Fülemüle 96% 567 csillagozás

Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Kristin Hannah írónőnek ismét könyve jelenik meg magyarul, ugyanis a stílusa már a Szentjánosbogár lányok olvasásakor teljesen levett a lábamról.

Az a történet a 70-es évek Amerikájában játszódott, a Fülemüle eseményei pedig a 1940-es évek elején kezdődtek, a II. világháború árnyékában Franciaországban.

Mivel tudtam, hogy ez egy történelmi regény lesz, még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, kíváncsi voltam, mit fog alkotni az írónő ebben a műfajban.
Azt már elárulhatom, hogy most sem csalódtam. :)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/kristin-hannah-ful…

A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.

Nehezen találom a szavakat. Annyi érzést , gondolatot és könnyet hozott felszínre a Fülemüle a végére, hogy azt hittem, maguk alá temetnek az utolsó fejezetek.
Ám az eleje nem indult ilyen erőteljesen. Számomra egyik lánytestvér sem volt szimpatikus. Isabelle sokkal inkább volt a szememben egy lázadó kamasz, aki irreális módon ússza meg az ostoba nemtetszései kimutatását a nácikkal szemben. Viannie pedig annyira naiv és félénk személynek tűnt, hogy nehéz volt kapcsolódnom hozzá elsőre. Igen, elsőre! Ugyanis a könyv második felében az események bombatámadásként robbantak a műben. Az addig csak halovány, alig érzékelhető háború kiéleződött a lapokon. A két nővér pedig a szemem láttára vált hús-vér emberré. Akik bár féltek, mégis megtanulták kordában tartani a vehemensségüket vagy épp a rettegésüket és kockára tették az életüket másokért, miközben képesek voltak életben tartani a szeretet a szívükben.
S bár az utolsó oldalak számomra egy csöppet sziruposak lettek. Ám ez is egy olyan alkotás véleményem szerint, ami ha nem is tökéletes, de igen tiszteletteljes emléket állít azoknak a bátor nőknek, akik életeket mentettek a második világháború alatt.

Honnan tudhatod, hogy jó a történet? Én onnan, hogy nem csak olvasás közben vagyok benne, hanem álmomban is. Vagy napközben is többször eszembe jut.
Ezekkel a történetekkel a történelmet is meg lehetne szeretettetni a hozzám hasonló személyekkel.

Visszatérve a történetre: lebilincselő, meghökkentő, elgondolkodtató. Bemutatja úgy a világot, ahogy talán meg a filmek sem off. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők lelkivilágára.
Nem akarok semmilyen előreutalást! Olvasd el, megéri!

„[…] az összetört szív ugyanúgy fáj háborúban, mint békeidőben.”

Nem hiszem, hogy megfelelően szavakba tudnám önteni az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Isabelle és Vianne, két testvér szívszorító, felejthetetlen története, akik egymás totális ellentétei, akik sok megrázkódtatáson mentek keresztül már nagyon fiatalon, és erőn felül tartottak ki a II. világháború borzalmai közepette, megmutatva, hogyan harcoltak a nők – mert bármely utat választották is, harcolniuk kellett. Harc a túlélésért, a hazáért, a szeretetért, a szerelemért. Az időért, ami nem áll meg, nem kapjuk vissza.
Nagyon szépen és emberien volt bemutatva a két nővér testvéri kapcsolatának alakulása. Bár sosem voltak igazán közel, a körülmények még messzebb sodorták őket egymástól, majd éppen ezen időszak alatt – amikor a legtávolabb kerültek – találtak igazán vissza a másikhoz.
Tiszteltem a család minden tagját, bajtársaikat, az Ellenállás tagjait, és még Beck-et is kedveltem, a szívem szakadt meg mindegyikőjükért.

Hálás vagyok, hogy ismét ki lett adva, és a polcomon tudhatom ezt a fájdalmasan gyönyörű történetet. Bekerült a kedvenceim közé.

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.”

Fájdalmas könyv és ugyanakkor felemelően csodálatos!
Vajon hányan írták már le ezeket a szavakat ennek a megható könyvnek molyos értékelői között?
Azt hiszem, spoiler nem írok valótlant.
Gondolom, sokunkat – és úgy gondolom, minket nőket, anyákat különösen megrendít a könyvben felhalmozódott kegyetlenség, szomorúság, gonoszság, amely ugyanakkor párhuzamosan magával húz talán hasonló mértékű szeretetet, örömöt, emberséget… valószínű, hogy az arányok nem egyformák – de a háború kegyetlensége és féktelenül mély ridegsége felerősít minden bennünket körülvevő, beburkoló és eltaszító érzelmet – off
A történet olvasása nem volt egyszerű a lelkemnek – magamat védem, amikor Holokauszt témától távol tartom önmagamat – és most is ráébredtem, hogy nem véletlen önvédelem ez.
off
Borzalmas élményeket éltem át a regény sok-sok szakaszán – hol az emberi gonoszság, kiszolgáltatottság, hol egyszerűen a kétségbeesett tanácstalanság, hol a puszta tévelygő és vajon célba találó szeretet/szerelem láttán; hol a tények egyszerűen nem kedvező állásán, a kedvezőtlen fordulatokon, a kóbor puskagolyókon, berúgott ajtókon, féktelen erőszakokon, de mindenek előtt leborulok és fejet hajtok az emberi erő, a határtalan anyai szeretet, a szilárd kötelességtudat és hazaszeretet előtt. .
A háború sokunkból sokféle érzést kihozhat – valószínű a kétségbeesés, a kiszolgáltatottság hibás tettekre is késztethet bennünket – a történet hősei azonban minden félelmüket legyőzve a szívüknek és igazságérzetüknek, a családi összetartásnak, barátságnak, becsületüknek engedelmeskedve tették amit mertek – erőn felül vállalva a veszélyeket.
Nem tudom, mit is lehetne a könyv 931. olvasójaként és 168. értékelőjeként írni, amit még mások nem írtak le előttem?
Mindenek előtt örülök, bár félelmetes is, hogy nő vagyok, és annak is születtem – amikor hitemben és életszeretetetemben elgyengülök, mindig eszembe kell hogy jusson ez a könyv – mert erőt és kitartást meríthetek majd belőle…
Példaképekké válhatnak a benne felbukkanó nők…
Anyaként is nap mint nap nehéz döntésekkel szembesülök – a könyvben elémtáruló problémamegoldások is rábreszettek, hogy egy anya élete mindig kihívásokkal teli és minden nehéz döntés lelket megviselő aktus, függetlenül a kortól és történelmi időszakoktól bátorság, éberség, jólelkűség, önfeláldozás elé állítanak bennünket, amit látszólag nehéz megtenni, de akkor, abban a pillanatban 100-szor legyőzve önmagunkat, meg tudjuk tenni a lehetetlen sakk-matt lépést is.
A könyv vége ébresztett rá arra, hogy a Fülemüle szó értelme kitágult: nemcsak emberek kapcsolódnak e fedőnévhez, hanem az egész ellenállás, mozgalom, sőt a hozzá kapcsolódó emlékek, emlékezés, tisztelgés, a leszármazottak is.
Szép volt a befejezés – választhatnék egy sor kifejező idézetet, de mindig félek, hogy romantikus pamflet-be menne át – mégis megírom, hogy valami fantasztikus erős a két főhős személyisége, életben való részvétele.
Ki tudja eldönteni és megítélni, hogy Isabelle és Vianne élete volt a félelmetesebb?
Az önfeláldozóbb, avagy tragikusabb? Csoda, hogy túléltek ennyi emberfeletti borzalmat.
Ami a csodálatos feletti kategóriába emelte nálam ezt a regényt az Vienne Sophie, Ariell-Daniel, Julienhez fűződő kapcsolata, érzései és Isabelle állandó, helyzetet jobbá tenni akaró törekvése volt.
És hát a női titok.
Lenyűgöző.
És felemelő.
De nagyon félelmetes volt számomra.
off

„Rámosolygok a két fiamra, akiknek a sorsába bele kellett volna roppannom, ehelyett valahogy mégis megmentettek, mindkettő a maga módján. Miattuk tudom ma, mi az, ami számít – és az nem a sok veszteség. Hanem az emlékeim. A sebek begyógyulnak. A szeretet kitart. Mi megmaradunk.”

Úgy tűnik, hogy megtaláltam az idei második kedvenc könyvemet. (Mily meglepő, hogy az első is világháborús volt!)
Nagyon nehéz erről a könyvről beszélni, főleg úgy, hogy amiben bíztam, amiért szurkoltam egész idő alatt, annak sajnos csak egy részét igazolta a történet vége.
Izgalmas, letaglózó, szívszorító és letehetetlen könyv volt. Gyönyörű ívet épített köré az írónő, megismertette velem két nő, egy testvérpár életét és gondolatait, hogy aztán mindkettőjüket a szívembe zárjam, és a maga módján megsirassam. Még ha csak kitalált történet is, nagyon szép emléket állított azon nélkülöző és éhező nőknek és családanyáknak, akik a háború igazi (árnyék)harcosai voltak, akik a maguk fegyverével, olykor egy virágcsokorba bújtatott üzenettel, máskor egy áruba bocsátott családi ékszerrel harcoltak a német megszállás ellen.
Nem tudok mit mondani, ezt olvasni kell.
Nekem egy kicsit most összetört a szívem…

Nem tartoznak a háborús témájú könyvek a kedvenceim közé és azt hiszem egy darabig nem is nagyon veszek a kezembe ilyesmit.
Valaki azt írta róla, hogy egy „lightos” verziója a háború bemutatásának. Hát sok mindennek nevezném, de lightosnak semmiképp.
Fél csillagot azért vontam le, mert olykor túlírtnak éreztem. Hosszú volt és eleinte elég döcögős. Ellenben a személyiségek fantasztikusan ki lettek bontva.
Nagyjából a felénél kezdtem azt érezni, hogy nem unom. Két totál különböző testvér, ahogy egymás idegeire mennek. Én Isabelle-el tudtam azonosulni. Vianne túl semmilyen volt. Elfogadta, hogy eldobták, szerelmes lett és családot alapított és minden szabályt igyekezett betartani, mert úgy gondolta attól minden rendben lesz. Mint kiderült tévedett.
Isabelle szeles volt, akaratos, szeretetre éhes és voltak elvei. Elszánt és elhivatott volt. Nem tűrte az elnyomást és vakmerő döntéseket hozott.
A fordulópontot spoiler hozta el számomra. Akkor kezdtem azt érezni, hogy bizony nem finomkodik az író és a véres valóságot meséli el (még ha csak fiktív karakterek bemutatása által is). Bemutatott mindent borzalmat, amit akkoriban az emberek, és a nők átéltek. Az erőszakot, a kínzást, a koncentrációs táborokat.
Nem vagyok egy könnyen sírós fajta, de a végét elszorult torokkal olvastam el. Lehet, hogy voltak teátrális részek spoiler, de nem érdemelt kevesebbet.
Megviselt ez a történet. Le kell ülepedjen bennem, mire újra tudok a háborúról olvasni.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.
Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig. Egyszerűen imádtam, Ajánlom mindenkinek.
Továbbiak:
https://zsuolvas.blogspot.com/2019/01/kristin-hannah-fu…

Nehéz szavakba önteni azt, amit ez a könyv adott nekem.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy annyit sírjak egy történeten, mint amennyit ennek a kötetnek a végén (utolsó 150 oldal) pityeregtem.
Évekig halogattam az olvasását, egyrészt az oldalszám miatt, másrészt pedig a magas százalék miatt (általában nem tetszenek a Moly szerint népszerű könyvek). Idén ez már az ötödik 2. világháborús történet volt, amit a kezembe vettem. Szerencsére eddig mind az 5 maradandó élményt nyújtott!
Az írónő szépen visszaadta a francia hangulatot, a leírás alapján szinte éreztem a virágok, a kávé, a francia baguette illatát, majd később a tehetetlenség, éhezés, félelem érzése járt át.
2 nővér, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól, mégis 1 a sorsuk; spoiler
Elképzelni is szörnyű, miken kellett akkoriban keresztülmennie nőknek anyaként, feleségként, fiatal lányként, de a férfiaknak és gyerekeknek is embert próbáló időszak lehetett.

Ha csak 1 könyvet ajánlhatnék idén, amit mindenkinek el kéne olvasnia, akkor a Fülemüle lenne az.

Kristin Hannah-ról az első olvasás után eldöntöttem, hogy minden regényét el szeretném olvasni. Pont. Ez volt a második olvasásom tőle, amolyan zsáneren belüli mozgásnak számít ez nekem, hogy női sorsokról olvasok és háborúról.

És te jó ég, ez a könyv ezer érzelmet mozgatott meg bennem. Folytak a könnyem is bizonyos részeken, nagyon mélyre vitt. A történetről a fülszövegen kívül sok dolgot én sem tudok mondani. Ennek a regénynek is az volt az erőssége, mint a Téli kertnek: remekül ábrázolta a női lelket, és a lánytestvérek közötti viszonyt. Nekem ez a gyengém off.

Ha szívszorító, érzelmes, feszült és női háborús történetre vágysz, mindenképp olvasd el ezt a könyvet!