A sorozat első kötete, a Vámpíréhség elolvasása indította el nálam ezt a paranormál-mániát 2009-ben. Azóta is az egyik kedvencem, ahogy maga Kresley Cole és az egész IAD sorozata megvett magának kilóra.
Igazság szerint erre már tavaly rájöttem, amikor nagy unalmamban rávetettem magam az eredeti nyelvű köteteire, mert vajmi kevés esélyt láttam rá, hogy az Ulpius olyan ütemben adná ki a folytatásokat, ahogy az nekem megfelel (és olyan igazam lett, hogy már-már Nix jóstehetségével vetekszem). És azóta sem bántam meg, hogy szunnyadó angoltudásomat elővéve időről időre belevetem magam ezekbe a könyvekbe, mert egyszerűen IMÁDOM!
Regin és Declan könyve után tűkön ülve vártam Lothaire történetét – és voltam olyan jó kislány, hogy minden spoilert kiszűrtem a könyvvel kapcsolatban, nehogy bizonyos dolgok elvonják a figyelmem olvasás közben. Meg kell hogy mondjam, a történet elején, egyszerűen nem tudtam nem utálni Őt. Ami elég nagy zuhanórepülés volt az érzelmeim terén, tekintve, hogy a prológusban majd’ megszakadt a szívem a kisfiú Lothaire-ért és édesanyjáért, Ivana-ért.
Ez a fajta érzelmi hullámvasút végig kísért az egész könyvön, egyszerre imádtam és gyűlöltem Lothaire-t, sőt, voltak pillanatok, amikor egészen sajnáltam is – az elején főleg a $@!% Saroya miatt, a végén meg Ellie miatt. Ellie egyébként az eddigi legjobb női főszereplő, talán a legszimpatikusabb is, pedig kicsit féltem az elején, hogy nem fog kellően tetszeni nekem Lothaire&Ellie párosa. Pedig de. Beton biztos ezüstérmesek Holly és Cade mögött. :D
És igen, most már hivatalos: ez lett az új kedvenc IAD kötetem. Azt kell hogy mondjam, KC egyre jobb, és jobb történeteket ír (ezt arra alapozom, hogy mindig a legutolsó könyv az aktuális kedvencem).
Nagy favoritom Nix. Volt, van, lesz. Ezek után meg főleg. Akarom már az ő könyvét, több okból is, de főleg azért, hogy ennyi év után, végre már egy kis nyugalomra leljen. (Bevallom, majdnem megríkattak ezek ketten az 57. fejezetben…).
Egy belső hang a fejemben azt súgja, hogy a következő rész Furie és Kristoff könyve lesz… vagy ha nem, hát nagy gonoszság volt így megírni ezt a könyvet.