A ​történet folytatódik (Johanna 2.) 5 csillagozás

Nagyon erkölcsös, szelíd könyv, akárcsak az írónő többi műve. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy keresztény ifjúsági irodalom (akár létezhet is, csak eddig elkerültük egymást), de az pont ilyen lehetne. Bár nincs benne szó a kereszténységről (hacsak nem nagyon érintőlegesen), egy olyan erkölcsi értékrendet közvetít, amely manapság egyre kevésbé „divatos”, akármennyire is visszatetszést kelthet ez a kifejezés az erkölccsel kapcsolatban. Jó példát mutat udvariasság, illem, magaviselet terén, csendes, tisztelettudó duológia, ráadásul ez a kötet végre kiadói részről is gondos kezekbe került. Fontos megemlíteni, hogy Kristin M. Furrier könyvei nyomokban sem tartalmaznak szexualitást, vagy bármi ehhez hasonlót, ami az ifjúsági és a fiatal felnőtteknek szóló kortárs irodalomban talán ritkaságszámba megy, pedig nagyon is van létjogosultsága az olyan műveknek, amelyek mentesek az ilyesmitől. Nagy tapintattal beszél a férfi-nő kapcsolatokról, a házassági kötelék szentségéről, az életünkben hozott döntések jelentőségéről, az ismerkedés törékeny világáról, megtanulhatunk belőle udvariasan társalogni, és rávilágít arra is, hogy mi számít modortalanságnak, mindezt egy lágy sodrású, érzékeny történet keretei között. Tökéletesen jól nevelt, illedelmes olvasmány kisasszonyoknak, finom lelkű hölgyeknek, és mindenkinek, aki egy kis múlt századi, vidéki csendre, békére és a teafű illatára áhítozik.

„A csend, ha igazán jól figyelt az ember, nem is csendnek hatott, hiszen a természet lágy, harmonikus zenét játszott teljes összhangban. A fák suhogása, a madarak csicsergése igazi muzsika volt, mintha az összes élőlény egyszerre köszönne el a lassan nyugovóra térő, öreg naptól.”

Szinte le sem tettem a duológia első kötetét, már rögtön nyúltam a folytatásért. Persze ebben egy bizonyos szűkös határidő is közrejátszott, de érdeklődve vártam, hogyan is alakul Johanna sorsa. A történet szinte ott folytatódik, ahol az előző véget ért.

Megtörtént az esküvő és Johanna új életet kezdet barátnőjével a Kék házban. A kezdeti kellemetlenségek, – például egy nem várt „vendég” érkezése –, után sem nyugodhatunk meg. A felnőtté válás nem is olyan könnyű, még egy olyan ifjú hölgynek sem, aki a családi vagyon egyedüli örököseként „gondtalan” életet élhetne.

Johanna és Lídia számos akadályt kell, hogy legyőzzenek ahhoz, hogy végül, talán olyan élhetet élhessenek, amilyet álmaik titkos világában láthattak. Minden nő egy külön egyéniség, de a ki nem mondott szavak, az ebből kialakuló félreértések és a zavaros érzelmek keresztezésében válnak igazán azzá a személlyé, aki később a legnagyobb viharban is képes helytállni. Szerelmek, intrikák és egy bizonyos modoros erkölcsösség jellemzi ezt a történetet.

„Túl kell lépned mások rosszindulatán.”

Hogy őszinte legyek amennyire vártam Johanna előtérbe kerülését és ezáltal megismerését, annál nagyobbat koppantam a végére. Sem jellemével, sem gondolkozásával nem tudtam azonosulni. Ennek a leánykának két hatalmas pofon az élettől jól jött volna, mert amit a kötet végén művelt, az elképesztő haragot váltott ki bennem.

Erkölcsösnek gondoljuk az ilyen hölgyeket? És ez lenne az a nagy barát, most komolyan? Ha tényleg ez a barátság valódi fogalma, akkor én nagyon nem szeretnék abban a világban élni és inkább egyedül leszek, sem mint egy ilyen „baráttal” megosztani az életemet. Persze szubjektív, hogy mit gondolok, mégis így érzem helyesnek.

A karakterek itt már jobban kibontakozhatnak és események tekintetében is pörgősebbé válik a regény.

A végén némi logikai bakira bukkantam, ami úgy gondolom azóta „javításra” került, hiszen hamarosan a duológia egy különleges köntöst és szerkesztést kapva új életre kél. Így is el fogom olvasni, mert nagyon érdekel, hogy ebből milyen pillangóvá fejlődött.

Kedves történet. Akár egybe is lehetne kötni az előző résszel.
Itt azonban már jobban megismerjük Johanna érzéseit. Tanárként megfigyelt kamaszok félreértései, sértődései, majd békülései teljesen jól látszódnak.
Mozgalmasabb, több fordulatot hozott most ez a könyv, mint az első. Még mindig a Váratlan utazás szereplőivel játszottam le a jeleneteket a fejemben, de azt hiszem ez nem véletlen. Köszönöm az élményt.

A könyv szó szerinti folytatása az előzőnek, mivel pontosan ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Az első könyvben Johanna egy kicsit háttérbe szorul, viszont az író az olvasókat meghallgatva itt Johannára helyezi a hangsúlyt. Belelátunk egy éppen felnőtt nővé váló lány lelki és érzelmi világába. A könyv végén érződik, hogy az író befejezte a történetet, bár én is a szívem mélyén olvasnék folytatást. Összességében nekem tetszett a könyv.