Dávidcsillagok (Fredrika Bergman 5.) 89% 150 csillagozás

Egy nagyon bonyolult bűneset és nyomozás részese voltam Kristina Ohlsson Dávidcsillagok című művének olvasásakor. Ez az első könyvem a szerzőtől. Ahogy a címből következtetni lehet rá, ez bizony a zsidó vallásúakat érintő könyv, viszont Svédországban játszódik, ahová a családok izraeli kibucokból emigráltak. S sajnos az ő gyermekeik vesztik életüket, s indul a nyomozás… A szálak azonban visszavezetnek Izraelbe és a múltba, s bár az olvasó jobban átlátja, mint maguk a szereplők, elég nagy csavarok vannak benne…Élveztem! És sajnálom, hogy Fredrika és Alex történetei itt véget érnek – állítólag – de nekem ezzel kezdődtek, s nagyon remélem, hogy visszafelé olvasva is élvezhető lesz. Pergő, szinte letehetetlen írás – amit a rövid fejezetek is segítenek, – s amit meg kell köszönnöm @csgabi-nak, aki egy dedikált példányát adta kölcsön, hogy teljesíthessek egy kihívást. KÖSZÖNÖM!

Jól átgondolt, összetett, fordulatos krimi, jól megrajzolt karakterekkel. A Salamon Gyülekezet stockholmi zsidó közösségében történt gyilkosságok, izraeli származású áldozatokkal adja a fő szálat. Az indítékok a múlt sötét titkaiból táplálkoznak, szerteágazóak, olyan, mint egy véget nem érő rémálom. Szerepet kap a Palesztin-izraeli konfliktus, titkosszolgálat, hírszerzés, terrorizmus, bevándorlás, gyerekek elleni erőszak, a Papírfiú szimbolikus izraeli mítosza. Fredrika és Alex párosa mellett többen bekapcsolódnak a nyomozásba, de mivel mindenkinek van titkolnivalója, egymástól függetlenül gyűjtenek információkat. Nem szokványos így a befejezés: az olvasó számára elvarrottak a szálak, a nyomozók puzzle darabkái hiányosak.

Kristina Ohlsson, mint író ebben a könyvében tökéletesen beérett. Az első kötettől látszott, hogy tudja mit akar, és azt meg is tudja írni, de egyik sem volt igazán perfect. Ez az lett. Fordulatos, cselekményes, lendületes volt végig a könyv. A karakter ábrázolás most kissé háttérbe szorult, de nem is baj, mert a sorozat többi részéből már ismertünk szinte mindenkit. Ha folytatja a sorozatot, akkor remélem ezt az irányt fogja folytatni. Ez nekem nagyon profi volt, nagyon tetszett :)

Kristina Ohlsson már a sorozat kezdő kötetével bizonyított (az egyik legjobban sikerült résznek tartom még mindig a Mostohákat), és bár az 573-as járat kicsit kilógott a sorból, ezúttal a szokatlan téma (svéd zsidó közösségek) és a jeruzsálemi helyszínek ellenére is (a fő helyszín azért Stockholm marad) hamisíthatatlan skandináv krimit kapunk, a számunkra már oly kedves szereplőkkel. Visszatér az eredeti csapat Pederrel, és Eden is komoly szerepben tündököl – bár ismét kevésbé szerethető karakterként, és nem a hagyományos nyomozócsapat tagjaként. A kezdés parádés: kicsit Chris Carteres beütéssel (A keresztes gyilkos) felvillantja a történet végét Kristina, hogy aztán az orrunknál fogva vezessen a titkok és mítoszok útvesztőjébe, amelyben olyan ügyesen vetít, h ezután szinte végig két főszereplő között őrlődünk: vajon melyiket látjuk a nyitó jelenetben és kinek omlik össze az élete a történet végére? Remek írói fogás, és a párhuzamos történetmesélés sem zavaró, ellenben a történetszál annyira sokrétű és szerteágazó lesz egy idő után, h az embernek óhatatlanul is a „sokat markol, keveset fog” mondás jut az eszébe – annyi kikötéssel, h itt nem „kevés”, mindössze „kevesebb” az a bizonyos fogás. De nem sokkal.

Ezzel az idézettel tudnám a legjobban kifejezni magam, a történetet illetően:
“Az eset egy polipra hasonlított, amelynek minden karja egy önálló szál volt a nyomozásban.”
Nagyon összetett volt, figyelni, követni kellett a szálakat, mert az írónő olyan jól keverte a lapokat, hogy ha nem volt résen az ember, nem tudhatta hol tartunk éppen a nyomozásban. Már rögtön az elején kétséget ébresztett az emberben, ugyanis a végével kezdődik. Döbbenettel olvastam ezeket a sorokat. A szálak pedig egészen Izraelig vezettek, onnan indult minden.
Nem volt olyan feszített és pörgős, mint az előző rész, ez inkább tele volt titkokkal. Többek közt Eden titkaival. Érdekes volt; kerek lett az előző részben megismert szereplő története.
Örültem, hogy egy korábbi szereplő újra felbukkant, és teljesen pozitív lett a személyisége, és annak is, hogy a régi csapat újra összeállt.

Hát ez volt a Fredrik Bergman sorozat utolsó darabja, egyik szemem sír mert ezzel vége van, a másik nevet, mert végre elolvashattam. Utoljára talán a Millennium 4. részét vártam ennyire felfokozott állapotban, hogy legyen nekem is egy példányom és olvashassam. Kristina nálam abszolút kedvenc lettél ebben az évben remélem még sok könyvedet olvashatom, sajnálom, hogy Fredrika és Alex történetei itt véget érnek, de elismerem, hogy egyrészt jó döntést hoztál mert 5 fantasztikus könyvből álló sorozatot alkottál ahol nem esett a színvonal egyik kötetnél sem. Mondják, hogy a krimi írás inkább férfi műfaj hát ő bebizonyította, hogy a nők is kiemelkedőt tudnak alkotni és egyes férfi szerzők sokat tanulhatnának tőle. Ismét remek sztorit kapunk ami a végéig izgalmas és feszült. Kezdetben azt hittem, hogy egy szimpla sorozatgyilkos történetet kapunk aztán úgy meg lettek kavarva a történetszálak, hogy csak lestem. Örülök, hogy Peder karakterét reaktiválták nekem nagyon hiányzott az előző kötetből. Eden történetének folytatásához is csak gratulálok. A vége ismét nagyon drasztikus és erős, ahogy már az előző két kötetben is megtapasztaltuk. Minden titokra nem derül fény nyomozóink számára, de szerencsére mi olvasók meg tudjuk, hogy mi miért történt.
Titkon reménykedek, hogy esetleg hátha lesz még folytatás, de ha nem akkor ehhez a sorozathoz hasonló színvonalú könyveket kérnék tőled Kristina! :)

Ez a rész méltó befejezése a sorozatnak. Szerettem és gyűlöltem egyben. A nyomozós rész nagyon tetszett. Sajnálatos módon a csapat két főre apadt, de örültem, hogy Peder visszakerült a képbe. Maga a történet nyomasztó volt. Egyáltalában nem tudtam elfogadni, felfogni a bűncselekmények indítékát spoiler. Mennyire beteg dolog már? És az hogy a szálak a tíz évvel korábbi izraeli eseményekhez köthetők, őszintén meglepett.

Nagyon ütős lezárása volt ennek a sorozatnak ez a kötet. Eszméletlen szövevényes és izgalmas volt a nyomozás, még úgy is, hogy az olvasó jobban átláthatta a helyzeteket, mint maguk a szereplők. Így nemcsak a felderítés folyamata volt érdekes, hanem hogy a megfelelő következtetésekkel számukra is kiderülnek-e lényegi információk.
Sajnálom, hogy ennyi volt ez a sorozat. Végtelenségig olvasnék még a szereplőkkel ilyen jó kis krimiket, mint amiket eddig is. Szerencsére van még egy-két másik könyv az írónő tarsolyában…

Hűha…ez igen,megint bríllírozott az írónő. Titkok titkok hátán, de olyan szörnyűek,hogy csak les az ember. Nagyon jól felépített,tetszik,hogy több szemszögből tekinthettünk bele a történésekbe. Kicsit azért morbid volt ez a bosszú a gyilkos részéről,ahogy megtorolta a múlt eseményeit. Végig lekötött az izgalom. Csillagos 5 ez a könyv is.

A sorozat legkeményebb része, nagyon szövevényes, és szívfájdító. Már a legelején a hidegrázás kerülgetett, hiszen tudni lehetett, hogy valakinek a spoiler Csak jókat tudok mondani, nagyon érdekes történet, melynek szálai egészen Izraelig elérnek. Érdekes alapötlet, kegyetlen gyilkosságokkal, feszültséggel telve, amelyben az olvasó többet tud, mint a nyomozók.