A ​vérfarkasok titka (Zombiláz 2.) 86% 20 csillagozás

Jó volt, gyorsan olvasható, de az első valahogy izgalmasabbra sikeredett, szerintem.
Alexandert nagyon sajnálom, Potus bácsit szintén, Fabien és Elsa már kérdésesebb.
Jó volt a nyomozás, voltak érett döntések a fiataloktól, de némelyiktől a falra másztam, olyan tipikus kamaszos, de jó értelemben.
Kíváncsi vagyok, mi lesz az utolsó kötetben.

hmm.. a Zombiláz kasszissal jobban sikerült.

Ó……hát, még egy Ó…….izéke is jöhet ide.
Ne már, ez kérem elég gagyi lett. Gyerekszemmel mérve is, nagyon gyenge, vízi vérfarakás?? Mi van? Az egész történet vezetés, meg írásmód meg szereplők és cselekmény, nem mondanám meg az irónőról , hogy összehozott egy felnőtt krimi sorozatot.

A könyv hátulján az áll, hogy „9 éven felülieknek”, 32 évesen bőven teljesítettem ezt a követelményt.:D Egyszerűen imádtam, hozta az előző rész izgalmát, alig várom már a 3. részt. köszi @Animus :)

Az első kötetben több volt a sikoly, a futkosás, és az ijedség. Itt sokkal inkább dominált a nyomozás, ahogy próbálják a farkasok titkát és az erdőgyújtogató kilétét felfedni.
A gyerekek jók voltak, ahogy korábban is, Alexander visszatérésnek pedig örültem.

Méltó folytatása az első résznek! Imádtam olvasni ezt a kötezet is. Bár olvashattam volna tizenéves koromban! Mondjuk így negyvenen túl is izgalmas volt.
Persze egy ifjúsági fantasyról van szó, így könnyedebb a sztori, és a megoldás is viszonylag egyszerű.

Megyek és neki is kedzek a harmadik résznek, mert nagyon kíváncsi vagyok mi várható.

Ui.: A borító most is eszméletlenül gyönyörű!

Minden adott egy izgalmas kalandhoz, de ezúttal nem tudott beszippantani a sztori. A kötet feléig túl lassan haladtunk, aztán szerencsére felpörögtek az események. Tudom, nem én vagyok a célközönség, ettől függetlenül a sorozat első részét imádtam, most viszont volt egy kis hiányérzetem. Hiába a rejtély, a sötét erdő, a gyanús zöld szemű farkasok, itt valahogy kevésbé volt meg a borzongató misztikum, mint a Zombilázban. Ettől függetlenül, ha az első rész tetszett, akkor mindenképpen érdemes elolvasni. Függővéggel zárul a kötet, ami tuti, hogy gyerekként ad elég löketet ahhoz, hogy kíváncsiak legyenek a trilógia zárására.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2021/03/egy-bekes-sved-varosk…

A trilógia előző kötetét, a Zombiláz címűt viszonylag nemrég olvastam, így frissen élt bennem nemcsak a történet, hanem a sztori nyújtotta élmény is. Akkoriban a kötet egyetlen hiányosságának azt róttam fel, hogy a szerző inkább a misztikumra helyezte a hangsúlyt, mint a szereplők karaktetére és magánéleti szálára, szerencsére a folytatásban emiatt már nem kellett aggódnom. Az előző részben megismert szereplők (Herbert, Sally, Potus bácsi, Fabian, Alexander és a nagyapa) mindegyike visszatér, ki több, ki kevesebb időre, de természetesen a városka újabb lakóit is megismerhetjük. Ez pedig mindenképpen jót tett a történetnek, jóval izgalmasabbá tette a rejtélyt, amely jelen történet középpontjában áll.

Habár az előző kötetben a hőseink sikeresen felvették a harcot a zombilázzal, így az a kaland lezárult, ennek a történetnek a teljes élvezetéhez mindenképpen szükséges az előzmény ismerete. Egyfelől, mert minden karakter motivációja, jelleme úgy válik érthetővé, másfelől – mint ahogyan most is láthatjuk – az egyes részek között szoros összefüggés áll fenn, a három kötet együtt alkot majd egy nagy egészet. Erre utal többek között a történet függővéges lezárása is, amely felnőttfejjel persze nem tartja lázban az olvasót, de a gyerekek mindenképpen izgulhatnak a szereplők sorsának alakulása miatt.

Ami miatt viszont érdemes felnőttként is kézbe venni a kötetet, az Ohlsson izgalmas, misztikummal átitatott történetmesélése. Régen élveztem már ennyire gyerekeknek szóló történetet, de a szerzőnek sikerült elérnie, hogy újból tizenéves legyek, aki együtt nyomoz a hősökkel a rejtélyek közepette. A kötet egyik legnagyobb erőssége, hogy a svéd szerzőnő visszatért a gyökereihez, így egy krimibe ágyazott fantasyt/horrort kapunk – természetesen mindezt a célcsoport igényeihez igazítva. Én ugyanúgy élveztem a gyerekekkel való nyomozást, mint a vérfarkasok ohlssoni legendáját – merthogy ezeknek a különleges lényeknek az eredetére és természetére egy egészen új mítoszt teremtett a szerző.

Így hát őszintén és tiszta szívvel ajánlom kicsiknek és szüleiknek egyaránt ezt a kötetet, még akkor is, ha maga a lezárás túl hirtelennek és némely ponton banálisnak is hat, de reménykedjünk benne, hogy a harmadik kötetben minden szálat szépen elvarr a szerző, és a még nyitva hagyott kérdésekre is választ kapunk.

Talán kevésbé félelmetes, mint az első rész, de misztikum is kevesebb volt. Kicsit nehezen indult, de a vége izgalmas lett.