Vétkesek (Fredrika Bergman 6.) 89% 96 csillagozás

Magasan veri Lackberget. Nekem tuti. Semmi üresjárat, felesleges körök. Ohlsson ismét kitett magáért. Egy hihetetlenül jól felépített, szövevényes, rejtélyekben gazdag krimit kapunk tőle. Emberi sorsokkal, drámákkal. Méltó lezárása a sorozatnak. Csak sorban érdemes olvasni!! Ez a rész szorosan az előző ötre épül !!

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/vetkesek.html

Egy problémám volt ezzel a könyvvel kapcsolatban; annyira olvasatta magát, hogy rettenetesen nehéz volt félbehagyni. Ohlsson ismét odatette magát és egy hihetetlenül izgalmas, pörgős történetet alkotott.
Az elején kicsit hadilábon álltam a sok szereplővel, nem bírtam megjegyezni, hogy ki kicsoda. Ez mondjuk részben az én hibám, ahogy öregszem ez egyre gyakrabban megesik. De aztán szépen helyreállt a nagy katyvasz a fejemben, és a több szálon futó történet összeállt egy kerek egésszé.
Olvasgattam az értékeléseket és többen is azt írták, hogy a Vétkesek a sorozat befejező része. Én azért bízom benne, hogy nem így van, mert szívesen olvasnám tovább Recht és Bergman történetét.

Ez egy nagyon jó kis történet volt. Fredrika és Alex nagyon jó csapat, előlük aztán nem bújnak el a tettesek :) A családi szálakat is szerettem, nagyon sajnáltam Frekrikát. A csapat többi tagját nem szerettem. Nagyon jó volt a befejezés is, szeretem a több szálon futó történeteket és itt is ez volt. Eddig csak egy részt olvastam a sorozatból, az nem annyira tetszett és a többi rész nem érdekel.

Legelőször is, amit mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, ha az előzmény köteteket is olvastátok, mert ha nem akkor úgy fogtok járni, ahogyan én. Kapkodjátok a fejeteket, és nehezen rázódtok bele, hogy ki kivel van, és mit csinál. Másodszor, így is nagyon élvezhető volt a történet, mert egy kerek sztorit kaptam, csak a szereplők magánélete, és múltja miatt nem lehet elmenni az mellett, hogy van még öt része ezen kívül. Kristina Ohllsontól eddig egy könyvet olvastam, és az se mostanában volt, de megmaradt az emlékeimben, mivel csavarosan, és fordulatosan ír, ezáltal nem merül feledésbe, mint sok másik tömeg történet. A vétkesek című könyve is hasonlóan jó volt, és már most biztos vagyok benne, hogy a Frederika Bergmann sorozatot elfogom olvasni.
Számomra meglepő lett a végkifejlet, nagyon nem erre számítottam, és megdöbbentő volt. Pláne, hogy ritka az ilyen befejezés. Talán kicsit csalódott is voltam pár dolog miatt, de ez csak az én véleményem, és nem negatív értelemben írtam, csak amikor az ember elképzel dolgokat olvasás közben, és arcon vágják egy kiszámíthatatlan fordulattal, akkor csak pislogni tud leesett állal, és ostobán körbenézni, hogy akkor most mi van???? És bármennyire is sejtettem, hogy ki állhat a háttérben, erre tényleg nem számítottam.
Ajánló folytatása a honlapon:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/05/03/kristin…

Írt már jobbat is, nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy mint záró kötet, mindent az előzőekből szeretett volna belecsempészni és éreztetni az olvasókkal, hogy ez bizony az utolsó rész! Épp ezért nagyon kusza volt, és a befejezést vagyis az ügy lezárását sem érzem tökéletesen megoldottnak.

Ez a rész óriási, leírhatatlan csalódás volt….
Ha egy hónappal ezelőtt zsigerből fel kellett volna sorolnom pár szerzőt, akinek a műveit gondolkodás nélkül elolvasnám, ösztönös bizalommal, Kristina Ohlsson köztük lett volna. Szó sincs arról, hogy értékelhetetlen produktumot adott volna ki a kezéből, de aki egyszer részese volt a Fredrika Bergman-sorozat atmoszférájának, az egyből megérzi, ha valami oda nem illővel fut össze. Nemhogy teljesen kirítt a sorozatból, egyenesen olyan érzésem volt, mintha ezúttal egy rajongói folytatást olvasnék.
Kifejezetten megnyugtató volt a szerző utószava, amiből mindenki számára, aki tud a sorok közt olvasni, kiderül, mi az oka mindennek. Újra tudatosítottam magamban, hogy mennyire nem könnyű írónak, mi több, sikeres írónak lenni, valamint mennyire tévútra vihet a rajongói nyomás. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom írni, de remélem, ezúttal a sorozat lezárul, és mindenki hagyja békében pihenni. A kevesebb néha több…

Kristina Ohlsson nagy valószínűség szerint az utolsó részt prezentálta az olvasóinak ezzel a könyvvel a Fredrika Bergmann sorozatból. Eljött tehát a búcsú ideje, utoljára lehettünk tanúi Fredrika és Alex nyomozásának. Azt hiszem kiemelkedő darabja ez a rész a sorozatnak, Ohlsson ismét odatette magát, hihetetlenül jól felépített történetet kaptunk, tele rejtéllyel, kérdésekkel amelyek már az első oldaltól kezdve furdalják az ember kíváncsiságát, hogy vajon mi erre a válasz, mi miért is történik. Majd nemhogy csökkenne ezeknek a száma újabbakat kapunk, és tovább lapozunk amikor is egyszer csak arra eszmélünk, hogy vége van. Minden kérdésre választ kapunk, megtudjuk ki az önjelölt igazságosztó, aki megbünteti a Vétkeseket, mi köze mindehhez Alexnek, miért kap üzeneteket a gyilkostól.
Kiváló író Kristina, mert mer váratlant húzni, az utolsó oldalakon is, itt sincs ez másképp, komoly meglepetések érik az embert, drámai fordulatokkal, végig felelevenítve a sorozat előző részeit, ezért is ezt a részt mindenképp a végére kell hagyni, a többi nélkül nem éri meg olvasni.
Hiányozni fog Fredrika és Alex párosa, de egyrészt megértem Ohlssont, hogy itt most abba hagyja, mindegyik rész nagyon jó volt, ha csak gyengébbet tudna írni nem is érné meg folytatni, viszont ő az az írónő aki tud ezen a sorozaton kívül is jó krimit írni és már bizonyította is nem egyszer, én biztosan elolvasom a többi könyvét is.

Elég nagyszabású volt ez a záró kötet. A fő szál mellett sok-sok mellékszál futott, amik a korábbi részekhez szorosan kapcsolódtak, és szinte minden ügy említésre került, vagy éppen folytatása lett itt és most. Meglepő volt rájönni, hogy az áldozatok miért lettek áldozatok:, miért, miben vétkesek. És az elkövető személye még döbbenetesebb volt. Óriási fordulat, hogy pont ő volt a mindent megoldó ember. Az indok elég gyenge, de az elkövető személyisége talán magyarázatként szolgálhat.
A végét egy kissé kapkodósnak éreztem, viszont ami előtte volt, az jól kidolgozott. Élveztem, hogy nincs üresjárat, folyton történt valami.
Fredrika családi élete is meglepően zajlott. Érdekes volt az elgondolás, hogy valaki spoiler megtervezze a saját halálát, és látni azt, hogy a közösen csinált dolgok előbb utóbb az utolsók lesznek. Lezárásnak mindenképpen jó megoldás volt.

Ez a könyv is kapott már hideget-meleget, de én személy szerint nem éreztem annyira kirívónak és erőltetettnek a történetet. Mindig is hullámzó volt részemről, hogy mely sorozatrész tetszett jobban vagy kevésbé, és bár ez a rész a többihez képest az utóbbihoz tartozik, messze nem érzem kevésnek.
Sok feszültséget nem tudott generálni a sztori, ettől függetlenül kíváncsian olvastam a nyomozás alakulását, a magánéleti vonatkozásokat és a különböző szálak összefonódását. Fredrika családi helyzete rányomta bélyegét a kötet hangulatára és a kicsit nyomasztó légkör nemcsak a gyilkosságoknak és bűntényeknek volt köszönhető.
A vége számomra hirtelen zárult, szinte néhány mondattal el lett intézve az indíték magyarázata, de ezúttal úgy tűnik végleg pont került a sorozat végére.

Húú..azt hittem, hogy amit utoljára olvastam az irónőtől, attól nem lesz ütősebb, de lett. Annyira össze tudja kuszálni a szálakat pozitív értelemben, hogy nem gondolná az ember, hogy ez valaha is kibogozódik,de mégis. Magával ragadtak az események,kapkodtam a fejem, hogy hogy lehet ennyire fokozni a feszültséget és szinte már fizikai fájdalmat okozott, hogy nem tudtam, hogy kapcsolódnak egymáshoz a darabkák. Kiváló történet egy kiváló írónőtől.