Téli ​kert 93% 149 csillagozás

Ez az 5 csillag más, mint a legutóbb olvasott Kristin Hannah könyvre adott 5 csillag, mert ez azért nem az év könyve. De legyen is elég ennyi negatív dolog, meg a végén az enyhén hihetetlen, szirupos befejezés okozta drámai érzés csökkenés, és félretéve minden ilyet, én imádom az írónőt, nálam nem nagyon tud hibázni. A könyv igazi családregény, valamint bemutatja azt női szemszögből, milyen érzés volt a leningrádi ostrom alatt mindent és majdnem mindenkit elveszteni, minden a nagybetűs reménytelenség. A végső harmada nagyot üt, lélegzet visszafojtva derült fény minden sötét részletre, erősen megragadja a szívet, és szorongat rendesen, pedig én nem vagyok túl érzelgős típus, de ez nekem is erősen átjött. A jelenben mindennapos női drámák zajlanak, testvéri és párkapcsolati konfliktusok (és megoldásai) tarkítják az oldalakat. Ezek annyira nem eredetiek, de nagy összhangot teremtenek a fő mondanivalóval. Ez a mű is a szememben tökéletes, még ha nem is hibátlan, és egyre nagyobb tisztelő maradok a jövőben.

Ui.: fülszöveg olvasóknak – itt jelentős pontatlanságok vannak, maradjon mindenki a könyvnél

spoiler

A Téli Kert nehéz, fájdalmas, szívfacsaró családregény, amin egyszerűen képtelenség gyorsan végigszaladni. Két szálon fut, az egyik 1941-ben, a másik 2000-ben játszódik, az egész világon átível, Afrikától Alaszkáig. Önmagában ez még nem jelentene sokat, de…ne tévesszen meg senkit, ha a fülszöveg vagy az első pár oldal esetleg könnyűnek tűnne, mert az csak a vihar előtti csend. A végére mindenki a saját könnyében fog gázolni. Borzalmas időkről, emberekről, tettekről szól, az elképesztő útról, amit az anyák, a nők, az asszonyok végigjárnak azért, hogy a szeretteiket és magukat mentsék. Mese feláldozásról, szeretetről, kitartásról, reményről, amik még a legsötétebb órákban is vezetik az embert.

A történet kezdetén a két főszereplőt, Ninát és Meredith-t láthatjuk, ahogy gyerekként az anyjuk, Ánya szeretetét és figyelmét kivívni egy saját készítésű színdarabbal. Egész életükben harag, gyűlölet, megvetés érkezett a nő részéről a két lánya felé, azt viszont soha senki nem tudta, miért. Főleg nem a két gyerek, akik csak válaszokat akartak, és akiknek szükségük lett volna az anyjukra. Azon a bizonyos éjszakán azonban olyan mértékű haragba csapnak át az indulatok Ánya részéről, hogy az meghatározza mindhármuk további életét.

Aztán ugrunk egy hatalmasat, Meredith és Nina felnőttek, egyik a fotózásba menekült, a másik pedig állandóan szervezkedik, rendezkedik, hogy addig se kelljen a saját életére gondolnia. Miután a két lány apja szívroham következtében többé nem képes felkelni, azt kéri Ányától, hogy a teljes történetét mesélje el – ne csak a rövidített változatot, amit már sokszor hallottak. (…) Aztán elkezdődik a rémálom. Merthogy egy 80 éves, idős asszonyhoz képest kicsit talán túl furcsán viselkedik, a tapétatépkedéstől kezdve…

Vajon Nina és Meredith elbírják annak a súlyát, ha minden kiderül, vagy mindketten összeroppannak? A történet végére természetesen minden értelmet nyer, de vajon a kedves olvasó is bírni fogja könnyek nélkül?

A fülszöveg nem is sejteti, hogy mit takar ez a könyv.
Aki olvasott az írónőtől, az tudja, hogy sokkal több lesz benne, mit amit gondolnánk.
Családregény, amiben szinte folytatódott az időskori zavaros viselkedés, amit az előző könyvemben olvastam, aztán egyszer csak sejteni lehet, hogy egy nagy titokra derül fény.
Lassan bontakozik ki a régi történet, még rá gondolni, hallgatni is nagyon nehéz, azokat a leningrádi hónapokat átélni meg mai szemmel képtelenség.
A nő, akinek felnőtt gyerekei úgy érzik, hogy semmi szeretetet nem kaptak anyjuktól , a legnagyobb hős .Még annál is nagyobb.
És ezt megértik a mellőzött lányai is…

Hű.

Ha.

Nagyon nehezen szedem össze a gondolataimat, pedig direkt aludtam egyet az értékelés írása előtt, de nem várok tovább.
Ez a könyv az én könyvem. off Ha női sorsokról, női lélekről, családról és kapcsolatokról kell írni, nekem ez a legszebb megoldás. Én nem tudom, milyen Kristin Hannah többi könyve, de van egy olyan sejtésem, hogy kedvenc íróm lesz. Egyrészt nagyon tetszenek a témák, amikhez nyúl, másrészt nagyon szépen ír. Ez a könyv is egy élmény volt.

Egy idős édesanya, Ánya, és két lánya, Meredith és Nina életéről szólt a könyv. Én mindannyiukat szerettem, esetlen szereplők sokszor, tüskékkel, de keresik a válaszokat az élet kérdéseire, és ez nagyon tetszett. Ahogy a végén a megoldást jelentő válaszok is.

Két síkon fut a cselekmény, egyrészt megismerjük Meredith és Nina életét, ami a jelenben játszódik. A másik sík a múlt, amit Ánya mesél a lányainak, ami kezdetben tündérmeseként jelenik meg. Aztán átvált egy igazi, nyomasztó II. világháborús szovjet mesévé. És nem túlzok, de potyogtak a könnyeim olvasás közben. Anyaként nagyon nagyon megterhelő volt olvasni, iszonyatos emberi tragédiák voltak itt. És mégis, mindezek után tudott megnyugvást, választ adni az életre.

Nekem ennyi kell egy könyvtől. Szóval senki ne lepődjön meg, ez egy női regény, női sorsokról, háborúról, szerelemről, kitartásról, családról. Azt hiszem a hónap kedvenc olvasmánya lesz. ♡

Ez a 2. kötetem az írónőtől és nem az utolsó, bár az elején voltak kétségeim, hogy ez a könyv fog-e tetszeni nekem. Kicsit rossz időben kezdtem el olvasni, mert nem voltam ráhangolódva erre a viszonylag lassú csordogálású történetre, illetve szerintem a könyv első fele elvan nyújtva és laposabb is volt.
Viszont a második 200 oldal teljesen átlendített. Vera leningrádi tündérmeséje, ami a háborúról mesél, egy családról, egy anyáról egyszerűen magával ragadott!
Ez a történet olyan családi traumákról és hatásairól mesél, ami hihetetlenül megható, a végére könnyes lett a szemem! Nem igazán tudtam elképzelni, hogy lehet ennyi fájdalmat és rettenetet elviselni!
Kristin Hannah már az első könyvével megvett magának és most sem csalódtam, olvassátok minél többen a könyveit, mert nagyon megéri!

Megható történet családról, megbékélésről, megbocsátásról.A történet eleinte nehezen indult. Ánya, aki sohasem tudott a lányaihoz úgy fordulni, mint egy szerető szülő.Elhatárolódott a két lányától. Az apjuk volt az, aki imádta mindkét gyermekét, mindegy milyen volt a természetük.Halálos ágyán is megígértette velük, hogy az anyja meséit hallgassák meg, és ez közelebb visz ahhoz, hogy megismerhessék, miért volt olyan, amilyen Ánya. Meredith, aki úgy dolgozza fel a vereségeket, a kudarcot, a gyászt, hogy mániákusan takarít, a munkájában maximalista.Mindenkit kizár magától.Nagyon szorítottam nekik, hogy a férjével Jeffel a házasságukat meg tudják-e menteni. Nina, aki pedig a gondok elől elmenekül a háború sújtotta területekre fotózni. Nem gondolt arra, hogy oda is veszhet.Két ellentétes jellem. Ánya pedig kötött-horgolt és sokat főzött. Ahogyan a meséket halljuk, úgy válik személyessé a történet. Megtudjuk, hogy a Ánya mit élt át és szenvedett a háború évei alatt.A lányok az anyjukkal együtt változtak. A könyv is mutatja soha nem késő a megbocsájtás, az elengedés, az újratervezés.

Lehet, hogy nem tökéletes, de nagyon üt.
Olvasás közben nem tudtam nem gondolni arra, hogy mennyire aktuális napjainkban, hogy bár most nincs hideg, de talán egy édesanya épp most veszíti el a gyermekét a háború miatt…

Kristin Hannah számomra különleges, ugyanis a Fülemüle volt az első könyv, ami valahogy áttört bennem egy gátat és azóta engedem potyogni a könnyeimet olvasás közben is.
A Téli kert gyönyörű, szívbemarkoló, igazi bekuckózós történet, aminek időt kell adni.
A jelenben Meredith és Nina, imádott apjuk halála után próbálják kideríteni, miért nem szerette őket az anyjuk egész életükben, mi az a leküzdheteten hidegség, ami anyjukból sugárzik, ami miatt ők is falakat húztak maguk köré és aminek köszönhetően ők sem tudnak úgy szeretni, ahogy azt a környezetük megérdemelné.
A kulcs az anyjuk tündérmeséjében rejlik, aminek elmesélése évtizedekkel ezelőtt megszakadt.
Az idős asszony most, hogy a veszteség miatt saját és a lányai élete is megrekedt, nehezen, de folytatja a történetet. A tündérmese átfordul a leningrádi ostrom rettenetébe és fény derül az asszony valódi kilétére.
Kristin Hannah úgy ír a háború borzalmairól, a túlélésért folytatott küzdelemről és a szeretetről, hogy azt nem lehet könnyek nélkül olvasni.
Az erős női karakterek mellett nekem ebben a történetben nagyon tetszett a férfiak álhatatossága, családot összetartó szerepe is.
Biztosan nem tökéletes ez a könyv, de én nagyon szerettem olvasni, nagyon meghatott.

Imádtam ezt a könyvet! Nagyon olvasmányos, izgalmas és a vége! Ó, te jó ég, sose gondoltam volna ilyen végre!

Van bennem egy adag csalódottság, mert a fülszöveg nagyon félrevezető. Az alapján én egy sokkal hosszabb világháborús részt vártam. A könyv feléig nem is tudtam túllépni ezen a csalódottságon. Volt három női főszereplő, akik közül egyik se volt szimpatikus. Aztán az Alaszkás résztől beindul végre a történet és, ha a lányok nem is, de Ánya végre szimpatikus lett, vagyis a megismerésével végre megértettem a cselekedeteinek a mozgatórugóit. Valahogy ez a lányokat is kicsit közelebb hozta hozzám. A végére már tényleg annyira jó lett, hogy azon kaptam magam, hogy a leningrádi ostromot guglizom, de nem tudok rá maximális csillagot adni. A Fülemülét már olvastam a szerzőtől és az jobb volt.
Viszont a borító az csodaszép.