Az ​álmok sötét harcosa (Halhatatlanok alkonyat után 11.) 93% 302 csillagozás

Már nagyon kíváncsi voltam arra a szőke bombázó valkűrnek a történetére, akinek olyan válogatott káromkodásai vannak, hogy sok férfi csak lesne. Az előző kötet alapján annyira utáltam Declan-t, hogy úgy éreztem, nagyon a nulla szint alól kell ahhoz neki feljönnie, hogy meg tudjam kedvelni. Egészen eddig a könyvig úgy gondoltam, hogy ő a sorozat leggonoszabb szereplője. Nem! Nem ő! És nem, nem gonosz!
Cole olyan jól ért ahhoz, hogy megváltoztassa az olvasó véleményét.
Ha kedvelni nem is, de sokat enyhült az utálatom. Az okokat megértettem, de a motivációkat nem. A mellékszereplőket valamiért jobban kedveltem. De az abszolút kedvencem az Lothaire volt. Már alig vártam, hogy az ő könyvéig eljussak, ahogy azt is, hogy végre valaki jó alaposan megleckéztesse.

Annyira vártam Regin könyvét, viszont Carrow sztorija után egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy mégis hogyan fognak összejönni Chase-zel, ha az olyan brutálisan bánt vele. Az elején nem igazán szívleltem a pasast, és hát az se nagyon segített, ami később történt, hisz tényleg minden Declan hibája volt. Basszus, talán ez volt eddig a legbrutálisabb könyv, ami a kínzásokat illeti. Szegény Regin, és szegény Uilleam. Fájt értük a szívem. :( De a történet megint érdekes volt, izgalmas. Szerettem a visszaemlékezéseket Aidan-re, és a külböző reinkarnációira, és később, Reginnel együtt, én is megszerettem Declant.
Tetszett, hogy végre egy tündér is pozitívan és hosszan szerepel, Thad pedig isteni cuki volt. :D Lothaire pedig… hát, nem csalódtam a vámpírban.
Látom ez is egy véget nem érő sorozat lesz, mert annyi érdekes szereplővel van tele, hogy mindig lehet valamit fokozni.

Majdnem mindent hozott amit vártam.
Declanot nem tudtam megkedvelni, talán az első pasi akinél azt éreztem nekem ez már nagyon sok. Regin az utolsó pillanatig kitartott, aztán kiderült, hogy mégsem. Az egész egy nagy katyvasz, nem állt össze. Se az eleje, se a vége. Nem ez a sorozat csúcsa, és éppen azt a rész maradt ki amire a leginkább vártam, mármint a kiszabadítási akció részletes leírása. Sajnálom azt hiszem ennyi volt egyenlőre ez a sorozat.
2.
Kicsit jobban megértettem, megszerettem ez a Pengét. ( még mindig a leggyengébb karakternek tartom, de határozottan fejlődőképes.)

Talán ez volt az eddigi legkeményebb és legbrutálisabb rész. Chase ugyanis nem éppen az megszokott hím, akiért az elejétől kezdve rajong az ember. Hiába derül ki, hogy ő Ádáz Aidan reinkarnációja és így Regin párja, olyan irtózatos, kegyetlen dolgokat csinált, hogy nehezen hittem, hogy helyre tudja azokat annyira hozni, hogy a lány megbocsájtson neki. Eddig ő az egyetlen pasi a sorozatban, akit nem tudtam sehogy sem teljes szívvel megkedvelni, még úgy sem, hogy bizony a végére gyökeresen megváltozott. Regint viszont nagyon bírtam a nagy szájával, a durr bele stílusával, és mellette a többi új szereplőt is, Thad-et, Brandr-et és Natalja-t. Karaktereik kicsit lazítottak ezen a szenvedéssel, kínnal, feszültséggel teli történeten, aminek ha nehézkesen is, de természetesen meg lett a pozitív végkicsengése. Mert hát ha valakik, hát ők nagyon megérdemelték, hogy az legyen.

De rég olvastam már Cole-tól! Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzott.

Évekkel ezelőtt olvastam az utolsó részt, mégis meglepődve tapasztaltam, hogy tisztán emlékszem az eddig történetekre és úgy vettem fel a sztori fonalát, mintha tegnap engedtem volna el. Őszintén bevallva, nem véletlenül húztam én ennyi ideig ennek a résznek az olvasását, mert kissé tartottam tőle. Nem tudtam elképzelni, hogy tudja majd megoldani az írónő, hogy ne akasszon ki az egész helyzet és elérje, hogy ne akarjam megfojtani egy kanál vízben Chaset. És nagyon nem akartam csalódni, mert jó régóta vártam már Regin könyvére. De nem kellett volna aggódnom, mert remekül tálalta a sztorit és bármilyen hihetetlen is így utólag leírva, de nem hagyott maga után keserű szájízt.

Bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2017/03/az-evez…

Bár különálló történet, de jobb ha elolvasása előtt már túlestél Carrow és Macolm történetén. a kettő jóformán párhuzamosan fut. A bigott emberekből álló Rend begyűjti Regint is, aki Declan Chase-ben felismeri régi berserker szerelmét, Ádáz Aidant. Chase kezdetben egy lelketlen, szadista vadbarom, aki előszeretettel kínoz meg halhatatlanokat. Regin hatására azonban változni kezd. Sajnos nem kedveltem meg igazából a fickót a történet végére sem. Ami szegény Aidannek nem sikerült, az Chase-nek igen, elcsavarni egy valkűr fejét. Nem tudom, hogy csinálta, gyerekkori traumái és az agymosás mellett sem lehet minden disznóság alól felmenteni. De hát ugye a női lélek rejtelmei….Kis csapatunkhoz többen is csapódtak, egy orgyilkos sötét tünde, egy fiatal félvér vámpírsrác (ő nagyon aranyos volt), Aidan régi haverja és Lothaire, az őrült vámpír. Lothaire paramétereinek méltatásával (micsoda test!) az írónő már a következő kötetet készíti elő, ami szerintem szintén eltér az átlagostól.

Nagyon vártam már ezt a részt. Mert Ragyogó Regint már ismerhettem. Declan kegyetlen dolgokat csinál és féltem, hogy a hibáit nem tudja majd helyre hozni, de annyira jól megirt, felépített történetük kerekedett.
Nagyon tetszet az egyik kedvenc lett a sorozatból.

Természetesen 5 csillag… de Istenem, ennyi szenvedés egy könyvben! :O
Tudtam, hogy mire számítsak, hisz most az előző kötet idejében voltunk, csak mások szemszögéből.
Én nem biztos, hogy csak úgy meg tudtam volna bocsátani Chase-nek, amiket tett, de értem én, a szerelem ereje meg minden… A karaktere amúgy nagyon összetett és érdekes, Regin-t pedig nem lehet nem szeretni!
Alig várom, Lothaire könyvét! Most már tényleg tűkön ülök, hogy mi lesz ez a Végjáték!!! :) Ezek a borítók tökéletesek! *-* Sokkal szebbek, mint az eredetiek és visszafogottan szexisek!

Már az előző részben is sok szerepet kapott Declan, ahol nem igazán tudtam megkedvelni. Egy igazi szadista. Nem is értettem, hogy hogyan is lesz belőle pozitív karakter. Reignt eddig is kedveltem, szóval eléggé kíváncsivá tett a dolog. Szerencsére az előző könyv adott némi támpontot, hogy mikor és hogyan is lesz némi esély a szabadulásra. Ezek a gyűrűk… hogy mindenkinek elveszik az eszüket a drágaságok :D
Számomra eddig ez volt a legkegyetlenebb rész. Ennyi kínzást… Szegény Regin. Nem tudtam elképzelni, hogy Declan, hogy fogja ezt az egészét jóvá tenni. De a vége az nagyon cuki volt. Na még a másik talány az a fővámpírkánk, Lothaire. Hogy belőle mi lesz. Az is egy érdekes rész lesz.

Nagyon jó volt, nagyon tetszett! Tetszett a humora, tetszett a szövevényessége, és az is, h minden újabb rész után el akarom olvasni újra a többit is, majd persze meg is teszem mindig.
Jaa, és a fordító megnézhette volna,h mi is pontosan a cserkészek jelszavának a magyar megfelelője.
Fura volt számomra ez a zsigeri gyűlölet, amit a mágikus társadalom iránt érzett Declan, de amikor elmeséli a könyv, mi az ő története, már-már megértettem. Tetszett az, h egyszercsak elkezdett hinni az előző életes sztoriban, de mégis harcolt ellene a racionális énje, kiállt a racionális világ mellett, holott tökéletesen tisztában volt a varázsvilág létezésével.