Fülemüle 95% 317 csillagozás

Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Kristin Hannah írónőnek ismét könyve jelenik meg magyarul, ugyanis a stílusa már a Szentjánosbogár lányok olvasásakor teljesen levett a lábamról.

Az a történet a 70-es évek Amerikájában játszódott, a Fülemüle eseményei pedig a 1940-es évek elején kezdődtek, a II. világháború árnyékában Franciaországban.

Mivel tudtam, hogy ez egy történelmi regény lesz, még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, kíváncsi voltam, mit fog alkotni az írónő ebben a műfajban.
Azt már elárulhatom, hogy most sem csalódtam. :)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/kristin-hannah-ful…

Úgy tűnik, hogy megtaláltam az idei második kedvenc könyvemet. (Mily meglepő, hogy az első is világháborús volt!)
Nagyon nehéz erről a könyvről beszélni, főleg úgy, hogy amiben bíztam, amiért szurkoltam egész idő alatt, annak sajnos csak egy részét igazolta a történet vége.
Izgalmas, letaglózó, szívszorító és letehetetlen könyv volt. Gyönyörű ívet épített köré az írónő, megismertette velem két nő, egy testvérpár életét és gondolatait, hogy aztán mindkettőjüket a szívembe zárjam, és a maga módján megsirassam. Még ha csak kitalált történet is, nagyon szép emléket állított azon nélkülöző és éhező nőknek és családanyáknak, akik a háború igazi (árnyék)harcosai voltak, akik a maguk fegyverével, olykor egy virágcsokorba bújtatott üzenettel, máskor egy áruba bocsátott családi ékszerrel harcoltak a német megszállás ellen.
Nem tudok mit mondani, ezt olvasni kell.
Nekem egy kicsit most összetört a szívem…

„[…] az összetört szív ugyanúgy fáj háborúban, mint békeidőben.”

Nem hiszem, hogy megfelelően szavakba tudnám önteni az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Isabelle és Vianne, két testvér szívszorító, felejthetetlen története, akik egymás totális ellentétei, akik sok megrázkódtatáson mentek keresztül már nagyon fiatalon, és erőn felül tartottak ki a II. világháború borzalmai közepette, megmutatva, hogyan harcoltak a nők – mert bármely utat választották is, harcolniuk kellett. Harc a túlélésért, a hazáért, a szeretetért, a szerelemért. Az időért, ami nem áll meg, nem kapjuk vissza.
Nagyon szépen és emberien volt bemutatva a két nővér testvéri kapcsolatának alakulása. Bár sosem voltak igazán közel, a körülmények még messzebb sodorták őket egymástól, majd éppen ezen időszak alatt – amikor a legtávolabb kerültek – találtak igazán vissza a másikhoz.
Tiszteltem a család minden tagját, bajtársaikat, az Ellenállás tagjait, és még Beck-et is kedveltem, a szívem szakadt meg mindegyikőjükért.

Hálás vagyok, hogy ismét ki lett adva, és a polcomon tudhatom ezt a fájdalmasan gyönyörű történetet. Bekerült a kedvenceim közé.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.
Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig. Egyszerűen imádtam, Ajánlom mindenkinek.
Továbbiak:
https://zsuolvas.blogspot.com/2019/01/kristin-hannah-fu…

Összességében úgy gondolom, hogy ezt a regényt érdemes lenne beemelni a kötelező olvasmányok listájába – akkor talán még több fiatal érezné a szívéhez közelinek az irodalmat és a történelmet, mert ez a regény mindkét szempontból értékes olvasmány. Kristin Hannah regénye egy olyan mestermű, amit bátran ajánlanék az ismerőseimnek, mert ez a könyv egy olyan élményt nyújt, amitől csakis több lehet az olvasója a történet végére. Kristin Hannah megtanít minket bátornak lenne, önzetlenül szeretni, áldozatokat hozni és bölcsen cselekedni… Remélem, sokan meg fognak még ismerkedni ezzel a regénnyel.

Bővebben…
https://mymoonlightlibrary.blogspot.hu/2017/06/kristin-…

Mindig nagyon érdekesnek tartom, ha a háború történéseit az egyszerű emberek szemén keresztül nézzük, hiszen elsősorban ők szenvedik el a legtöbbet. Nem mintha a harctéren történő dolgokat lekicsinyleném. De ott legalább valamit tudnak tenni az emberek, míg az otthon maradtak szinte sodródnak tehetetlenül az eseményekkel. Nehéz ezt megítélni ilyen messziről térben és időben. Ítélkezni meg végképp nem lehet. Borzalmas, hogy mik történtek/történhetnek emberekkel. És a történelem ma is zajlik. Éppen most is. Két testvér szemén keresztül látjuk az eseményeket, mindenféle történik velük, ami csak megtörténhet egy háborúban. Miközben az élet megy tovább. Mert az mindig utat tör magának.
„- A történeteket a férfiak mesélik – feleltem. A kérdésére ez a legigazabb, legegyszerűbb válasz. – A nők részt vesznek bennük. Számunkra ez egy árnyékban folytatott háború volt. A mi tiszteletünkre nem rendeztek parádékat, amikor véget ért, nem kaptunk kitüntetéseket, és nem említenek minket a történelemkönyvek. A háború alatt tettük, amit tennünk kellett, amikor pedig véget ért, összeszedtük a szilánkokat, és újrakezdtük az életünket.”

Bár vannak benne hibák és a megszokott klisék is felvonulnak (vagyis inkább olvashatunk ehhez hasonló x számú könyvet), valamint egy kissé hosszúra sikeredett, mégis megkapja az öt csillagot, mert jól épült fel a regény, tetszett a két, nagyon különböző testvér két cselekményszála, mely hol összeért, hol nem, ráadásul az írónő is néha meg tudott lepni, főleg azzal, hogy spoiler Néha én is agybajt kaptam Isabelle-től, főleg spoiler. Igazából nem nagyon lehet a könyvről úgy írni, hogy ne spoilerezném tele, sok szereplőt – még Beck-et is – meg lehetett kedvelni annyira, hogy ne kívánjuk a halálát, sok minden kitalálható volt, de ettől függetlenül végig élveztem az olvasást és továbbra is úgy vélem, hogy ezek a „light”-osabb II. világháborús történetek is kellenek, mert vannak, akik nem szeretnek komolyabb hangvételű, durvább könyveket olvasni a korszakról, ugyanakkor ez által ők is emlékeznek…

Gyönyörű történet. Ami elég rendesen kicsinálja az ember lányát olvasás közben.
Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőnek a szereplők. Még spoiler
Volt egy-két pillanat, amikor azt hittem, a szívem szakad meg spoiler
Vannak hibái, nem tökéletes, de mindenképpen érdemes elolvasni.

Ezt a könyvet először a borítója, másodsorban a fülszövege miatt vettem meg, annak ellenére, hogy nem igazán szeretek a világháború borzalmairól olvasni. Mégis, amikor elkezdtem, azt éreztem, hogy ez igen, ez a könyv a borzalmak ellenére mégis olvasmányos. Végig lekötötte a figyelmemet és csak úgy faltam a lapokat. A két nővér teljesen különböző világnézettel próbál alkalmazkodni, ellenállni, túlélni az egyre nehezebben elviselhető élet mellett. Mindkét szemszög érthető a maga módján. A nővérek folyamatos döntések előtt állnak, ahol nem csak a jó és a rossz között kell választani, hanem annak következményeivel is, emiatt nem minden esetben választják a megfelelő utat. Na de ki vethetné az olvasók közül rájuk az első követ? Senki, hiszen aki ezt nem élte át, akinek nem volt része ebben a borzalomban, akinek nem kellett dönteni úgy, hogy a döntése a szeretteire és másokra is hatással van, az nem ítélheti meg a könyv túloldaláról, hogy mi lett volna a helyes tett, vagy döntés akkor, ott és pont abban a helyzetben.

Emlékszem, amikor bementem a könyvesboltba és nézegettem a listámat, hogy milyen felírt könyvet keressek. Sétáltam a polcok között, de valahogy egyik könyv sem volt az igazi. Ennek a könyvnek a borítója háromszor csalta magára a figyelmem, míg végül harmadszorra úgy döntöttem, leveszem és megnézem. Elolvastam röviden, hogy miről szól. Háborús, szóval egyértelműen megtetszett. Csalódott voltam, amiért nem találtam meg amiket kerestem, de legalább ez itt volt.
És ma rájöttem, hogy ez a könyv mindig megtud lepni. Arra, hogy nehéz beismerni, de: Ez az igazi! Eljutottam egy olyan részhez, aminél csak ültem, sírtam és nem értettem miért kellett így lennie.Háromszor olvastam el AZT a részt. Azt hiszem, más is ezen a véleményen lenne. Nagyon kevés könyvön sírtam. Először meglepett…utána lesokkolt. Az, hogy sírok és az is, ami miatt sírtam. Egy olyan váratlan fordulat előtt találtam magam, amit én nem tettem volna bele a történetbe. És pont ezért profi Kristin Hannah…mert bele merte tenni ebbe a zseniális, lenyűgöző könyvbe, amely az élet keserűségét és egyben varázslatosságát, mindennaposságát olyan csodásan írja le, hogy mindenki szája tátva marad olvasás közben. Eszméletlen és elképesztő módon mutatja be a német megszállás alatt lévő Franciaországot.
És megkedveltem egy olyan szereplőt, aki nem tehetett arról, hogy az volt ami és próbálta megmutatni Vianne-nak, hogy igenis ő más. Küzdött a nőért és megvédéséért. Minden alkalommal meglepett, hogy mekkora áldozatokat hoz egy ismeretlen nőért, úgy, hogy Vianne nem is kérte rá. És ezért fogja mindenki (akarata ellenére) megkedvelni ezt a fickót…legyen akár egy fiatal, náci százados.
Őszinte leszek, még nem végeztem a könyvvel. Pár oldal és vége ennek a vakmerő történetnek. És örülök, hogy részese vagyok annak a sok kalandnak, ami a második világháború alatt megtört Franciaországban játszódik.
Azt hiszem, annak a bizonyos oldalnak eseménye még sokáig marni fogja a szemem.
Két szóval lehetne tökéletesen jellemezni (vagy persze egy ilyen hosszúságú értékeléssel) ezt a könyvet: elfelejthetetlen és letehetetlen.