Őrangyalok (Fredrika Bergman 3.) 91% 202 csillagozás

Szeretem a skandináv krimiket, mert imádok olvasás közben izgulni, borzongani, agyalni, elméleteket gyártani. Az meg hab a tortán, ha sorozatról van szó, mert a krimi szál mellett lehetőség van kicsit mélyebben megismerni a szereplők életét. Szeretem nyomon követni, hogy hogyan változik egy-egy karakter élete a történetek folyamán. Az Őrangyalokban az írónő nagy hangsúlyt fektetett a szereplők magánéletének bemutatására, ráadásul majdnem mindegyik főhős élete annyira felfordult, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy ennyi mindent bele lehet sűríteni 400 oldalba.
A Bergman-sorozat harmadik része kimondottan lebilincselően izgalmasra sikerült; nagyon érdekes és egyben beteg témát boncolgat. Ráadásként Ohlsson úgy megkavarta a szálakat, hogy konkrétan már mindenki gyanús volt a könyvben, aki él és mozog. A történet végig pőrgős, az első sortól az utolsóig fenntartja a figyelmem. A skandináv krimit kedvelőknek kifejezettén ajánlom ezt a könyvet.

Kristina Ohlsson ismét zseniálisat alkotott. Hihetetlen, hogy mennyire összetett és lebilincselő a történet, sok-sok szereplővel, gyanúsítottal. Naná, hogy most sem sikerült ráhibáznom a tettes személyére! Mind a nyomozás, mind a magánéleti részek nagyon tetszettek. Sajnáltam Spencer meghurcolását, és hogy mekkora galibába keveredett önhibáján kívül. spoiler Mivel pár dolog nyitva maradt, nagyon kíváncsi vagyok a következő részre.

Kiváló krimi, lehengerlő a legelső oldalaktól fogva.
Már a bevezető fejezetnél éreztem, hogy kezd megfagyni körülöttem a levegő, és onnantól kezdve csakúgy potyogtak elő a csontvázak a szekrény mélyéről – és más sötét, eldugott helyekről.
Szerettem a hátborzongató atmoszférát, a bizonytalanságot, ahogy mindenre rávetült a múlt titkainak árnyéka, és a jól elhelyezett idősík váltások csak tovább tudták fokozni a feszültséget. A rutinos szerzők persze tudják, hogy az olvasó nem tartható túl sokáig hideglelős állapotban, így feloldásképpen igényes, érzékenyen megírt magánéleti szálakat kaptam.
A könyv végén bravúrosan köszön vissza a kezdő jelenet, és azt sem bántam, hogy a történet sejtelmesen lezáratlan.

Z.S.E.N.I.Á.L.I.S!!! Elképesztő történet, mintha Kristina Ohlsson női Stieg Larsonná vedlett volna át. Miért hozom fel Larssont? Mert felfedezni véltem hasonlóságokat. A kidolgozottság, precízitás, a karakterek a Millenium-trilógia atyját idézték. Továbbá volt egy-két hasonlatos pont szerintem a trilógiájához viszonyítva. Ezeket nem részletezném, tessék elolvasni mindenkinek. Hihetetlen sztori, ahol hullahalmok bukkanak elő, a régmúltba visszanyúló történetek már klasszikus skandináv krimivé formálják az egészet. Itt apró Indriðason-feeling ért utol. Kristina Ohlsson első olvasásra belopta magát a kedvenceim köze, meg ez a könyv is! Múltkor panaszkodtam, most meg el vagyok képedve. Ja! És mindig tanulni valami újat, erre még visszatérek majd. Nem találok jelzőket, olyan jól kimunkált történet volt. Ismétlem magam: Z.S.E.N.I.Á.L.I.S!!! 10/10!

Egy holttestet találnak elásva, melyet brutálisan meggyaláztak azzal, hogy láncfűrésszel darabolták szét. Alex és csapata munkához lát, bár a férfi még mindig nehezen viseli a felesége elvesztését, így néha a figyelme akarva akaratlanul elkalandozik. Frederika még mindig otthon a kislányával Sagaval, Spencer pedig a balesete után ismét az egyetemen. A férfit viszont meggyanúsítja egy diákja, szexuális zaklatással. Spencer értetlenül áll a helyzet előtt, és az sem segít, hogy az igazgató valamilyen szinten előhozakodik azzal, hogy Frederika szintén a diákja volt, és húsz év van köztük. Szabadságra küldik, de ahelyett, hogy otthon mindent elmondana, inkább felajánlja feleségének, hogy menjen vissza dolgozni, majd ő marad otthon a kislányukkal. Frederika örül ennek, hiányzott neki a munka, és már másnap bele is cseppen a darabolós ügybe.
Ajánló folytatása itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/07/07/kristin…

Huhúú…ez aztán…
…nagyon komoly rész volt, rettentően összetett, és feszültséggel teli. Bizarr dologgal kezdődött a történet, abszolút figyelemfelkeltő és ezt sikerül is megtartani egészen a végéig. Érdekesen alakult az egész nyomozás; egyik furább nyom jött a másik után, egyre gyanúsabbá váltak az emberek, és a nyomozók élete is a feje tetejére állt.

Eddig is tetszett ez a sorozat, de ez a rész mindent visz. Ebben a részben nagyobb hangsúlyt kap a három nyomozó magánélete, családja. Nekem ez eddig is tetszetős megoldás volt, az írónő nagyon ért ehhez, sőt, most a történet hasznára is fordította, mert ez a rész ettől szólt akkorát. A nyomozás nagyon szövevényes és félelmetes, hiszen annyira beteg. Imádom az ilyen hátborzongató helyzeteket. Szerencsére a köszönetnyilvánításnál szóba kerül, hogy csak fikció, de tény, hogy számomra így is emlékezetes marad. Ajánlom.

Eddig mindenkinek ez a rész tetszett jobban. Nekem meg kicsit „túltoltuk” érzésem volt… Rengeteg szál, rengeteg esemény…
De azért cselekményes, lendületes maradt, a szálakat a végén szépen eldolgozta az írómő.
Jöhet a következő rész :)

A történet nagyon szövevényes volt, és amilyen izgalmasra és feszültséggel telire sikeredett a fő szál, olyan érdekesen alakultak a mellékvágányai is. Ez volt eddig a legjobb sorozatrész, pedig a korábbiak is mind meggyőzőek voltak.
Irtó jó volt!

Hihetetlen mennyit fejlődött az írónő!!!! (igaz írja is a végén, Ő maga is elismeri)
az első fejezet olvasása után, folyamatosan a 8mm (Nicolas Cage) című film járt a fejemben!
Lendületes, folyamatosan fent tartja a figyelmet, nincsenek elkalandozások ( kivéve Alex-Diane) és rettentően összetett!! Sok szereplő,a múlt árnyai, egy gödör mely sötét titkokat tár fel, és mind mind összekapcsolódik! és míg folyik a nyomozás, egyre többet tudhatunk meg magukról a nyomozókról is, életük alakulásáról, amely nem mindig úgy alakul ahogy szeretnék!
( Alex és Spencer nem igazán szimpatikusak, nem a tetteik miatt, csak úgy ránézésre valamiért nem)
Ajánlom a könyvet azoknak is, akik az első két rész után megtorpantak, nem fognak csalódni!
:)