Fülemüle 95% 449 csillagozás

Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Kristin Hannah írónőnek ismét könyve jelenik meg magyarul, ugyanis a stílusa már a Szentjánosbogár lányok olvasásakor teljesen levett a lábamról.

Az a történet a 70-es évek Amerikájában játszódott, a Fülemüle eseményei pedig a 1940-es évek elején kezdődtek, a II. világháború árnyékában Franciaországban.

Mivel tudtam, hogy ez egy történelmi regény lesz, még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, kíváncsi voltam, mit fog alkotni az írónő ebben a műfajban.
Azt már elárulhatom, hogy most sem csalódtam. :)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/kristin-hannah-ful…

„[…] az összetört szív ugyanúgy fáj háborúban, mint békeidőben.”

Nem hiszem, hogy megfelelően szavakba tudnám önteni az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Isabelle és Vianne, két testvér szívszorító, felejthetetlen története, akik egymás totális ellentétei, akik sok megrázkódtatáson mentek keresztül már nagyon fiatalon, és erőn felül tartottak ki a II. világháború borzalmai közepette, megmutatva, hogyan harcoltak a nők – mert bármely utat választották is, harcolniuk kellett. Harc a túlélésért, a hazáért, a szeretetért, a szerelemért. Az időért, ami nem áll meg, nem kapjuk vissza.
Nagyon szépen és emberien volt bemutatva a két nővér testvéri kapcsolatának alakulása. Bár sosem voltak igazán közel, a körülmények még messzebb sodorták őket egymástól, majd éppen ezen időszak alatt – amikor a legtávolabb kerültek – találtak igazán vissza a másikhoz.
Tiszteltem a család minden tagját, bajtársaikat, az Ellenállás tagjait, és még Beck-et is kedveltem, a szívem szakadt meg mindegyikőjükért.

Hálás vagyok, hogy ismét ki lett adva, és a polcomon tudhatom ezt a fájdalmasan gyönyörű történetet. Bekerült a kedvenceim közé.

Úgy tűnik, hogy megtaláltam az idei második kedvenc könyvemet. (Mily meglepő, hogy az első is világháborús volt!)
Nagyon nehéz erről a könyvről beszélni, főleg úgy, hogy amiben bíztam, amiért szurkoltam egész idő alatt, annak sajnos csak egy részét igazolta a történet vége.
Izgalmas, letaglózó, szívszorító és letehetetlen könyv volt. Gyönyörű ívet épített köré az írónő, megismertette velem két nő, egy testvérpár életét és gondolatait, hogy aztán mindkettőjüket a szívembe zárjam, és a maga módján megsirassam. Még ha csak kitalált történet is, nagyon szép emléket állított azon nélkülöző és éhező nőknek és családanyáknak, akik a háború igazi (árnyék)harcosai voltak, akik a maguk fegyverével, olykor egy virágcsokorba bújtatott üzenettel, máskor egy áruba bocsátott családi ékszerrel harcoltak a német megszállás ellen.
Nem tudok mit mondani, ezt olvasni kell.
Nekem egy kicsit most összetört a szívem…

Honnan tudhatod, hogy jó a történet? Én onnan, hogy nem csak olvasás közben vagyok benne, hanem álmomban is. Vagy napközben is többször eszembe jut.
Ezekkel a történetekkel a történelmet is meg lehetne szeretettetni a hozzám hasonló személyekkel.

Visszatérve a történetre: lebilincselő, meghökkentő, elgondolkodtató. Bemutatja úgy a világot, ahogy talán meg a filmek sem off. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők lelkivilágára.
Nem akarok semmilyen előreutalást! Olvasd el, megéri!

Nem tartoznak a háborús témájú könyvek a kedvenceim közé és azt hiszem egy darabig nem is nagyon veszek a kezembe ilyesmit.
Valaki azt írta róla, hogy egy „lightos” verziója a háború bemutatásának. Hát sok mindennek nevezném, de lightosnak semmiképp.
Fél csillagot azért vontam le, mert olykor túlírtnak éreztem. Hosszú volt és eleinte elég döcögős. Ellenben a személyiségek fantasztikusan ki lettek bontva.
Nagyjából a felénél kezdtem azt érezni, hogy nem unom. Két totál különböző testvér, ahogy egymás idegeire mennek. Én Isabelle-el tudtam azonosulni. Vianne túl semmilyen volt. Elfogadta, hogy eldobták, szerelmes lett és családot alapított és minden szabályt igyekezett betartani, mert úgy gondolta attól minden rendben lesz. Mint kiderült tévedett.
Isabelle szeles volt, akaratos, szeretetre éhes és voltak elvei. Elszánt és elhivatott volt. Nem tűrte az elnyomást és vakmerő döntéseket hozott.
A fordulópontot spoiler hozta el számomra. Akkor kezdtem azt érezni, hogy bizony nem finomkodik az író és a véres valóságot meséli el (még ha csak fiktív karakterek bemutatása által is). Bemutatott mindent borzalmat, amit akkoriban az emberek, és a nők átéltek. Az erőszakot, a kínzást, a koncentrációs táborokat.
Nem vagyok egy könnyen sírós fajta, de a végét elszorult torokkal olvastam el. Lehet, hogy voltak teátrális részek spoiler, de nem érdemelt kevesebbet.
Megviselt ez a történet. Le kell ülepedjen bennem, mire újra tudok a háborúról olvasni.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.
Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig. Egyszerűen imádtam, Ajánlom mindenkinek.
Továbbiak:
https://zsuolvas.blogspot.com/2019/01/kristin-hannah-fu…

Nehéz szavakba önteni azt, amit ez a könyv adott nekem.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy annyit sírjak egy történeten, mint amennyit ennek a kötetnek a végén (utolsó 150 oldal) pityeregtem.
Évekig halogattam az olvasását, egyrészt az oldalszám miatt, másrészt pedig a magas százalék miatt (általában nem tetszenek a Moly szerint népszerű könyvek). Idén ez már az ötödik 2. világháborús történet volt, amit a kezembe vettem. Szerencsére eddig mind az 5 maradandó élményt nyújtott!
Az írónő szépen visszaadta a francia hangulatot, a leírás alapján szinte éreztem a virágok, a kávé, a francia baguette illatát, majd később a tehetetlenség, éhezés, félelem érzése járt át.
2 nővér, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól, mégis 1 a sorsuk; spoiler
Elképzelni is szörnyű, miken kellett akkoriban keresztülmennie nőknek anyaként, feleségként, fiatal lányként, de a férfiaknak és gyerekeknek is embert próbáló időszak lehetett.

Ha csak 1 könyvet ajánlhatnék idén, amit mindenkinek el kéne olvasnia, akkor a Fülemüle lenne az.

Akárhányszor kezdek bele egy 2. világháborús könyve, tisztában vagyok vele, hogy soha nem lesz könnyű olvasni, még ha az éppen fikció is. A Fülemüle egy testvérpár, két lány történetét meséli el Franciaországban, akik talán különbözőbbek nem is lehetnének egymástól, – az egyikük a szabálykövető, a biztosabbat választja, míg a másikuk a lázadó, a tettre kész, aki nem ismeri a félelmet – nagyon eltérő ösvényeket járnak meg. Hol távol állnak egymástól, hol közel sodródnak, de egyikük sem menekülhet a háború alatt és meg kell vívniuk a maguk harcát az életért, a szerelemért, a szeretteikért, a hazáért. Tették ezt egy leheletnyi romantikával kísérve, de annál is több szenvedéssel, valamint veszteséggel, mégis megragadó az írásmóddal átadva. Olyan érzelmek, küzdelmek dúltak benne és emberiek voltak a karakterei, még Beck százados is, hogy a szívet garantáltan nem hagyja hidegen. Mindegyik nővér, ha másként is, de egy (árny)hős volt, és nem is vettem észre mekkora hatást gyakoroltak rám egészen addig, amíg az utolsó fejezeten áthaladva tudatosult bennem, hogy nedves az arcom.

Összességében úgy gondolom, hogy ezt a regényt érdemes lenne beemelni a kötelező olvasmányok listájába – akkor talán még több fiatal érezné a szívéhez közelinek az irodalmat és a történelmet, mert ez a regény mindkét szempontból értékes olvasmány. Kristin Hannah regénye egy olyan mestermű, amit bátran ajánlanék az ismerőseimnek, mert ez a könyv egy olyan élményt nyújt, amitől csakis több lehet az olvasója a történet végére. Kristin Hannah megtanít minket bátornak lenne, önzetlenül szeretni, áldozatokat hozni és bölcsen cselekedni… Remélem, sokan meg fognak még ismerkedni ezzel a regénnyel.

Bővebben…
https://mymoonlightlibrary.blogspot.hu/2017/06/kristin-…

Mindig nagyon érdekesnek tartom, ha a háború történéseit az egyszerű emberek szemén keresztül nézzük, hiszen elsősorban ők szenvedik el a legtöbbet. Nem mintha a harctéren történő dolgokat lekicsinyleném. De ott legalább valamit tudnak tenni az emberek, míg az otthon maradtak szinte sodródnak tehetetlenül az eseményekkel. Nehéz ezt megítélni ilyen messziről térben és időben. Ítélkezni meg végképp nem lehet. Borzalmas, hogy mik történtek/történhetnek emberekkel. És a történelem ma is zajlik. Éppen most is. Két testvér szemén keresztül látjuk az eseményeket, mindenféle történik velük, ami csak megtörténhet egy háborúban. Miközben az élet megy tovább. Mert az mindig utat tör magának.
„- A történeteket a férfiak mesélik – feleltem. A kérdésére ez a legigazabb, legegyszerűbb válasz. – A nők részt vesznek bennük. Számunkra ez egy árnyékban folytatott háború volt. A mi tiszteletünkre nem rendeztek parádékat, amikor véget ért, nem kaptunk kitüntetéseket, és nem említenek minket a történelemkönyvek. A háború alatt tettük, amit tennünk kellett, amikor pedig véget ért, összeszedtük a szilánkokat, és újrakezdtük az életünket.”