mert például egyetértünk Sandri életszeméletében, nyálafolyós-égkék-szemű boldogok csodálatában, ésatöbbi.

***

Tizenpár éve hunyt el Nagyanyám, tanyáját mi örököltük. Nem szűnt meg az élet a pusztán – morc értelmiségiek költöztek ki közénk, és úgy vélték: övék a világ. Gyanakodva nézelődtek körül, próbáltak nekünk ezt-azt megmondani, s kissé lekushadnak, mikor bűbáj-mosollyal küldtem üdvözletemet egyik Nagypapinak, aki a település (II.v.) háború utáni első zenetanára volt, és úgy jó fél évszázada az én autodidakta-zeneművész nagyapámmal muzsikált együtt a tanyán egy-egy jó butykos homoki bor mellett. (Vendégfogadás csakis kedd és csütörtök este, ill. szombat este esküvő, bál, nyilvános helyszínen.)

***

Kriminek olvasom ezt a könyvet, nem először, tán nem is utoljára, de nem a krimiszál számomra a legizgatóbb a történetben.

Kedvelem a szerző könyveit. Tán említettem már, hogy ezt tartom a legjobbnak a művei közül.

nana1>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Egy igazán érdekes történet, hatalmas meglepetéssel a végén. Mint krimi, nagyon tetszett, de sajnos volt benne egy narrátor, nem értettem a szerepét.

matka>!
Kristóf Attila: A menyét éjszakája

Új felfedezés számomra Kristóf Attila, érdekesek a témái.


Népszerű idézetek

Ross>!

– Pista szerint maga énekelget.
– Dúdolgatok, amolyan félnótásan. Nehogy valaki szóba elegyedjen velem. Mert jobb, ha az ember csak azzal beszél, akivel akar. Pistával például szívesen beszéltem. Kedvelem a jó szándékú együgyűséget. De az emberek általában nehezen tűrik, ha ostobák. Ezért kérdeznek, alkalmatlankodnak, beszélnek, ha kell, ha nem. Mindenáron világosságot akarnak. De nem örök világosságot, dehogyis, hanem zseblámpafényt.

200. oldal

Bla IP>!

– Úgy látszik, Önt zavarja a változás.
– Dehogy. Csak nem észlelem azt a módus vivendit, amely arra törekszik, hogy megőrizze a jót és elvesse a rosszat. Ostoba nagyratörést, pénzvágyat látok. És elnyomorodást azoknál, akikből hiányzik az alkalmazkodás képessége.

263. oldal

Bla IP>!

…ahogy ördög istennel, ő is egy cipőben járt a pszihológiával. Ismerte szentségeit és jelrendszerét. épp ezért óvakodott tőle. Tudta azt is, aki egy cipőben jár valaki mással, az többnyire sántít.

104. oldal

Ross>!

A rend az átlagosra vonatkozik, sosem a szentekre és sosem a gyilkosokra.

255. oldal

Bla IP>!

Sandri most fekete öltönyt, szorosra gombolt fehér inget és magas szárú fűzős cipőt viselt. Az arca szelídebb lett és öregebb, s mintha közben a szemöldöke fegyelemre szokott volna, elvesztette különálló jellegét, nem ugrándozott, kígyózott, és meredezett, beérte valami józan, de bozontos méltósággal, megállapodott a maga helyén.

259. oldal

Bla IP>!

…De egy kótyagosfejű elég ebben az ügyben, arra meg itt vagyok én.

112. oldal

XX73>!

Maga a világban él, ahogy mondtam, elevenében van. Én félig az egyházhoz tartozom, félig a vízparti csendhez. Az én helyzetem a válságosabb, hiszen tudom, hogy ridegségemért, elhúzódásomért, embertársaim lebecsüléséért Isten előtt felelnem kell, amikor eljön az ideje. És kettőnk közül nekem van kevesebb időm.

FreeAngel P>!

– Vezethetem a taxit? – dünnyögte Józsi, miközben cserepes száját nyalogatta. – Nem rontom ám el.
– Vezetheti – mondta Dér Ádám. – Ért hozzá?
– Értek én… szóval, motrom is volt…
– Hajaj – mondta Dér Ádám – szóval maga is kedveli a motrot.
– Volt neki – dünnyögte ifjabb András. – Ment is, ha tolták.
– Van kormánya meg sebességváltója, mi? – örvendezett Józsi, és lefelé hajló karimájú kalapján igazgatta. – Vezettem már teherautót is a téeszben. Három pedált kell nyomni, mi? Ott lent…
– Pontosan úgy van – mondta Dér Ádám. – Teljesen mindegy, melyiket nyomja az ember.

3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: autóvezetés · Dér Ádám
FreeAngel P>!

[…] nem jószívű lány az ilyen, aki tréfálkozik a Pistákkal, az engedelmességgel, a kívánással és szerelemmel, s örömét leli a másik kínlódásában… Nem vall ez sem jószívűségre, sem tisztességre, sokkal inkább ostobaságra, mert az érzések lefitymálása ostobaság. […]
Csak azt érzi át, ami az övé vagy hozzá tartozik, így lehet gyöngéd és áldozatkész is, de ami azon kívül esik, abban lélektelen és kegyetlen.

Kapcsolódó szócikkek: érzések · férfiak · flört · kegyetlenség · nők · szerelem
Bla IP>!

…ezt a fajtát ki nem állhatta, mert benne ismerte fel a kétkedés nélküli törvénykezést, az élettelen törvényt, amely nem egyéb erőszaknál.

105. oldal


A sorozat következő kötete

Dér Ádám sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Ittzés Laura: Nyolc perc
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Sienna Cole: Elmejáték
Niki Tailor: Végzetes éjszaka
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Farkas Anett: A 33-as beteg
Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra