Bitterblue ​– Keserkék (Graceling 3.) 85% 354 csillagozás

Megsirattam.
Egy könyv a veszteségről, a gyászról, az elengedésről, a lelkiismeretről, a tisztességről, a becsületről, az első szerelemről, a szeretetről.
Gyönyörű történet.
Megsirattam mindenkit, az holtakat és az élőket is. Sajnálom őket, a szívem szakad meg értük.
Bogobáncs, Fotond, Fublon, Küsti, Brontesz. Nem csodálom, hogy többüknek inkább a halál, mint az élet.
Zafír. Giddon. Háva. Raffin. Milyen embert próbáló titkok és csapások, veszteségek sorozata.
Tényleg mindenki elmegy …

Nagyon kíváncsi voltam a sorozat befejező kötetére, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Először is rettenetesen túl van írva. De komolyan, néha 20 oldalon keresztül nem történt semmi. Ez néha untatott, de legtöbbször bosszantott. 648 oldal, de 300 is elég lett volna.
Sajnos a nagy titok se érdekelt már a végére, nem tudott annyira megrázni, mert már annyi titkolózás volt vele kapcsolatban, hogy valami sokkal rémesebbre számítottam.
A szereplők sem nyerték el teljesen a tetszésem, Keserkék és Zafa nyűglődése egyenesen kiborított.
Szóval sajnálom, mert szerettem ezt a sorozatot, de a befejező rész nem nyerte el a tetszésem, csak annak örültem, hogy Katsát és Pongort, illetve Zsarátot viszontláttunk.
Kár érte, mert az ötlet jó volt, az illusztrációk nagyon tetszettek, de itt is igaz az aranyszabály: a kevesebb néha több.

Elég vegyesek az érzéseim. Jobban tetszett, mint a Zsarát, viszont a Garaboncnak a közelébe sem ért.
A történettel nekem is az a fő bajom, hogy túl van írva. Az utolsó 100 oldalon már úgy kellet végigtaszigálnom magam. Érdekelt, hogy végül mi fog kiderülni, ki a ludas… Amikor pedig kiderült, és még mindig hátra volt az a kb.100 oldal, már nem tudott lekötni a könyv.
Legjobban Pongor, Katsa és Giddon jelenléte tetszett. Róluk elolvastam volna még többször is.
Sajnos Keserkékkel se tudom pontosan hogy állok. Egyrészt sajnálom, hogy ennyi mindennel kellet és kell szembenéznie, természetesen azt is figyelembe veszem, hogy csak 18 éves, de mégis… valahol kicsit jobb, érdekesebb karakterre számítottam.
Vártam a szerelmi szálat is, hátha az sokkal jobban feldobja a sztorit, de nem. :( Szerelmi szál nem volt, inkább csak afféle első fellángolás, az a tinis érdeklődés. Nekem legalábbis ez jött le.
A történetben voltak érdekes dolgok, voltak kissé uncsibbak, aranyosak, megbontrankoztatók és a vége felé az igazán sokkolók. Az eléggé új szintre emelte számomra a könyvet, de végül mégse vagyok vele teljesen megelégedve.
Zsarát pl. engem totál hidegen hagyott. Már nem is emlékszem nagyon az ő könyvére.
Azért természetesen örülök, hogy elolvastam.
Ez olyan tetszett kategória, sok sok „de”-vel megspékelve :D

Annyi itt a titok, annyi a hazugság és olyan könnyű eltévedni egy tizennyolcéves lánynak a számára ismeretlen világban. Pláne, ha éppen arra készül, hogy megkezdje uralkodását Hegyvízföldén. A titkokat márpedig fel kell deríteni, és Keserkék a végére akar járni mindennek, ami apja, Lekk király uralkodása alatt a birodalomban zajlott.

A sorozat előző két részével ellentétben most nem fogjuk átnyargalászni a fél világot. Helyben maradunk, van itt éppen elég felderítendő dolog, és a régi ismerőseink is eljönnek hozzánk. Sőt, újakkal is találkozhatunk, akiket egytől egyig megkedvelhetünk. Mozgalmas, pörgős történet, valami titok mindig felbukkan, egy percig sem unatkozhatunk. Fény derül Lekk király uralkodásának minden egyes sötét, undorító részletére és tanúi lehetünk, hogyan próbálja meggyógyítani népét Keserkék.
Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/03/kristin-cashor…

Ez a rész nagyon el lett nyújtva, számomra meg sem közelítette az előző részek hangulatát. Kiszámítható volt, nagyon döcögött, a lezárás kívánnivalót hagyott maga után, ja, és helyenként elég dúrva dolgokat fedtek fel. Valahol nekem ez a rész enyhén kaotikus volt. Igazm voltak benne érdekes részek is, de nagyobbrészt nem kötötte le a figyelmem, sokszor elkalandoztam. Raffin még mindig kedvenc, sőt itt szegény Giddont is kezdtem megkedvelni. Az első részben bosszantott. Sok volt a vekengés, egyszerűen túlírt volt. Sokat gondolkodtam, hogy 3,5 vagy 4 csillagot adjak rá, de így utólag visszagondolva, a 3,5 nyert. Ez nem nekem íródott.

Ez eszméletlenül jó könyv volt! Az előző részek ehhez képest kiskutyák voltak! Nagyon tetszett Keserkék karaktere és az igazat meg vallva azt szerettem volna ha összejön Zafírral, spoiler De most komolyan miért kellett ennek így történnie?! spoiler Ennek ellenére nagyon,de nagyon tetszett a Keserkék!

Az előző kötetekhez mérve ez nekem egy kicsit csalódás volt. De ha nem nézzük az előzményeket és csak erre a részre koncentrálunk, akkor nagyon jó, főleg a nyomozós szál benne. Amit Lekk művelt az országával arra nincsenek szavak, de Keserkék szépen kibontakozik előttünk és bebizonyítja, hogy méltó a trónra, és csak úgy vág az esze. Méltó befejezése a trilógiának, főleg a vége tetszett, de az nagyon :D

Az utolsó rész, számomra nagyon szenvedősre sikeredett. Számos olyan leírást tartalmazott, amikre abszolút nem voltam kíváncsi. A Keserkék és Zafír vonal is egy hatalmas csalódás volt. Értem én hogy ez a kötet a Lekk által tett szörnyűségek hatását próbálja helyrehozni, de akkor is unalmas. Zsarátnak örültem, bár lehetett volna ezen a szálon is nagyobb hangsúly. Nem az én könyvem volt, sajnálom is. Az első két részhez képest gyenge és túlírt.

Próbáltam szeretni, megszokni és elfogadni, de nem ment. Egyrészről azért, mert túl volt írva. Másrészről azért, mert nagyon sokat unatkoztam mellette. Harmadrészről pedig az összecsapott, spoiler befejezés miatt.
Sajnálom, de ez most csak 3 csillag.

Graceling 3

Nagyon jó befejező rész volt, igazán tetszett.
Rengeteg múltbéli rejtély és titok, amiket Keserkéknek ki kellett bogoznia és fel kellett derítenie, hogy jó királynője lehessen népének.
Nagyon örültem, hogy az előző részek szereplőivel is találkozhattam. Végig nagyon izgultam a szereplőkkel és szereplőkért.
Rengeteg elgondolkodtató, mélyenszántó mondanivaló volt a könyvben, az emberi természet fontos kérdéseit taglaló, sok helyen megható részekkel, de azért a humor sem hiányzott belőle.
Néha kicsit terjengős volt, de engem cseppet sem zavart, szívesen olvastam.