Égsötét (Halhatatlanok alkonyat után 15.) 94% 218 csillagozás

Vessetek meg érte, de még még mindig imádom Kresley Cole „Halhatalanok alkonyat után” világát. Az előzőekben számomra Thronos és Lanthe párosa teljesen semleges volt, megmondom őszintén különösebben nem is érdekelt a történetük, mégis megszerettem. Valószínűleg azért, mert másabb mint a többi. Maga a regény koncepciója, a történet vezetése persze jól kiszámítható, már-már sablonos, a szereplők érzelmi élete (és szexuális élete is) túlfűtött, de megint van benne mindkét főszereplő esetén egy erős jellemfejlődés, megint új szereplők vonódnak be a történetbe, nem tud unalmassá válni.

Nagyon nagy szívszerelmem Kresley Cole és minden, amit ír. Ahogy ez a sorozata is. Tökéletes urban fantasy. Ennek a sorozatnak köszönhetően rengeteg olvasási élménnyel gazdagodtam. Szinte minden egyes részt könnyen fel tudom idézni. Ezért is vettem csalódottan tudomásul, hogy nem folytatják a sorozat magyar kiadását. Még akkor is, ha én már régóta a Munro/Shadow’s Kiss részét várom eredeti nyelven. Tűkön ülök!
Egyébként ismerve a magyar könyvkiadást és tekintettel arra, hogy milyen sok részből áll ez a sorozat, még így is csoda, hogy ilyen sok rész megjelent magyarul.
Őszintén sajnálom, mert az ezt követő részek is hasonlóan izgalmasak és letehetetlenek.
A történet egyszerűen zseniális volt.
Nagyon szerettem mind a két szereplőt. Nix pedig az egyik legjobb, legeredetibb könyves karakter, akivel eddigi olvasásaim során találkoztam. Nem százas, zakkant, hibbant és a későbbi részekben még haragudni is tudok rá, de úgy imádom, ahogy van. Ő nálam már most egy istennő. Nem is kérdés, hogy az ő kötete a legvárósabb. Ha lesz egyáltalán neki.
Lanthe és Thronos története lebilincselő volt. Ahogy várható, keserédes az ő történetük, de ahogy KC-tól már az megszokott, semmi nem megy simán. Nagyon össze kell csiszolódnia a párosnak és soha nem lehetett előre megjósolni, mi lesz a közös történetükben a csavar, dupla, esetleg triplacsavar. Thronosék könyvében határozottan ez utóbbi volt.

Jó mindig visszatérni ehhez a sorozathoz, bár sajnos úgy néz ki, hogy magyarul ez az utolsó rész. Pedig van még szufla a történetben, ahogy Nix előrevetíti, jön az új ellenség. Csak nem ide.
Ebben a történetben többet tudhatunk meg a titokzatos vrekenerekről, akik Melanthe és Sabine múltját kísértik. Egy újabb szál, ami a Rend szigetéről indul és heteken át kanyarog, hogy utolérje végül a többieket. Szimpatikusak voltak a szereplők, bár a varázslók éppen nem a kedvenceim, a boszik sokkal jobb fejek. De Lanthe és Thronos jó páros voltak, tetszett, hogy sok kalandon keresztül találtak egymásra. Hiába, az életveszély összehoz.

Mindig vannak kiemelkedően jó részek egy sorozatban, és ez most pontosan egy ilyen rész! Hihetetlen mennyire csodálatos lett az egész. A szerelmi szálban az a legjobb, hogy Thronos és Lanthe között már hosszú múlt húzódik, a rossz emlékek között pár igazán aranyos is. Ők ketten barátokból lettek ellenségek, és most végre rá lettek kényszerítve, hogy huzamosabb időt töltsenek együtt, így szítva fel a régi érzelmeket. A történet az elejétől kezdve egészen a végéig gyönyörű volt. Tényleg minden megvolt benne, amit egy romantikus könyvtől elvárok. Nagyon tetszett, ahogy Lanthe és Thronos újra egymásra talál, megismerik a másikat, megszeretik egymást…♡ A dimenziókban való utazás is nagyon érdekes volt, szurkoltam, hogy minél több időt töltsenek együtt, mert ez már tényleg járt nekik. Az erotikus részektől pedig csak úgy forrtak a lapok :D
Totálisan szerelembe estem Thronosszal. Se rá, se pedig Lanthéra nem tudtam haragudni. Persze itt-ott frusztrált, hogy nem képesek megbékélni egymással, de teljesen érthető volt mind a két fél sérelme.
A könyve vége nagyon édesre sikeredetett, habár eskü, hogy a hajamat is majd ki téptem közben. Azt a mindenet, hogy mennyire megharagudtam most Morganara (sajnálom, Sabine se volt kivétel). Legszívesebben kitelertem volna a nyakát. Fú, nagyon remélem, hogy Nereus elkapja a grabancát xD
Olyan jó lett volna egy epilógus, mert belenéztem volna kicsit a jövőbe.

Sok remek könyvet lehet olvasni, mégis vannak alkotók, akik képesek sokkal nagyobb nyomot hagyni benned. Újra és újra rájövök, hogy az én kedvenc pranormális írónőm Kresley Cole. Annyira összetett, sokszínű, részletes az általa megálmodott világ, hogy minden résznél még jobban beleszeretek. Most is bocsánat, hogy általános áradozással kezdem az értékelést, de tényleg minden kötetnél újra felélednek bennem ezek az érzések.
Thronos és Lanthe, huh, mióta is várunk az ő történetükre? Legalább 7 rész óta, de megérte rájuk várni, nem okoztak csalódást. A varázslónő mindig nővére, Sabine árnyékában élt, állandó rettegés volt az élete, hiszen állandóan vrekenerek vadásztak rá. A kezdeti baráti kapcsolat mérhetetlen gyűlöletté alakult át ötszáz év alatt, elviselhetetlen a düh, ami felhalmozódott bennük és elkerülhetetlen volt, hogy ez kirobbanjon. Aztán kezdetét veszi az izgalmas és természetesen életveszélyes kaland, ahol kénytelenek egymásra hagyatkozni a túlélés érdekében. Ez bárkit összekovácsolna. Lanthe végre képes leküzdeni korábbi félelmeit, és jó úton halad afelé, hogy hatalmas varázslónővé váljon. Thronos-nak pedig legfőbb feladata a múlt elengedése és a megbocsátás.
Izgalmas kalandokon mentek keresztül és most se kellett egy pillanatig se unatkoznom.
A történet mellett most is számos apróságot élvezhettem. Nix fő jelenete volt a leghatásosabb. Fontos mozgatórugó az Örökösödés során és most szeretne még jobban kiemelkedni. Kíváncsian várom, hogy a többiek miként döntenek. Jah és végre megnevezték az új nagy ellenséget, akik hamar nagyobb szerephez jutnak, csak hát félek azt magyarul nem igen olvashatjuk. :( Ezen kívül azt szeretem még inkább, hogy annyira szorosan kapcsolódnak a részek egymáshoz. Mindig van egy-egy apró részlet, ami fontos vagy a jövőre nézve vagy utólag derül ki, hogy milyen jelentősége volt. A Rend szigetéről való szökés hatalmas esemény volt, és tetszik, hogy láthatom, ki hogy haladt onnan tovább.
Áááááh, egyszerűen imádom ezt a sorozatot. *-*

Már az előző kötetből ismert szereplők köszöntek vissza ebben a történetben. Egy előző kötetben elindult cselekmény folytatódik itt. Egy démonszerű lény és egy boszorkány, akik egymásnak vannak teremtve, aminek egyikük sem örül felhőtlenül. Menekülés, kalandos út vár rájuk, miközben felelevenedik a múlt és fény derül több titokra is. A félreértések is tisztázódnak. Mire azt hittem volna, hogy na akkor most kész és happy end, még egy csavart azért sikerült belecsempésznie az írónőnek. Minden esetre nekem tetszett, jobban, mint gondoltam volna. Kellemes kikapcsolódást nyújtott és magával tudott rántani a fantázia birodalomba. Szeretem az írónőr regényeit, mert egy teljesen unalmasnak tűnő szituációt is izgalmassá tud tenni.

Először kezdjük a rossz hírekkel, igen az Athenaeum elkaszálta a sorozatot, még 2 és 1/2 rész van talonban, még nagyobb gond hogy Munro MacRieve & Kereny könyve 2019 márciusára volt előjelezve és nem jelent meg, amire Cole azóta sem adott magyarázatot már közel fél éve, félek egy Martin-féle várakoztatástól, bár ha ez egy film-TV sorozatot jelentene talán megtudnám bocsájtani. Még egy rossz hír és ez nagyon személyes, angolul iszonyúan nem jött át ez a könyv, Cole túlontúl sok réteget, rejtett utalás használ amelyek értelmezésére csak az anyanyelvemen vagyok képes. Köszönöm a fordítónak, azt hiszem nagyon jó munkát végzett.
Thronos és Lanthe történetének Mo megjelenéséről csúnyán lemaradtam volna, ha nem ejtem útba a Librit szinte minden nap FTT kötetre vágyva, azért nem hagytam ott ha már kézbe vettem, és Istenem milyen jó is tettem. Megkedveltem vrekener, megszerettem a varázslólányt, és még mindig imádom Nix-et, hogy ez az örült valkűr mennyi kalamajkát tud okozni, az elképesztő. Azt gondolom ez a rész a sorozat egyik legérzelmesebb része, tény legalább a negyedét végigbőgtem, viszont nagyon jó érzéssel tettem le, ennek így kellett lennie, nem másképpen, még a sárkányok is párral leltek
(Nix megint tervez valamit?) Nagyon kellemes kötet ez, egy-két buktatóval, de aki idáig eljut garantálom nem fog csalódni, azért titkon remélem valaki felkarolja ennek a kompániának az ügyét is, mert vétek lenne ez így itt abbahagyni magyar nyelven.

Halhatatlanok alkonyat után 15

Ez a rész is eszméletlenül jó volt, imádtam minden sorát.
Újabb természetfeletti fajt ismertem meg, amiről kiderült, hogy szintén démoni eredetűek, bár maguk sem ismerték el. Az örökösödés vérzivatara is zajlik rendesen, küzdenek a fajok egymás ellen. Hatalmas csatát, intrikák és árulások zajlanak a háttérben és a múlt kísértetei nehezítik főhőseink életét és egymás elfogadását.
Rendesen harcolnak egymás ellen, majd egymás mellett, végül egymásért.
Egy részben sem volt akkora jelentősége „a szerelem mindent legyőz”-nek, mint ebben.
Talán kicsit hirtelen lett vége, bár rendben lezárult, de én szeretem, ha egy könyvben van a végén egy kis utószó.

Szerettem az utolsó szóig. Egy hibája volt, hogy még olvastam volna ♥
Kiváló példa arra, hogy szerelem és gyűlölet mennyire ugyanarról a tőről fakad. Tetszett a hosszú, közös tánc, ahogy lépésről lépésre megtanultak újra bízni. Csillagos 5 :o)

Nekem már most karácsony van! Végre egy újabb rész és újra Cole!*-* A mostani párosa sem lógott ki a sorból, megint egy páratlan kettőst hozott Thronos és Lanthe személyében. Egy vrekener és egy varázslónő, akik ősi ellenségek. Rabul ejtett ez a viharos, tüzes kapcsolat köztük, amelyet szinte már akkora ellentétek feszítettek, hogy majdnem kétséget ébresztettek bennem. De így volt szép, azzal, hogy izzasztó esetek voltak, hogy alaposan meg lettek dolgoztatva. Emellett talán az övék volt az eddigi legkalandosabb kötet, ahol a különböző birodalmakat járva ismét megdöbbentett mekkora fantáziával bír KC és hogy senki más nem tudja úgy halmozni az abszurd dolgokat, mint ő. Úgy tűnik, hogy így a 15. rész magasságában is még mindig képes minden gond nélkül lenyűgözni. Bár hogy ne tenné, mikor azért állandóan szorít helyet az egyedülálló Nixnek is, ahogy ezúttal is, és sorozat egységét nézve apránként hint el dolgokat és akkurátusan halad előre, minden kis elemet a helyére kattintva. Eszméletlen ez a nő és még mindig imádnivaló ez a sorozat. Fohászkodom érte, hogy egyszer még folytathassam magyarul.