A ​sirályok kacagása 83 csillagozás

Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

A ​gyönyörű Freyja, néhány évnyi házasság után, Amerikából hazatér Izlandra. Fehér bőre, vörös ajka, hosszú, fekete haja, hideg-kék tekintete és kólásüvegre hasonlító, csodás teste fenekestül felforgatja a kis halászfalu életét. A férfiak körülötte legyeskednek, a nők csodálják. Ám a 12 éves Aggát, Freyja unokahúgát nem olyan könnyű megszédíteni. Szerinte Freyja gonosz, talán nem is igazi ember, hisz a tekintete olyan, akár a gleccser, és különben is nagyon furcsán viselkedik. Nem eszik húst, hét bőröndnyi ruhát hozott magával, és hidegebbnek tűnik egy kihűlt hullánál, ráadásul éjszakánként hosszú sétákat tesz, állítólag a tengerparti szikláknál. Amikor egy éjjel váratlan haláleset történik, Agga úgy érzi, beigazolódott a gyanúja, és elhatározza, hogy figyelni fogja Freyja minden mozdulatát…

Rejtélyes halálesetek, intrikák és szerelmi bonyodalmak fonódnak össze ebben az ötvenes évek Izlandját bemutató fekete komédiában, melyből 1998-ban színdarab, 2001-ben pedig számos… (tovább)

Eredeti cím: Mávahlátur

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi kötetek Metropolis Media

>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859977 · Fordította: Veress Kata
>!
304 oldal · ISBN: 9789635510078 · Fordította: Veress Kata

Enciklopédia 15


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 99

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

A sirályok kacagása a különleges címével már a megjelenésekor felkerült a kívánságlistámra, na és persze az izlandi szerző is elég erős hívószónak bizonyult ahhoz, hogy a vegyes kritikák ellenére is sort kerítsek erre a könyvre.

Kristín Marja Baldursdóttir regénye egy kis izlandi halászfaluba kalauzolja az olvasót, amelynek nyugalmas hétköznapjait teljesen felborítja a csodálatos szépségű Freya visszatérése. Az ötvenes években játszódó történetet a 12 éves szemfüles Agga szemszögéből látjuk, aki az amerikai dámaként emlegetett nagynénjének hazatérését féltékenységgel vegyes kétkedéssel viseli és már az első perctől kezdve valami súlyos titkot sejt Freya múltjában. A gyönyörű hajzuhataggal megáldott, meglehetősen furcsa és a falusiak mindennapjaitól teljesen eltérő életmódot élő Freya körül nemcsak, hogy férfiak hada kezd el legyeskedni, de hirtelen megszaporodnak a különös balesetek és halálesetek is.
Persze lehet, hogy csak a végtelennek tűnő sötét és hideg éjszakák, a több évszázados legendák és szellemtörténetek tehetnek mindenről. Vagy csak a túlságosan nagy képzelőerővel megáldott Agga remek fantáziája?

Az írónő olvasmányos, sajátos hangulatú, fekete humorral és mágiával fűszerezett könyvében mindvégig ott lappang egy cseppnyi feszültség és valami baljós árny, amely aztán az éjszaka szellemeivel együtt mégis tovaszáll és nem marad más, csak a sirályok kacagása.

Bár a történet kétségkívül elbírt volna még egy kicsivel több varázslatot, ebben a szürkés novemberi időben kifejezetten ajánlom ezt a kicsit bizarr, kicsit misztikus izlandi kalandozást.

8 hozzászólás
meseanyu P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Nagyon érdekes könyv, bizarr, de ugyanakkor mégis megkapó hangulatú, pont ezekre a szürke napokra való szerintem. Engem elvarázsolt ez az izlandi falu, ez a család, a főszereplő különlegessége. Nem mondom, hogy tökéletes, mert vártam volna egy kicsit több misztikumot, humort, de még így is emlékezetes marad, nem egy tucatkönyv, az biztos.

Jagika P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Különös az elbeszélői nézőpont: egyes szám harmadik személyű, de mégis a főhős, a tizenéves Agga szemével látunk mindent az ő sajátos stílusában. A kislány több harsány nőrokonával él együtt, akik mellett szinte láthatatlan. off Az egyik nagynéni, Freyja hazatérésével kezdődik a regény és a rejtélyek sorozata. Kettejük sorsa különlegesen fonódik egybe. A környezetéből szépségével és egyedi szokásaival kiemelkedő Freyja megfigyelése által érik Agga is nővé.

Chöpp >!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

A sirályok, a nők, a fecsegő, szellemszagú csendek és hirtelen zökkenések utáni hófehér fagy. Olyan, mint amikor a madarak elviszik a befagyott tavat. Mikor zajlás van (jég vagy élet) és még nem értjük pontosan. Aztán nyiladozó értelemmel kezdjük felfogni, de a végére kiderül, hogy alkalmazkodni kell és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellene vagy szeretnénk. Hát ilyesmikről szól ez a könyv. Meg a romlottságról, meg a romlatlanságról. De legfőképpen a kis közösségek életéről egy nővé érő gyermek szemszögéből. Nem rossz, de hagy némi kívánnivalót maga után. Talán egy csöppnyi színes varázslatot, fahéjas fondorlatot (mondjuk a főtt birkafejek helyett – a palacsinta maradhat természetesen) ha már hölgyekről van legfőképpen szó. Meg jóval több szagot és illatot. Nekem ezekből több kell (főként telente).

2 hozzászólás
Morpheus>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Egy kamaszlány szemén keresztül láthatunk egy izlandi családot és kisvárost, ahová hazatér a vidék legszebb nője, és az ujja köré csavarja a férfiakat, mint a mesékben szereplő tündérkirálynő. De vigyázat! A látszat néha csal! (És nem csak a látszat…)

Junes P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Hideg, rideg, távolságtartó volt számomra ez a könyv. Valahogy egyik szereplője sem került közel hozzám, végig kívülről, mintha egy képernyőn néztem volna az eseményeket. Nem tudtam egyáltalán belevonódni, részvétet, együttérzést, szeretetet egyik szereplő iránt sem tudtam érezni.
Van Freyja, az Amerikából hazatelepülő fiatal özvegyasszony. Mindössze 25 éves, porcelánszerű, tökéletesnek tűnő szépség, a maga vitatható erényeivel, és zavarba ejtő gyengeségeivel.
Az elmesélő, a történéseket közvetítő személy pedig Agga, a 12 éves unokahúg, aki méltán érezheti sokszor úgy, hogy őt bizony csak ide-oda pakolják, mint egy kidobni nem akart, de nem is becsben tartott tárgyat. Agga figyel, kommentálja az eseményeket, és híreket szállít. Úgy is mondhatnánk, hogy kíváncsiskodik és pletykálkodik.
Őket pedig körülveszi a családjuk, a szülők, testvérek, nagyszülők, valamint a barátok és később ellenségek érdekes, hol segítő, hol hátráltató szövedéke.
Arra nem alkalmas a könyv, hogy világmegváltó bölcsességeket és idézeteket írjunk ki belőle, arra viszont igen, hogy bepillantást nyerjünk az ’50-es, ’60-as évek Izlandjának sajátos életébe, a jelenlegi gazdag és virágzó állam előtti szegény, ételjegyen alapuló gazdaságába, a halászok keserves munkájába, a család összetartó erejébe, az együttélés írott és íratlan szabályaiba.
Egyelőre felkerül a polcra, de előfordulhat, hogy egy alkalmas pillanatban majd újra a kezembe veszem.

Mano_and_the_books P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Nagyon örülök, hogy év végére egy új kedvenc kiadót is avattam.
Nemrég olvastam egy másik izlandi történetet is tőlük, aminek a borongós hangulata teljesen beszippantott. Áradt a lapokból a hideg, az örökös sötétség, a kályha melege. Megható volt, szomorú, magával ragadó.
Ez a könyv ugyanennek a hangulatnak a másik véglete. A hideg, sötét lapok közé befészkelte magát az otthon melege, a palacsinta és a tea illata, a szeretet, és a család. Zseniális humorba csomagolta az írónő az izlandi életérzést. Nagyokat kacagtam főhőseink esetlenségén. Szívembe zártam őket örökre.
Köszönöm @Galaktika, hogy lehetővé tettétek nekünk ezt a kis csodát!

Párduc50 P>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Egy Isten háta mögötti ország Isten háta mögötti falujában járunk, egy letűnt korban.

Ide érkezik vissza az innen Amerikába férjhez ment főhősünk, Freyja, hogy aztán fenekestől felforgassa családja és a falu békésen unalmas napjait. Agga szemén keresztül látjuk a történetet, aki a családba tartozó kíváncsi kis tini, és mindenbe belekotnyeleskedik. Közben szaporodnak a hullák, van elcsavart férfifej, és várandósan elhagyott kedves. Engem kicsit emlékeztetett a Száz év magányra, bár egész más közegben, teljesen más történettel. Közben megismerkedünk az 50-es évek Izlandjával, a háttérben „szól” a politika, és látjuk a társadalom technikai fejlettségi szintjét is. Nem rossz olvasmány, érdemes rászánni az időt!

1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Különleges hangulatú, kicsit bizarr, de magával ragadó könyv. Engem nagyon megfogott a kis izlandi falu hétköznapjainak bemutatása, ahogy a helyi szokások, legendák és babonák is – különös tekintettel az álfokra. Szerettem a Sunnugatán álló, nőkkel teli házat, ahol mindig pletykálnak, és szellemszag jelzi a balszerencsét, a családi dinamikát és a színes karaktereket.
Agga nagyon jó főszereplő, élvezetes volt az ő szemszögéből követni az eseményeket, miközben a felnövésének is tanúi lehetünk. A titokzatos Freyja nagyon izgalmas személyiség, én sokszor eltöprengtem rajta, hogy vajon csak az idegent testesíti meg, aki mindig kilóg a sorból, vagy tényleg van benne valami misztikus. Nem bántam, hogy nem derül fény mindenre, mert általában szeretem, ha kicsit szabad kezet kap az olvasó spoiler
A hosszú téli éjszakák, a zord táj, a titokzatos halálesetek, az álfok és a szellemek visznek némi sötétséget a történetbe, de valahogy mégis megmarad a könnyed bája. Nagyon bejött ez a finom humor, ami ellensúlyozta a durvább történéseket is.
A háromnegyede körül éreztem egy kis hullámvölgyet spoiler, de szerencsére a végére helyrejött az egyensúly. Nekem tetszett a befejezés, ahogy Agga a felnőttkor küszöbén felismeri a családi összetartás és a női szolidaritás erejét, spoiler
Lehetett volna még egy kicsit több a misztikum, még több hangulatfestő elem vagy megelevenedett legenda, de én szerettem ezt a furcsa, színes regényt. Jó volt hallani a sirályok kacagását.

4 hozzászólás
Petiko>!
Kristín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Egy kis izlandi halászfaluban járunk az 50-es években. Az ottlakók élete cseppet sem könnyű. A jegyrendszer szűkre szabja, hogy mi kerülhet az asztalra, s a természet is kíméletlenül érezteti az erejét: metszően hideg szél süvít a tájon, s amikor a sűrű havazás eléri a lávamezőt, betemeti a házakat is. Az asszonyok aggódnak, hogy a háborgó tenger engedi-e hazatérni a halászatra induló férjeket, fiúkat. A hangulat mégsem borús, az emberek életrevalók, valahogy elboldogulnak, s néha még a napsütésnek is lehet örülni. Pletykálkodásra, leskelődésre is marad energia, ebben a faluban nem csak a szellő vagy a véletlen mozdította meg a függönyöket. Különösen így van ez, ha egy szokatlan látványt nyújtó fiatal hölgy érkezik a faluba, Freya.

Az Amerikába férjhez ment, de titokzatos módon már fiatal özvegyként hazatérő Freya-val a történet középpontjában álló család nőtagjainak száma már hétre bővül. Közülük a legfiatalabb a tizenéves Agga, a történet elbeszélője. A roppant mód kíváncsi, cserfes, igazi vagány kislány kezdettől fogva meg van győződve arról, hogy hideg tekintetű, furcsa rokona igazi boszorkány, akit egy percre sem szabad szem előtt tévesztenie, akkor sem, ha éjszaka kell utána lopakodnia a lávamezőre. Freya körül mindig történik valami, még titokzatos halálesetek is előfordulnak. Közben álfok járnak a faluban, és szellemszag jelzi, ha baj közeleg.

Finom humorral átszőtt, különleges hangulatú történet, kiválóan megformált, egyedi karakterekkel. Bár titkokban nincs hiány, és nem is derül mindenre fény, több korábbi véleménnyel egyetértve én is úgy gondolom, hogy a történet elbírt volna még több misztikumot, hangulati elemet.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

– Gondolj valami szépre!
– De mire? – kérdezte Agga kétségbeesetten.
– Gondolj a karácsonyi manókra! – vágta rá nagyanya, és ezzel lezártnak tekintette az ügyet.
Nem segített sokat, hiszen január volt. Ki gondol januárban a karácsonyi manókra?

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: január · karácsonyi manó
Nikolett_Kapocsi P>!

Ebben a faluban nem csak a szellő, vagy a véletlen mozdította meg a függönyöket.

235. oldal

Chöpp >!

Szerencsére nem gyűlt össze túl sok virágcsokor az asztalon, a vendégeknek volt annyi eszük, hogy inkább könyvet ajándékozzanak nagyapának, aki szerint egyedül az olvasásnak volt értelme.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Petiko>!

Hogy van a feleségem? – kérdezte rekedt hangon.
Egy kicsit terhes – válaszolta Agga.

241. oldal

1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Húsvét vasárnap, amikor Agga a régi kikötőben álldogált az áprilisi napsütésben, és a parthoz közel úszó lepényhalakat dobálta kaviccsal, egyszer csak liftezni kezdett a gyomra, mint a szerelmes felnőtteknek, vagy, mint aki olyasmit ivott, amit nem kellett volna.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: húsvét · lepényhal
Bódis_Éva I>!

Eltartott egy darabig, mire lefőtt a kávé, márpedig kávé nélkül az Úrról és az ördögről beszélgetni nem lehet.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
ppeva P>!

– Nem – jelentette ki nagyanya határozottan –, ki kell takarítanom a nappalit karácsonyra.
– Az még ráér.
– Azt mondtam, hogy nem – ismételte nagyanya.
Nagyapa összerezzent, mint akinek csak most esik le, hogy már nem a tengeren van, hanem otthon, a nappaliban.

116. oldal

Chöpp >!

Egyik reggel Agga arra ébredt, hogy Freya az ágya szélén ül. Olyan volt a szeme, mint egy befagyott tó. Rejtély, hogy a Jóisten hogy felejthette el beszínezni.

152. oldal

Chöpp >!

Felkapott néhány könyvet a nappaliablak előtt álló székről, hogy nagyapa le tudjon ülni, és új helyüket keresve jó ideig körözött velük a szobában. Közben Aggára sandított, mint akit épp könyvespolcként készül használni, de végül az ablakpárkányra tette a stószot.

97. oldal

ppeva P>!

Ahogy Dísa meglátta a nappali padlóján szanaszét heverő ruhákat, felsikított, és Jézust szólongatta, amivel újra felizgatta a ház hölgyeit. A macskánál ezzel be is telt a pohár, kisurrant a konyhaablakon, és csak három nap múlva jött vissza.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése
Einar Kárason: Viharmadarak
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent szó
Einar Már Guðmundsson: A mindenség angyalai
Kristín Eiríksdóttir: Elín
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Jón Kalman Stefánsson: Ásta
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Tüzek
Lucinda Riley: Helena titka
Elena Ferrante: Az új név története