Az ​utolsó Namsara (Iskari-trilógia 1.) 39 csillagozás

Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

„Mindenek ​kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."
Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét… (tovább)

Eredeti mű: Kristen Ciccarelli: The Last Namsara

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619774 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Asha · Torwin


Kedvencelte 10

Most olvassa 13

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Juj de frankó egy ilyen jó könyvvel nyitni az évet! Nagyon tetszett!
Asha karakterével nagyon szép fejlődési ívet tudott kialakítani a szerző. Az egy dolog, hogy a lány kiváló harcos, egész életében képezte magát a harcra, fizikailag képes szembeszállni egy sárkánnyal is. Viszont lelkileg igencsak terhelt, spoiler Megviselte édesanyja halála is, aki mesemondó volt, kiskorában állandóan a régi történeteket adta át neki, pedig ez tilos volt. Ugyanis a történetekkel elő lehet csalogatni a sárkányokat. A lány pedig ezt ki is használta, és ettől lelkiismeret furdalása lett, nem így kellene legyőzni a sárkányokat. Nem minden nehézség nélkül alakul át Asha gondolkodása, de egyre több jel utal arra, hogy valamit eltitkoltak előle. Az emberek kegyetlennek és szívtelennek tartják, de ez nem igaz, Safire is nagyon közel áll hozzá, segíti őt és Torwint is többször megmenti. A szerző nem állította be Asha karakterét sérthetetlennek, sőt, kifejezetten elcsúfította a sebhelyekkel, így volt igazán valóságos és sokkal jobban szerethető.
Imádtam a lassú égésű romantikát. Torwinnak nagyon szurkoltam, spoiler
Megannyi mellékszereplőt vonultat fel a regény, vannak hősök és gonoszak, szövetségesek és ellenségek. Kiemelkedik Dax, Asha bátyja, aki igazi meglepetéseket okoz az olvasóknak, kicsit más, mint amilyennek beállítják. Safirét már említettem, neki a származása is igen kacifántos. Persze az utálható karakterek sem hiányoznak, élükön Jarekkel, aki egy igazi genyóláda. Róla ez már az elejétől kiderül, de akad olyan szereplő is, aki báránybőrbe bújt farkasnak felel meg.
A cselekmény számomra fordulatos volt, de nem minden volt meglepetés. Néhány dolgot kitaláltam, párat viszont nem, így végig izgalmas maradt, és mivel imádtam a hátteret és a karaktereket, nem unatkoztam egy percig sem. Érdekes volt az ősi vallás, az emberek félelmei, nagyon jó ötlet volt Asha álmaiba fűzni a számára előírt utat/útmutatót. A királysággal kapcsolatban pedig alapvető, hogy előjönnek az utódlási bonyodalmak, árulással, intrikákkal.
A szerző nem kíméli az olvasót, vannak a történetnek elég erőszakos elemei, nem tündérmesére kell számítani. Nagyon tetszett a regény felépítése, a cselekmény közé beépített mesék egytől egyig érdekesek voltak, adagolták az olvasó számára a háttértörténetet. A sárkányok világát érdekesen alakította a szerző, őket a mesék éltették, feltöltődtek belőlük, részben ezért is tiltott a mesélés. spoiler
Összességében csak felsőfokban tudok a könyvről beszélni, mert egyetlen hibája a némi kiszámíthatóság, de ezt ellensúlyozzák a sárkányok… A befejezés lezárt is meg nem is, ahogy néztem a következő rész Dax és Roa története lesz, remélem azért Asha és Torwin is szerepelnek majd.

1 hozzászólás
>!
ap358 P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Kedvenc lett, az év eddigi legjobb olvasása, ami most elég magasra tette az ifjúsági fantasy mércét.
Ez egy igazi, meseszerű fantasy, ahol minden megvan, ami egy jó kis meséhez kell: király, herceg, katona, szolga, sárkány, árulás, kaland és szerelem. Mindez megfűszerezve egy kis kegyetlenkedéssel és vérrel, hogy kimozdítsa az olvasót a legendákkal átszőtt történet szépségéből, és belevigye egy pörgős kalandba.
Egyik erősségének érzem a romantikát, ami annyira lassan, gyönyörűen és árnyaltan bontakozik ki, hogy az ezt nem kedvelők ugyanannyira elégedettek lehetnek, mint az erre vágyók.
A történet és a karakterek terén nem egyszer úgy éreztem, mintha az Így neveld a sárkányodat adta volna az ihletet, és az írónő ebből valami fantasztikus regényt kerekített. Kozu, a fekete sárkány. Asha, a bátor és harcias iskari, aki lehetetlent nem ismerve írtja a sárkányokat, és ezért olyan volt, mint Astrid. A kissé esetlen, visszafogott, szeplős és vékony testfelépítésű Torwin, spoiler Hablatyra hasonlított. Ebből eredően a női főszereplő sokkal erőteljesebbnek tűnt, a kapcsolatuk során mégis érezni lehetett, amint Torwinnak szép lassan nő az önbizalma, megnyitja az Ashában lakozó lányt, és gyengeséggel, bizonytalansággal tölti el.
Minden karakter egyedi és egész lett, megszerettem még a gonoszokat is, akikről szívesen olvastam volna a további kötetekben is. Itt, mivel Asha szemszögéből követhettem az eseményeket, aki leginkább a saját problémáját igyekezett megoldani, a nagy attrakció mögé nem tekinthettem be, pedig pár mellékszereplő felcsigázta az érdeklődésemet.
A történetek/legendák egyedisége olvastatta magát, némelyik szívmelengető volt, főleg Willa és az esküje.
Remélem, minél hamarabb elhozza a kiadó a folytatást.

>!
wzsuzsanna P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Van úgy, hogy nagyon várok egy könyvet, ennek ellenére mégsem merek túl nagy elvárásokat támasztani vele szemben, nehogy aztán csalódás legyen a vége. Az utolsó Namsara is pont ilyen volt: érdekelt a téma, csodásnak tartottam a borítót, de azért benne volt a pakliban, hogy „csak” egy egyszerű ifjúsági fantasy-t fogok kapni. Nos, örömmel jelentem, hogy a regény minden várakozásomat felülmúlta, és a 2019-es év első kedvenceként avathattam fel.
A fiatal írónő egy különleges világba, Firgaardba kalauzol bennünket, ahol a kiváltságos helyzetben lévő drakszorok és a rabszolgasorban tengődő szkrálok élnek. Mind a társadalmi berendezkedés (viselkedési, érintkezési szabályok a két kaszt között), mind a felépített világ alapját nyújtó mitológia nagyon részletes és kidolgozott, saját teremtéstörténettel, Ősistennel és különleges lényekkel, nevezetesen sárkányokkal. Firgaard népe sokáig élt békében és szolgálta az Ősistent, azonban amikor a régi történetek mesélői rejtélyes módon sorra megbetegedtek és meghaltak, az akkori uralkodó elfordult a teremtőtől, és parancsba adta a sárkányok elpusztítását. Itt kerül a képbe főhősnőnk, Asha, aki a jelenlegi uralkodó lánya, és akinek elsődleges feladata a sárkányok levadászása. Ahelyett azonban, hogy Firgaard népe megbecsülné és tisztelné őt, megvetik és rettegik, iskarinak nevezik az Ősisten gonosz teremtménye után, miután kislánykorában az ő hibájából majdnem az egész várost elpusztította egy sárkány. Asha ugyanis olyasmit csinál, amit már régóta nem szabad senkinek, és amivel magához vonzza ezeket a teremtményeket: a régi, titkos történeteket meséli. (…)
Nem is tudom, hol kezdjem az előnyök és pozitívumok sorolását. Először is nagyon tetszett, hogy a felépített világ különleges, logikus és részletgazdag, illetve a hozzákapcsolt mitológia is nagyon ötletes. A cselekményt gyakran meg is szakítják a régi történetek, és szép fokozatosan kapcsolódnak össze mind a múlt, mind a jelen eseményei az olvasó számára. Firgaard teljesen megelevenedik a szemünk előtt, legyen szó ruhákról, épületekről, fegyverekről vagy sárkányokról, minden olyan aprólékosan, mégis élvezetesen van leírva, hogy szinte filmszerűvé válik a könyv. Emellett nagyon szerettem a karaktereket, különösen Ashát, akinek a személyében egy nagyon egyedi főhőst ismerhettem meg. Első pillantásra kemény, rideg és kíméletlen, ugyanakkor ahogy jobban megismerjük, egyre inkább látjuk, mennyire érzékeny, és hogy milyen módon alakította személyiségét az évek során elszenvedett bűntudat és elutasítás. (…)
Azért is szerettem ezt a regényt, mert az akciódús, pörgősebb fejezetek nagyon jó arányban keveredtek a kicsit lassabb, lélektani részekkel illetve a visszaemlékezésekkel. Nagyon izgalmas jelenetek voltak benne, ráadásul a vége felé egyre fokozódott a feszültség, amit a szerző még néhány ragyogó csavarral is megfejelt. Ezenkívül nagyra értékelem, hogy a romantikus szál nem giccses vagy „szenvedős” benne, az olyasmit nehezen tolerálom egy kalandos fantasy-regényben. Tényleg azt érzem, hogy minden egyben volt benne, alig tudtam letenni, és már most tűkön ülök, hogy mikor érkezik a folytatás. Szóval, ha a ti szemeteket is vonzza ez a gyönyörű borító és a fülszöveg, ne habozzatok, szerezzétek be nyugodtan, szerintem nem fogtok csalódni.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/01/az-utolso-namsa…

>!
zsuzana P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Eleinte nagyon nehezen rázódtam bele a történetbe, mert nagyon sok dolog volt ami kiakasztott. Például ahogy a rabszolgákkal bántak, ahogy spoiler őket. Ahogy Safirével bántak, mert nem spoiler A sárkányokat pedig iszonyúan sajnáltam, hiába spoiler gonoszak. Jarek egy igazi mocsok. Így elgondolkodtam rendesen rajta, hogy ezt most inkább félreteszem és olvasok inkább egy habos babos karácsonyi mesét. De egyre jobb és jobb lett a történet, kevésbé nyomasztó. Végre értelmet nyertek a fejemben felmerülő kérdések. A szürke oldalakat külön külön is élveztem. spoiler itt volt hiányérzetem rendesen. De végülis várni fogom a folytatásokat.

>!
P_Lilla_Réka
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Ez valami eszméletlenül jó volt!❤
Az egész úgy kezdődött, hogy az első oldalaknál teljesen megijedtem, mert elsőre nagyon nem úgy tűnt, hogy ez az én történetem lesz. Aztán 50 oldallal később arra eszméltem, hogy nem tudom lerakni és teljesen magával ragadott az egész, ez a történet valami zseniális volt*_*
A könyv állt remek karakterekből, csodásan felépített és kidolgozott világgal körítve, mindezt remekül megírt stílusban, de tényleg az írónő nagyon jól és nagyon szépen ír. És a sárkányokat még nem is említettem, mert legnagyobb örömömre volt bizony az is bőven. Mint említettem az elején bele kellett rázodnom a történetbe, de mikor ez megtörtént utána én teljesen el lettem varázsolva. Imádtam ebben a könyvben mindent.
Szerencsére Asha remek főhősnő volt. Bátor, badass, és imádtam a karakterfejlődését ezt is nagyon szépen vezette végig az írónő. De Asha mellett még ott volt Torwin, Safire, Dax akik szintén mind remek karakterek voltak. A gonosz karakterek mint pl Jarek pedig tényleg igazi férgek voltak.
Nekem nagyon tetszettek a régi történetek is, engem egyáltalán nem zavart az sem, hogy ez néha megszakította a fő történet szálat, és egyébként a végére az is kiderült, hogy a kettő bizony nagyon is összefügg.
Abban már az elején biztos voltam, hogy itt a sárkányoknak nem csak annyi szerepük lesz, hogy Asha levadássza és jól megöli őket. spoiler
A szerelmi szál is pont jó mennyiségben volt jelen, nagyon szerettem Asha és Torwin párosát. Látszólag nagyon kölünbözőek voltak, de mégis borzasztó jól passzoltak egymáshoz.
Arról nem is beszélve, hogy a cselekmény is végig izgalmas és pörgős, egy pillanatra sem ül le a történet.
Szóval igen már nem nehéz kitalálni szerintem, hogy nekem ez a könyv hatalmas kedvenc lett. Nincs is jobb, mint mindjárt év elején egy ilyen jó könyvet olvasni. Komolyan semmi rosszat nem tudok róla mondani és én már csak annyit tehetek, hogy tűkön ülve várom a folytatást, mert ezek után nagyon nagy reményeket fűzök ahhoz is és nagyon remélem, hogy nem kell majd csalódnom az új kedvenc írónőmben, mert ezek után abszolút kiérdemelte ezt a címet.:)

>!
CrazyTeddy
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Nagyon sokat tépelődtem a 3,5 és a 4 csillag között és őszintén szólva még mindig nem vagyok biztos benne.
Összességében élveztem a világot és a karaktereket, de a sorozat koncepciójával komoly problémáim voltak. A főhősünket Ashát E/1-ben követjük, vele mozgunk és főleg az ő önfelfedezéséről, önállósodásáról szól a könyv. Ami teljesen rendben van, tetszett az üzenet, Asha pedig érdekes karakter, ugyanakkor egy idő után elég frusztráló volt, hogy a karakterfejlődése mögött minden más elhomályosult. A bátyja mindig jókor volt jó helyen, olvasóként észleltük, hogy más karakterekkel együtt készül valamire és sokszor úgy éreztem, hogy ez lenne a fontosabb történet, de nem láttam semmit Ashától, aki minden mással volt épp elfoglalva. Ez egy érdekes írói döntés volt (a bátyó története a következő kötetre marad), de nekem nem tetszett. Amit a háttérben csinált az fontos volt a könyv sztorija szempontjából, nem teljesen különálló, jól elválasztható szálakról beszélünk, de nem látunk belőle semmit. Így bizonyos dolgok szinte varázsütésre oldódnak meg, hisz nem látjuk mögötte a munkát. spoiler Sok karaktert pedig nagyon hangsúlyosan mutatnak be, de nincsenek kibontva, Asha szemszögéből érdektelenek és csak előrevetítős fillerként lebegnek a történetben megalapozva a következő kötetnek. spoiler
Mindezt leszámítva nagyon élveztem az utolsó Namsarát. A világ érdekes volt, a legendák és történetek élővé tették, múltat adtak neki és bár van még mit kibontani benne első kötetre engem abszolút beszippantott.
A karakterek közül főleg a két főszereplőnk lett kibontva, a mellékszereplők csak pár vonással lettek felvázolva, így eléggé súlytalanok. spoiler Asha és Torwin dinamikáját viszont annyira élveztem, hogy mindent megbocsátottam a könyvnek. Érdekes volt, hogy Asha, mint harcos a tradicionálisan maszkulinabb, míg Torwin a zeneszerető, varrogató háziszolga tradicionálisan femininebb szerepben van alapvetően. Erre rá is erősített az író tipikus jelenetek megfordításával (ismerős, amikor a fiú a falnak szegezi a lányt, hogy ne mehessen el, míg beszélnek?), valamint azzal hogy akárhányszor párhuzamba hozzák a kapcsolatukat a múltbéli történésekkel Asha helyzete mindig a férfi szereplőét tükrözi, míg Torwiné a nőét. Ezzel együtt Asha abszolút nőies, amint elengedi a ráerőszakolt szerepet, Torwin pedig nem sértődik meg, ha a lány veszélyes helyzetben maga mögé tolja, hisz ő a harcos, de nem igényli alapvetően a védelmét. Torwinnak megvannak a maga problémái és motivációja, empatikus és őszintén figyelmes karakter, aki jól ellensúlyozza Ashát. Azzal hogy igyekszik megérteni őt, segít neki hogy a lány is jobban megértse saját magát. Szerettem a kibomló kapcsolatukat, ami megmagyarázott instant vonzódásból indult, de nem insta loveból :D spoiler Asha önmagában is nagy utat tesz meg a könyvben, amíg rájön hogy ki is ő. Rétegről rétegre csupaszítja le magáról a félelmetes, pusztító srákányvadász szerepét, amihez ragaszkodott a múltja miatt, de olvasói szempontból rögtön látszott, hogy nem illik rá. (Az első oldalon azzal kérkedik, hogy nem lehet megtörni a koncentrációját, majd azonnal megtörik, azt mondja félnek tőle az emberek, de egyértelmű, hogy a hírétől félnek, hiszen aki ismeri nem tart tőle.) Ez az egész folyamat nagyon szépen volt végigvezetve, ahogy az is hogy miért ragaszkodott annyira ehhez a szerephez. Az egyetlen gyenge pontja a karakterfejlődésének talán a rabszolgákkal kapcsolatos nézeteinek a megváltozás volt, azt nagyon elsiették, de ezt el tudom nézni a könyvnek.
Végezetül a magyar kiadásról annyit, hogy a fordítás nem a legjobb. spoiler
Nagyon vegyesek az érzéseim az egész könyvvel kapcsolatban, ami jó benne az nagyon, ami gyengébb az végtelenül bosszantó. A főszereplők azonban abszolút színfoltok a YA irodalom tengerén, megszerettem őket és miattuk mindenképp teszek majd egy próbát a folytatással is.

6 hozzászólás
>!
wisegirl
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Sziasztok! Nem tudtam mire számítsak a könyvnél. Soha nem hallottam róla, de megláttam a borítót és beleszerettem. Aztán a történetbe is.
Örülök, hogy a @Maxim_Kiadó elhozta ezt a szépséget hozzánk is:)
http://ijustwantread.blogspot.com/2018/12/az-utolso-nam…

>!
bfanni
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Az írónő valami „mást” szeretett volna írni, mint a többiek. Na kérem, ez sikerült is. Ilyen egy jó fantasy. Konkrétan minden tetszett benne: a főszereplő (aki egyáltalán nem sablonos YA főhősnő, ezért jár a dupla pirospont), a többi kulcsszereplő, a szerelmi szál, a részletekbe menő világfelépítés, a sárkányok, a cselekmény, a karakterfejlődések. Tetszett, ahogy egy pörgős, akciódús fejezet után egy régi történet, visszaemlékezés következett, ezáltal megfelelő arányban adagolva az izgalmat és a várakozást. Egy icipici negatívum, hogy szívesebben olvastam volna még például Daxról vagy Roáról. De ami késik, úgy érzem, nem múlik!

>!
Emyna_Ryuu P
Kristen Ciccarelli: Az utolsó Namsara

Ha lehetne 5+ csillagot adnék rá. Az utolsó Namsara egy fantasy sárkányokkal, legendákkal teletűzdelve. Igaz véres, de ennek ellenére nagyon jó történet, imádtam minden egyes sorát.
Asha karaktere különösen tetszett. Ahonnan indult, és ahová elért a könyv végére. Az is tetszett, hogy az írónő a regéket is beleszőtte a történetbe, még hitelesebbé téve az általa felépített világot.
Örülök, hogy a kezembe akadt. Várom a folytatást. Kíváncsi vagyok a többiek történetére is.


Népszerű idézetek

>!
Nymeria96 

– Egy bolond bármiben biztos lehet, de attól még nincs igaza.

Kapcsolódó szócikkek: Torwin
>!
zsuzana P

Asha egy történettel csalta oda a sárkányt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Asha
>!
ap358 P

Vajon lehetséges annyira imádni valaki illatát, hogy az ember legszívesebben megízlelné az illetőt, csakhogy kiderítse, vajon az is ugyanolyan mennyei-e?

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Asha
>!
ap358 P

Lankadatlan éberséggel kell ügyelnünk rá, hogy felvértezzük magunkat a gonosz ellen.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Asha
>!
ap358 P

– Ha én egész életemben hazugságokban hittem volna – mondta –, akkor a helyedben tudomásul venném magamról, hogy valószínűleg már nem bírom felismerni az igazságot. Még úgy sem, ha a saját szememmel győződhetek meg róla.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Torwin
>!
Nymeria96 

Asha úgy hordozta magán a sárkánytűz nyomát, mintha koronát viselt volna.

Kapcsolódó szócikkek: Asha
>!
Nymeria96

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, aki nem bírt ellenállni a gonosz dolgoknak.
Az olyan gonosz dolgoknak, mint az ősi, tiltott mesék.
Nem számított neki, hogy a régi történetek megölték az anyját, és az sem érdekelte, hogy milyen sokakat öltek meg már az anyja előtt is. A leány magába szívta az ódon regéket, hagyta, hogy megrontsák a szívét, és gonosszá tegyék.

>!
Emyna_Ryuu P

Ősi rege volt, vénebb, mint a háta mögött magasodó hegyek. A lány alig tudta felidézni, olyan mélyen eltemetve szunnyadt benne.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marie Rutkoski: The Winner's Crime – A nyertes bűne
Sara Raasch: Hó mint hamu
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Erika Johansen: Tear ostroma
Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Rachel Hartman: Seraphina
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Diana Wynne Jones: A vándorló palota