Együttérzés ​önmagunkkal 91% 14 csillagozás

Kezdek öreg lenni ehhez. Mármint az élethez, de ettől független a molyoláshoz is. Úgy tekintek már az elolvasott könyvek egyre halmozódó listájára, melyek értékelésért kiáltanak, mint a hízó el nem olvasott könyvek, vagy a steamen felvásárolt, de még nem játszott játékok listájára. Na de elég a nyafogásból, azért jöttünk, hogy dolgozzunk, úgyhogy irány a klaviatúra, azt akarom látni, hogy értékelitek egymást. Ehhhhh (elnézést a belsős poénért.)

Szóval, ha annyi dollárom volna, ahányszor valaki azért jön hozzám terápiára, mert alacsony az önbecsülése, akkor nem lennék sokkal gazdagabb, mert szerencsére ennél magasabb az óradíjam, de szinte kliensenként egy dollárral többet keresnék. Ezzel még semmi baj nem is lenne, hogyha megboldogult fiatalkoromban nem olvastam volna el azt a cikket (https://psycnet.apa.org/record/2004-13724-002), ami igazából semmi újat nem mondott, de ráébresztett arra, hogy nem ez a helyes út.

De akkor mi? Ha nem az önbizalom és az önbecsülés, akkor mi? Erre a kérdésre adja meg a választ Kristine Neff. Ahelyett, hogy elmeséljem mi csupa jó dologról mesél, inkább a könyvet dicsérem. Olvasmányos. Tudományos. Személyes. Objektív. Nem sokan tudják ilyen jól egyensúlyozni ezeket a dolgokat.

A téma? Releváns. Emelje fel a kezét aki kedvesen, megértően és szépen beszél magával. Aki úgy kezeli önmagát, amikor téved/elront valamit, mint ahogy a legjobb barátjával/gyerekével szeretne beszélni. Gondoltam, azért csinálj egy pár karkörzést.

Úgy gondolom, mostanra már mindannyian rájöttünk, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, az utálat, vagy az ártani akarás. A szeretet ellentéte a közöny. A közöny ellenszere pedig az együttérzés. Talán azt is mondhatjuk, az együttérzés a szeretet forrása. Kell ennél több?

Pucolás olvasni.

Néhol nagyon nehéz volt, de pontosan erre volt szükségem. Amint befejeztem, meg is rendeltem egy új példányt az egyik barátomnak, akinek szerintem szüksége van rá.
A mindfulness eszközeivel dolgozik, pontosabban sok gyakorlat ismerős volt az MBSR tréningemről. Ez méginkább megerősített abban, hogy jó az irány, és rendszeres gyakorlással tényleg érezhető eredményeket érhetek el.
Érdekes kísérleteket ismerhetünk meg belőle, illetve valós élettörténetek példáján keresztül mutatja be, hogy miért teszünk rosszat magunkkal, ha a kis hang a fejünkben folyton bíráló és önostorozó.
Legszívesebben mindenkivel megosztanám ezt az olvasmányélményt, akivel eddigi életem során találkoztam és depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel vagy ezekhez hasonló gondokkal küzd.

Ez most egy fontos olvasmány volt számomra, körülbelül a felénél már kedvenccé avattam, annyi jó gondolat és gyakorlat van benne. Mindez olvasmányos stílusban, helyenként a humort sem nélkülözve. Egyensúlyban van benne a tudományos kutatások ismertetése, a gyakorlati alkalmazások, a példák és a saját történet megosztása. Nagyon alaposan körbejárja a témát, a saját kutatások mellett a másoktól idézett megállapítások is illeszkednek a fő gondolatmenetbe, és szerintem a kifejtés mélysége is pont megfelelő. Biztos, hogy sokszor elő fogom még venni, miközben igyekszem beépíteni a mindennapjaimba az olvasottakat.

Egy idő után túl szárazzá, monotonná vált, pedig jó témát boncolgat. A legtöbb pszichológiai kísérleti hivatkozás pedig nem volt eddig ismeretlen számomra. A szerzőnő kitárulkozik a könyvben, a személyes élettapasztalatairól is nyíltan ír, párkapcsolati kudarcairól, vagy hogy hogyan élte meg, hogyan tudta feldolgozni, hogy kisfia autistaként született.