A kötet nem csupán – címének megfelelően – Magyarország 895-1301 közti történetét tekinti át, hanem előzményként felvázolja a Kárpát-medence és a magyarság 895 előtti historiáját is. Ilyen módon a 14. Század elejéig összefoglaló képet ad a kárpát-medencei térségről, a magyarságról, illetve Magyarországról. A munka monografikus jellegű: egyaránt tárgyalja a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a műveltségi viszonyokat. A magyarság korai történetének sorsfordító mozzanatai, eseményei között olvashatunk itt a nép eredetéről, a honfoglalásról, a kalandozásokról, az állam kialakulásáról, a trónharcokról és pártküzdelmekről, a tatárjárásról és a tartományuraságról. Megelevenednek a könyv lapjain azok az erőfeszítések, amelyek a fennmaradásért, a regionális hatalmi szerepkör elnyeréséért, a modernizáció meggyökereztetéséért, az Európa fejlettebb feléhez való illeszkedés megvalósításáért történtek. A nagy formátumú uralkodók (Szent István, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. András,… (tovább)
Magyarország története 895-1301 22 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris iniciálé, Osiris tankönyvek
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Középkori magyar vizsgára, tételkidolgozásra, ismétlésre, vagy pusztán olvasásra is tudom ajánlani ezt a könyvet. Jól megszerkesztett, olvasható és nem az apróbetűben fogalmazza meg a fontos információkat. Tetszetős kötet.
Kicsit problémás ennek a munkának a csillagozása, mert elsősorban attól függ, ki mire szeretné használni, vagy mire kell használnia, ha kézbe veszi. Szakirodalomnak egyértelműen pazar, nagyon részletgazdag és információdós, de éppen ezek miatt a tulajdonságok miatt szerintem nem egyetemi tankönyvnek való, mert ebben a minőségében olvashatatlan/tanulhatatlan. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Kristó Gyula neve előtt ne kellene meghajolnunk. Azért egy korrektort igazán megérdemelt volna a könyve (az ő könyve IS), bár a sorozat folytatása még szörnyűbb sajnos ilyen szempontból.
Népszerű idézetek
A magyar honfoglalás megítélésében kétféle nézőpontnak van helye. Az egyik nézet szerint a Kárpát-medence birtokbavétele nem volt más, mint egyszerű szállásváltás, amilyen a 9. század végét megelőző időkben számos alkalommal megtörtént a magyarokkal, a honfoglalást megelőző évtizedekben pedig éppen kétszer is, Levedia és Etelköz elfoglalásakor.
54
A magyarok felhagytak Augsburg ostromával, s augusztus 10-én a városhoz közeli Lech-mezőn — ahol csaknem fél évszázaddal korábban már egyszer győzelmet arattak – nyílt csatába bocsátkoztak a németekkel.
A kezdetben a magyarokat támogató hadiszerencse azonban elpártolt tőlük, vereséget szenvedtek.
A németek üldözőbe vették a magyarokat. Vezetőiket, Bulcsút, Lélt (Lehelt) és Súrt elfogták, és Regensburgban felakasztották őket. Ezzel a vereséggel lezárult a nyugatra irányuló magyar kalandozások sora.
60
A 934. évi, Bizánc ellen végrehajtott katonai vállalkozás során a foglyul ejtett nőket és gyermekeket Konstantinápoly falai alatt „eladták szövetdarabokból készült ruhákért, valamint brokát- és selyemruhákért”.7 Zsákmányszerzési vágyuk magyarázza, hogy miért elsősorban monostorokat támadtak meg.
A kolostorokban egy helyütt találták meg az élelmet, valamint a zsákmányt, amelyen elsősorban nemesfémeket és textíliákat kell értenünk. Sankt Gallenban is csak azért hagytak a barátok pincéjében érintetlenül két, színültig telt boroshordót, mivel szekereik már teli voltak ilyen zsákmánnyal.
62
A magyarok kalandozásaik során az élelem mellett elsősorban luxuscikkeket zsákmányoltak, lényegében csupa olyan dolgot, amilyent saját társadalmuk nem tudott-vagy nem elegendő mértékben tudott – előállítani. A rendszeres élelmiszer-zsákmányolás aztjelentette, hogy a kalandozásokban résztvevőket nem saját társadalmuk, hanem idegen, a magyarénál mindenképpen fejlettebb társadalom tartotta el. A magyar kalandozások csak olyan területre irányultak, amelyek gazdag zsákmányt ígértek.
62
Ami a magyaroknak az ellenséges terület népességéhez fűződő viszonyát illeti, sok forrásunk ír arról, hogy a magyarok katonai akcióik során sok embert meggyilkoltak, ahelyett, hogy foglyul ejtették volna őket. De számos olyan információt is ismerünk, amely szerint a már foglyul ejtetteket megölték.
62
A Magyarországra hurcolt foglyoknak csak egy részét értékesíthették a rabszolgakereskedelemben.
Másik részüket különböző módokon hasznosították.
Már a kortárs Regino krónikája említi, hogy a magyarok szolgáikat nagy szorgalommal tanítják nyilaz- ni. Feltételezhető, hogy kalandozó hadjárataikba a magyarok katonailag kiképzett fogoly szolgáikat is magukkal vitték, elsősorban azért, hogy a nagy emberáldozatokat követelő harcászati feladatokat velük végeztessék el.
63
Hasonló könyvek címkék alapján
- Urbánszki László: A dalmát háború 95% ·
Összehasonlítás - Benkő László: A vér törvénye 95% ·
Összehasonlítás - Hunyady József: Aranyhorda 95% ·
Összehasonlítás - Benkő László: A hatalom ereje 95% ·
Összehasonlítás - Komjáthy István: Mondák könyve 91% ·
Összehasonlítás - Benkő László: A megszerzett föld 91% ·
Összehasonlítás - Benkő László: Ármány hálójában ·
Összehasonlítás - Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai II. ·
Összehasonlítás - Jean-Pierre Montcassen: Az új Isten szerelmesei 87% ·
Összehasonlítás - Font Márta: Államalapítás (970-1038) 84% ·
Összehasonlítás
