Szent ​István király 8 csillagozás

Kristó Gyula: Szent István király

Az egy évezrede megkoronázott Szent István király életéről és koráról rendkívül kevés forrás maradt az utókorra. Személye, tevékenysége mégis megkerülhetetlen, hiszen az ő neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Nem csoda hát, ha a 20. században minden korszak megalkotta a maga Szent István-képét: öt biográfia is készült róla. Kristó Gyula Szent István-életrajza azonban nem csupán abban új, hogy ez a harmadik évezred első ilyen műve, hanem abban is, hogy sok tekintetben átrajzolja a köztudatban élő Szent István-képet. A forrásanyag kritikai megrostálásával, új hangsúlyok, összefüggések és feltevések megfogalmazásaival alapvetően új portré született az államalapító királyról és koráról, melyet a szerző több évtizedes kutatómunkája hitelesít, s amelyet most először bocsát népszerűsítő formában a szélesebb olvasóközönség elé.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tudomány – Egyetem

>!
Vince, Budapest, 2001
144 oldal · ISBN: 9639323217

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Andrea_Pusztai I>!
Kristó Gyula: Szent István király

Bizonyos szempontokat jól megfogalmazott, de nem volt maradéktalan. Összességében tetszett, ha valakit érdekel a kor, egy olvasmánynak kitűnő.

2 hozzászólás
Nahar>!
Kristó Gyula: Szent István király

Aprólékos, Szent István uralkodását minden irányból körüljáró munka. A bizonytalanságokat (pl. Ajtony legyőzésének lehetséges időpontjai) igyekszik megnyugtatóan, több forrás alapján tisztázni. A kevés történelmi forrás miatt viszont nem kapunk olyan árnyalt uralkodói portrét, mint Kubinyi Mátyás királlyal foglalkozó kötetében. Rövidségének köszönhetően gyorsan végigolvasható mű.

Perly>!
Kristó Gyula: Szent István király

Jólesett feleleveníteni Szent Istvánról az általános iskolában és a gimnáziumban tanultakat. Így is voltak közte olyan információk, amiket a mi történelemkönyveink csak megemlítettek, illetve olyanok is, amiket kihagytak azok bizonytalansága miatt. Mindenesetre az olvasás minden egyes pillanatát élveztem. Főleg a családról és a törvényekről szóló fejezetek kötöttek le (Mit mondhatnék? Mindig is odavoltam azért, hogy ki kinek a kije. :D), de a többi is nagyon érdekes volt.

Luzs>!
Kristó Gyula: Szent István király

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre, mert nem szoktam tisztán történelmi könyveket olvasni (a művelődés- és mentalitástörténet sokkal jobban leköt), de ha már beleolvastam pár fejezet erejéig, akkor a maradék részeket sem utasítottam el (főleg hogy meglehetősen rövidke könyv). Ez a véletlen találkozás azonban nagyon szerencsésnek mondható, igazán elégedett vagyok ezzel az olvasmányélménnyel.
A fejezetek érthetőek és átláthatóak. Olvasmányos, mégis szerintem objektív stílusban megírt munka (leszámítva a könyvet záró néhány patetikus hangvételű sort, de ennyi szerintem belefér). Különösen tetszett, ahogyan a hazai és külföldi forrásokkal dolgozik, ahogy ezeknek a forrásoknak a sorai között is olvas (főleg akkor, ha a közvetíteni kívánt esemény és a forrás néhány száz év távolságban van egymástól), és hogy nem hagyatkozik alaptalan spekulációkra, a meglévő információkból mégis koherens következtetéseket von le.

walkingRead P>!
Kristó Gyula: Szent István király

Meglepően jó könyv, tényleg jó összefoglaló Szent Istvánról és koráról, és külön kiemelendő, hogy ilyen kis könyvben a többféle források ellentmondásai, tömören és olvasmányosan meg vagyon írva, de itt is érzékelhető sok bizonytalanság a konklúziók körüloff, amiket nem nagyon szoktam érteni, mert szerintem elég egyértelmű sok olyan dolog – de minimum feleslegesnek tűnik a rajtuk való rugózás –, amik körül a történészek szeretnek többszörös köröket futni, itt ilyen pl. tkp. az egész koppány-problematika, de ezen belül is maga a felkelés kérdése – ki-kit-miért támad –, ugyanis Kristó is szerintem teljesen világosan leírja a tényeket: „Összesen három forrás szól Koppány felkeléséről, és kettő annak okát – bár eltérő retorikával, de – ugyanabban a tényezőben jelöli meg.” – majd összeveti a Képes krónika és a kisebbik legenda szövegét és azt állapítja meg, hogy: „A kétféle tudósítás között abban mutatkozik ellentét, hogy […] a 14. századi krónika szerint Koppány volt a kezdeményező fél, a támadó, […] a kisebbik legenda szerint viszont Koppány voltaképpen István újat akaró kezdeményezéseivel fordult szembe, azaz védekezett, óvta a régi szokásokat.” – én ezt csúsztatásnak vélem, ugyanis a kisebbik legendának csak az első mondatát idézi és azt se teljesen, legalábbis az Az államalapítás korának írott forrásaiban még annyival bővül a mondat, hogy: …s őellene fegyvert ragadtak.” – és másik fordításban (Kurc Ágnes) is így végződik: ”fegyvert ragadtak ellene.” – szóval gyanítom, hogy a latin eredetiben is így van; de ez így mindegy is, mert a következő mondatot akkor sem idézi – bár azaz érdekes, hogy még ebben a fejezetben, csak később idézi a folytatást, ahol ezen előbbi védekező-Koppány-hipotézisét saját maga cáfolja –, ahol egyértelmű, hogy szintén Koppány a támadó: „S már pusztították is [István] városait, majorságait irtották, fosztogatták birtokait, szolganépét gyilkolták, s hogy a többiről szót ne ejtsek, már a királyt is bántalmazták.” – szóval valójában feleslegesen puhította a dolgot Kristó, ráadásul úgy, hogy ő is úgy véli, a támadó-Koppány a hitelesebb. Egyszerűen feleslegesen írt egy fél bekezdést egy nem létező problémáról, amit saját maga cáfolt meg egy picit későbbi bekezdésben. Ennél is nagyobb értetlenség számomra, hogy a pannonhalmi kiváltságlevélben (amiben szintén Koppány a támadó) miért ad kétféle olvasatot az alábbi résznek: ”Mikor kitört a háborúk vihara, amelyben a németek és a magyarok között igen nagy zendülés támadt, főként amidőn belháború romlása szorongatott, minthogy egy bizonyos, Somogy nevű ispánság atyai székemből el akart engem űzni.” – erre írja Kristó, hogy: ”Ezek a „németek” alkalmasint nem csupán a Gizellával érkezett, nyilván kevés számú, de fejlett haditechnikát képviselő német lovagot jelenthetik, hanem említésük úgy is értelmezhető: reguláris német császári sereg bevetésére is sor került István oldalán Koppány ellenében.” – vagyis érthető úgy is, hogy németek vs. magyarok vs. somogyi, és úgy is, hogy németek+magyarok vs. somogyi, de ez utóbbi elég problematikus és a szöveg ennél azért világosabb, mivel később azt írja ’István’, hogy ”ha […] a belső és ’külső’ ellenségek felett diadalmaskodni fogok” – vagyis két ellenségről van szó a szövegben, így ebből a szempontból felesleges az utóbbi olvasat. Viszont az a kemény, hogy Kristó ezt úgy megcsavarja, hogy még én is csak kapkodtam a fejem, ugyanis azt írja, hogy ha német vs. magyar helyzet van, akkor az egy III. Ottó-fenyegetés, és hivatkozik egy II. Szilveszternek írt levélre, amit én nem találtam meg sehol: ”még nincs eldöntve, hogy a császár serege a szkíták vagy Itália ellen fordul-e” – ez azért érdekes, mert össze van kapcsolva egy Szilveszter által írt levéllel, amiben panaszkodik Ottónak: „nyugtalanító gondokkal terhesen telnek napjaim és éjszakáim. Szkítia csak növeli gondjaimat, Itália sokasítja” – viszont azaz érdekes, hogy ez a levél más olvasatot kap Riché, Pierre: II. Szilveszter, az ezredik év pápája c. könyvében, mint itt, mert ott Szilveszter ’aggódik’ a magyarokért a belső viszályok (Koppány) miatt, majd amikor Ottó bevonul Itáliába, felvidulva mondja: ”Miénk immár, miénk a Római Birodalom! A gyümölcsökben gazdag Itália, a harcosokat termő Gallia és Germánia, mind őt táplálja erejével, és ’Szkítia’ királyi hatalmát sem nélkülözzük többé.” – szóval Kristó olvasatában ”III. Ottó komolyan fontolgathatta német sereg küldését a Kárpát-medencébe, a fent idézett levélből világosan kitetszik.” – tehát mégis csak van német-magyar feszültség(!) – de ezt a kor bajor-helyzete is igazolja, pl. II. Ottó Erlaffa folyói várépítése és bajorok betelepítése a magyarok ellen –, de a III. Ottó azért mégiscsak izgalmasabb lenne, kár, hogy nincs forrásmegjelölés, s az általam olvasott pár Kristó-könyvben erről utalás sincs, pl. Magyarország története, 895-1301. És vannak még ilyen rejtett-forrásos-odavágások, pl. a könyv végén ennek a Jászkunhalom-szegediek-mondának a eredetijét sehol se találom, annyira, hogy még a Hatalom és kultúra (2004) c. könyvben is csak erre a Kritsó-könyvre hivatkoznak, amit nem értek.
Szóval jó könyv, csak valamiért úgy tűnik, Kristó olyanokat is be mert ide írni a lazább ismeretterjesztős műfaj miatt, amiktől csak még több kérdések vetődnek fel, s macerásabb utánanézést igényelnek.

Katherine_Grey>!
Kristó Gyula: Szent István király

Okos, logikus, gyorsan elolvasható könyv Szent Istvánról: felhasználja a korábban megjelent nagy- és kismonográfiák, a hihetetlenül nagy anyag morzsáit, de azért igyekszik a saját útján járni. Érdekes és alapos.


Népszerű idézetek

Perly>!

Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Az ő nevének szinonimája a szentkirály, ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a Nagy Kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szántó Konrád: Boldog Gizella élete
Nemere István: Mátyás király magánélete
Karácsonyi János: Szent László király élete
Romsics Ignác: Bethlen István
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
Bertényi Iván: Nagy Lajos király
Vég Gábor: Magyarország királyai és királynői
Ordas Iván: Hadik András – A királynő tábornagya
Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I-II.
Szász Béla: Minden kényszer nélkül